Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-30 / 305. szám

I 1959. december 30. szerda 3. oldal Buzdító, bátorító szóra várnak Ipari munkások, régi és új tsz-tagok, azonkívül a helyi községi párt-alapszervezet nép­nevelői együtt járják Hajóson az egyéni gazdák lakásait. A népnevelők kftzfltt többségben ,a helyiek vannak és haniarjá- ' ban men sem tudjuk ókel szá- ‘'Tiolni. Vannak, kőwlUiik olya­nok, akik csak egy-két nappal ezen^tt gaakítottak az egyéni gazdá>y*0da:;sal'. Könnyebb szam- bavenni ipari munkásokat. Kecskemét,y Kiss János, Mol­nár Károly, würg* Bolcbzsar. Nagy Lászió és ii/arkus Antal érkezett a községbe. Vaiameny- nyien a Zománc ipari Művek­ben dolgoznak. Közülük Nagy Lászlót szólítjuk meg. — Mintakészitő asztalos va­gyok — válaszolja. — Nyolc éve dolgozom az üzemben és most készülök a segédvizsgára. Ezért a szakkönyveimet is ma­gammal hoztam. Természetesen a szövetkezeté a jövő, de... — Rövid itt-tartózkodásunk során már számos egyéni gaz­dánál jártunk baráti beszélge­tés céljából. Tapasztalataim szerint már valamennyien tud­ják, hogy a szövetkezeté a jö­vő, de a kisparcellához még igen erős szálak fűzik őket és bizonytalanok, bátortalanok az előrelépésben. A hozzájuk intézett kérdése­inkre többen így válaszolnak: »Nem vagyunk mi szövetkezet­ellenesek, csak mielőtt aláír­nánk a belépési nyilatkozatot, minden kérdésre szeretnénk bizonyosat tudni.« Mások pedig azt mondják: •»Belépünk mi, csak még a gye­rekekkel szeretnénk megbeszél­ni, vagy lelevelezni.« Más helyeken pedig azt mon­dották: »Hadd gondolkodjunk még egy kicsit, vitatkozzunk még erről, aludjunk rá néhány napot.« Olyanok is vannak, akik az­zal érvelnek, »ne siessük el a dolgot, mindent gondoljunk meg jól, határozzuk meg, leik­kel hogyan szövetkezzünk«, és azt leérik, mindezt bízzuk rájuk ■és egy hét múlva a közösben lesznek; Ilyen és ehhez hasonló kér­désekről folyik a beszélgetés, ■mindemellett természetesen a belépők száma nap nap után gyarapodik. Hajóson az egyéni rgazdák nagy többsége már be­lépett a szövetkezetbe. •} KORA REGGEL van még, s (gépkocsink csöndes suhan ássál »hagyja el a várost. A duna- !föld vári műúton robognánk, nem öncélú száguldással, ha­nem mert sok az elintézni va­jjónk a nap folyamán. Ám csak (Sóhaj a gyors tempó, sajnos, *iem lehet sietni, fékezni kell ■az iramot. A köd ugyanis sű­rű, szinte áthatolhatatlan masz- ezaként telepszik a tájra, útra, E róbára téve a sofőr szemét, ezét, s az idegeit. — Benne vagyunk a lekvár­ban — mormogja barátunk a volán mellett, s megjegyzése íeloldja némiképp figyelmünk feszültségét. Mert mondanom sem kell, mi, az utasok is se­gítünk a gépkocsivezetőnek — nézni, nehogy későn vegyen észre valami felbukkanó aka­dályt. De éberkedhetünk, a fe­hér sűrítményen kívül mást nem látunk. Vagy húsz kilométerre azon­ban Kecskeméttől, mint oda nem illő csomó a sűrűn vert csipkefüggönyön, valami sötét- lik az út jobboldalán. Köze­lebb éive látjuk: autó veszte­gel, alatta hanyattfekve matat rajta a vezetője. Megállunk, kiszállunk, s az ütőn járók szolidaritása felkínál- tatja velünk a segítségünket, hátha tehetünk valamit azért. Farkas József elvtársnak, az öregcsertői Községi Tanács el­nökének is az a tapasztalata, hogy az egyéni gazdák most csak buzdító, bátorító szóra várnak, hogy annyi vívódás után végre elszakíthassák a kisparcellához fűző kötelékei­ket, Jöjjenek el hozzánk Öregcsertőre •— Azért jöttem el Öregcser- tőről Hajósra, hogy itt gyakor­lati munka közben megismer­jem a helyiek mu akarnod sze­reit és tapasztalatokat gyűjtsék, amit majd odahaza tudunk hasznosítani. — Természetesen nem mulasztom el az alkalmat és nemcsak tapasztalatokat gyűjtök, hanem a mi községünk szövetkezeteinek életéről is be­számolok a hajósiaknak. Köz­ségünkben különösen jó ered­ményt ért el a Kossuth Ter­melőszövetkezet, amelyik búzá­ból és őszi árpából 18—18 má­zsás terméshozamot ért el hol­danként. Jól sikerültek a ka­pásnövényeik, és szép az állat- állományuk is. — örömmel fogadnánk, ha a hajósiak közül minél több tsz- tag és egyéni gazda eljönne hozzánk öregcsertőre és ott, a helyszínen is megismerkedne a Kossuth Tsz gazdálkodásával. Ünnepi vacsora, disznótor a fizetség Víg kedélyű, időt, fáradságot nem sajnáló népnevelőkkel is­merkedtünk meg Hajóson, akik bíznak munkájuk sikerében. — Szorgalmasan látogatják a még egyénileg gazdálkodók házait és ha valakinek nagy gondot, töp­rengést okoz a közösbe lépés, felvilágosító szavukkal átsegí­tik álmatlan éjszakáik után a felemelkedés útjára. Hálásak is ezért a hajósiak. Azok a gazdák, akik már túl­jutottak a döntés nehezén, örö­mükben ünnepi vacsorákra, disznótorokra hívják meg a népnevelőket, így köszönik meg fáradozásaikat. Nagy József Az NDK 1959. évi Nemzeti Díját Anna Seghers ismert írónő és Eduard von Winterstein szí­nész kapta. Most jelent meg Anna Seghers új regénye, a Megoldás. A politikai tárgyú regény 1947—51-ben játszódik Németországban. Franciaország­ban és az Egyesült Államokban. ORVOSIRNOK JÖVÖRE MINDEN KÖRZETI ORVOS MEGLETT LESZ; AZ ÖNKÉNTES TÜZOLTÖTES TŐLETEK VEZETŐSÉG VÁLASZTÁSÁRÓL; ÖSSZEÍRJÁK A MŰVÉSZETI CSOPORTOKAT; BEFEJEZŐDÖTT AZ ÚJ KISKERESKEDELMI VÁLLALATOK SZERVEZÉSE Mi újság a megyei tanácshásán! Kőrútunkat az egészségügyi osztályon kezdtük, ahol el­mondták, hogy az idén több mint 80 körzeti orvos mellé állítottak be orvosimokot. 18 körzeti orvos mellett már ápo­lónő is működik. A jövő év végére minden körzeti orvos moll*** imrz mér orvosimok és tóvá obi époióndt státusokat is reratsi'-arwcierifi*:, A megyében 12 kiHíwtó orvos heíye, főleg lakáshiány nuatt, betöltetlen. A jövő évben frnrehegyen, Bu- gacon, Balotaszálláson, Petőfi- szálláson épül orvosi lakás, rendelővel, Városföldön pedig nemrég fejezték be az orvosi lakás építését, Ahol ily módon nem sikerül megszüntetni az orvoslakás-hiányt, ott házvétel útján oldják meg. Ezek szerint 1960-ban több hiányzó körzeti orvosi státus betöltése is le­hetővé válik. * Az igazgatási osztályon arról tájékoztattak bennünket, hogy 1960. január 1-e és március 3I-e között választják újjá a közsé­gekben az önkéntes tűzoltótes­tületek vezetőségét. A régi ve­zetőségek két éve irányítják a tűzoltótestületek munkáját, még­pedig jó eredménnyel. A me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága utasította a járási tanácsok végreható bizott­ságait, ' s rajtuk keresztül a községi tanácsok végrehajtó bi­zottságait, hogy kísérjék figye­lemmel a tűzoltótestületekben folyó választásokat, és ahol szükséges, segítsék őket problé­máik megoldásában. Tanácsaink egyébként egyre több anyagi segítséget is nyúj­tanak az önkéntes tűzoltótes­tületeknek, s különösen a köz­ségfejlesztési alapokból támo­gatták a felszerelések kiegé­szítését. • A művelődési osztályon most azon fáradoznak, hogy a nép- számlálással egyidejűleg felmér­jék a megye művészeti csoport­jainak tevékenységét. Kérdőíve­ket adnak ki a járási és városi népművelési felügyelők és kul- túrottlionok igazgatói részére, hogy a műkedvelő felnőtt- és gyermekszakkörök, valamint a felnőtt- és gyermekművészeti csoportok létszámáról, összeté­teléről, tevékenységéről, klub­életéről, felszereléséről adjanak számot, s jelöljék meg ebben azt is, milyen képesítése van a szakkörvezetőnek. A felmérés célja annak számbavétele, hogy az ellenforradalom óta milyen mértékben tudták rendbehozni és továbbfejleszteni a művé­szeti csoportok működését. A kereskedelmi osztályon újságolták, hogy a kereskedel­mi vállalatok összevonása és szakosítása a legnagyobb rend­ben folyt le. Ezek szerint ja­nuár 1-én megkezdi működé­sét az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat Kecskemét, a Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat Baja és a Vegyesiparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Kis­kunfélegyháza székhellyel. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat egyébként Ba­ján és Halason — ahol a leg­több boltja van — kirendelt­séget is létesít. Többek között, probléma volt a kirendeltsé­gek bútorral való berendezése, A Bajai Ruházati Kiskereske­delmi Vállalat igazgatója fel­ajánlotta, hogy gondoskodik a kirendeltségek bebútorozásáról, A megszűnő vállalatok felesle­gessé vált létszámát egyébként megfelelő munkakörbe helyez­ték már. A dolgozók az új munka­körrel annyira megelégedettek, hogy meg sem akarják várni a felszámolás befejezését, ezért « kereskedelmi osztálynak külön fel kellett hívni őket; marad­janak régi helyükön legalább február 15-ig. Akik engedély nélkül építkeznek Miért keli lebontani Kurucz Károly új házát? Idős Kurucz Károly ágas­egyházi gazda nemrég lakóhá­zat épített a község külterü­letén fekvő földjén. Miután a külterületi építkezéseket a ren­deletek tiltják, illetve szabá­lyozzák, a Kecskeméti Járási Tanács V. B, ipari és műszaki csoportja elrendelte a hús lebontását. Id, Kurucz Károly az I, fokú építési hatóság határozatát meg­fellebbezte, s úgymond, fűhöz- fához szaladgált, cs akirogy az épületet ne kelljen lebontania; Panaszát kivizsgálta az Épí­tésügyi Minisztérium Szakigaz­gatási főosztálya, a Bács-Kis- kun megyei Tanács V. B. épí­tési és közlekedési osztálya, mezőgazdasági osztálya, s mindhárom szerv helyeselte az I. fokú építési hatóság dönté­sét, mert az épület engedély nélkül, ráadásul a közút mel­lett, szabálytalanul épült. Végül a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé került az ügy, amely ugyancsak amellett fog­lalt állást, hogy az épületet le kell bontani, A határozat szigorú, de igaz­ságos. Vizsgáljuk meg, hogy a fent említett szerveknek miért kellett így dönteni ? Építeni vagy épületet lebon­tani csak az építési hatóság engedélyével lehet, Id. Kurucz Károly az építési engedély ké­rését elmulasztotta, De hiába LEKVÁRBAN hogy sorstársunk ne maradjon benne ■— a »lekvárban«. A szakavatottság a sofőrünké, s az ő közreműködése elegendő is, mi pedig, jobb híján, to­pogva sasszézünk le, s föl az úton, mert a köd nemcsak tö­mör, — hideg is. EGYSZER CSAK magába gu- bózott férfit pillanatok meg mögöttünk, ahogy fagyosan ácsorog az út szélén, ötven­éves forma, elnyűtt parasztem­ber, feltűrt gallérú bekecsében, borostás ábrázatával, s főleg, az eget-földet eggyé meszelt ködtől olyannak látszik, akár a télapó, aki nagy utat megjárt, s most szemlélődve megpihen kicsit. Fázik, hát összeveri a bokáit, s ekkor veszem észre, hogy két tejeskanna szomorkodik a lá­bainál. Halk szóval mondja is: itt lakik nem messze, alig kő- dobásnyira, s a tejet kihozta az útra, mert egylovas kocsiján ■jön majd a tejes és átveszi •tőle. Minden reggel így teszi. Ha esik, ha fű, ha sár, ha por, fülön ragadja a két kannát, s kicipeli az út szélére. Hiszen, ha o,ak ennyiből áll­na a korai teendője, még vala­hogy megjárná. De ő feji a két tehenét is (az asszony beteges), s ajjaj, csak sóhajt, mi minden elvégezni való vár még reá estig. Pillanatig vívódom magam­ban, vajon beleiHik-e a vélet­len alkalomba, ha én most hoz­záfogok bajainak a fészegeté- séhez, azzal a szándékkal, hogy végül ott lyukadjak ki: keser­vesen nehéz életének nem más az oka, mint az, hogy egyéni­leg gazdálkodik. Ha társaival szövetkezne, mentesülne a gon­dok zömétől, megszabadulna ettől a reggeli ácsorgástól is. ÜGY LATSZIK azonban, egy húron pendül gondolatvilá­gunk, mert mielőtt szólnék, ne­kem szegezi a kérdést: — Ügye, elvtárs, rosszul tet­tem, hogy vettem két hold föl­det? — Tagadhatatlan, így több lesz a gondja. * — Több — ismeri el. — Nem is tudom, miért tettem,:. Ép­pen most... —, s bár nem mondja végig, értem, mit hall­gatott el. — Nem másképp kellett vol­na szaporítani a holdak szá­mát? —, s érti ő is, hogy mire gondolok. — Alighanem;,. — szakad fel belőle nehezen, mintha ez a köd is fogná, nem engedné, hogy — hacsak félig-meddig .— szóval is, de kimondja az igaz­ságot. Közben megjavították a gép­kocsit, mehetünk tovább. Miután elbúcsúztam tőle, az autóból még visszanézek a pa­rasztemberre. Olybá fest, mint a gubbasztó veréb, s mintha a köd úgy összepréselte volna, hogy moccanni sem tud tőle. Sajnálom, hogy ennyire ben­ne van — a »lekvárban«. És a szót most nem a ködre értem, illetve nem arra a ködre, ame­lyik fehéren terpeszkedik a tájra. Vajon mikor éviekéi ki be­lőle? Az az egyetlen sző, az »alig­hanem«, vigasztaló ugyan, mert sejteti, hogy megfordult már agyában a továbblépés gondo­lata. DE A HONA ALÁ kell nyúlni, szóval, meggyőző érve­léssel — mert lám, a megre­kedt gépkocsi sem tudott volna még elindulni ködmentes célja felé, ha a sofőrünk nem segít rajta. Tarján István is kérte volna, nem kapta vol­na meg, mert az 1300/1949. (U. 12.) sz. kormányrendjét értel­mében építési engedélyt csak belterületre és kijelölt tanya- központok területére szabad kiadni. Ezt a rendelkezést nem azérí hozták, hogy id. Kurucz Károlyi és dolgozó paraszttársait bősz» szántsák vagy megrövidítitek' általa. Sőt, ez *a korlátozás éppen. a parasztság érdeke* Azért volt szükség rá, hogy é parasztság gazdasági, társa­dalmi, szociális és kulturális igényeit maradéktalanul kielé­gíthessék, elmaradottságát fel­számolhassák, a falu és a vá­ros közötti különbséget mi-» előbb eltüntethessék. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha nem f szétszórtan helyezkednek el a | település lakóházai, hanem a megfelelő belterületekre épül­nek. Az említett igények kielégí­tése ma már nem csupán szó­beszéd, mert ismert tény, hogy • községeinkben kultúrházak, Ls- ' kólák, betonjárdák, törpevíz* művek épültek és épülnek* ahol pedig még villany nincs, bevezetik, Egyes helyeken azonban mindezt gátolják az engedély nélküli külterületi építkezések. Több új község — mint pél­dául Petőíiszállás és Ballószög — villamosítása azért ütközik nehézségbe, mert a belterüle­ten alig épült 10—15 ház, míg a külterületen ennek többszö­rösét építették fel. Ebből az esetből nemcsak Kurucz Károlynak és egyes paraszttársainak, hanem a köz­ségi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak is le kell vonni a tanulságot. Erezzenek több felelősséget a Jövőben a külterületi építkezé- íseket tiltó kormányhatározat (betartásáért és lehettl«g már : az építkezések alapjainak le-' (rakását is gátolják meg, hogy :ne a már elkészült épületéi; kelljen lebontani, „ Na*y Ott«

Next

/
Oldalképek
Tartalom