Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-30 / 305. szám
4. oldal 1959. december 39. szerda SZÁZAN EQY HÁZBAN Száztagú család. Először meglepődtek a diákok, amikor betoppantunk a kecskeméti középiskolás leányotthon ta- jnulószobájába. Éppen szilencium volt s belemerülve a könyvek fehér lapjaiba, Ovidiusszal ismerkedtek. A szótárakba finoman ívelt betűket rajzoltak. A megdöbbenés fátyla pillanatok alatt eloszlott Nem filmszínészek, sem testvérek, ők az ügyeletes portások. Szabó Magdolna és Füredi Katalin a portásfülke ablakában. — Segítettünk a Kecskeméti Szabad Nép Termelőszövetkezetnek tengerit tömi s az ott kapott munkaegységünk árából vettük a televíziót. • —. Politikailag is képezzük ám magunkat — dicsekedett az egyik kislány. <— Kéthetenként megvitatjuk a Népszabadság és a Magyar Ifjúság tanulságos cikkeit. Tanulmányozzuk a pártkongresszus anyagát s ismerkedünk a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fontosságával is — fejezte be rövid tájékoztatóját. Búcsúzóul megkérdeztük, miiyen pályát választanak érettségi után? Nem beszéltünk ösz- sze, nem agitáltuk őket, mégis egyöntetűen válaszolták: — Újságírók leszünk mi is. — Ügy látszik, Kecskeméten nem lesz gond az újságíróutánpótlás. . Illetékesek figyelmébe ajánljuk. Megkondult a déli harangszó. amikor elbúcsúztunk a leTalálkozás a nyomolvasókkal Hideg, borongás délután van. Az emberek fázósan összehúzódva sietnek az utcán, csak itt-ott áUnak meg egy-egy pillanatra. Egyszer csak megelevenedik az utca, vidám piros- nyakkendős úttörők jönnek fegyelmezett sorokban. A sor elején komoly tekintetű fiú halad, az őrsvezető. Megkérdeztem a fiút: hová sietnek? — Nagy munkában vagyunk — feleli Matyovszki Pista a Szabadság őrs vezetője — elhatároztuk, hogy megtekintjük községünk nevezetességeit, újon nan épült lakásait, épületeit, őrsünk azt a feladatot kapta, hogy kutassa fel és vizsgálja meg á község régi és mai életét. Mi ennek a feladatnak akarunk eleget tenni. Ezek itt az ötödikesek — mutatja be az őrs tagjait, — Heterer Tamás, Sági Endre, Schlahta István pajtások igen nagy segítséget nyújtanak. Fényképezőgépet is viszünkmagunkkal és mindenről felvételt készítünk. Ilyen módon be tudjuk mutatni, hogy mennyit fejlődött Bácsalmás. — Mit csináltatok már eddig? » Kérdezem. — Lefényképeztük a legrégibb és a legújabb épületeket, elbeszélgettünk a lakókkal a réai >tíz új életről. Megköszöntem a felvilágosítást s az őrs vidáman indult tqyább. Úg munkái, pajtásaij,’; f,. Molnár József levelező KlOSZ-székházat avattak Kiskőrösön Nemrég avatták fel újonnan épült székházukat Kiskőrösön a KIOSZ helyi és járási szervezetének tagjai. A bensőséges ünnepségen közreműködött a Petőfi vegyeskórus, a földmü- vesszöveíkezet zenekara. Az avatáson részt vettek a lengyel kisiparosok küldöttei is. A KIOSZ- és a ktsz-tagok példamutató összefogására jellemző, hogy a Petőéi énekkart közösen patronálják. A helyi Vegyesipari Ktsz a székház berendezéséhez 60 darab székkel, 6 asztallal, kottatartó állványokkal, a Ruházati Ktsz egy lemezjátszós világvevő rádióval, 5 ablakfüggönnyel és egy színpadi függönnyel járult hozzá: Az építkezéshez a Vegyesipari Ktsz szállítóeszközökkel nyújtott segítséget a KIOSZ-nak. Külön meg kell emlékezni Bonder Lipót vezetőségi tagról, aki éjt nappallá téve, önfeláldozó munkával és anyagiakkal is hozzájárult ahhoz, hogy a KlOSZ-székház mielőbb felépüljön. Reméljük, hogy a KIOSZ- és a ktsz-tagok mindennapos találkozó, szórakozó ás művelődési helye lesz az új székház. Bartha Mihály levelező Ajándékét kapott a Kalocsai Gimnázium KlSZ-szervexetv Kellemes meglepetés érte a Kalocsai I. István Gimnázium KISZ-szervezetót. Legutóbbi taggyűlésükön vészt vettek a megye, a járás és a város KlSZ-bizottságainak képviselői, akik átadták a KISZ Központi Bizottságának ajándékát a fiataloknak. A Kalocsai Gimnázium KISZ-szervezeite a Ságivári Endre önkéntes munfcatábonban első helyezést ért el és elnyerte a KISZ vándor zászlóját. A Kalocsai Gimnázium kiszistád másutt is megálltak a helyüket; 28 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, termelőmunkában vettek részt, képkiállítást rendeztek, s tanulmányi versenyt bonyolítottak le az MSZMP VII. kongresszusának tiszteletére. Lőz József levelező ; A tanulószobában figyelmesen hallgatják Varga Man a tanárnő magyarázatát. Vége a tanítási napnak. Ilyenkor legboldogabb a diák. 37 ÉV ÍGY MUNKAHELYEN Kedves esemény színhelye volt a minap Kecskeméten a városi tanács kultúrterme. A kecskeméti járási kiegészítő parancsnokság búcsúzott idős veteránjától, Nagy Sándor bácsitól. Nagy Sándor bácsi 37 éven át volt a parancsnokság gondnoka. Becsületességéért, egyszerű magatartásáért és szerénységéért a pa-, rancsnokság kollektívája nagyon megszerette. Az ünnepségen megjelentek a munkatársak, az ünnepelt és: annak • családtagjai, akik meghatódva hallgatták Mátyási Antal: százados szívélyes szavait. A Honvédelmi Minisztérium kikül-; dötte egy elismerő oklevelet és 1000 forint pénzjutalmat nyújtott át az idős dolgozónak. . Nagy Sándor az ajándékok átvétele után meghatódva kő-; szönte meg a bensőséges ünneplést és kijelentette: A dolgozó- kát csak a szocializmusban becsülik meg ennyire. Szűcs Antal levelező A napokban Hartán jártam, s egyik jó isme- í rősöm ezzel fogadott: >-Ha egy I jó tsz-brigádvezetővel akarsz i megismerkedni, keresd fel Fü- • zesi Jánost. Ott lakik a tanács- : háza után levő utcában,« A név felidézett bennem egy beszélgetésit, amit pontosan nyolc hónappal ezelőtt folytattam, éppen Füzesi Jánossal, aki még akkor egyénileg dolgozó paraszt volt, s a község egyik vezető tisztségét töltötte be; a legeltetési bizottság elnöke volt. Megvallom, kettős kíváncsisággal léptem be az ismerős házba. Erősen foglalkoztatott az a gondolat, vajon mi a véleménye Füzesi Jánosnak közel egy év után a termelőszövetkezetről? A másik dolog, ami nagyon érdekelt: hogyan dolgozik a közösben régi ismerősöm? A szobában — éppen úgy mint nyolc hónappal ezelőtt — az asztalnál ültünk, szemben egymással. Nem kérdeztem semmit, ő sem szólt. Néztük egymást fürkészően, kíváncsian, olvasva egymás gondolataiból. Azután egyszerre elnevettük magunkat. — Emlékszem — törte meg a csendet —, mennyit beszélt a szövetkezetről... Nos, én azt mondom, h^>gy sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltük. Milyen is az ember. Nem hisz, azután, amikor belecsöppen, rájön, hogy hamarabb is elkezdhette volna ... Tudom, most azt akarja megkérdezni, mennyit dolgozom. Sokat is, meg keveset is. Azelőtt, amíg a magam földjén gazdálkodtam, gürcölni kellett, a 30-as években, s még utána is, az ember az állathoz hasonlított, annyit dolgozott. M ost is dolgozom, meg irányítom a munkát. Ez sem könnyű dolog. Hol ezért, hol meg azért kell szaladgálni. Nem tudom, hogy vannak megelégedve velem a brigádom tagjai, de becsületesebb, jobb munkát követelek meg tőlük, mint annak idején a fiamtól, a saját földemen, Amíg beszél, kipirul az arca. Nem a bor teszi, ami ott áll előttünk az asztalon, hanem a lelkesedés, a közös munkába vetett hit és bizalom. Pedig ezelőtt nyolc hónappal mennyit, de mennyit kellett beszélni neki: mennyivel jobb a közös. Akkor hitte is, nem is, s talán csak próbaképpen lépett be a szövetkezetbe, A most elhangzott szavak és tettek másról, a meggyőződésről beszélnek, — Tudom jól, néhány év múlva egészen más lesz. Az emberek előtt tisztább lesz a cél, mert hiába, most még sok tisztázatlan kérdés van a' fejekben. Kitisztul az, ha a parasztok látják, hogy az ő érdekükben történik minden. Hónapokkal ezelőtt én sem így láttam, de azután — elneveti magát — meggyőztek a tények. Nem kis dolog 800 birkát venni, s felépíteni egy 100 férőhelyes hizlaldát, i j Csend telepszik közénk, mind a ketten arra az emlékezetes estére gondolunk, amikor felsorakoztattuk az érveinket, ő az egyéni gazdaság, a kisparaszti termelés — én meg a közös érdekében. S most, az idő távlatában rájöttünk, egyikünk csalódott saját elképzelésében. — A gazdálkodás? Azzal nincs hiba. Középparasztok álly tak össze, azok tudják, hogy 4 jó terméshez munka kell. Tavasszal alakultunk és máris 67 forintot osztunk munkaegységenként. Hanem — folytatja a megkezdett gondolatot — ez a munkaegység-rendszer nem ösztönző. Beszélgettem a többiekkel, hogy rá kellene térni az eredményességi részesedésre, Ügy volt az egyéni koromban, bogy a semmiből is aranyat csináltam. A többiek is kínlódtak, azért, hogy legyen valamijük. A tsz-ben pedig nem aranyait, gyémántot csinálhatunk! A jó gazdát nem hagyta cserben a tudományai Pedig sokan, ő is mondta annak idején a fauban, a tsz- ben nem érvényesül az egyén, nem tudja kibontakoztatni tudását, Az élet, sorra és rendre megcáfolta az akkori kijelentéseket. S lám, a középparaszt — mert sok ilyen Füzesi János van — rájött arra, hogy a tsz a nemesfémnél is értékesebbet, megelégedettséget, jómódú, nyugodt életet ad a parasztoknak. Gémes Gábor MSiu.ilneiuä. egjeiui o osszesúgtak-búgtak: Vajon ki lehet ez a két ismeretlen férfi? Varga Mária tanárnő bemutatott bennünket a kíváncsiskodó lányoknak s elmondta, riportot szeretnénk készíteni róluk. A sarjadó női büszkeség fénye átvillant arcukon, s azon nyomban igazgatták hajuk kun- korodó tincseit, a nagyobbak belepillogtak zsebtükrükbe, mert ... a fényképezéshez elő kell készülni — árulta el felnőttes büszkeséggel ragyogó szemük. Hamarosan barátságot kötöttünk. Kialakult a bizalom légköre s a tanárnő jelenlétében még azt is elárulták, hogy nem szeretnek korán kelni. Reggel 6 órakor, amikor megszólal az ébresztőcsengő, álmukból felriadnak, de aztán mégis magukra húzzák a takarót s szundítanak vagy öt percet. Hiába! A diákoknál ősi hagyomány: az iskolai év alatt megrögzött alvók, a nyári szünidőben pedig a tánc, a szórakozás bajnokai. Ezt nevezik a tanulók íratlan törvénynek. Legtöbbjük a Bányai Júlia .leánygimnázium növendékei. A pártkongresszus tiszteletére osztályok közötti tanulmányi versenyt hirdettek. Az értékeléskor kitűnt, hogy a legjobb eredményt a III./c. és a II./d, osztály érte el. Bepillantottunk a klubszobába is. Televízió büszkélkedett az asztalon. Miből vásárolták? — kérdeztük — s kórusként vá1 e'J’rtl + ó •
