Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

Hruscsov elvtárs beszéde a VII. pártkongresszuson

(Folytatás a 3. oldalról.)

hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára: az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság egj^üttjár az erővel, mert ml — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk bókeszerető politikánkon. (Taps.)

Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mi — akárcsak korábban — az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatók legyenek. Nem kényszerítjük elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk megvan ahhoz, hogy békeszerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni.

Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már

aláírták a békeszerződést Japánnal. Megvan tehát az erkölcsi jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő álláspontunkból indulnak ki.

A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért nem tűzünk ki semmilyen időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat. A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör megjavulá- sát, megteremtse a feltételeket — az egész emberiség boldogsága érdekében — a leszereléshez és az örök bélre megteremtéséhez.

Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár álláspontjára helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához, akkor számunkra nem marad más hátra, minthogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírA Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban nem könyörgünk a békéért. A béketörékvés távolról sem gyengeségünk jele. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje napról napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy elhárítsunk bármilyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk embermilliók pusztulását.

Nemrégiben egyik beszédemben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel rakétákat, atom- és hidrogéntöltetet, hogy ha megtámadnak bennünket, elsöpörhetjük a föld színéről összes valószínű ellenfeleinket. (Taps.) Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politikájából, a földkerekség legszélesebb néptömegeinek órdekeinánk a szerződést Nyugat-Né- metországgal is, szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytelenek leszünk belemenni egy egyoldalú szerződés aláírásába a Német Demokratikus Köztársasággal.

vei összhangban álló politikából kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mindezeket a készleteket, ha elfogadásra tálál az egyetemes leszerelési program. Hadd fecsegjenek az imperializmus propagandistái a kommunisták titkos terveiről, mi bizonyosak vagyunk abban, hogy békeszerető politikánk következetessége és világossága minden nap minden órájával újabb és újabb híveket szerez.

Kedves Elvtársak!

A szocialista tábor országai magabiztosan és feltartóztathatatlanul haladnak nagyszerű célunk, — a kammunianus felé. A Szovjetunió kommunistái, az egész szovjet nép erőt és fáradságot nem kímélve munkálkodik, hogy végrehajtsa pártunk XXI. komgresz- szusának történelmi jelentőségű határozatait, valóra váltsa országunkban a kommunista

építés nagyszerű programját.

Évről évre fokozódik és szilárdul országaink gazdasági ereje, emelkedik a dolgozók életszínvonala. A szocialista tudomány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be, Egyre szilárdabb és megbont- hatatlanabb lesz a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez erősíti a világ minden egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke erői győzedelmeskednek a háború erői fölött.

Kádár elvtárs beszámolójában meggyőzően és sokoldalúan ismertette a magyar nép történelmi vívmányait és nagyszerű sikereit. Pártunk és az egész szovjet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel ki'án Önöknek és Önökön keresztül minden magyar kommunistának, a népi demokratikus Magyarország munkásainak, parasztságának és értelmiségének újabb sikereket abban a nemes harcban, amelyet hazájuk derűs jövőjéért, a magyar nép boldogságáért, a szocializmusért folytatnak. — (Nagy taps.)

N. Sz. Hruscsov nagyhatású beszédének végén felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a Magyar Szocialista Munkáspárt Vil. kongresszusához intézett meleghangú üdvözlő üzenetét.

A Szovjetunió békepolitikája nem a gyengeség jele

Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez

A kongresszus hétfő délutáni ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondta el a beszámolóját

— Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazdaságpolitikájának fő vonásait. Beszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetében és arányaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta, majd így folytatta:

— Két hónappal a kangresz- szus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit -Gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv előkészítéséről-. Nagy jelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekintően készíthetjük el második ötéves tervünket és gondosan felkészülhetünk annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresszusnak: adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakaszában a dolgozók széles körével vitassa meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen — a Tudományos Akadémián, a Szakszervezetek Országos Tanácsában, a népfront elnökségében, a METESZ- ben — már megvitatták a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek, helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül, felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére még sok a tartalékunk; szóváteszik: a népgazdaság gyorsabb fejlesztésével nagyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a tervezettnél nagyobb mérvű növekedését 1 eltelne biztosítani, javasolják: vizsgáljuk meg alaposan az iparilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit, hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni, felhívják figyelmünket, hogy a anűszalki színvonal gyorsabb

Fock Jenő referátuma

emelése megköveteli a mérnök-, technikusképzés kiszélesítését, végül igen sokan rámutattak arra, hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmányok minőségének javítására. Máris

sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gazdag tapasztalatait.

Fock Jenő ismerteti a második ötéves terv irányelveit.

figyelembe tudtuk venni az elhangzott észrevételek egy részét.

A további munkában minden helyes bírálatot és észszerű javaslatot igyekszünk hasznosítani.

hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen.

Beszámolója második részében rámutatott arra. hogy a következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését.

— Szocialista építésünk feladatainak kijelölésénél népgazdaságunk tényleges helyzetéből indulunk ki és elsősorban belső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk

Elkerüljük a nemzeti sajátosságok eltúlzását is, a tapasztalatok gépies átvételét is. Pő céljaink megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocializmus alaptörvénye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdasági törvényei áilítanaií elénk.

— A népgazdaság fejlesztésének kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük.

Az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzet] jövedelem emelkedése legalább 50 százalékos legyen. •Fejlődésünk új vonása a nemzeti jövedelem ilyen arányú emelkedése hiszen » korábbi

években az volt a jellemző, hogy viszonylag gyorsan emelkedett az ipari és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági tenmelcs, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaság- politikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségét növeljük, hanem ezzel egy időben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat, s arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár három évi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükröd.

— A bővített szocialista újratermelés, a szocialista iparosítás következményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelkedik a nehézipar termelése. Nehéziparunk fejlesztésénél messzemenően figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusának megállapítását, amely szerint: «Ma már nincs szükség arra, hogy minden egyes szocialista ország feltétlenül fejlessze a nehézipar valamennyi ágát, mint a Szovjetuniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, s kapitalista környezetben levő szocialista ország volt. Most, ami- Kor megvan a szocialista országok hatalmas közössége, minden európai népi demokratikus ország azoknak az iparágaknak fejlesztésére specializálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és

gazdasági feltételei.« Így nálunk az ipar minden ágazatában növekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi körülményeink között a leghatékonyabban járulnak a nemzeti jövedelem emeléséhez.

A termelés növekedésének kétharmadát a termelékeny ség emelésével kell biztosítanunk,

szemben az előző éveik gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenység emelésének.

— A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk 1965- ben 40—50 százalékkal lesz magasabb mint tavaly volt,

— miközben a nemzeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Más szóval, a nemzeti jövedelemben növekszik a felhalmozási alap aránya. A felhalmozási alapon belül is emelni kell a termelő beruházások arányát, mindenekelőtt a gépi beruházásokét. Mindez alapfeltétele a termelés fejlesztésének, és az élet- sztravonal emelésének. A felhalmozási alap aránya azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről évre érezhetően javuljon. Az irányelvékben meghatározott arány ezt a követelményt elégíti ki. amikor a fogyasztási alap 40—50 százalékos emelését írja élő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások ém alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre Jutó reáljövedelme 26—29 százalékkal magasabb legyen mint 1958-ban volt.

Döntő kérdés a termelékenység emelése

Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952— 1955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban általában az a hibás szemlélet érvényesült, amely úgy látta, hogy a Lermelést elsősorban új üzemek, új gyárak létesítésével

lehet bővíteni. Az új üzemekbe és az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s így a technika, a technológia nem fejlődött, a termelékenység sem, vagy nem kielégítően. A termelést tehát elsősorban a dől-