Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

Hruscsov elvtárs beszéde a VII. pártkongresszuson (Folytatás a 3. oldalról.) hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára: az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott eset­ben az igazság egj^üttjár az erővel, mert ml — jóllehet az erők áttevődtek a mi szocialista táborunkba — nem változta­tunk bókeszerető politikánkon. (Taps.) Mi nem javasolunk elfogad­hatatlan álláspontot tárgyaló­feleinknek, éppen ellenkezőleg, mi — akárcsak korábban — az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Min­dent elkövetünk, hogy a szov­jet javaslatok elfogadhatók le­gyenek. Nem kényszerítjük el­fogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni, bár minden jogunk meg­van ahhoz, hogy békeszerződést írjunk alá a Német Demokra­tikus Köztársasággal, ha a Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszer­ződést aláírni. Előttünk van az Egyesült Ál­lamok példája. Az Egyesült Ál­lamok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy véle­kedni, hogy az egyik fél egyol­dalúan aláírhatja, a másik pe­dig nem írhatja alá a szerző­dést, éppen az a másik, amelyik­nek rovására egy esetben már aláírták a békeszerződést Ja­pánnal. Megvan tehát az erköl­csi jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi olda­lunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsí­tanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel ja­vaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő állás­pontunkból indulnak ki. A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugat-berlini megszállási rendszer megszünte­tése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért nem tűzünk ki semmilyen idő­beli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldá­sa ne rontsa, hanem javítsa vi­szonyunkat. A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehet­séges békés eszközt, hogy meg­valósítsa a német probléma bé­kés megoldását, előmozdítsa a nemzetközi légkör megjavulá- sát, megteremtse a feltételeket — az egész emberiség boldogsá­ga érdekében — a leszereléshez és az örök bélre megteremtésé­hez. Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár álláspontjára helyezkednek, to­vább makacskodnak, tovább ra­gaszkodnak az erőpolitikához, akkor számunkra nem marad más hátra, minthogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demok­ratikus Köztársasággal. A Szov­jetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpoli­tika hívei. Mi szívesen aláír­A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban nem könyörgünk a békéért. A béketörékvés távol­ról sem gyengeségünk jele. A Szovjetunió és az egész szocia­lista tábor ereje napról napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy elhárítsunk bármilyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rom­bolást és nem akarjuk ember­milliók pusztulását. Nemrégiben egyik beszédem­ben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel rakétákat, atom- és hidrogén­töltetet, hogy ha megtámad­nak bennünket, elsöpörhetjük a föld színéről összes valószí­nű ellenfeleinket. (Taps.) Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politi­kájából, a földkerekség legszé­lesebb néptömegeinek órdekei­nánk a szerződést Nyugat-Né- metországgal is, szövetségeseink­kel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytele­nek leszünk belemenni egy egy­oldalú szerződés aláírásába a Német Demokratikus Köztársa­sággal. vei összhangban álló politiká­ból kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mind­ezeket a készleteket, ha elfo­gadásra tálál az egyetemes le­szerelési program. Hadd fecseg­jenek az imperializmus propa­gandistái a kommunisták tit­kos terveiről, mi bizonyosak vagyunk abban, hogy békesze­rető politikánk következetes­sége és világossága minden nap minden órájával újabb és újabb híveket szerez. Kedves Elvtársak! A szocialista tábor országai magabiztosan és feltartóztatha­tatlanul haladnak nagyszerű célunk, — a kammunianus felé. A Szovjetunió kommu­nistái, az egész szovjet nép erőt és fáradságot nem kímél­ve munkálkodik, hogy végre­hajtsa pártunk XXI. komgresz- szusának történelmi jelentősé­gű határozatait, valóra váltsa országunkban a kommunista építés nagyszerű programját. Évről évre fokozódik és szi­lárdul országaink gazdasági ereje, emelkedik a dolgozók életszínvonala. A szocialista tu­domány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be, Egyre szilárdabb és megbont- hatatlanabb lesz a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez erősíti a világ minden egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke erői győzedelmeskednek a há­ború erői fölött. Kádár elvtárs beszámolójá­ban meggyőzően és sokolda­lúan ismertette a magyar nép történelmi vívmányait és nagy­szerű sikereit. Pártunk és az egész szovjet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel ki'án Önöknek és Önö­kön keresztül minden magyar kommunistának, a népi de­mokratikus Magyarország mun­kásainak, parasztságának és értelmiségének újabb sikereket abban a nemes harcban, ame­lyet hazájuk derűs jövőjéért, a magyar nép boldogságáért, a szocializmusért folytatnak. — (Nagy taps.) N. Sz. Hruscsov nagyhatású beszédének végén felolvasta az SZKP Központi Bizottságának a Magyar Szocialista Munkás­párt Vil. kongresszusához in­tézett meleghangú üdvözlő üzenetét. A Szovjetunió békepolitikája nem a gyengeség jele Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához és a második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez A kongresszus hétfő délutá­ni ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondta el a beszámolóját — Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! A Központi Bi­zottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazda­ságpolitikájának fő vonásait. Beszámolómban azokkal a vál­tozásokkal foglalkozom, ame­lyeket népgazdaságunk szerke­zetében és arányaiban a kö­vetkező hat évben kell végre­hajtani — mondotta, majd így folytatta: — Két hónappal a kangresz- szus előtt nyilvánosságra hoz­tuk a Központi Bizottság irány­elveit -Gazdasági feladataink­ról és a második ötéves terv előkészítéséről-. Nagy jelentő­ségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekintően készít­hetjük el második ötéves ter­vünket és gondosan felkészül­hetünk annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresszusnak: adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bi­zottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi sza­kaszában a dolgozók széles körével vitassa meg a tervet. A kongresszus előtt nem szer­veztünk országos vitát, de né­hány helyen — a Tudományos Akadémián, a Szakszervezetek Országos Tanácsában, a nép­front elnökségében, a METESZ- ben — már megvitatták a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesz­tés irányával egyetértenek, he­lyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe ke­rül, felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fej­lesztésére még sok a tartalé­kunk; szóváteszik: a népgazda­ság gyorsabb fejlesztésével na­gyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a tervezett­nél nagyobb mérvű növekedé­sét 1 eltelne biztosítani, javasol­ják: vizsgáljuk meg alaposan az iparilag gyengén fejlett vi­dékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit, hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés szín­vonalának javításával sokolda­lúbban, szervezettebben és el­mélyültebben kell foglalkozni, felhívják figyelmünket, hogy a anűszalki színvonal gyorsabb Fock Jenő referátuma emelése megköveteli a mérnök-, technikusképzés kiszélesítését, végül igen sokan rámutattak arra, hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmányok mi­nőségének javítására. Máris sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi de­mokratikus országoknak a szo­cializmus építésében felhalmo­zódott gazdag tapasztalatait. Fock Jenő ismerteti a második ötéves terv irányelveit. figyelembe tudtuk venni az el­hangzott észrevételek egy ré­szét. A további munkában min­den helyes bírálatot és ész­szerű javaslatot igyekszünk hasznosítani. hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a le­hető legjobb legyen. Beszámolója második részé­ben rámutatott arra. hogy a következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meg­gyorsítani a szocializmus építését. — Szocialista építésünk fel­adatainak kijelölésénél nép­gazdaságunk tényleges helyze­téből indulunk ki és elsősor­ban belső erőforrásainkra tá­maszkodunk. Népgazdaságunk Elkerüljük a nemzeti sajátos­ságok eltúlzását is, a tapasz­talatok gépies átvételét is. Pő céljaink megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelye­ket a szocializmus alaptörvé­nye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdasági törvényei áilítanaií elénk. — A népgazdaság fejleszté­sének kialakítandó főbb ará­nyait az irányelvekből ismer­jük. Az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elér­nünk, hogy a nemzet] jö­vedelem emelkedése leg­alább 50 százalékos legyen. •Fejlődésünk új vonása a nem­zeti jövedelem ilyen arányú emelkedése hiszen » korábbi években az volt a jellemző, hogy viszonylag gyorsan emel­kedett az ipari és — bár ko­rántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági tenmelcs, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaság- politikánk legsajátosabb voná­sa, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségét növel­jük, hanem ezzel egy időben fokozzuk a termelés gazdasá­gosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat, s arra törek­szünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár három évi munkánk tapasztalatai iga­zolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok elő­irányzata is tükröd. — A bővített szocialista új­ratermelés, a szocialista iparo­sítás következményeinek meg­felelően az átlagosnál gyorsab­ban emelkedik a nehézipar ter­melése. Nehéziparunk fejleszté­sénél messzemenően figyelem­be vesszük a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresz- szusának megállapítását, amely szerint: «Ma már nincs szük­ség arra, hogy minden egyes szocialista ország feltétlenül fejlessze a nehézipar vala­mennyi ágát, mint a Szovjet­uniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, s ka­pitalista környezetben levő szo­cialista ország volt. Most, ami- Kor megvan a szocialista or­szágok hatalmas közössége, minden európai népi demokra­tikus ország azoknak az ipar­ágaknak fejlesztésére speciali­zálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei.« Így ná­lunk az ipar minden ágazatá­ban növekszik azoknak a ter­mékeknek az előállítása, ame­lyek a mi körülményeink kö­zött a leghatékonyabban járul­nak a nemzeti jövedelem eme­léséhez. A termelés növekedésének kétharmadát a termelékeny ség emelésével kell bizto­sítanunk, szemben az előző éveik gya­korlatával, amikor az ipari ter­melés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelé­sének, mint a termelékenység emelésének. — A nemzeti jövedelem­nek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk 1965- ben 40—50 százalékkal lesz magasabb mint tavaly volt, — miközben a nemzeti jövede­lem termelése több mint 50 szá­zalékkal nő. Más szóval, a nemzeti jövedelemben növek­szik a felhalmozási alap ará­nya. A felhalmozási alapon be­lül is emelni kell a termelő beruházások arányát, minde­nekelőtt a gépi beruházásokét. Mindez alapfeltétele a terme­lés fejlesztésének, és az élet- sztravonal emelésének. A fel­halmozási alap aránya azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről évre érezhetően javul­jon. Az irányelvékben megha­tározott arány ezt a követel­ményt elégíti ki. amikor a fo­gyasztási alap 40—50 százalé­kos emelését írja élő. Ez le­hetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások ém alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre Jutó reáljövedelme 26—29 szá­zalékkal magasabb legyen mint 1958-ban volt. Döntő kérdés a termelékenység emelése Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952— 1955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban álta­lában az a hibás szemlélet ér­vényesült, amely úgy látta, hogy a Lermelést elsősorban új üze­mek, új gyárak létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemek­be és az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s így a techni­ka, a technológia nem fejlő­dött, a termelékenység sem, vagy nem kielégítően. A ter­melést tehát elsősorban a dől-

Next

/
Oldalképek
Tartalom