Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

V

Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához

Pak Den Aj, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Koreai Munkapárt alelnöke és Emil Bodnaras, a Komán Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes a kongresszuson.

gőzök számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagy termelékenységű automata és félautomata gépünk.

A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. Központi Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. MélyA fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi k ízött a következőket maiidé ta:

a széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olajtermelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy háromszorosára.

Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyag- sziiKséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavalyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Terveinket reálissá teszi az a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra; csővezetéken szállít nagy mennyiségű olajat.

— Nagy figyelmet fordítunk a villamosenergia-termelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villamosenergia- termelés meghaladja az Ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt Második ötéves tervünk idején

cl kell érni, hogy a tavalyihoz képest legalább 72—

75 százalékkal több villa- mosenergta álljon rendelkezésünkre.

s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását.

— Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük iparunk szerkezetét és egész iparunkban növeljük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart, a híradástechnikát, valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszámgépipar. járműipar, mezőgépipar stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását.

— A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a jobb minőségű acélok és finomlemezek, a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének üzembehelyezésével megoldjuk a lemezáruk termelését; az utóbbi években 50 000—

80 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenleg ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohászati üzemünk les a A hidegen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalékségesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt meglehessük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat.

— A termelékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. Dicséretreméltó kezdeményezés volt a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez.

Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben, az energiában tárgyiasult munka felhasználására is, Az iparban egyszázaikkal bővül az ötéves terv végére.

Hazánk világviszonylatban is jelentős bauxit-készletekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értékes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel.

Ma már jelentős bauxlt- banyászati, timföldgyártási és alumíniumkohászati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a fél- gyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni.

A Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú hitelek segítségével már tavaly megkezdődött a fejlesztés. Így 1962-ben üzembe lép a 6800 tonna kapacitású fehérvári présmű. A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mértékben, de exportra is nyílik lehetőség.

Különösen fontos a vegyipar fejlesztése,

mert ezzel előrelendítjük szinte egész népgazdaságunkat. Vegyiparunk az elmúlt években számottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszeripar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. — Különösein a műanyag- es műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyag-felhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót — ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon —, míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyag-termelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehetővé válik a gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hogy a korszerű műanyagipar jobb minőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakosságnak. A műanyagyártás és felhasználás tehát Igen fontos feladat. Egyidejűleg fejlesztjük a műanyaggyártó és feldolgozó ipart, ötéves tervünk irányelvei szerint

a vegyipari termelést megkétszerezzük,

s így megkezdjük a vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását.

Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk •=— hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról szóló fejezete. — A nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hánvada

kos anyagmegtakarítás jelenleg körülbelül 900 millió. 1965- ben pedig már 1200 millió forint . értéket képvisel!

Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, műszaki gazdasági mutatókat, a termékegységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát.

— A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonalú foly-. tatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, mesz- szemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő, majd néhány iparág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve a műszaki fejlesztés szemszögéből.

A könnyűiparban gyökeresen át kell alakítanunk o. gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést.

A Miskolci Pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a Pápai Textilgyárban. A pa- mutszövödékben a gépparknak mindössze öt százaléka automatikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a -pamutszövödékben 35— 40 százalékra emeljük az automatikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén «automata és félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap kell. a modem eljárással pedig mindössze két nap.

Az élelmiszeripar termelését szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata és automata gépeli beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeljük. Bővítjük a raktárakat és a hűtőházakat is.

A Központi Bizottság és a kormány által már elfogadott 15 éves lakásépítési terv megvalósítása különösen indokolttá teszi az építő- és építőanyagipar gyors fejlesztését, az úgynevezett szakipari munkák gé- p>esítését, a korszerűbb építőanyagok alkalmazását, s az építési idő rövidítését.

A közlekedés területén elsősorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előre haladnunk. Az áruszállítás a háború előtti színvonalhoz képest háromszorosra növekedett, ezzel szemben a mozdonypark csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100—110 villamosmozdonyt és 380—400 dieselmozdonyt kell forgalomba állítanunk az ötéves terv idején.

Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről legalább 13 ezer kilométerre kell növelni.

nálunk 1954—1956 között jóval kisebb volt, mint a többi szocialista országokban. 1957— 1958-ban még tovább csökkent. Idén és jövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk kell a felhalmozás részarányát. hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsony volt a beruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások mintegy 42—43 százaléka a gépparkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950—1956 közöt csupán 27,9 százalék volt a gépi beruházás aránya —, de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok nagy részében, vagy néhány iparilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe, amelyek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. Az új vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-höz képest

1959-re több mint megkétszereztük a gépek és finommechanikai termékek behozatalát —, 1965-re további 60 százalékkal emeljük.

A beruházásokra fordítható összeg korlátozottsága miatt erőinket néhány területre kell összpontositani. Ha nem így tennénk, ha ismét túl sok beruházást kezdenénk meg, nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét és végső soron az élet- színvonal rovására menne. Inkább kevesebb feladatot tűzzünk magunk elé. s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg.

Részben a beruházásokkal függ össze az ipar területi megoszlása is.

Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki ipar- fejlesztés meggyorsítására,

mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépesedését is. Bár 1949—1956 között 87 új gyár épült vidéken — köztük olyan hatalmas üzemek, mint a Dunai Vasmű, Kazincbarcika vagy a Debreceni Csapágygyár — az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk ezzel, és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék iparának fejlesztésében. KövetKezetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékre telepítését, melyeknek itteni fejlesztését semmi sem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszeripar alapanyagát nem Budapesten állítják elő. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esetben az ott található, illetve előállítható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mégis igen sok a huzavona. Miért? Nem nehéz kitalálná. Nagyon sok, magát hazafinak vagy éppen kommunistának valló ember van még, akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelme. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink, minisztériumi vezetőink, szakembereink figyelmét arra, hogy a párt a népgazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel.

Az automatizálásról beszélt ezután Focik Jenő.

Az automatizálás az iparilag fejlett országokban, így a Szovjetunióban is a műszaki fejlesztés legfontosabb eszköze.

Második ötéves tervünkben még nem jelölhetjük fő feladatként az automatizálás széleskörű elterjesztését, mert ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előre haladhatunk. Fel kell készülnünk arra, hogy a harnu»- dik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű fel- használásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben.

Műszaki szakembereinktől és tudományos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemekben és a tervező intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanúbizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotó vágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak arról, hogy Magyarországon "túltermelés« van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan láthatják, hogy az elvégzendő nagy feladatokhoz nem sók, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma. Látják a népgazdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszála szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett műn- kásságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmények elérése az űj technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan eggyéforrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek.

A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók aktivitása az újitómozgalomban.

A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilyen irányú önkéntes kezdeményezéseit.

<Folytatás a 6. oldalon.)

Az ipar fejlesztésének fő irányai

A beruházások a műszaki fejlesztés^ a vidék iparosítását segítik elő