Petőfi Népe, 1959. november (14. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-13 / 267. szám
4. «Ida* 1939, november 13, némtek A munkásélet légkörével ismerkedjenek meg a fiatalok Vajon gondolnak-e saját életűkre? Megbeszélések, ankétok sora előzte meg országszerte az új kísérleti tanítási módszer, köztük az úgynevezett 5+1 (öt nap iskolai oktatás, egy nap gyakorlati képzés) bevezetését. Ennek volt köszönhető, hogy a tanítási év kezdetére a pedagógusok szinte egyöntetűen hasznosnak ítélték ezt a kezdeményezést és ambícióval láttak hozzá a megvalósításához. Így volt ez Félegyházán is. De vajon mit mutat az eltelt néhány hónap mérlege? Erre akartunk feleletet kapri és ezért kerestük fel a Petőfi Gimnázium igazgatóját, Harsányi Lajost kérdéseinkkel. Mint megtudjuk, a Petőfi Gimnáziumban eredetileg szakmunkás oklevelet is adó iskolatípus bevezetését tervezte a minisztérium, azt azonban a feltételek hiányában (az üzemi tanműhelyek, s oktató személyzet túlterheltsége a legfőbb akadály) egyelőre nem lehetett megvalósítani. Az 5+1 tanítási módszerhez azonban megvannak a lehetőségeik s ezt sikerült bevezetniük a két első osztályban. — Két fő szempontot néztünk — mondja az igazgató — az egyik a perspektíva kérdése, a másik az adottságaink figyelembe vétele. Ezért határoztunk úgy, hogy nem aprózzuk el sokféle szakágra a gyakorlati oktatást. Mindkét osztályban csak két csoport működik, egy ipari és egy mező- gazdasági jellegű, nagyjából a ícle-fele megosztásban. Az ipari rész a Bányászati Berendezések Gyára tanműhelyében kapja meg a heti hatórás gyakorlati kiképzést a lakatos szakmában, a mezőgazdasági pedig a Felszabadulás Tsz-ben, illetve, szükség esetén, a tangazdaságban szerzi meg a gyakorlati ismereteket — Volt-e idegenkedés az új módszer iránt a szülők, vagy a tanulók részéről? — tesszük fel a kérdést. — Eleinte volt, különösen a mezőgazdasági csoportnál. Többen jelentkeztek az iparira és nem tudtunk mindenkit oda beosztani, elsősorban azokat soroltuk be ide, akiit korábban is jelentkeztek a szakmunkás-képzésre. Azóta azonban már akadt olyan fiú is, aki éppen fordítva, az ipartól kérte Egyik reggel a falurádió műsorában Kiskunfélegyháza neve ütötte meg a fülemet. Eddig is sejtettem, hogy ez a vidék erdő és fásítás tekintetében nem áll valami előkelő helyen, de most bebizonyosodott, hogy Félegyháza határa az ország legko- párabb vidéke, mert a 42 000 holdból alig kettő ezer a fásított terület. > Pótolni kell ezt a régi mulasztást, hiszen facsemetét ingyen ad az erdőgazdaság. A másik rádióadás már eredményesebb munkáról számolt be: a dolgozók esti iskolájának egyik foglalkozásáról közvetített. Ügy hiszem, nemcsak az ismerős hangok jelentettek örömet minden félegyházi ember számára, hanem azok a szép eredmények is, amelyeket Kapusi Mihály tanulmányi vezető és a többi pedagógustársa elért a' »kiskunok« ébresztésében. A hallott riport is azt bizonyította, hogy a tanulás egyre inkább közügy Félegyházán is. Legjobban bizonyítják ezt a következő számok: 1957-ben még csak 17 hallgató volt, 1958-ban már 55, 1959-~ben 75, az új tanévben vedig már 450 magát a mezőgazdasághoz. Dolgozatfüzeteket szed elő. Legutóbb „Miről szoktunk vitatkozni címmel írtak név nélküli dolgozatokat a tanulók. Érdekes tükre ez az őszinte véleményeknek, de annak is, hogy a mozi, színház, könyv és egyéb vitatárgyak közé nem kisebb súllyal bevonult más érdekes téma is. »Vannak akik nem helyeslik a politechnikai oktatást. Én valahogy nem értek egyet velük. Ha most nem szokjuk meg a komoly munkát, később nehezebb lesz beleilleszkedni a munkáséletbe. Mert hogy mindenki nem dolgozhat íróasztalnál, tisztába vagyok vele. Ezért helyeslem ezt az oktatásit.« Hasonló szavakat olvashatunk több dolgozatban is, ami azt mutatja, valóban vitatkoznak rajta a tanulók és egyre többen belátják a gyakorlati képzés hasznosságát. És a további kilátások? Már alakul a kis helyi tanműhely az alagsorban s rövidesen itt is barkácsolhatnak a fiúk. Jövőre pedig az első osztályosok már itt szerzik meg az alapvető kézügyességet. A felsőbb két osztály a gyári tanműhelyben tanul, az utolsó osztály pedig az üzemi gépekkel barátkozik meg. — Mert nem elvont oktatást akarunk, hanem azt szeretnénk, hogy a gyárban, a tsz-ekben stb. a munkásélet atmoszféráhallgatója van a dolgozók általános iskolájának. Van levelező tagozat, 10 hónapos esti, öt hónapos téli tagozat, ezeken belül pedig mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi rész. örvendetes az is, hogy a mező- gazdasági tagozat hallgatóinak 90 százaléka tsz-tag. S külön öröm, hogy minderről az egész országnak adtak híradást a rádió műsorában. jával ismerkedjenek meg a gyerekek — mondja az igazgató —, sokkal könnyebb dolguk lesz így, ha majd kilépnek az iskola kapuján. Hosszan beszélgettünk arról a hatásról, melyet a gyakorlati munka fejt ki a serdülő emberre. Bár még csak két és fél hónap telt el az 5+1 bevezetése óta, a beszélgetés nyomán annyit máris megállapíthatunk: a »közelebb az élethez« jelszó az iskolában is bevált. S ha a módszerek körül akad is még vita, az azonban elvitathatatlan, hogy " szükség van ezekre az iskolai reformokra. F. Tóth Pál November 7-én új iskolái avatott Kecel. A legmodernebb iskolaépítési elvek figyelembe vételével tervezték ezt a nagyszerű intézményt, melyhez hasonló alig néhány akad ezen a tájon Dr. Tímár Kálmán, a megye- szerte jól ismert kultúrtörténeti kutató erre az alkalomra igen érdekes és elgondolkoztató rövid tanulmányt küldött be szerkesztőségünkbe Kecel iskolaügyének 70 év előtti állapotáról. A tények felsorakoztatása szinte önként adja a következtetést — mérföldes léptekkel halad előre oktatásügyünk cs a nevelés korszerűbbé tétele érdekében népi demokráciánk évszázados mulasztásokat pótol. Szimbólummá nő ez az új, napfényes, vidám és modern iskola Kecelen, ha a Tímár Kálmán rövid ' írása nyomán visszapilanlunk kissé a múltba. Kecel iskolája — mondja dr Tímár Kálmán — csaknem egyidős a mai községgel. A török hódoltság idején elpusztult községet 1734-ben kezdik újjáépíteni. 1737-ben szervezik meg a plébániát, egy evvel később szentelik fel a templomot, s 1738-ban már iskola is volt itt. A mester az akkori szokás szerint a kántori teendők mellett a jegyzői munkákat is elvégezte. Az első iskolamester még 17G2-ben is viselte a jegyzői tisztséget. A község népességének és az iskolaköteles gyermekek számának növekedésével azonban egyáltalán nem állt arányban a tantermek és a tanítói állások száma. J840-ig csak egy tanterem volt. Ebben az évben egyszerre két új tanítói állást terveztek. Később azonban az új állások szervezése egyre késett. 1889 sorsdöntő évnek indult a keceli iskola fejlesztése szempontjából. Hetven évvel ezelőtt az akkori Pest megye egész területén nagyszabá- 1 súnak ígérkező mozgalom inÜjra itt állunk az év utolsó negyede, az esős, ködös ősz előtt. Vajon gondolnak-e az éjszakai vagy az esti sötétség beállta előtt a saját életükre és testi épségükre azok a fegyelmezetlen lóhajtók, vagy világítás nélkül közlekedő kerékpárosok, akik a KRESZ- nek a reájuk vonatkozó utasításait semmibe veszik, annak ellenére, hogy ez törvény és kötelező valamennyi úton közlekedő jármű részére. Sok balesetet idézett már elő az ilyen hanyag, felelőtlen ember, amelyek több esetben halálos kimenetelűek voltak a megyében, nem beszélve az országos statisztikáról. Mennyi fájdalmat okoznak ezek a járművezetők családjuknak vagy mások családjainak azzal, hogy esős, dúlt az iskolaügyek gyökeres rendezésére és fejlesztésére — lévén az elképzelhetetlen mértékben elmaradott. Tóth József, Pest-Piiis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét törvényhatósági jogú város akkori királyi tanfelügyelője érdekes jelentést állított össze az 1888—89-es iskolai esztendő helyzetéről. Récéiről ezt mondja: Kecelen az iskola jellege: római katolikus. Tantermek (tanítók száma) 6, hét-ti zenkétéves tankötelesek száma 563 (hallatlanul nagy szám hat tanítóra), szükséges tehát — mondja a jelentés nagyon szerényen — egy tanerő és egy tanterem. A jelentés megemlíti, hogy a községhez tartozó határrészen 207 tanköteles növendék található. Itt tehát további három tanterem építése válik szükségessé. Az 1889-es évkönyv ugyancsak közöl statisztikai adatokat a keceli tanköteles gyermekek beiskolázásáról. Ekkor 350 tanköteles fiú és 347 leány szerepel a nyilvántartásban. A 13—15 éves fiúk száma 160, az ugyanilyen korú lányoké 162. Az elemi iskolába 697 tanköteles gyermeket számítva mindössze 610 növendék járt. Iskolázatlan maradt tehát 87 — csaknem 13 százaléka a község fiatalságának. A jelentés a sürgető hiányok pótlására — és bizonyára megnyugtatásként — úgy nyilatkozik, hogy »az elő- intézkedés megtörtént«, csakhogy most is évekig kellett várni, amíg ez a nagyon szerény terv is megvalósult. 1895-ben került sor három új tanterem és egy óvoda építésére. Jellemző, hogy az 1895/ 96-os iskolai esztendőben még mindig csak nyolc tanító működött Kecelen! Nagy nehézséggel cs sok huzavonával járt a tanyasi iskolák szervezése is. 1889-ben, amikor a megye a külterületi iskolák létesítését szorgalmazni kezdte, a kiskőrösi járásban mindössze egyetlen egy tanyai iskola működött, a kaskantyúi. Nem volt tanyai iskola Halas sötét éjszaka kivilágíUűan jár-» műveikbe hátulról beléjük rohan egy gépkocsi. Rengeteg kár származik ebből népgazdaságunknak. Itt volna az ideje annak,, hogy a hatóság teljes szigorával sújtson le az ilyen fegyelmezetlen járművezetőkre.. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy esténként a város határában közlekedő lovaskocsiknak csak 10 százaléka van, kivilágítva, a másik 10 százaléknak van ugyan lámpája, de mégsem cg. Radikális intézkedésekkel, de véget kellene vetni az ilyenfajta éjszakai közlekedésnek, ami sok anyagi kárral és emberáldozatlal jár. hatalmas határában. Világos, hogy a jórészt egyházi iskola- fenntartók »ügybuzgalma« nem tudott lépést tartani a követelő szükséggel, ezért vetették fej 1889-ben az iskolák állami kezelésbe vételének gondolatát, haladó gondolkodású közéleti emberek — ez azonban csak terv maradt. Sőt, 1910—14 tóján még mindig az volt a helyzet, hogy a szülők az egyes tanyákon »zug iskolát« tartottak fenn. Valami sánta, vagy rokkant, béna »tudományos« ember tanítgatta a gyermekeket egy-egy tanyai szobában az írás, számolás, olvasás mesterségére. 1923-ban, amikor bent a községben már 10 tantermes iskola működött, a tanyai iskolák terve még mindig megoldatlan. 1929-ben ad hírt egy tanügyi évkönyv először tanyai iskolák működéséről. (Meg keli jegyeznünk, az egykori téglagyári iskola körzetében ma már nemcsak ez van, hanem tanyai óvoda is működik.) Zárjuk ezt a rövid visszaemlékezést dr. Timár Kálmán szavaival: »Többet fejlődött az iskola a legutóbbi emberöltőben, mint hajdan majdnem 160 év alatt. A fel- szabadulás óta rohamosan fejlődött Kecel iskolaügyc, s ennek az előrehaladásnak a koronája a mintaszerű új keceli központi iskola.« Megeszi-e u kalapját a miniszter? Michel amerikai munkaügyi miniszter áprilisban kijelentette, hogy ha októberben a munkanélküliek száma nem csökken három millió alá, akkor ő a minisztérium épülete előtt nyilvánosan megeszi a kalapját. A munkanélküliek száma jóval három millió fölött maradt. A New York Herald Tribune szerint most már csali az a kérdés maradt hátra, hogy puha kalapot, szalmakalapot, vagy cilindert kíván-e elfogyasztani a miniszter. t. m. wet * * * v* : Félegyháza a rádió műsorában Keresztes BéUD gépkocsivezető Poní a. mondái végén Lakásépítés Moszkvában, a Leniográdj sugárúton.
