Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-13 / 215. szám
bizottság óZiyy Kat. noiaat osztott szét 454 nincstelen zsellér között. A parasztok vágyták a földet, s tudtak is rajta gazdálkodni. 1948-ban 163 kataszt- rális holdon nyolc család a szövetkezeti gazdálkodás útját választotta. Egy ócska traktorral, két ökörrel s egy tehénnel alakították meg a Petőfi Tszt-t. Hegyi József alapító tag, a tsz elnöke, akivel az egyik majorban beszélgettem, elmondotta, hogy az első évben egy munkaegységre 9,70 forintot kaptak. Sok értetlenséggel, ellenséges nézettel kellett megküz- deniök. Tudták, érezték: a közös jobb, s ezért nélkülöztek s tűrték el a megvetést. Nem volt állatállományuk, rossz volt a vezetés, mindez természetesen rontotta a termelőszövetkezet eredményes gazdálkodását, de a tagok bíztak az újban. Tizenegy év múlt el a Petőfi Termelőszövetkezet felett és az idő, az emberek helytállása meghozta az eredményét. Napjainkban 1262 holdon gazdálkodnak s nem is rosszul. Az idén őszi árpából 16,57, búzából 13 mázsa termett, aprómag termeléssel is kísérleteztek. Lucernával és somkóróval 51 ka- tasztrális holdat teleoítettek be. Epul a íudroior-naz. Meghonosították az öntözéses rostlen termesztést is, amely az idén jól fizetett. Gyarapodott az állatállományuk is: 132 darab szarvasmarhát, 800 darab birkát, 290 darab sertést mondhatnak magukénak. Ilyen jól még nem éltek 1959 februárjában a Petőfi és az Alkotmány Termelőszövetkezet a közös cél mielőbbi elérése érdekében egyesült, amely még erősebbé tette a termelőszövetkezeti mozgalmat a faluban. Jelenleg 54 család 68 taggal dolgozik a földeken. A 11 év sok eredménye közül szinte kiemelkedik a három tanyacsoport teljes villamosítása és a tsz-iskolának a létrehozása. »Augusztusban kellett volna itt járnia« — mondta Hegyi elvtárs, amikor a munkaegység előlegekről érdeklődjem. Büszke lehet az elnök, hl-. A tassi új település két háza. szén a múlt hónapban 240 000 forint murikegység előleget osztottak ki s előreláthatólag — az eredmények ezt megengedik — 39,50 forintot fizetnek ki zárszámadáskor a tagok részére. A Petőfi Termelőszövetkezet vezetői parasztemberek. Így hát józanul, előrelátóan gondolkodnak. Ügy tervezik, hogy belterjesebbé alakítják gazdaságukat s ezért az állatállományukat szaporítják. Marhákat és sertéseket hizlalnak, amelyek nemcsak nagyobb jövedelmet, hanem trágyát is biztosítanak a termelőszövetkezetnek. Megszépült a község arca A felszabadulás óta nemcsak a termelőszövetkezet végzett eredményes munkát, hanem a tekét is. A költségek több mint egymillió forintot mutatnak. Említést kell tenni még arról is, hogy a múltban az öregele, a munkában rokkant emberek az utcára kerültek. Ma Tasson ebben a kis faluban van elhelyezve festői környezetben a járási tanács szociális otthona. Kényelmes szobákban, derűsen, gondtalanul töltik napjaikat, azok az emberek, akik családtalanok, vagy a háború vette el szeretteiket. Végezetül érdemes egy kis statisztikát készíteni egy más irányú fejlődésről. A felszabadulás előtt a faluban körülbelül 30 rádió és 200 kerékpár volt. Tasson ma már 350 rádiókészülék, 1300 kerékpár, 60 motorkerékpár, 40 mosógép van és évente 120 szobabútort vesznek a fiatal házasok. Nem volna teljes Tassról ír* A Petőfi Termelőszövetkezet birkaaLtomanyanak egy része, község lakóival beszélgetve azt is megtudtam, hogy három új település alakult ki mintegy 180 új házzal. A tanács elnöke, Balogh Jánosné, amikor a megbetegedések és halálozási számokról érdeklődtem, elmondta, hogy kilenc éve él a faluban, de tífuszos megbetegedéssel s újonnan szorzett tuberkulózissal még nem találkozott. Csecsemőhalálozás évek óta nem történt. A régi Magyarországon dicsőítették dr. Szelecsényi Zsigmond nevét, mert saját költségén kutat fúratott, hogy elkerülje a tífuszjárványt. Népi demokráciánk két új kutat s törpe vízmüvet létesített. Ezen kívül még sok olyan objektum került átadásra, amelyek a község lakóinak régi kívánsága volt. 2500 méter betonjárdát, 2000 méter járdaszegélyt építettek. A kultúrházat renoválták, az új településeket villanyhálózattal látták el és bővítették a község villanyvezeriportunk, ha nem említenénk meg azokat a nagy jelentőségű terveket, amelyek a közeljövőben valósulnak meg. Vegyük talán a legelsőt. Két hónap múlva üzembe helyezik a hidrofor házat, amely a törpe vízmű befejezésének utolsó aktusa lesz. Elkészülte után három csapon folyik majd a tiszta, egészséges víz. Elkészítési költsége meghaladja a 70 000 forintot 1960-ban négy tante- teremmel bővítik az iskolát, ami közel 1 200 000 forintot igényel. Nem felejtkezik meg a tanács a villany- és a vízhálózatok további fejlesztéséről sem. Egy kis falu története: amely a többihez hasonlóan azt bizonyítja, hogy a történelem folyamán egyedül a mi társadalmunk, a dolgozók társadalma tartja igazán szívügyének a falu fejlesztését. S ma ezt a történést a traktorok, az ekék Írják fel a Kiskunság földjére. Szöveg: Gémes Gábor Foto: Pásztor Zoltán Akármelyik iskolás gyermeket kérdezem meg a faluban, mindegyik tudja, hogy a község egyidős az ország történetével. Bizonyára olyan is akadna köztük, aki azt is elmondaná: Nevét az ötödik vezértől, Tasstól örökölte. Valóban így van. A népvándorlás idején ezen a környéken telepedett le a honfoglaló Árpád, és a környezetéhez tartozó kedvesebb embereit maga köré gyűjtve, birtokokat adományozott nekik. A harcokban edzett magyarok kedvelték a folyókkal övezett, nádasokkal körülzárt helyet s talán ezért választotta Tass a folyókból szigetként kiemelkedő hátságot. A történelem nem múlt el nyomtalanul, a néhány házból mlákult falu felett. A muhi csata után 1242-ig a tatárok garázdálkodtak, majd Tassi Jakab földesúr kezére került a község. A török dúlás alatt a Duna menti falvak pusztulását Tass sem kerülhette el. Házai porráégtek, lakói az ingoványokban, sűrű erdőkben találtak menedéket, ötven év telt el, s a pusztából újból kinőtt a falu. A kuruc világ végén Rákóczi és Vak Bottyán is járt e vidéken és Szent Tamásnál (ma puszta) ütköztek meg 0 rácokkal, akiken fényes győzelmet arattak. Naavbirtok, elemi csapás, nyomor, tífusz... sorokat és a füzeseket — szárított trágyával és szalmával próbálták kifűteni barlangszerű odúikat A krónikás szép szavakat mondja el, mi minden jót esznek a magyar parasztok Tasson, de a cselédházakba nem kukkantott be a fekete vaslábasok mélyébe, hogy meggyőződjön, mit esznek Darányi, Végh Béla, Homan, gróf Nemes cselédei. Ez természetes is, hiszen hű kiszolgálója volt a föld- birtokosoknak, akik a 14 000 holdas határ több mint felén uralkodtak. Az 1838-as tavaszi nagy árvíz •Tasst sem kímélte meg. Hetvenegy ház omlott össze egy nap elatt A határt ameddig a szem ellátott, víz borította. Az egykori krónikás az akkori gazdasági helyzetről ezeket írja: „Az ínség és a nyomor leírhatatlan. Az éhínség porba sújtotta a szegény népet, az őszi vetés elpusztult. A segítség ugyan nem késett, de nem sok köszönet volt benne.” Alig heverte ki a község az árvíz pusztítását, amikor borzalmas tűzvész borította lángba a falut. 1846-ban 46 ház pusztult el, lett a láng marta- lékei. A Horthy Magyarország egész- légügyi intézkedéseit méltó módon adja vissza a falu monográfiájának elkészítője: „A tüdőrész, a tífusz, s egyéb betegség sűrűn szedi áldozatait... A rossz Ivóvíznek és a nyári pornak lett betudva ez a nagy halálozási arány, de úgy látszik más egyéb Is közreműködik e szomorú statisztikában.” Igen. A halálozási arány- számot — amit nem mondott td e mű szerzője — emelte a rossz táplálkozás, a gödörlakások, a fűtőanyag-hány stb A faluban nagyon sek család • talajjal egyszintben épített házban lakott, nem csoda hát, hogy a tuberkulózis, a tífusz egymás után szedte áldozatait. A parasztok — miután a földesurak csendőrökkel őriztették a rezgőnyárfát, a jegenyeA község új korszaka Tass község népének igazi története a felszabadulás után kezdődött. 1945-ben a földosztó-Btrem- /m---------- —M- M> ülifo. Mim MkMf J WmMTZMk 'WiEUm .m _>«*_ MiMWJ mst-mM ims-rmaumr-, ^~muarm /« ^li^^iMriaiüLiggziJ^iiifeiHai/^i^^ ijjjii fänr* uaü wibj -&&-—^hímmtl^tinr xkív tu?-------*
