Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-09 / 211. szám

4. oldd) 1939. szeptember 9, szerda Munkával, Játékkal neveljük a csökkent képességű gyerekeket A gyógypedagógus tanácsai Csökkent képességű gyerme- kekKel szemben a szülők álta­lában kétféleképpen viselked­nek. Az egyik csoportba tartoz­nak az úgynevezett elfogult szülők, akik nem látják és nem ts akarják látni gyermekük fo­gyatékosságát. Szerintük az ő gyermekük a legokosabb, a leg­ügyesebb. Az ilyen szülő ma­jomszeretettel csüng gyermekén, hiányosságát takarja, mindent elvégez helyette és körülötte, tgy azt éri el, hogy a gyermek annyit sem fejlődik, önállóso­dik, amennyire csökkent ké­pessége mellett lehetséges vol­na. A szülők másik csoportját elkeseríti gyermekük csökkent értékűsége. Ütik, verik, vagy gúnyolják ügyetlensége, fogya­tékossága miatt s egyáltalán nem törődnek nevelésével, nem veszik »emberszámba-“. A képességhez mérjük ... Ha Engels szavait vesszük alapul, hogy: »A munka te­remtette az embert«, — meg határoztuk az utat. amelyen ha­ladnunk kell a csökkent képes­ségű gyermekek nevelésében: munkával és munkára kell ne­velnünk. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy mindaz az erő­feszítés, amit a gyermek a kör­nyezetéhez való alkalmazkodása érdekében kifejt, továbbá hogy a gyermek játszadozása, — még a nem »alkotó játék« is, erő­kifejtést kívánó munka számá­ra, akkor azt látjuk, hogy a munkával és a munkára való nevelés már egészen kis gyer­mekkorban kezdődik. Már itt résen kell lennünk tehát csökkent képességű gyermek nevelésében is, legyen az a csökkent értékűség akár testi fejletlenségből, akár egyúttal értelmi fogyatékosságból fakadó. Lényeges az, hogy náluk nem szabad a követelmények tekin­tetében az életéveket venni fi­gyelembe, hanem a gyermek tényleges munkaképességét. Ha például a csökkent képességű gyermek 8 éves, de tényleges munkaképessége a valóságban még csak az 5 éves gyermeké­nek felel meg, akkor ne bíz­zuk meg az ilyen gyermeket gyújtóía hasogatásával, hanem bízzuk rá annak összeszedését, rendberakását. A fejlődés min­den szakaszában adódik a csa­ládban olyan munka, ami a gyermek erejének és értelmé­nek megfelel. Mind többet bizsunk rájuk Általában a csökkent képes­ségű gyermeket is vonjuk be fokozatosan a mindennapi élet­tel együtt járó munkába. Itt csak az a fontos, hogy nagyon kis fokonként haladjunk előre és egyszerre ne állítsuk a gyer­meket többféle új követelmény elé. Először is el kell juttatnunk a gyermeket az önkiszolgálás fokára. Vegyük pl, az öltözkö­dést. Ez alapjában véve igen bonyolult és sokrétű munka­folyamat a fejlődő gyermek ré­szére: a ruhadarabok megfelelő helyre való felhúzása, a gom­bok, kapcsok, cipőfűző kezelé­se stb. Ha a »szegény gyer­mek« helyett minden esetben valamelyik családtag végzi el ezeket a műveleteket, természe­tes, hogy a gyermek nem fogja megtanulni. Ugyanez áll a tisz­tálkodásra, az étkezésre, ké­sőbb a ruha tisztántartására is. A játékkal kapcsolatbn na­gyon fontos, hogy a csökkent képességű gyermekeknek is ad­juk meg a lehetőséget arra, hogy képességeinek megfelelően játszhasson. A játék nevelő ha­tását ma már minden szülő is­meri. Nem szabad megfosztani ettől a csökkent képességű gyermekeket sem, hiszen az ér­telmi fogyatékosság egyik fok­mérője, hogy tud-e a gyermek játszani? ...önállóan végeztessük a feladatot! A gyermekeket apránként bízzuk meg egy-egy munkafo­lyamat vagy akár csak egy kis munkamozzanat önálló el­végzésével. Nem baj, ha elő­ször nem sikerül, majd több­szöri próbálkozás meghozza az eredményt. Igaz, hogy ez több türelmet és időt kíván, de ép­pen a fejlődés érdekében kell ezt megtennünk. Az elért ered­ményt mindenkor értékeljük, mert ez adja meg az ambiciót a további munkához. Mindezek általános nevelési irányelvek. A részletek megol­dása egyénenként változik, aszerint hogy milyen mértékű a munkaképesség csökkenése. Varga Gyuláné, a Kecskeméti Gyógypeda­gógiai Intézet igzgatója Helyesen becsüljük fel szőlőtermésünket! Az elmúlt evben jóval na­gyobb termést szüreteltünk le, mint amennyit az előzetes ter­mésbecslések szerint vártunk. Ez a »-többlet« zavarba ejtette a becslöket és súlyosbította az átvevő szervek helyzetét. Bizo­nyos, hogy szakszerűbb és kö­rültekintőbb termésbecsléssel a feldolgozó üzemek, átvevő he­lyek más szüreti és átvételi tervet készítenek, alaposabban felkészülnek s ezzel máris könnyítenek a tárolótér-gon­dokon. A várható termés megköze­lítő számbavétele nagy tapasz­talatot és hozzáértést kíván. Kétféle módon végezhető: egy­szerű szemrevételezéssel, vagy fürthozam alapján. Az előbbi csak hozzávetőleges lehet és igen nagy tévedéseket szülhet. Ha elfogadható értéket aka­runk, csakis a fürthozam sze­rinti becsléssel szabad dolgoz­nunk. A töke szerinti átlagos fürt­szám megállapítása legegysze­rűbben úgy történik, hogy a tábla átlós irányú tőkesorán, egyik saroktól a másikig min­den tőkén — tehát tulajdon­képpen egy teljes soron — megszámláljuk a fürtöket s az így kapott összes fürtszámot elosztjuk a termőtőkék számá­val. Az egyidejűleg számbavett meddőtőkék és tőkehiányok százalékos arányát kivetítjük a tábla összes tőkehelyére, hogy megismerjük a ténylegesen ter­mő tőkék számát. Megfigyelé­Üíbaigaziíás KÉT JAMPEC állít meg az utcán. — Itt kölcsönzik a könyve­ket? — kérdi az idősebb és új jó­val a könyvtár épülete felé bök. — Igen kérem — mondom hangosan, s közben korholom magam: megint elhamarkodot­tan ítélkeztél. Rápillantottál ezekre a sokkockás ingű ifjon­cokra és megalkottad a „véle­ményed” .., Csőnadrág ide, pál­mafa oda, mégiscsak áhítoznak a könyv, a tudás után. Nyisd ki a szemed: olyan embereket fi­gyelhetsz meg, akiknél a belső gyorsabban alakul, mint a külső. MEGLESTEM őket. Pillanatnyi tétovázás után a pult mögött álldogáló idősebb, szemüveges, Horatius művein, Goethe versein nevelkedett szemüveges férfihez fordultak. — ... pót! Maga itt a góré? — Nem kérem. Mivel szolgál­hatok? — Kár, azt hittük, olyan olva­sott képe van. Egy könyvet haj­tunk reggel óta. A haver aján­lotta. Már egészen elkoptattuk a topogót, beleizzadtunk a jakóba, hiába. Már rühelljük ezt a sok lófrálást. — Szíveskedjenek a címét kö­zölni. ha nekünk nincs is meg, meghozatjuk — készségeskedett a furcsa szóáradatot csodálkoz­va hallgató tisztviselő. — írja fel akkor: „A gályarab menyasszonya” a címe. Ki irta, nem tudjuk, csak azt. hogy a „Részeg beduin” folytatása. — Bocsánatot kérek, ilyennel nem szolgálhatunk — s nem tud­ta sírjon vagy nevessen. — No — állapít]a meg távozó­ban a kéknadrágos — ez is olyan kóceráj, mint a többi. Alma az egész — s kivonulnak. AZ ÚJSÁGÍRÓ meg csalód­va félreteszi a gondolatban már kikészített lelkeshangú jelzőket, dicséreteket és bánatosan düny- nyögi: — Ezúttal nem csalt a látszat. H. N. seim szerint ez az átlós irá­nyú felvételezés azért ajánlha­tó, mert a táblán keresztül húzódó tőkesor aránylag jól mutatja az összes tőke állapo­tát. A termőtőkék és a töke sze­rinti átlagos fürtszámok isme­retének birtokában már csak a fajta átlagos fürtsúlyára van szükség. Mivel a szőlősgazda­ságok általában nem végeztek ilyen irányú méréseket —, köz­readom miklóstelepi adatain­kat, amelyeket többévi fürt- súlymérések során nyertünk. Kadarka 12,6 Ezerjó 11,7 Kövidinka 0,6 Piros szlankamenka 17,4 Pozsonyi fehér 15.6 Mézes fehér 12,3 Oportó 12,5 Szeremi zöld 13,5 deka egy fürt átlagos súlya. Természetesen ezek a fürtsű- lyok csak Miklóstelepre és a hozzá hasonló adottságú termő­helyekre érvényesek. Gazda­gabb talajon, jobb fekvésben lényeges eltérések lehetnek, ezért kívánatos lenne, hogy minden gazdaság mielőbb kezd­je meg ezeknek az adatoknak felvételezését. Szükséges lenne még a fajtaskála kibővítése is, mert jónéhány köztermesztés­ben szereplő szőlőfajtánk hi­ányzik a táblázatból. Hasznos lenne, hogyha szocia­lista szőlőüzemeink szakembe­rei csak ezzel a módszerrel be­csülnének és ezzel számsze­rűen is biztosabb alapra he­lyeznék a várható termés fel­mérésének igen kényes munká­ját. Dr. Bognár Károly Bakiét iumölő papiros Gross svéd mérnök feltalálta a baktériumölő csomagolópapír készítésének módját. A párizsi Pasteur Intézet szakvéleménye szerint ez a papír szenzációs újítás az élelmiszerek csoma­golásában. Négyszögletes borsószemek Az amerikaiak újabban négy- szögletes borsószemek tenyész­tésével kísérleteznek, melyek­nek az volna az „óriási” előnye, hogy nem peregnek le a villáról. Zöldtrágyássunh somborával Általánosan ismert tény, hogy a Duna—Tisza közén a kedvezőtlen talajviszonyok és éghajlati adottságok miatt je­lenleg kicsiny még az állatál­lomány, s ennek következtében szervastrágyában is nagy hiá­nyok mutatkoznak. Különösen áll ez a gyenge homokkal ren­delkező községek, városok te­rületére. Még tovább növeli a szervestrágyahiányt az a tény Is, hogy e homokterületeken Intenzívebb mezőgazdasági ter­melés folyik (főként szőlő- és gyümölcs-, valamint zöldség- termesztés) és e mezőgazda- sági üzemágak évente kétszer- háromszor annyi szervestrá­gyát igényelnek, mint a kül­terjes mezőgazdasági termelés. Mindezekből világosan kitű­nik, hogy talajaink^ táperejé­nek fenntartása és főleg növe­lése érdekében e szervestrágya- htány pótlására más anyagokat és trágyázási módszereket is fel kell használnunk. A szervestrágyázás közvetlen kiegészítője az okszerű műtrá­gyázás. A műtrágyázás során igen jelentős mennyiségben jut­tatjuk a talajba a nitrogén-, foszfát- és kálitartalmú táp­anyagokat, amelyeket a nö­vény a szerves anyagok bom­lási termékeivel együtt nagy mennyiségben vesz fel és ezen keresztül biztosítja szervezeté­nek erőteljes felépítését. Ha a talajban nincs eiegendő szerves anyag, akkor a mű­trágyák sem fejtik ki kellő hatásukat. A múltban nagyon sok termelő a műtrágyák ha­tásáról téves felfogást alakított ki magában, mert nem tapasz­talta kellőképpen a műtrágya hatását, de arra nem gondolt, hogy a műtrágya egymagában nem tudja pótolni a szerves­trágya hiányát. Erre elsősorban a zöldtrágyá­zás ad lehetőséget. A szaksze­rűen végrehajtott zöldtrágyá­zással tudjuk azt a nagyfokú trágyahiányt pótolni, ami jelen­leg megyénk területen, különö­sen a homokos területeken meg­mutatkozik. Megyénk területén zöldtrágyázásra a 2 éves som- kórót tartjuk a legalkalma­sabbnak. E növény talajjavító hatását hosszú évek óta a me­gye számtalan helyén tapasztalt eredmények bizonyítják. Termé­szetesen a megye homokos vi­dékein vannak olyan kisebb te­rületek, ahol a somkórózás kellő eredményre nem vezet. A som- kóró-vetés rosszul fejlődik, sőt idő előtt kipusztul, mert kevés a talajban a mész, vagy mert a vetés nem megfelelően történt. Somkórót zöldtrágyázás cél­jára csak olyan talajra (homok, vályog) vessünk, ahol elegendő mennyiségben található mész. Ezt egyszerű eszközökkel is megállapíthatjuk. Ha a javítan­dó talaj földmintájára ecetsavat (esszenc) csepegtetünk és ha a talajban elegendő mész talál­ható, akkor a földmintán erős pezsgést tapasztalunk. Ha a ta­lajban elegendő mész nincs, a pezsgés gyenge, vagy pezsgés egyáltalán nem is tapasztalható. A mészben szegény, gyengén pezsgő talajon rendszerint a me­zei zsurlófüvet (népies nevén békarokka, cindrot) is megtalál­juk, amely a mészszegény tala­jok jellemző kísérő növénye. Az ilyen talajokon somkóró talaj- javítással ne is kísérletezzünk, mert bár az elvetett mag kikel, de belőle megfelelő növényállo­mány nem fejlődik, sőt kezdeti gyenge növekedés után rendsze­rint kipusztul. Somkóró talajjavításra kife­jezetten meszes, homok- vagy vályogtalajon alkalmas. Másik lényeges szempont a vetés idejének gondos megvá­lasztása. Somkórót rendszerint kora tavasszal, február hónap­ban, legkésőbb március köze­péig célszerű elvetni és pedig ritka állományú rozs- vagy búzavetésre. A ritka védőnö­vény-állományt úgy érhetjük el, hogy ha a vetéshez kh-ként 50 kg-nál több rozs- vagy búza­vetőmagot nem használunk fel. Ha e mennyiségnél több kerül felhasználásra, a védőnövény- átlomány sűrű lesz és a kikelt somkóró nem képes erőteljesen fejlődni, pedig a talaj javításá­nak ez a leglényegesebb kelléke. Vethető azonban a somkóró ősszel is, ugyancsak ritka állo­mányú rozsra, vagy búzára és­pedig augusztus második felé­ben, de legkésőbb szeptember 15-ig az esetben, ha az augusz­tus elég csapadékos — mint pl. az idei volt. Az elvetett som- kórómag a talajban levő elegen­dő nedvesség hatására gyorsan kikel és még a téli fagyok be­állta előtt kellőképpen meg tud erősödni. Szeptember közepénél későbbi vetést nem ajánljuk, mivel a tél beálltáig a somkóró fejlődésére már kevés idő áll rendelkezésre és a gyenge nö­vényállomány a tél folyamán nagy mértékben kifagyhat. A kellőképpen megerősödött som­kóró nem fagyérzékeny és így a Duna—Tisza közére jellemző téli időjárás mellett különösebb fagykár nélkül áttelel. A somkóróval történő talaj- javításnál — őszi vetés esetén — a terület jövedelmezőségében nagyobb kiesés nem keletkezik, mert a fél magmennyiséggel ve­tett somkóró nélküli terület két­harmad terméshozamát bizto­sítja és emellett a törek nagy mennyiségű fehérjedús takar­mányt is ad. A védőnövény learatását min­den esetben úgy végezzük el, hogy utána magas tarló (leg­alább 15 cm-es) maradjon, mert különben a somkóró nem tud kihajtani és rendszerint bekö­vetkező száraz, meleg időjárás hatására kipusztul. Talajjavítás céljára vetett somkóró a leszán- tásig igen erőteljes gyökérzetet fejleszt, amely alászántva 120— 150 mázsa istállótrágyázásnak felel meg. Az alászántás előtt feltétlenül szükséges a szerves anyagok (pl. gyökérzet) bomlásának elő­segítése érdekében kh-ként leg­alább 10 kg nitrogén műtrágyá­nak kiszórása. Somkóró talaj- javítás esetén az utóvetemény alá kh-ként 180—200 szuper­foszfátot és 100—120 kg káli mű­trágyát kell használni. A talajjavítás céljára ma már hazai termésű somkóró vetőmag bőven áll a tsz-ek és az egyéni termelők rendelkezésére. Kívá­natos volna, hogy mindenki él- ien Ja ezzel a lehetőséggel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom