Petőfi Népe, 1959. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

1959. «September 1. kedd 3. oldal Megszólal a csengő Szeptemberben, amikor min­denki őszről beszél, a frissen meszelt iskolák megszépült arc­cal várják a tanulókat. Az első osztályos gyermek görcsösen szorítja kezében az új aktatás­A Kiskereskedelmi Vállalat 24-es számú papír- és írószer­boltjában Nagy Magdi, Nagy Sanyi és Fercnczi Misi író­szereket vásárol. kát, vele ebédel, vele alszik, nincs az az ember, aki elszakít­hatná akár egy percre is ked­vencétől: a „nagykorúsító” tás­kától. Szeptember elején megszólal az iskolai csengő, s néhány perc múlva fegyelmezett rendben ül­nek a diákok az űi pádokban. Vannak, akik még csak most is­merkednek a csengő hívó szavá­val, de vannak már olyanok is, akik évek óta hallgatják a kis k,rézharang” intelmét. Szülőkkel és tanulókkal jár­juk a várost. Fölkerestük azo­kat a helyeket, ahol a tanévkez­dés előkészületeinek izgalma forr. Az iskolai év megkezdése előtt néhány nappal ellátogattunk Kecskeméten az Állami Könyv­terjesztő Vállalat 128-as számú boltjába. Bepillantottunk a rak­tárba, s örömmel láttuk, hogy példás rendben sorakoznak az új könyvek. Ez évben 42 általá­nos és 6 középiskola igényét elé­gíti ki a könyvesbolt. 15 ezer ál­talános és 30 ezer középiskolai tankönyvet biztosítottak a kü­lönböző iskoláknak. Az iskolai könyvek értéke meghaladja a 300 ezer forintot. Könyvárusí­tással az iskola tankönyvfelelő­sei foglalkozna!.. Kőrútunk során bepilantot­megerősítette, könyvelési adatok alapján bizonyította, hogy a mült év augusztus 22-ig — míg az üzlet a Nagykőrösi utcán volt — 138 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le egy hónap alatt, ugyanakkor ez év augusztus 22- ig csak 103 ezer forint volt a be­vétel. A raktárban 113 900 füzet várja a Ids iskolásokat. A Zrinyi általános iskolában kíváncsiskodó gyermekek leske- lődtek a kulcslyukon. Találgat­ták vajon melyik osztály köny­vei sorakoznak a oadokon. Sze­rettek volna bepillantani az új könyvekbe, s olvasni az érdeke­sebbnél érdekesebb története­ket. Igen ám. de az igazgató bá­csi utasítása értelmében csak akkor léphetnek be a tanterem­be, amikor megérkezik a tanár­néni, s osztani kezdi az új tan­könyveket. Most is úgy történt, amikor a gyermekek meglátták a tanár nénit csengő hangon kö­szöntötték, s egymást lökdösve versenyeztek azért, hogy melyi- kőjük lépjen be először a terem­be. Gondolatban már megbarát­koztak a könyvekkel, s majd az év végi bizonyítvány dönti el, valóban megszerették-e a ben­nük rejlő tudományt. Az új tanév megkezdése előtt így zajlotak a napok a könyves­boltokban. papi rüzl etek ben és iskolákban. Szeptember 1-én, amikor megszólal az iskolai csengő hívó szava, a gyermek elkötelezi magát a tudomány­nak, a lankadatlan szorgalom­mal párosuló tanulásnak. Szöveg: Bieliczkv Sándor Foto: Pásztor Zoltán A Zrínyi Általános Iskola kiváncsi növendékei kézbe kapják az új tankönyveket. A minap egy levele^ hozott a posta a Kiskunhalasi Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyától, Nem sokáig tartott, amíg megállapítottuk, hogy Bállá Sándomé panaszlevelére érkezett meg a válasz, ame­lyet ez év február 25-én a me­gyei tanács termelőszövetkezeti politikai csoportjának küldtünk el. Balláné annak idején azt kérte, hogy könnyebb munkát adjon számára a tsz-elnök, mert orvosi igazolással bizo­nyítja, hogy mást nem tud el­végezni. A tsz politikai csoport a levelet a Kiskunhalasi Járási Tanács mezőgazdasági osztályá­ra továbbította, ahonnan — augusztus 8-i sürgetésre — augusztus 26-án, hat hónap el­teltével Kassai Béla aláírásá­val megkaptuk a választ. A kivizsgálás »tén.yálladéka« a következőket tartalmazza: »A tsz elnökétől kapott ér­tesülések szerint a panaszos ré­szére tudtak volna biztosítani megfelelő könnyebb munkál, amiből a szükséges évi 89 munkaegységét teljesíthette volna, ugyanakkor a tsz nem rendelkezik elegendő munka­erővel — így a könnyebb mun­kák elvégzését (zsákvarrást, meszelést, takarítást) nem tud­ják biztosítani.-' Mintha sántítana ez az in­doklás. Ugyanis akárhogy ol­vassuk a tsz-elnök tájékozta­tása alapján Kiss Dezső által megfogalmazott mondatot, • nem tudjuk eldönteni: Tudott-e a tsz biztosítani könnyebb munkát, vagy sem? Gémes Gábor Mi legyen a Kiskunsággal? JCazzáizóLáj eqip dpiágaikklua Mi legyen a Kiskunsággal’ címmel nagy figyelmet keltő cikk jelent meg a Petőfi Népe augusztus 25-i számában. A cikk nemcsak az értelmiségi dolgozók, hanem az igényesebb olvasóközönség táborában is ér­deklődést keltett. Hathatós ér­vekkel mutat rá, hogy megyénk időlegesen szünetelő irodalmi és művészeti folyóiratának újból való. megjelentetése, s a lap profiljának felülvizsgálása a kultúra és a tudomány ter­jesztése érdekében elengedhe­tetlenül szükséges. Az érvek­hez hozzáadni valóm nincs, el­lenben a gyakorlati szervező- munkához volna néhány sza­vam. Minden újság, folyóirat vi­rágzásának egyik feltétele az anyagi megalapozottság. Egy lapot a lelkes olvasóközönség­nek kellene eltartania — véle­ményem szerint —, ezt pedig nagyobb előfizetői tábor segít­ségével kellene biztosítani. Lelkes gyűjtőkre, előfizetés­szervezőkre volna szükség — s ahogy én tudom — nem is okozna gondot a meglévő né- hányszáz előfizetőhöz egy lel­kes, nagyobb tábor gyűjtése, szervezése. Sokszor fordultak hozzám is olyan kéréssel, hogyan lehetne hozzájutni a Kiskunsághoz. Én nem tudtam kielégítő választ adni, de azt mindenképpen ál­átai Németh János, az Állami Könyvterjesztő Vállalat 128-as számú boltjának vezetője el­lenőrzi az újonnan érkezett csomagokat. yiyinmyirri*vr****^****A****A**Ä** Egy hétéves kisfiú • pUióverköfés bajnoka A California! Rosevilleben egy pulóverkötő versenyen csodála­tosképpen egy 7 éves kisfiú nyerte meg az első díjat. Den­nis Wielert nagymamája taní­totta meg pulóvert kötni, ami­kor a rossz idő miatt télen a szobába kényszerült. A nagyma­ma igen büszkén vette tudomá­sul kis unokája nagyszerű telje­sítményét, annál is inkább, mi­vel az még olvasni sem igen tud, úgyhogy a kötésminták uta­sításait neki kellett a kis Den- rúsnalr. ísjűiVaSÍÚá» Hirosima — Cowentry — Drezda. E három város — le­gyen köztük a távolság bár­mily nagy is —-ma szoros kap­csolatot tart. 1945 februárjá­ban az angol—amerikai bom­bázók — amikor a háború már eldőlt és várható volt, hogy Drezdába a szovjet csapatok vonulnak be — bombazuhatag- gal árasztották el a város tör­ténelmi központját, legsűrűb­ben lakott belvárosát. Míg a gyárnegyedek, a stratégiai cél­pontok sértetlenül maradtak, hatvanezer ember pusztult el a városrész házai alatt; megég­tek, a romok betemették ŐKet; elpusztult a legszebb német gótikus templom, a Frauen­kirche, a Zwinger nagyrésze (ez a híres Drezdai Képtár épülete) — az egész történelmi városnegyed. A sistergő, égő foszfor patakokban folyt az utcákon. Mindez harminc perc alatt zajlott le. Világváros a romváros anyagából Drezda ma épül. A pályaud­vartól a villamos tíz »vérme- zonyi« puszta területen, az el­takarított romok helyén levő parkokban szalad be az Alt­markra, ahol annak idején a borzalmas bombázás után kény­telenek voltak a tízezrével ösz- szehordott hullákat nyílt téren elégetni a járványveszély miatt» Telmács coliam némeifelden Dfta; DjfuizI Dodii A szász fejedelmek kincsestárában ii. A mai »park«: egykor öt-hat­emeletes házak, üzletsorok vol­tak itt. Szélén már glédában állnak az új hatemeletes blokk­házak. Drezda romjait egy üzemben megőrlik, cementtel dúsítják, előre gyártott fala­kat készítenek belőle és 48 nap alatt felhúzzák egy hat­emeletes épületre a háztetőt. A házasulni akaró fiatalok építő szövetkezetbe lépnek, ahol sorszámot kapnak: »366. számú lakás, elkészül 1961. október 1-re.« Mindenki részt vesz az építésben. Munkások és tisztviselők, diákok és a 366-os jövendő lakás tulajdono­sai is. Fiataljaink még Drezda előtt megismerkednek egy német, FDJ-inges ifjúsági küldöttség­gel, akik Kecskemétről jöttek. Ott állt a padok között a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat ajándéka, egy ková­csoltvas-virágállvány; és a di­vatos, vödör formájú szalma­kosarakban zamatos kecskeméti sárgabarack illatozott. A német íiatalok jó aaórakozást és hasz­nos időtöltést kívántak a ma­gyar fiataloknak, mint ami­lyenben nekik volt részük Kecskeméten. 160 emberi fej — egy cseresznyemagon Drezdában meglátogattuk Erős Ágost kincstárát a Grü­nes Gewölbe épületében. 22 karátos arany, briliáns, gyé­mánt, műkincsek fekszenek a fotocellás berendezéssel védett vitrinekben. A színarany ser­leg antik quadrigát — lovasfo­gatot — formáz, kerekeken gördül: kegyencének gurította oda a bővérű, pompát, mulat­ságot, asszonyt kedvelő fejede­lem a bort a hosszú asztalon át ebben a serlegben. Kávés­készletében 4000 féldrágakő, briliáns, gyöngy. A kísérő köz­lése szerint amerikai látoga­tók 10 millió dollárt kínáltak a kávéskészletért és a fejede­lem briliánskészletéért, amely­ben 40 karátos, kékes, meg sárgatüzű tisztakövek vannak. Van itt egy aranyba foglalt »közöüségefi'« csexeaznysmag. líthatom, hogy a lap terjesz­tése nincs megnyugtató módon elintézve, s minden bizonnyal helyes lenne az is, ha orszá­gos terjesztési jogot kapna me­gyénk tudományos és irodalmi folyóirata. A falvakban, váro­sokban, művelődési házak, is­kolai könyvtárak, olvasókörök, termelőszövetkezetek, állam: gazdaságok dolgozói között bi­zonyára nem egy akadna, aki szívesen olvasná ezt a foyóira- tot, de nem tud hozzájutni, mert a terjesztés eddigi nehéz­ségei ezt meggátolták. Meg vagyok róla győződve, hogy igen sok új tehetség bon­takozik ki napjainkban is a nép fiaiból. A Petőfi Népe ter­jedelme még a híranyag közlé­sére is szűk s nem egy tehet­séges írónk, kutatónk jóformán kizárólag csak az íróasztalának dolgozik. De vajon, meddig —, ha nem segítünk rajta úgy, ahogy az általam idézett cikk is javasolja! Nyilván egyszer az alkotók türelme is elfogy, s mi lesz ennek az eredménye? Visszahúzódnak a közéleti tevé­kenységtől, munkásságuk, tudo­mányos és művészeti eredmé­nyeik írásos közlésétől. Ha azonban van műveik megjele­nésére lehetőség, belátják, hogy érdemes dolgozni, hiszen a dol­gozó nép okul, tanul, művelő­dik írásaikból. Dr. Bodócs Gyula A cseresznyemagon 160 külön­böző emberi fej látható, sza­badszemmel is. Nagyítón át megfigyelhető, hogy az egyik szakállas, a másik kalapos, a harmadik pedig halálfejt for­máz. Melyik egyszerű jobbágy vagy ismeretlen népművész görnyedt évekig e cseresznye­mag fölé, hogy bizonytalan ju­talomért, talán szeme világával fizetve gazdagítsa a fejedelmi kincstárt. A látogató szeme végül is káprázik a sok kincs láttán.,. Ami a pincénél is jobban óvta a kincseket Mindezt a sok kincset és vele a drezdai képtár felbecsül­hetetlen értékeit különböző rejtekhelyekre vitték a háború alatt, Egy részük a meisseni dóm gellérthegynyi dombjá­ban, a 11 emelet mélységben, egymás alá bevájt pincék leg­alján volt. A vöröshadsereg bevonulásakor a Szovjetunió az egész anyagot, a kincstárt és képtárt is elszállította. Mi­kor a Német Demokratikus Köztársaság megalakult, a Szovjetunió kormánya úgy ren­delkezett, hogy mindent szál­lítsanak vissza. így a német szocialista állam birtokába ke­rült a rengeteg kincs, s meg- menekedett a kapitalista kincs­vadászoktól, (Folytatása következik.) t tunk a Kiskereskedelmi Vállalat 24-es számú Papír- és Írószer- boltjába. A púit előtt kiváncsi tekintetű gyermekek álltak, s fürkésző szemmel gyönyörköd­tek az új tolltartókban, körzők­ben és színes ceruza készletek­ben. Kiss Mihályné, Szolnoki hegy 38. sz. a. lakos csüggedten lépett be az ajtón és sóhajtva mondta: — Elfáradunk mire ideérünk. Nem értjük miért helyezték el a Nagykőrösi utcáról a Rákóczi útra a papír- és írószerüzletet. Közelében nincs egyetlen iskola sem. Felfigyeltünk a parasztasz- szony szavaira, s az elárusító is INDOKOLÁS?

Next

/
Oldalképek
Tartalom