Petőfi Népe, 1959. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

a dolgozó népé ,

Mozgalom, amely gyökeret eresztett a magyar faluban

,,A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy állami gazdaságok szervezésével, mezőgazdasági gépállomásokkal, az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.’'

Tíz évvel ezelőtt, 1949. aug. 20-án éppen Kecskeméten tett kezdeményező lépést a párt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében. Egy évtized alatt viharok tépázták a közös gazdaságokat, mégis egyre erősödik a mozgalom, amely már mély gyökereket eresztett a magyar paraszti társadalomban. Megyénkben jelenleg 281 termelőszövetkezet és 39 termelőszövetkezeti csoport működik. Majdnem 20 ezer dolgozó paraszt lépett már az új útra. Állami gazdaságaink területe több mint 100 ezer katasztrá- lis hold. A megye gépállomásai is mindinkább erősödnek, gépparkjuk egyre nő. Érdemes ezt néhány adattal bizonyítani. 1952-ben 569 szántótraktor volt a gépállomások birtokában és 14 kombájn. 1956-ban már 817 szántótraktoruk, 161 univerzál traktoruk és 96 kombájnjuk van. 1959-ben az erőgépek száma 1013, az univerzál traktoroké pedig 318. A munkagépek közül említsük meg az ekét. 1952-ben 572 volt a gépállomásokon, most már ennek majdnem négyszerese. Egyre kapjuk a híreket arról, hogy új gépek teszik könnyebbé a munkát. 1956-ban még nem volt járvasílózó, ma már 42 segít a termelőszövetkezeteknek e fontos takarmány betakarításában. Ma már az aratás teljes gépesítése megoldódott, mind közelebb jutunk a kapások gépesítéshez. Sőt a silózás 90 százalékos gépesítését is már

megoldotta több mezőgazdasági nagyüzemünk.

Ez évben 74 új közös gazdaság alakult megyénkben. Ezeknek minden segítséget megad államunk, éppúgy mint a régebben alakult termelőszövetkezeteknek. A 300a-es és a 3004/1-es rendelkezés jelentősen elősegíti a szövetkezetek felvirágzását. Az állami gazdaságok az utóbbi években mintaszerű nagyüzemekké váltak. Ezek és a jól dolgozó termelőszövetkezetek példája bizonyítja, hogy a jövő útja: a mezőgazdasági nagyüzem. Tanúsítja ezt a nemrég befejeződött aratás is, mert a gabonafélékből jóval magasabb termésátlagokat takarítottak be az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A termelőszövetkezeti paraszt jobban, könnyebben él mint az egyéni, több a jövedelme, a gépek megszabadítják a nehéz munkától.

Ma avatják fel Petöfiszállás községben az új iskolát és az ui tanácsházát Az iskola megyei beruházásból készült és a község 150 000 forinttal járult hozzá, a tanácsházát pedig közel hatszázezer forintos költséggel a községiejlesztési alapból létesítették. Képünk; a modern, kéttantermes, nevelői lakással ellátott iskola épületét mutatja be.

Milyen létesítményekkel gazdagodott a megyei kórház

Saját erőből

Több mint 40 ezer forintot fordítottak az idén a kiskun- halasi járás községei községfejlesztési alapból a helyi könyvtárak fejlesztésére. Csak a járási könyvtár hálózatfejlesztési programja keretében 647 kötettel gyarapodtak a letéti könyvtárak. A járásban működő 33 ilyen típusú könyvtár ebben a félévben külön- külön 20—20 legújabb kiadású könyvvel gyarapodott.

A fejlődés tehát ugrásszerű, s azért tudnak ilyen viszonylag jelentékeny előrehaladást biztosítani, mert az á tizenegy önállóan működő községi könyvtár, melynek egyenként is legnagyobb a forgalma, jóformán teljesen községi beszerzésekből gyarapszik, tehermentesítve a központi költségvetést. A kelebiai tanács az idén 5000 forintot fordított könyvvásárlásra, s külön helyiséget biztosított a könyvtárnak. Tompán a községi könyvtár 5000 forintos könyvállománnyal növekedett helyi erőből, s ugyancsak 5000 forintos összeggel sietett a tanács az iskolai könyvtár segítségére.

„A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét.’'

(Alkotmány VI. J.)

A kecskeméti megyei kórház virágos parkjában kékruhás munkások ütöttek tanyát. A csendet felváltotta a kalapács, a betonkeverőgép zaja. így volt egy évvel ezelőtt is. Az elmúlt idő óta azonban sok kommunális és egyéb létesítményekkel gazdagodott a megyei kórház. Augusztus hónapban a megyei tanács beruházási keretéből, másfélmillió forintos költséggel felépült új házakba most költöznek be a lakók, öt orvos, öt ápolónő talált otthonra. Ilyen módon közelebb kerültek a lakáskérdés, a kórház helykihasználása, s az orvosok bentlakása problémájának megoldásához.

Az idén készült el a kórház derítő berendezése, amely fertőzésmentesen vezeti le a szennyvizet. Tavasszal fejeződött be a tüdőosztály tataro- zási munkálata is. A két beruházás közel 1 050 000 forintba került. A munkások az új irodapavilon és nővérképző iskola alapjait rakják le. Előreláthatólag a két épület elkészítése hárommillió forintba kerül, amely összegből az idén 2 400 000 forintot építenek be.

Nemcsak épületekben, hanem gyógyászati berendezésekben is gyarapodott a kórház. Űj röntgengépet, rádiókardiografot és más egyéb műszert kaptak mintegy 600 ezer forint értékben.

A fenti adatok híven tükrözik azt a hallatlanul nagy, mindenre kiterjedő gondoskodást, amelyet államunk nyújt a dolgozóknak a betegségek megelőzésében és gyógyításában.

G. G. í

N

em fiatalember már. Homlokán súlyosak a redők, a szeme fáradt, őszülő haja is egyre ritkább tincsekben fedi a fejét. Sok idő haladt el már feje felett, de mégsem mondható öregembernek. Csendesen, határozottan beszél, mint olyan, aki még sokat akar tenni az életben. Ez Kotvics Sándor, kommunista tanácstag, a kecskeméti 33-as tanácskörzetben. Egy a sok közül.

A tanácskörzet lakói szeretik és megbecsülik. Szeretik azért, mert számos egyéb munkája és megbízatása mellett gondot fordít körzetének lakosságára, a terület ügyes-bajos dolgaira. Most azon fáradozom — mondja beszélgetés közben —, hogy a városi vízvezetéket hosszabbítsák meg egészen a Műkért körüli lakónegyedig. A tanácskörzet lakossága már felajánlotta, hogy a szükségletnek megfelelő mennyiségű társadalmi munkát elvégzi.

1950 óta, tehát kezdettől fogva vagyok tanácstag — folytatja — sokat tapasztaltam és láttam. A mi népünk, főleg a fiatalabb nemzedék a nagy fejlődés ellenére nem eléggé törődik még a közügyekkel. Talán azért is,

Egy az öiezerkilencszáz közül

mert ma már nincs megközelítő módon sem rászorulva helyzeténél fogva arra, hogy saját és embertársai ügyében sokat szaladgáljon. Nem így volt ez régen... És most már szinte ömlik a szó és a gondolat az idős kommunista szájából.

fej zentesi kubikos családból származom. Magam is az voltam hosszú esztendőkön keresztül — országjáró, talicskát, ásót, lapátot zörgető kubikos. A hírneves szentesi földtúrókkal bejártam jóformán az egész országot. Az életem nemcsak néz- gelődés volt, hanem cselekvő részese is voltam a szegény .világ e híres, harcos és összetartó rétegének. 1920 óta megjártam a 'szakszervezeti, a bér és politikai harcok iskoláját is. Nevelődtem és formálódtam kubikosok, pesti proletárok, nyomdászok, uradalmi cselédek és béresek között. A régi kapitalista világban végigtapostam társaimmal együtt a jogtalanság és jog- fosztottság ösvényeit. Bizony, elég sokat találkoztunk az ezeréves magyar alkotmány paragrafusaival, s az abból származó

törvényekkel. Nem sok köszönet volt benne.

j’Úk anapság elég sok olyan ember van, aki már elfelejtette a régi rendszer hírhedt jogrendjét és a ml tényleg munkás- és parasztalkotmányunk előírásait, törvényeit túlságosan is természetesnek, hétköznapinak és megszokottnak veszi. Különösen vonatkozik ez a mi fiatalságunkra. Nem árt néha emlékeztetni azokat, akik éltek és dolgoztak a régi rendszerben, és a fiatalságot sem arra, hogy nem is olyan természetes és mindennapi az, hogy a munkásembernek joga van a munkára, a pihenésre, az üdülésre, a művelődésre és nem is beszélve arról, hogy joga van annak a hatalomnak gyakorlásában részt venni, amelyet sok szenvedésen és harcon keresztül vívtunk ki. Ezeket a jogokat, amelyeket sokan már természetesnek tartanak, bizony a jogtalanság sötét időszaka előzte meg.

Sokszor elcsodálkozom és néha bizony mérgelődöm is, amikor egyes panaszokat meghallgatok. Nem azt mondom vagy

gondolom, hogy a panaszosnak

nincs igaza, vagy a követelése nem jogos, hanem a türelmet- lenkedés, a „mindent ma akarunk megkapni” hang ellen beszélek. Magam is jól tudom, hogy óriási az előrehaladás, amelyet az ország és nép elért, hogy van végre sok évtized és évszázad után a dolgozó embernek is alkotmánya és jogrendje — vannak még nálunk hibák az emberről való gondoskodásban és még sok minden másban is. Az elmúlt tízegynéhány év alatt nekem is volt sérelmem, nehézségem, néha én is nekikeseredtem sikertelenségeit vagy eredménytelenségek láttán, de ezeket össze sem lehet hasonlítani azzal, ami volt és amit bizony hajlamosak vagyunk könnyen elfelejteni.

JMegint ünnepeljük az AlM kotmány megszületésének évfordulóját. Ez is kezd már az évek hosszú sora óta szinte megszokottá válni. A megszokás pedig sokszor a fe- ledékenységet hozza magával. Én mint régi tanácstag és mint idősebb ember azt tudom tanácsolni, főleg a nálamnál fiatalabbaknak —, ne engedjük eluralkodni az ilyenfajta megszokásokat. Komsics Ferenc

„A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát." Megyénkből a dolgozók ezrei töltik jól megérdemelt szabadságukat az ország legszebb tájain, olyan helyeken, ahová valamikor a vastag pénztárca lehetett csak ajánló levél. S magukkal viszik gyér* mekeiket is, akik örömtől su- gárzó arccal integetnek a Ba* laton vitorlásáról, — mintegy megköszönve a társadalom aon- doskodását.