Petőfi Népe, 1959. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

/ 2. oldal 1959. Jülius 26, vasárnap Tűzvédelmi tudnivalók hehoY&és és cséplés idején Behordás és cséplés idején fokozottabb mértékben kell be­tartani a tűzrendészeti szabá­lyokat; Tudni kell azt, hogy rakodás közben és a csépe- letlen gabonát vagy szalmát szállító kocsin dohányozni, nyílt lángot használni nem szabad, Az asztagoktól, rako­dóktól csak 30 méter távolsá­gon túl lehet dohányozni, tü­zet rakni pedig csak 100 mé­teren túl. Akkor is olyan he­lyen, amelynek közelében sem­miféle gyúlékony anyag nincs. Belsőségre csak abban az esetben szabad hordani, ha épületektől, közúttól, utcától, a szomszédos épületektől a 20 méter távolságot biztosítani tudjuk, s akkor, ha a gabona mennyisége a 300 keresztet nem haladja meg; Ellenkező esetben csak behordási enge­dély birtokában lehet a bera­kodást végezni. Minden asztag mellé legalább' 200 liter vizet, két vedret, la­pátot, villát, tűzhorgot kell tenni, cséplés alkalmával pedig a cséplőgép mellett 500 liter vizet, három vedret, három szikracsapót és tűzszórókat kell készenlétbe helyezni, A behordott és cséplésra váró gabonát állandóan őriz­zük, tűz esetén azonnal meg kell kezdeni a tűz oltását és értesítsük a legközelebbi köz­ségi Vagy állami tűzoltóságot. Asztagok, kazlak környékén ne engedjünk gyermekeket játszani. XHtSZES JETAJMEiMÄ. Z 01 hektoliter pálinkát rejtegettek tiz évig! Izgalmas bűnügyi regényt le­hetne írni az erősebb idegzetű olvasók számára Sáfárnéról és családjáról. Ebben a regény­ben nem hiányoznának —mint ahogy Sáfárnéék életéből sem hiányoznak -- a meglepő for­dulatok: főszereplők váltják egymást, bűnügy bűnügyet ér, az üzérkedéstől a fejbeverésig, s az önakasztásig. Sáfárné 73 éves kövér asz- szony, aki súlyához és korához mérten csodálatos gyorsasággal mozog, ha pénzről van szó. Há­rom hold szőlője van, amit munkásokkal dolgoztat meg, s úgy »mellesleg« arany-ügyekkel is foglalkozott. Két leánya bör­tönben ül: üzérkedésért ítélték el őket. Egy-egy évet kaptak, s fia is csak amnesztia révén menekült a börtönbüntetés elől. Bevezetőül még annyit, hogy a családapa mindezekben nem működött közre, mert különös körülmények között távozott el: veszekedés közben fej beütötte feleségét, s félelmében, hogy az meghal — felakasztotta magát. Nemrégen más esemény is i történt: Sáfárné bormérésében sok-sok családapa hagyta ott fi­zetését, s még szerkesztőségünk­be is több asszony írt levelet, kérve, hogy tiltsák el a bor­méréstől Sáfárnét. Révész Géza honvédelmi miniszter, megyénk országgyűlési képviselője is tu­domást szerzett Sáfárné üzel- meiről, kivizsgáltatta azt, mely­nek során a pénzügyőrök Sá­fárné fiának udvarán a venyi­ge alatt, a kút mellé elásva 534 liter pálinkát találtak, amit tíz évvel ezelőtt rejtettek el. Mon­danunk sem kell, hogy Sáfár- nétól azonnal bevonták a bor­mérési engedélyt. A díszes família »legújabb kori történelme« még ezzel sem ért véget. Sáfárné sír, zokog, agy-gyengeségére hivatkozik, még arra sem akar emlékezni, amit két perccel azelőtt mon­dott. De ha maga mentségéről van szó, még ma is fiatalos: máris mozgósította ismerőseit a bormérési engedély vissza­szerzésére. Ebben a küzdelmében azon­ban — a fentiek felderítése után remélni merjük —• alul­marad! Hruscsov és Nixon találkozott a Kreml ken Moszkva; Nikon amerikai al- elnök folytatta szovjetunió­beli látogatásait; Pénteken ünnepélyesen meg­nyitotta az Egyesült Államok kiállítását, amelyet szombattól kezdve tekinthetnek meg az érdeklődök a moszkvai Szo- kolnyiki parkban. Az ünnepé­lyes megnyitón Hruscsov szov­jet miniszterelnök beszédet VVVWFAfNA/VVVVA/VVVVWVVVWVW» mondott, majd Nixon kísére­tében megtekintette a kiállí­tást. Hruscsov és Nixon a Kremlben beszélgetést folyta­tott a Szovjetuniót és az Egye­sült Államokat foglalkoztató kérdésekről. Az amerikai al- elnök a beszélgetés során átadta a szovjet kormányfőnek Eisen­hower személyes üzenetét. Fontos határosatok a londoni kerekasstai konferencián London. Nemhivatalos ke­rékasztal értekezletet tartottak 11 ország parlamenti és köz­életi képviselői az angol fővá­rosban. A pénteki záróülésen határozatot olvastak fel. Ez tűrhetetlennek minősíti az ál­lamok felduzzadt katonai költ­ségvetéseit, követeli az atom­fegyver-kísérletek megszünte­tését és a közép-európai atom­fegyver-mentes övezet létreho­zását. A Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság képviselői a JKai „cÁmá Posthumus levél Móricz Zsigmondhoz yy konferencián megállapodtak, hogy Németországot be kell vonni az említett atomfegy­ver-mentes övezetbe. Kijelen­tették, hogy Németország egye­sítésének kérdését magának a német népnek kell megoldani, a nagyhatalmak segítségével. Az értekezlet állást foglalt a kormányfői találkozó mielőbbi összehívása mellett. A 11 ország képviselői elha­tározták, hogy még az idén hasonló jellegű tanácskozást rendeznek, a jelenleginél több részvevővel, Bizalmas megbsszeleses a külügyminiszterek között együtt folytatta a megbeszé­lést, A francia és nyugatnémet külügyminiszter pénteken dél­után Brüsszelbe utazott. Az amerikai külügyminiszter szombaton Nyugat-Berlinbe lá­togatott. Az angol külügymi­niszter pénteken este London­ba érkezett. Hétfőn mindany- nyian visszatérnek Genfbe, Genf; Hétfőn újabb zártkö­rű megbeszélést tartanak a külügyminiszterek, ezúttal Gromiko szálláshelyén; A DPA tudósítója szerint a Her térnél tartott pénteki meg­beszélés során először rövid négyszemközti eszmecsere volt Gromiko és Herter között, majd a négy külügyminiszter Genien kívül is egyre több figyelemre méltó esemény tör­tént a héten á diplomáciában. Elég utalni az egyik legjelen­tősebbre: Nixonnak, az Egye­sült Államok alelnökének moszkvai útjára. Nyugati diplomáciai körökben szinte általános az a vélemény, hogy a genfi konferencia mindaddig egyhelyben topog majd, amíg Nixon nem találkozik Hrus- csowal. Arra számítanak, hogy Nixon útban hazafelé, Genfben Herter külügyminiszterrel meg­tárgyalja Hruscsowal folyta­tott megbeszéléseinek eredmé­nyét. A Times, diplomáciai tu­dósítója ezzel kapcsolatban ki­fejti, hogy Nixon moszkvai útja legfontosabb külföldi kül­detése lesz, amire valaha is vállalkozott. Bizonyosra vehető, hogy a moszkvai eszmecserén szó lesz a genfi külügyminiszteri ér­tekezletről és a csúcstalálko­zóval kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontról. Nyugati megfigyelők megjegyzik: Nixon politikai pályája szempontjából renkívül fontosnak tekinti ezt a látogatást, mert valamilyen szemmel látható siker nagyban növelné kilátásait az elnöki posztra. A nyugati sajtó cik­keiben külön, hangsúlyt ad an­nak a ténynek, hogy. Nixon útjára elkíséri többek között Rickover tengernagy, tekintet­tel arra, hogy az atomerőmeg- hajtás területén különleges szaktudással rendelkezik. Nixon ugyanis meg fogja látogatni az atomerőmeghajtásos Lenin jégtörőt. Az a tény, hogy az Egyesült Államok tengeri had­erejének atomszakértőjét Is odaengedik, rendkívül' kedvező benyomást kelt nyugati kö­rökben a Szovjetunió együtt­működési készségét illetően. A közvetlen tárgyalás a két nagy hatalom képviselői között mél­tán feljogosítja a közvéle­ményt, hogy a szovjet—ame­rikai tárgyalások új lendüle­tet adnak a genfi értekezlet­nek és csökkentik a feszült­séget. nűbb, hogy a nyugati sajtó pesszimista hangja mögött ki­fejezetten zsarolási manőver húzódik meg. Az ilyen akció pedig őrültség, mert elvi en­gedményekre a Szovjetunió nem lesz hajlandó sohasem, az NDK kárára semmiféle alkuba nem megy bele. Nem lehet vita tárgya, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a szocialista tábor elszakíthatatlan része. Ez még akkor is tény és megváltoztathatatlan, ha Ade­nauer másképpen szeretné, A hét végén kezdett el- emyedni a mesterséges válság előidézőinek ereje, Ugyanis Anglia — amelyről Eisenhower állítólag meggyőződött, hogy »engedelmesen beállt a sor­ba« — a tárgyalások folytatá­sát kívánja. Az angol munkás­párthoz közelálló Reynolds News hangoztatja: amikor Hruscsov hajlandónak mutat­kozik a közeledésre és az en­gedményekre, az amerikaiak reménytelenül csökönyösek maradnak. ’ Egész Anglia, a konzervatívok és a munkás­pártiak is — úgy érzi, itt a legfőbb ideje, hogy Amerika jobban hallgasson Anglia né­zeteire és kevésbé Adenauerre, valamint az amerikai külügy­minisztérium makacs emberei­re. Macmillan Londonban, Selwyn Lloyd pedig Genfben egymást támogatva kialakítot­ták a tárgyaláson követendő angol politikát, azaz mindaddig tárgyalnak Genfben, amíg Gro­miko akarja. Amint az AP amerikai hírügynökség genfi tudósítója írja, az angol kül­ügyminiszter nyugati társaitól eltérően, bízik az értekezlet sikerében; Nyugati küldöttségi körökben erős az a benyomás, hogy Macmillan nagyon óhajt­ja a csúcstalálkozót. (Persze tegyük hozzá, hogy az idén esedékes választások nagyon ebbe az irányba nyom­ják Anglia vezető politikusait.) Ez a hét is bővelkedett nemzetközi eseményekben, de az érdeklődés központjában változatlanul a nagyhatalmak külügyminisztereinek genfi értekezlete volt. A világ köz­véleménye ismét tanúja lehet, mennyi támadás, rosszindulatú akció fenyegeti a békés meg­egyezésre törekvő szándékot; A genfi tárgyalóasztalt mesz- sze elkerülő nyugatnémet kül­ügyminiszter vén gazdájának megegyezés ellenes politikája hangot kapott e héten előter­jesztett nyugati javaslatokban, amelyeket Grewe leplezetlenül »bonni tervnek« ismert el; A genfi tárgyalásokat az utóbbi napokban a nyugatiak taktikai borúlátása jellemezte. A nyu­gati partnerek azzal fenyege­tőztek, hogy félbeszakítják a megbeszéléseket, ha a Szovjet­unió nem enged. A Szovjet­unió éppenséggel újra és újra minden tettével azt bizonyítja be, hogy kész a tárgyalásokra. A tárgyalási készség hiányával vádolja a Nyugat a Szövet- uniót, de ez a vád éppen a vádló fejére hull vissza. Mindenekelőtt világosan kell látni, hogy a Szovjetunió nem járul hozzá a genfi értekezlet megszakításához. Viszont egy­oldalúan megszakítani egy ilyen jelentős tanácskozást, rendkívül nagy felelősséget ró a nyugati • hatalmakra. Nyil­vánvaló, hogy a Nyugat ha­bozik felelősséget vállalni ezért. Nem látható ugyanis, miképpen tudnák a nyugati hatalmak megmagyarázni még 6aját közvéleményüknek is, hogy miért álltak fel az asz­taltól. De ha mégis veszik a kalapjukat és otthagyják Gén­iét — lelepleződnek. Ezzel a ■tettükkel az egész világ előtt kézzelfoghatóan igazolnák, hogy a hidegháborús erőpoli­tikát részesítik előnyben a tár­gyalások eszméjével szemben. Éppen ezért az a legvalószí­NEMZETKÖZI SZEMLE SENF és MOSZKVA .Kedves Zsiga Bácsi! Járt-e Ön Kiskunhalason? Nem tudom bizonyosan. De azt tudom, hogy a kunsági roska­tag tanyákon, poros, szomorú kis falvakban éltek a »Gyalo­golni jó« emberei, az Ön seny­vedő, keserű, lázadó népe, aki­nek sokféle nyomorúságát ön sírta, kiáltotta világgá. Talán itt élt valahol Árvácska is, az Ön leikéből leiedzett gyermeke, akinek vérlázító, iszonyú sor­sával az úri pokol kapuit dön­gette a móriczi mű. Éz a vidék úgy őrzi az ön emlékét, hogy a kései vándor lépten-nyomon találkozik vele, s ha hírt adunk az élet változásairól, önkény­telenül összehasonlítjuk a vi­lág mostani képét azzal a fres­kóval, melyet ön festett a sa­ját koráról. Azért mondom ezt, mert nem­régiben utánanéztem, hogyan élnek Állami Árvácska kis test­vérei 1959-ben? A mi megyénkben több mint ezer apátlan-anyátlan gyermek neveléséről gondoskodik az ál­lam. Közülük 500 jól felszerelt intézetekben, kollégiumokban él, — nem a régifajta árva­házakban, hanem olyan inter- nátusokban, ahol a jómódú, fi­zető szülők gyermekeivel együtt nevelődnek. A többieket csa­ládoknál helyezték el. Kiskun­halason 63 ilyen kis állami gondozottat látogattam meg, Hadd írom le önnek sorjában, mit láttam? As „Árvácskák“ Ott zsibongott a város leg­szebb termében mind a 63 kis nebuló. Mert országszerte most osztják ki az állam gyermekei­nek a nyári ruhát, hát Kis­kunhalason is örömünnepféle ez. S nincs ebben semmi kü­lönös. (Az ön Árvácskája is kapott minden évben egy gyolcsingecskét, jótékony nagy­ságák által összeszedett, hasz­nált cipőt.) De engem egy tal­pig sötét ünneplőbe öltözött, patyolatinges, csokornyakkendős »fiatalember« ‘ kísért a röppe- nőre keményített szoknyácskát, gyapjúpulóvert viselő kislá­nyok, Tomy-nadrágos legény­kék közé. Tudja, Zsiga bácsi, nálunk most ez a divat. Néhány pillanatig azt hittem, eltévedtem: . hiszen itt jómódú főtisztviselők, orvosok gyerme­kei piknikeznek a dobos-diós- tortával, piskótával, kölbászos szendvicsekkel megrakott asz­talok körül. De nem tévedtem, ezek a gyermekek mind »Állami Ár­vácskák« voltak. No hiszen, lehet az szem­fényvesztés is, hogy ilyen ritka ünnepi alkalomra, »állami« emberek előtt kiöltöztetik a ki­csiket & nevelő szülök. De ilyen pufók, piros arcokat, fér szülő, telt izmokat, élénk, vi­dám hancúrozást nem lehet szemfényvesztéssel elővarázsol­ni. Ilyen bátor bizalommal, ba- rátkozóan csak olyan gyerme­kek veszik körül az idegen fel­nőttet — mint engem is az első percben —, akik megszokták, hogy a felnőttek szeretik őket, jók hozzájuk. És az sem szem­fényvesztés, hogy egy három év körüli gömböc fiúcska visz- szautasítja fintorogva a kínált s-üteményt s így pötyög: »min­őid csak ez a pisztóta, nem kéjek«. És a ruhacsomag. Kibontot­tam néhányat. Tudatom önnel, Zsiga bácsi, hogy a kisiskolás »Állami Árvácska« úttörő fel­szerelése a nálunk kapható leg­jobb szövetből, s puplinból ké­szült, s a nyári cipő is jómi­nőségű borjúbox. A nagyob­bacska lányok kívánságuk sze­rint választották ki ruhájukat. Jónéhányuk középiskolába jár és egypár az idén érettségizik. Sötétkék kosztüm volt á vá­gyuk, hát megkapták, mind­egyik a saját méretére, saját ízlése szerint varratta meg, természetesen ‘ az állam költsé­gén. És kaptak hozzá nylon- harisnyát és selyem fehérne­műt is. A nevelőszülőknél élő 500 gyermek évi ruhaellátása mint­egy 3 millió forintba kerül. Az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom