Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-11 / 135. szám
1959, június 11, csűtörtíHf S. oldal felejthetetlen kirándulás Még nem merítettek ki minden lehetőséget Csomagolva megvennék a (tt&scgi tudósítónktól.) KeUémhs és felejthetetlen napot töltöttek el a kiskunfélegyházi l. számú leányiskola növendékei a Tisza mellett. Majdnem ötszázan érkeztek az egyik napsütéses napon az alpári állomásra. Sokan közülük még először látták a Tiszát. Az iskolások nagyon jól érezték magukat, s ebben része volt Zámbó bácsinak, a kitűnő cukrásznak is, aki közel 1300 adr.g forintos fagylaltot mért ki a gyermekek között. A ha- 1ászcsárdában sok halétel cs took mint 800 pohár málnaszörp fogyott el. Csak azt sajnálták a kislányok. hogy olyan hamar eljött az este. s véget ért a kellemes kirándulás. Miért nem haphaió mustár? A kecskeméti boltokból kifogyott a mustár. — Ezzel a panasszal fordult néhány mustárkedvelő olvasónk szerkesztőségünkhöz. s kérték, állapítsuk meg: mi ennek az oka? Csűri Ferenc, a FÜSZÉRT áruforgalmi vezetője válaszolt kérdésünkre. Elmondotta, hogy az ország mustármag-készlete még januárban kifogyott, s raktár- készlet híján külföldről kellett behozni mustármagot, s ez természetesen csökkentette a gyár termelését. A jelenlegi hiány okát abban is lehet keresni, hogy csupán egyetlen gyárban, a Budapesti Konzervgyárban készítik ezt a sokak által kedvelt mellékeledelt, a virslihez feltétlenül szükséges körítést, s így érthető, hogy nem minden időszakban tudják kielégíteni az igényeket. Az utolsó 20 mázsára tehető mustármennyiséget az elmúlt napokban szállította ki a FÜSZÉRT az üzletekbe. A járási fiókoknál valamivel kedvezőbb a helyzet, mert a mustárt inkább a városokban fogyasztják. Mint Csűri elvtárs mondta, a harmadik negyedévben megoldódik majd ez a gond: többfajta csomagolásban lehet majd vásárolni mustárt. Mustárkedvelő olvasóinknak tehát azt javasoljuk: legyenek egy kis türelemmel a harmadik negyedévig, s addig is mustár helyett fogyasszanak a virslihez — tormát. A KISKUNHALASI Barnevál- ban Szalai József pártvezetőségi tag és Farkas László igazgató tájékoztatott a márciusi párthatározat végrehajtásának helyzetéről és a kongresszusi munkaverseny tapasztalatairól. Tőlük tudtuk meg, hogy a vállalat május végéig jelentős sikereket ért el a tervteljesítésben és a 758 ezer forintos felajánlásukból az elsőosztályú tojás arányának növelésével máris 700 ezer forint többlet- bevételre tettek szert. Ugyanis a tervezett 65 százalék helyett 85 százalék volt az export-minőségű és a belföldi I. osztályú tojás aránya. Milyen módszerrel gyarapították az értékesebb tojások arányát? Úgy, hogy megrövidítették az átfutási időt, csökkentették a tárolási és apadási veszteséget. A vállalat a régi, begyakorlott lámpázók mellé 24 főt képezett ki, munkaidő után rendezett tanfolyamon és így a csúcsforgalom idején, amikor nagyobb mennyiségű tojás érkezett a telepre, többen és hozzáértőbben végezték a lámpá- zást, az osztályozást. Kedvezett a tervteljesítésnek a jó időjárás is. A korai ta- vaszosodás következtében két héttel hamarabb kezdődött a tojásszezon. Mindent együttvéve sikeres volt a vállalat baromfi- és tojásfelvásárlási tervének teljesítése és jól alakultak a szerződéskötések is. Féléves tervüket — forint értékben — már május közepéig teljesítették. Baromfiból 57 százalékkal többet vásároltak fel. mint az előző év hasonló időszakában. AZ EREDMÉNYEK TEHÁT szembetűnőek. Ennek ellenére az üzem vezetőinek nem lehet oka a sikerekkel való megelégedésre. Nem mondhatják, hogy a márciusi párthatározat végrehajtása érdekében lehetőségeikhez mérten mindent megtettek. Ettől még messze vannak. Az igaz, hogy a márciusi határozat megjelenése után páit- taggyűlésen, a műszaki vezetők értekezletén, majd pedig üzemi gyűlésen tanácskoztak a tennivalókról és így a dolgozók részvételével formálták, • szövegeitek meg a vállalást. Ez azonban kevésnek bizonyult. Az összevont értekezletet nem követték kisebb részlegek gyűlései, a nagy egészet, az együtteSubás bugaci pásztor: Nyolcas blendenyílással és századmásodpercet tessék ... Az szokott legjobban sikerülni... Egy birkáról több bőrt nyúztak le A dunavecsei járásbíróság üzletszerűen elkövetett és jelentős illetéktelen nyereséget elérő árdrágító üzérkedés bűntettében mondotta ki bűnösnek ifj. Lukács Béla, Lukács János Solti és id. Lukács Béla kiskunfélegyházi lakosokat. Az előbbi két vádlott a MÉH Vállalat solti kirendeltségének, id. Lukács Béla pedig a MÉIi kiskunfélegyházi kirendeltségének volt jutalékos toll és nyersbőr felvásárlója, s mindhárman kötelesek voltak a felvásárolt árut lakóhelyük telepén leadni. Ezzel szemben a solti vádlottak 1053-töl az elmúlt év őszéig mintegy 20 000 forintos haszonra tettek szert azáltal, hogy a begyűjtött tollat nem a MÉH- nek, hanem más felvásárlónak adták el. Több esetben a birkabőröket is lenyírták — egy birkáról több bőrt lenyúzva —, s a gyapjút külön értékesítették a kiskunfélegyházi Textil-’ és Gyapjúforgalmi Vállalatnál, ezáltal több mint 40 000 forint haszonhoz jutottak. A bíróság Lukács Bélát háromévi, id. Lukács Bélát egyévi és kéthónapi, Lukács Jánost pedig kétévi börtönbüntetésre ítélte és a három vádlottat összesen 4000 forint pénzbüntetés megfizetésére kölclezte. sen tett felajánlást nem bontották részekre. A MUNKAHELYEN tett látogatások során azt tapasztaltuk, hogy számos dolgozó — ilyen előkészítés után — már a felajánlásokra sem emlékszik. Többen olyan nézetet hangoztattak, hogy az üzemnek ugyan van vállalása, de nekik nincs. Néhány dolgozó jogosan hiányolta, hogy az üzem vezetői nem tárgyalták meg velük a felajánlások részleteit. Amerre szétnéztünk az üzemben mindenütt örömmel tapasztaltuk: munkakedvben, lelkesedésben nincs hiány, csak tanácskozni, beszélgetni kell a dolgozókkal az önköltségcsökkentés lehetőségeiről, a takarékosságról, egészen biztos, hogy hónapról hónapra újabb és újabb vállalások, újabb eredmények egészítik ki az üzem eredeti felajánlását. Erről a kérdésről négy fiatalemberrel: ifj. Németh Antallal, ifj. Horváth Kálmánnal, Kovács Dezsővel és Kiss Istvánnal is tanácskoztunk. Ök egy brigádban dolgoznak, tojásokat szállítanak a lámpázóba. Eddig nem volt vállalásuk, de amikor szóvátettük ennek lehetőségét, pár perces tanácskozás után kezet adtak rá, hogy havonta 400 tojással csökkentik a törési veszteséget, azonkívül megvizsgálják, hogy mivel járulhatnak hozzá a vállalat nyereségének növeléséhez. Ugyanakkor azt kérték, hogy az üzem vezetői kísérjék figyelemmel vállalásuk teljesítését és erről velük rendszeresen beszélgessenek. BIZTOSRA VESSZÜK, hogy más üzemrészek dolgozói is hasonló választ adnának, ha velük a versenyvállalásról tanácskoznának. Ne halogassák tehát az időt. Minél előbb pótolják, amit eddig elmulasztottak, és műhelyrészenként, munkacsapatonként beszélgessenek az üzem dolgozóival a kommunisták, a KISZ és a szakszervezet aktivistái a termelés mindennapi gondjairól. Ezen az úton járva, a kongresszusi munkaversenyben hamarosan újabb sikerek, eredmények születhetnek a Kiskunhalasi Barneválban is. Nagy József Tessék kihúzni..." Kilencéves kisfiú lép az SZTK fogorvosi rendelőjébe. — Foghúzás? — érdeklődik szívélyesen a doktor bácsi. — Azt szeretném — válaszolja félénken a kis páciens, de szája sírásra görbül, mikor megpillantja az orvos kezében az injekciós tűt. A kisfiú szepegésére többen odafigyelnek, s biztatóan mondják neki: »Hadd lássuk, milyen bátor legény vagy.« De a kisfiú nem is válaszol. Makacsul összeszorítja a száját, ami még nehezebbé teszi az injekcióstű dolgát. Az orvos izzad, a többiek pedig váltig ismételgetik: »Milyen katona lesz belőled, ha egy foghúzástól is ennyire félsz?« Most gyermek- nevelési tanácsadások következnek, amelyeket a fogorvosnak címeznek és élénken vitatják a jelenlevők a különböző módszereket, amellyel a kisfiú rá lehetne venni szája kinyitására. Végül is az orvos leleményessége győzött: — Volt 4 egyszer egy szégyenlős kisfiú — mondta a gyereknek —, aki, ugyanúgy, mint te, nem akarta kihúzatni a fájós fogát, mert szégyelte, hogy ilyen sokan vannak a rendelőben. Másnap délelőtt azonban, amikor kevesen voltak, mégis visszajött és kihúzatta a rossz fogát. Remélem, te nem vagy ilyen szégyelős? Ez már kicsit sok volt a kisfiú önérzetének. Sírva ugyan még, de fejét hátra veti, s odaszól az orvosnak, aki pedig már végképp letett a »műtét«' végrehajtásáról: — Tessék kihúzni! (kohl) Kibővítették a dunapatají NEB-et Június 4-én ülést tartott a Dunapataji Népi Ellenőrzési Bizottság, amelyen jelen voltak az ordasi népi ellenőrök is. Keszthelyi Ferenc, a járási népi ellenőrzési bizottság elnöke számolt be az ülésen az 1959- ben végzett munkáról, majd elhatározták, hogy az ellenőrző munkát szélesíteni fogják, messzemenően figyelembe véve a társadalmi és magántulajdon védelmét. A népi ellenőrzési csoport vezetője Müller Márton elvtárs lett, s a dunapataji népi ellenőrzési csoportot hat, az ordasit pedig négy fővel egészítették ki. lédig-ssappant Lédig szappannak nevezik a kereskedelemben azt a szappant, amelyet nem csomagolnak be, csupán ládákban tárolják. Az életszínvonal emelkedésével természetes, hogy az emberek szívesebben vásárolják a tetszetős »ruhába« csomagolt szappanokat. így történik aztán, hogy a nagy- és kiskereskedelem raktáraiban hosszú idő óta halmozódik a lédig szappan, senki sem, vagy csak nagyon kevesen vásárolják, s bepiszkolódik, beporozódik, elveszti természetes színét. Az ilyen árura mondják aztán, hogy: a »kutyának« se kell. Felkerestük hát a Vegyicikk Nagykereskedelmi Vállalatot, megérdeklődni: nem volna-e kifizetődő csomagolva árusítani e szappant, mert ekkor bizonyosan megvennék azt is, de ott csupán azt a summás véleményt kaptuk, hogy ez rájuk nem tartozik, forduljunk a minisztériumhoz. Valószínűnek tartjuk, hogy » nagykereskedelmi vállalat egymaga nem tud segíteni annyi sok üzlet, vállalat és földmú- vesszövetkezet gondján. Az! azonban feltétlenül elvárnánk a nagykereskedelmi vállalattól is, hogy ha már egy ilyen — vállalatuk munkájához tartozó — s a vásárlókat érintő gondról van szó, legalább érdeklődjenek ők is e dolog után, s a maguk »szolgálati útján« próbáljanak segíteni azon. Mert ilyen csomagolatlan szappan százezer, sőt millió forint értékben hever befagyasztott tökeként a vállalatok polcain, s ez nemcsak a vásárlók gondja már, hanem — népgazdasági kár is. K. A. , Figyeljük a réti gyapjas pilléi! A réti gyapjas pille hernyója az utóbbi években igen elszaporodott a réteken, legelőkön, nagy tömegben teljesen letarolhatják a füvet. A kártevő teljes fejlettségét május végén— június elején éri el, amíkoB gubót készít magának. A kirajzó lepkék rövidesen párosodnak, majd lerakják tojásaikat, s a kikelő lárvák telelnek át. Ügy védekezhetünk ellen« eredményesen, hogy időben megsemmisítjük a hernyókat, s megterhelt tüskés boronát járatunk a legelőn. Ha szükséges, vegyi védekezést is alkalmazhatunk holdanként 20—23 kilogramm KCH-szerrel. A% áfyastygkcwsi „micc^kei/^ucV* \/égre egy szenzáció! — vél- ' heti az izgalomra éhes olvasó a cím láttán. Hátha még hozzátesszük, hogy nem kis mértékben, de nagyban folyt, s tart még most is a kies kisfaluban a méregkeverés. És nem is leplezetten, — nyíltan. Éppen ezért a »leleplezést« nem lehet számonkérni senkitől. Magát a »méregkeverőt« különben tavaly kitüntették: elnyerte a kiváló szakmunkás címet. És mégis mérget kever? Bizony. Éppen ezért. Mert ezt a munkát nem lehet rábízni akárkire. Hogy munkáról van szó, az olvasó már valószínűleg gyanakszik. Ne is titkolózzunk tovább. Gajdácsi Jani bácsi, a Helvéciái Állami Gazdaság ágasegyházi üzemegységének a dolgozója mostanában a per- metlé elkészítésével foglalkozik. Ö keveri össze a rézgálicot, a vneszet, az ammóniákszódát, a darzinl és a bcntonitol vízzel. Készítményével pusztítják a szőlő és a gyümölcs ellenségeit. Nincs kizárva, hogy a növényi kártevők világában csakugyan abban az értelemben emlegetik, ahogy e sorok elején az olvasó is gondolta, de az ellenkezője volna a baj: ha keverékétől nem a peronoszpó- ra, a különböző tetvek. hanem a szőlő, az alma, a barack semmisülne meg. A középtermetű, sovány férfi naphosszat ott áll a betonoszlopokra épített keverőtorony »placcán«, s 10—30 hektoliteres beton- és fakádakban mesterkedi össze a permetlevet Ezután a »mérges« folyadékot gumicsövön lajtba ereszti, amely kiszállítja a lóvontatású permetezőgépekhez, vagy a francia gyártmányú univerzális »Derot«-hoz. Figyelmet igénylő munka az övé. Attól függően, hogy egy-, vagy félszázalékos permetlére van-e szükség (Nagy József ugronómus határozza meg az arányt), 60 vagy 3ö kilogramm — szitán átszűrt — meszet kever a két tízhektós előkészítő kádból a 30 hektósok egyik-egyikébe folyó rezgőire- oldathoz. A meszes keverékei azonban csak a háti permetezőknél használják, a gépieknél nem, mert eltömné a szórófejeket. Ez pedig a 32 szóró- fejes »Derot«-nál veszélyeztetné a munka folyamatosságát és a permetezés biztosságát. Ezért az utóbbiakba kerülő permelléhez mész helyett ammóniákszódát és bentonitot kever Gajdácsi bácsi. A gyümölcsfák permetezéséhez egy hektó vízben 50 deka rézgálicot ugyanannyi darzinnal házasít össze a »mérgekeverő«. Tgen, így fest a permeíe•*- zés egyik része — nagyüzemi módon. S mert e művelet kevésbé ismert, mégis csak szenzáció, —i de szocialista értelemben. (latján)
