Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-05 / 130. szám
S. oldal 1959. .június 5, péntek A Kiskunfélegyházi Gépállomáson Munkaversennyel készülnek a traktorosnapra Az idén június 14-én „lesz a traktorosnap. Megyénk gépállomásain — a tavaszi .munkák utolsó szakaszának az elvégzése és a nyári munkákra való felkészülés közepette — már folynak az előkészületek, hogy a szántóföldek művelőit, a traktorosokat méltó módon ünnepeljék. Maguk a traktorosok a munkában való helytállással készülnek erre a napra. A Kiskunfélegyházi Gépállomás dolgozói például — a kongresszusi versennyel párhuzamosan — külön versenyt indítottak a traktorosnál) tiszteletére. Elhatározták, hogy a gépállomás tavaszi tervét 105 százalékra teljesítik, s nekilendülésükre jellemző: e hó elsején már csak 3 százalék hiányzott vállalásukhoz. A gépállomás vezetőségé ösz- szesen 30 ezer forint jutalmat tűzött ki azoknak a traktorosoknak, akik kifogástalan minőségű és balesetmentes, vala1- mint az üzemanyagtakarékossággal elvégzett munkával a legtöbb műszaknormát elérik, s tavaszi tervüket június 14-ig legalább 110 százalékra teljesítik. A brigádvezetőknél a termelőszövetkezetekkel megkötött szerződések teljesítése a £ö szempont. Több traktoros esélyes már a jutalomra, mint Zsigó Imre, Lőrincz László, Kiss István, alak a 300, 320 normálholdas tervüket túlteljesítve, június 1-ig 610, 623, illetve 512 normálholdnyi talaj munkát végeztek. A vezetőség számítása szerint azonban mintegy huszonöten-harmincan osztoznak majd az említett összegen. A nevezetes napon egyébként a gépállomás közel másfélszáz dolgozója kirándul • a Tisza-menti Tőscrdőbc, s az itt megrendezendő egésznapos ünnepségre meghívják annak a huszonegy termelőszövetkezetnek a tagjait is, amelyeknek a földjein a gépállomás traktorosai rendszeresen iolgoznak, HISZÉKENY EMBEREK Lrdchcs és nevetséges de tanulságos, és sokak előtt hihetetlennek látszó ügyben fejezte be a-nyomozást a félegyházi rendőrség. Az emberi hiszékenység és a babonák áldozatai, s ezt a hiszékenységet a végtelenségig kihasználó, furfangos cigányasz- szonyok a főszereplői ennek a szóról-szóra igaz történetnek. Tiszaújfalun, a 376. szám alatt lakik Májét- Károlyné Kürti Anna 26 éves fiatalasz- szony és húga, a 19 éves Kürti Erzsébet. Egy alkalommal megjelent náluk két cigánynő és elhitették velük, hogy ők a betegségek felismeréséhez értenek, és egy kis ennivalóért hajlandók megmondani, hogy Majerné milyen betegségben szenved. Kaptak is egy kis ennivalót: 4 kg szalonnát és friss húst, amit eltettek kosarukba. Kértek egy tojást a nagy mutatványhoz. azt összetörték, a két médiumot ráállították az összetört tojásra. A kuruzsló cigányasszonyok az összetört tojásban — állítólag — egy hajszáltekercset találtak, ebből azt állapították meg, hogy Májernét ezzel a hajszállal rontották meg, azért beteg. A hókusz-pó- kuszhoz két lepedőt is kértek, amit távozáskor elfelejtettek visszaadni. Azt hinné as ember, hogy ezek után a két becsapott személy ráeszmélt a csalásra és ennyi kárral megúszta ezt. a szégyenteljes históriát. Pedig most jön a java. Egy hét múlva újra megjelent a két nő és több húst, több szalonnát, lisztet és kenyeret kért, azért, mert amit a múltkor kaptak, kevés volt. Azt mondták, hogy a napokban lesz a »táltosok napja«, ha azok az adományból jól fognak lakni, az asszony egészsége is helyréjük. Meg is kapták a »táltosok« a kívánt élelmet. Egy hét múlva újra megjelentek azzal, hogy a táltosok 900 forintért hajlandók megmondani a betegséget. Mivel nem volt a háznál 900 forint, két szomszédtól kértek kölcsön. A „hatásos* gyógykezelések örömére Alpáron lakó édesanyjukat is .beprotezsálták a táltosok . jóindulatába, mivel a néninek ízületi fájdalmai vannak. A nénit a kuruzslók bevitték egy kamrába, olvasót adtak a kezébe, hogy imádkozzon, ők meg néhány varázsige után »vizsgálati díj« fejében kaptak egy női szürke ruhát (ehhea nagyon ragaszkodtak a »szellemek«) és egy 1360 forintért az előző évben vásárolt téiikabá- íot. Nem részletezem tovább. A rászedett nővérek, miután gyógyulás még mindig nem mutatkozott. a 4800 forintjukat is sajnálták, végre rájöttek, hogy becsapták őket. és feljelentést tettek a rendőrségen. A rendőrségi nyomozás eredményre vezetett, és a csalók a bíróságon felelnek tetteikért, még a »táltosok« se mentik meg őket egy kis kényszerüdü- léstöl. Mielőtt azonban a történet végére pontot tennék, tanulságul le kell írni néhány mondatot. Érdekes, hogy a furfangos csalók nem érzik maguA „KIVÁNDOROLTATÁS" ELLEN kát bűnösnek. Azt mondják, miért hitték el nekik ezt a sok szamárságot? Valóban elképesztő és elgondolkodtató a rászedettek maradisága és ostobasága. Nem gondolták, hogy szakszerű orvosi kezelés biztosabb és olcsóbb gyógyulást hozott volna? Tóth Miklós Hova lett a kezdeti buzgalom? Megjegyzés a pártházak szépítéséről Már többször is írtunk arról, hogy az elmúlt évben milyen nagy lelkesedéssel^ szinte versengve folyt a pártházak szépítése. A pártvezetőségek és párttagok tevékenyen vettek részt ebben a mozgalomban, s ennek sok községben lett is eredménye. A megszépült pártházakba, az ízlésesen berendezett klubhelyiségekbe szívesen jöttek el párttagok és pártonkívüliek egyaránt, akár előadásokra hívtuk őket, akár szórakozni, televíziós adást nézni tértek be ide. A mozgalom legfőbb szakasza lezárult, de azért még akad tennivaló. Feltehetjük azonban a kérdést: hova lett egyes elvtársainkból a kezdeti lelkesedés, amellyel ehhez a munkához fogtak? Mondjunk talán egy-két példát is? A ti&zaújfalusi pártház udvarán pl. a téli szemét sokáig ott éktelenkedett, mire elszállították onnan. A klubszoba asztalait berakták egy mellékhelyiségbe, hogy ott porosodjon kihasználatlanul. A szép magyaros térítőkét pedig — amik az asztalokra valók — szekrénybe zárták. Hiába szép tehát a pártház, hiába van televíziós készülékük — ha mindez csak lehetőség, amit nem használnak ki a párttagsággal és a pártonkívüliekkel való jobb kapcsolat fejlesztésére. De eltűnt a további szépítési kedv és lendület a kunszállási, szanki és jászszentlászlói elvtársakból is. Most már vannak a pártházaknak gondnokaik, a vezetőség és a párttagság bennük is segítséget talál, — a rendért, a szebbé tételért azonban továbbra is munkálkodni kell. Készítsék el mindenütt a klubszoba tervét, programját, töltsék meg a formát tartalommal. Pálmonostorán is nehezen találták meg az útat ehhez, de megtalálták és az élet teljesen megváltozott a pártházon belül. Ha nincsenek is olyan nagy munkák ebben a mozgalomban, mint az elmúlt évben, az apró tennivalókat sem szabad elhanyagolni. A verseny ma már nem csak a szép pártházakért, hanem azok minél tartalmasabb kihasználásáért is folyik. Reméljük, a megyei értékelések során, megszépült pártházaink jó munkájáról számolhatunk majd be. ' — s — r. ,^v<Ai^/W)A«^vwv<^vvvv'^vvvvwyvv9Wvvwyvwvwvwwvvvvvvwvvs'yvvv‘ Százezreket érő gondolatok l)cl-Korcíi diktátora, Ti Szí Man úgy akarja „megoldani” az országban dühöngő munkanélküliséget, hogy ,.ki vándoroltatást'' tervez: tömegesen akarja külföldre küldeni a dél-koreaiakat. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában 200 000 note részvételével hatalmas tiltakozó gvülcst tartottak c tervek ellen. TÖBB VERSENYZÁSZLÓ, dicsérő oklevél hirdeti, hogy a Kiskunfélegyházi Gépgyárban az újító mozgalom dicső múltra tekint vissza. Ez a dicső múlt, amint a példák sokasága bizonyítja, megalapozta a Gépgyár jelenlegi sikereit is. A MOZGALOM különösen ma, a kongresszusi verseny kezdeti stádiumában élénk. Számos helyes javaslat született egyes munkások és műszakiak elképzeléseiből, amelyek sok százezer forinttal gazdagítják az üzem, az állam kasszáját. Csak április hónap során húszán nyújtották be újításaikat, amelyek az egyes termékekre eső költségek csökkentésében segítik a vállalatot. EBBEN A RÖVID kis cikkben sajnos nem minden újításról emlékezhetünk meg, bár joggal megileti mindegyiket a dicsérő szó. Az újításokat tartalmazó hatalmas peksametaba belelapozva az első újítás, amely az érdeklődést joggal kelti fel, az Hajdú Gyuláé és Vágón Ferencé volt. ök az egyik exportra gyártott konzervipari gépnél (blansírozó kosár) javasoltak egy új kivitelezési formát a kosár alsó peremének la képzésére. Mivel az újítás alkalmazása konstrukciós változást is kíván, ezért az újítás jóváha- Syásót elküldték az Élelmiszeripari Tervező Intézetnek. A beleegyező válasz megérkezett, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ennél a gyártmánynál 2012 kilogramm importanyagot takarítanak meg. Ez évente 241 ezer forint költségcsökkentést is jelent. EGY HÁROMTAGÚ újítóbrigád a bortároló köpenynél javasolt méretváltoztatást. Mivel ez az elképzelés is helyesnek bizonyult, a vállalat, vezetősége elfogadta. Az előzetes kalkuláció szerint december végéig 133 ezer forinttal gazdagítja a vállalatot ez a javaslat. Pataki Árpád és Farkas József újításának elfogadásával a vállalat. vezetősége 93 471 forinttal járult az év végi nyereségrészesedési alap megteremtéséhez. CSEN KI BÉLA IS a kongresszusi verseny során adta be újítását. Véleménye szerint a sörfőző üst alsó részénél az eddigi vastag anyag helyett vékonyabbat is lehet használni. Az anyagváltozás egyáltalán nem befolyásolja a gyártmány élettartamát. 'Ellenben az anyagköltségeknél így 63 200 forint megtakarítás jelentkezik. AZ ÚJÍTÓI jegyzőkönyvek között találjuk még Kiss István és Csenki Béla 88 000 forint megtakarítást eredményező elképzelését, amely a gömb- vákum tömbszelencéjénél a kovácsolás helyett az öntést javasolja. Ebből a gyártmányból az idén 35-öt készít a gyár. M. Szabó László és Farkas Jánosa sörtank lábak szabásának észszerűbb megoldását javasoltat s ezzel is egyetértett a vállas- lat vezetősége. Az ő ésszerűsítésük nyomán 13 700 forint tall csökkent a sörtank előállítási költsége. Sorolhatnánk még tovább á hasznos öteleket, de úgy gondoljuk, ezek az életrevaló elképzelések is jól megmutatják: milyen gazdag kincsesbánya munkásaink, műszaki dolgozóink szalun ai tudása. Csak szeretettel, hozzáértéssel segítsék őket, akkor az újítások ontják a százezreket, Venes* Tsz, •melyben eddig csak „uraltak“ A szóbanforgó termelőszövetkezetnek négy »tagban« 442 hold a területe. As egyik hosz- szában 8 kilométer, s alig néhány száz méter a szélessége. Különös gazdaság lehet, gondolhatja bárki, hátha még megemlítjük, hogy aZ 1955. júnjvs 6-án létrejött társaság az elmúlt esztendőig nem vetett, csak aratott. Területének a »talaja* víz, s ebből akárki kitalálhatja, hogy j halászok közösségéről van szó, j amely ha vetett, hát csak a há- j lót szokta kivetni az említett | időszakig. I Inkább a »kitermelő« jelző dukált volna a nevéhez, — tavaly óla azonban csakugyan »termelő« az alpári Virágzó Halászati Tsz. Ekkor ugyanis a Tisza alpári holtágából kapott a tanácstól nyolc holdnyi elkülönített ívalói, ebben több mázsa ponty- anyahalat helyezett el. Az idén meg a Tiszaszentimrei Állami Gazdaságtól vásárolt 25 mázsa pontyivadékot telepített a szövetkezet a tiszaugi holtágba, s a horgászok ellen három halász is vigyáz felváltva a telepítésre. Gondoskodnak tehát az alpári szövetkezeti halászok is a halutánpótlásról, s erre az évre már 300 mázsa hal kifogását tervezték a tavalyi 250 mázsával szemben. Az eredmény nyilván nem marad el, s nemcsak azért, mert a telepítések megtermik »gyümölcsüket«, hanem mert a tsz huszonegy tagja nem áll hadiiá-1 bon a szorgalommal; nem egy-* szer előfordult, hogy éjfél után két órakor már a vízen lehetett őket varsázás közben látni, A halfogás tudományában IcüIcm nősen a Icatgnaságtól nemrég leszerelt Bálint István, s az elnök, Kanalas Mihály, valamint Kővágó András, a termelési felelős tűnik ki, de a többinek sem kevésbé szokott kedvezni a halászok szerencséje, A jó fogás után hárman-né- gyen hetenként kétszer viszik -l közös »portékát« a félegyházi, a kecskeméti és a kiskőrösi piacra, és a tsz látja el a földművesszövetkezet alpári halászcsárdáját is a sütni-főznivalo- val. A tagok átlagos havi jövedelme 1200—1500 forint, s emellett persze a házi halszükséglc- tilket is kielégíthetik. A piaci bevételből kéthetenként fizeti ki a függetlenített könyvelőt is alkalmazó halászati tsz a tagságát, a nyereséget azonban — amely tavaly például 30 ezer forint volt — mindig a közösségük fejlesztésére fordítják. Az ivadéktelepítés költségeit is így teremtették elő. Az alpári htsz tehát megtette első lépését a jó gazdálkodás felé, amire a tagjait nemcsak az erre vonatkozó rendelkezés, hanem annak belátása ösztönzi, hogy csakis így juthatnak évről évre több halhoz, nagyobb jövedelemhez. Mert hiába, gazdag aratáshoz a Tiszába is vetni kell előbb. Tarján István
