Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
1959. június 28, vasárnap 5. otda! A kongresszust munkaverseny nyomán Dicsérendő eredmények a Bajai Cementipari Vállalatnál Körmendi József elvtárs január végén került műszaki vezetőnek a Bajai Cementipari (Vállalathoz. Az üzem termelése azóta olyan jelentősen javul, ami bővebb részletezést érdemelv Az első, ami jóleső érzéssel töltött el bennünket, a munkások bizakodó véleménye: — Ennél a vállalatnál még nem kaptunk nyereségrészesedést, de az idén valószínűleg kapunk. A statisztikai adatok ezt a reményt igen közelhozzák a valósághoz. A vállalat június 15-ig időarányosan 107,7 százalékra teljesítette éves tervét. Jelenleg az egy főre eső termelés 2000 forinttal magasabb a tervezettnél. — Hogyan érték el ezeket a termelési sikereket, s milyen része van benne a kongresz- szusi munkaversenynek? — Érdeklődésünkre a műszaki vezető válaszol. — Eredményeinkben igen kedvezően mutatkozik a kongresszusi verseny hatása. A — A beton megkötésének víz a lelke — magyarázza Körmendi József műszaki vezető a gyártó-tér mellett. Az idénymunkásról Ahogy sokasodnak a gyümölccsel és borsóval telt vagonok a Kecskeméti Konzervgyárban, úgy nő itt az idénymunkások száma is. Előre láthatólag az idén — a terméstől függően — mintegy 800— 1000 helybeli asszonyt, lányt, fiatalt alkalmaznak a konzerv- gyártásban. A gyár vezetői a sok évi tapasztalat alapján felkészülten fogadják az új munkásokat. Oiyan csoportvezetőkre bízták 6 bízzák a gyári életben még tájékozatlan munkásokat, akik otthonosak a konzervgyártás sokágú tudományában. Az új dolgozók persze csak begyakorlási idő után képesek jól dolgozni. Ezt az időt megrövidíthetik az üzemi törzsgárda tagjai, a mozgalmi szervek, * műszakiak. Nem köny- nyű dolog ez, mert 800 i—1000 ember sem jellemben, sem szorgalomban, sem egyéb más tulajdonságában nem egyforma. Mindegyikhez másképpen kell közeledni. Van azonban néhány olyan dolog, ami már az első nap elgondolkoztatja az új dolgozót, hat rá, alakítja, formálja. Ha például azt látja, hogy nem lehet egyik üzemből a másikba sétálni, elmaradozni, akkor hamar megszokja a fegyelmet. Ha megkövetelik tőle a technológiai előírások betartását, a tisztaságot, a pontosságot, a rendszerctetet, az idősebbek megbecsülését, akkor másként el sem tudja képzelni az üzemi életet. Az első benyomásokon múlik legtöbbször, hogy szorgalmas, becsületes, fegyelmezett munkás lesz-e az új dolgozóból. Az idénymunkások nevelése főként a párttagoktól, szak- szervezeti bizalmiaktól, KISZ- tagoktól függ. Az ő feladatuk elsősorban, hogy neveljék, formálják új munkatársaikat. Ez saját érdekük is, hiszen velük együtt kell megoldaniok a kongresszusi versenyben vállalt jelentős termelési feladatokat. Nem utolsó sorban a jövő évi nyereségrészesedés is attól függ, hogy az idénymunkások jól vagy rosszul látnak-e fa unkához. ÉRVELJÜNK Tapasztalatból tudjuk, ha valamilyen dologról csak egyszer hallunk, később elhalványul emlékezetünkben, így vagyunk a Központi Bizottság márciusi határozatával is. Egyik-másik üzemünk párt- és szakszervezeti vezetői úgy gondolják, elég, ha egyszer elmondták a célokat, ismertették a kongresszusi versenyvállalásokat, s máris mindenki megértette: mit és miért kell cselekedni, hogy a szocializmus építése megyénkben is meggyorsuljon. A munkások egy részének hiányos politikai felkészültsége azonban rácáfol erre a kényelmes álláspontra, még akkor is, ha a gazdasági eredmények látszólag azt mutatják, hogy a megértést illetően »minden rendben van«. Bármilyen jelentősek legyenek is az eredmények, a munkások naponkénti meggyőzése, nevelése?, agitálása nélkülözhetetlen. Hiszen még nem mindenki érti az összefüggést saját munkája és a közösség gyarapodása között. Az önzés, az itt-ott felbukkanó szakmai féltékenység, s még jónéhány emberi gyengeség — amit a kapitalizmusból hoztunk magunkkal — még malomkőként neheze- dik váltunkra, Találkozunk például olyan munkással, aki követeli a fürdőt, az új épületet, a gépet, de amikor arról van szó, hogy adjon ő is többet, akkor hallgat. Éppen ezért sokszor kell még azt az igazságot a gyakorlati élet té- nyeivel megvilágítani, hogy csak úgy tudunk gyorsabban előrehaladni, ha jól dolgozunk, s többet, jobbat, olcsóbbat termelünk. A fejlődés meggyorsításához nem elég tíz vagy száz kiváló dolgozó, ehhez a megye össz- munkásságának jó munkája kell. Éppen ennek kibontakoztatásához ad helyes út« mutatást a Központi Bizottság márciusi határozata. Gyakran hangoztatjuk: egy határozat annyit ér, ameny- nyit megvalósítanak belőle. A Statisztikai Hivatal szerint megyénkben májusban még több olyan üzem akadt, ahol nemcsak a kongresszusi vállalásokat, hanem még az előírt havi tervet sem teljesítették. Szükséges-e hát az érvelési Igen. Es mit csinál a párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetés? Csak néha emeli fel a lábhoz tett fegyvert: az érvelést, Ez bizony kevés! Érvelni a nap minden órájában szükséges. A tartós eredmények titka: Ha a párt- és a szakszervezeti aktívák, a KISZ-fiatalok, a műszaki vezetők a párt tanításának nyomán naponta meggyőzik a munkásokat, hogy milyen sokat jelent a kongresszusi felajánlás teljesítése. Ha dicsérnek, lelkesítenek és bírálnak, javasolnak Is. Csak állandó meggyőző munka segítségével tudjuk a Központi Bizottság márciusi határozatát jól végrehajtani. Eiőcsíráztaiással meg lehet akadályozni a virusbetegségek kártételét a burgonyatermesztésnél ben — a megyei tanács mező- gazdasági osztályának kezdeményezésére — tapasztalatcserén vesznek részt a megye veA kutatók már évek óta keresik a nyitját, miképp lehetne megakadályozni a burgonya fajtaleromlását, amelyet egy vírusbetegség okoz. A kísérletek során a legjobban az előcsíráztatás vált be. Lényege az, hogy február elején megkezdik a burgonya vetőgumó csíráztatását, melynek következtében a kiültetés után gyorsabban fejlődik a növény és még mielőtt a virusbetegség megjelenésének feltételei megteremtődnek, már eléri a vetőmag nagyságot. A Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben ezzel a módszerrel 100 mázsás termést értek el a korai rózsánál holdanként. Ez kétszerese a megyei átlagnak. Megyénkben mintegy 900 kataszt- rális holdon termesztenek az állami gazdaságok, de főként a termelőszövetkezetek vetőburgonyát. Ezzel a módszerrel ugyanekkora területen legalább kétszeres termést tudnának elérni. A módszer bevezetése nem kíván különösebb beruházást. A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gazdaságában egy hatvagonos csíráztató 40 000 forintba került. Ha a terméseredmények megkétszereződését számítjuk, akkor az előcsíráztató helyiségére beruházott költség rövid idő, akár egy év alatt is megtérül, hiszen — mint ismeretes — az állam a vetőburgonyáért háromszor magasabb árat fizet, mint a szokvány burgonyáért. Az új módszer megismertetése érdekében Kecskeméten és Kalocsán » kísérleti intézettőburgonyát terjesztő állami gazdaságainak, termelőszövetkezeteinek szakemberei. K. S. Naponta 80—90 mázsa cse- resznyét tisztít meg a kocsányiéi az új gép a Kecskeméti Konzervgyár édesüzemében. Mellette: Szigetvári Mihályné. A TAVASSZAL létrejött szőlő- és gyümölcstermelő kecskeméti Mathiász János Tsz sikerrel tette meg első lépéseit a közös gazdálkodás útján. Az időszerű munkákban nincs lemaradása, tagsága már ötödször permetezi a szőlőt, s a köztesként termő gyümölcsfákat. Gömöri Józseffel, a fiatal elnökkel beszélgetünk, aki elmondja, hogy működésükhöz megfelelő támogatást kaptak a kezdet kezdetén, s kapnak napjainkban i§, A Nemzeti Bank a megindulásukhoz 15 ezer, munkaegység-előlegre 10 ezer forint, ezenkívül .a bevitt állóeszközök ellenértéke egynegyedrészének a kifizetésére pedig közép- lejáratú hitelt nyújtott nekik. (Ügy határoztak ugyanis, hogy a tagságot a közösbe adott vagyontárgyaiért négy év alatt elégítik ki.) A termelőszövetkezet nagykereskedelmi áron vásárolhatta meg a rézgálicot, s egyéb növényvédőszereket a MÉK viA szorgalom megtermi gyümölcsét például Gömöri Györgynek (az elnök édesapjának) 209, Holló Jánosnak 122, Váci Györgynek 80, Váci Istvánnak 77 munkaegységet írtak a könyvecskéjébe. Ami az elnök jövedelmét illeti, a közgyűlés korábban úgy határozott, hogy ő a legjobb négy tsz-tag munkaegységeinek az átlagát kapja, így lépnek mindig előbbre a Mathiász János Tsz tagjai, s hogy haladásuk útján minél kevesebb hibát kövessenek el, élénken érdeklődnek más, már régebben működő szocialista szektor gazdálkodása iránt Holló János és Ma- gonyi Józsefné már tanulmányozta a megyeszékhely -két fejlettebb szövetkezetének az életét, s tervezik, hogy a munkák szüntével augusztusban valamennyien meglátogatják a Helvéciái Állami Gazdaságot ENNYI SZORGALOM, tervszerűség nyilván gazdagon termi majd meg erőfeszítéseik gyümöl- :sét . ^ / T, I, ő március 6-i párthatározat közzététele óta célratörőbben vizsgáljuk termelési és takarékos- sági lehetőségeinket. Ezek üzemen belül adva vannak, s ha tudatosan keressük, meg is találjuk őket. Mi eddig már egy párat megtaláltunk. Átszerveztük és összehangoltuk az egyes munkacsoportok tevékenységét. A különböző betonáruk gyártástechnológiájának részletes felülvizsgálása után a kézzel döngölt termelést teljesen beszüntetjük, emellett úgy látjuk, hogy év végéig közel 500 mázsa cementet és mintegy 50 ezer forint költséget takaríthatunk meg. Tudott dolog, hogy a beton megkötésének víz a lelke. Viszont a cementáru nedvesen tartására, rendszeres locsolása — amíg teljesen megköt — sok időt és nem kevés energiát igényel. Körmendi elvtársnak ez adta az ötletet az udvari betonárugyártó helyek készítésére. A tervből két, egyenként 55 méter hosszú és 3,5 méter széles, betontér lett, melyeket felhajlított betonkerettel és víZleeresztőkkel láttak el, — Ezek a munkaterek kettős jelentőségűek — mondja Körmendi elvtárs, — Vállalatunknál azelőtt igen nagy mennyiségű volt a gyártásközi hulladék. Az idők folyamán 10—15, néhol pedig 20 centi vastagságúra nőtt a bedöglött betonréteg üzemünk udvarán.' Ez a mennyiség most, mivel a síma betonlapról minden szem cement és kavicsanyag összeszedhető, minimálisra csökken. így havonta több mint ezer forint értékű anyag megtakarításával számolunk. Ugyanakkor a rengeteg betonárut nem kell állandóan locsolnunk, elég ha egyszer elárasztjuk vízzel. Az árukezelésnek ez a módja a pártkongresszusig szintén jelentős ösz- szeggel növeli majd részesedésünket, Sándor Géza szont szerződést kötött vele 100 mázsa kajszibarack átvételére. Előlegképpen 4500 forintot már át is utalt a tsz bankszámlájára, s ha kérik, még ugyanannyi öszeget a javára íratna, a szövetkezetnek azonban egyelőre nincs szüksége nagyobb összegű pénzre, (Kisebb kiadásait az 500 forint értékig történő terményértékesítés »táplálta« házipénztárából fedezi.) EPER ÉS CSERESZNYE eladásából a múlt hét közepéig a tsz már 4000 forint bevételre tett 6zert. A jövedelemszerzés kilátásai megnyugtatják a tagságot affelől, hogy az évvégi zárszámadáskor egy-egy munkaegység értéke eléri a tervbe- vett 50 forintot, sőt — az elnök szerint — nagyobb összeget is. Barackból például 100 mázsa termést terveztek, de 150 mázsára van kilátásuk, a 400 négyszögölön termesztett szamócából is 120 kilogrammot »irányoztak elő«, s már 150 kilót eladtak belőle; úgyszintén a 6 mázsára tervezett cseresznyetermésüknek is csaknem a kétszeresét szüretelik le. Remélik, hogy a szőlőtermés is »megfejeli« tervüket.- Különben az a szándékuk, hogy a 60—70 százalékban exportképesnek Ígérkező barackot ők maguk helyben csomagolják, s ezáltal is többet kapnak érte. (A MÉK egyik vezetője már meg is látogatta őket ebben az ügyben, s miközben nagy elismeréssel nyilatkozott munkájukról, elmagyarázta, hogyan kell majd a barackot szakszerűen csomagolni.) A KÖZÖS GAZDÁLKODÁSBAN rejlő lehetőségek ösztönzően hatnak a tagság munkakedvére, amit a munkaegységek száma bizonyít* Május végéig
