Petőfi Népe, 1959. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

4. oldal 1959. június 21. vasárnap Hajnal József: ^ipéii&m a ktíiy^irntk Régen volt már, egy fél évszázada, (Rágondolni is félve merek) Hárman voltunk: én, a feleségem, Meg egy körönmyi falat-gyerek. | > Dolgoztam reggeltől éjszakáig. Sűrűn csordult kezemből a vér, Mint egy démon űzött, zavart, hajtott, A családnak kellett a — Kenyér. > Teérted folyt gyöngyös verítékem, Érted gyűrtem éj-nap a vasat Csattogó kalapáccsal, miközben j A mosolygó hajnal rám hasadt, Hanem egyszer beüzent a pokol: Ügy mondták, nem kell most az erőn', > Elmehetek, ahová akarok... ? Azt hittem, kifut az agyvelőm, Munkanélkülivé lenni szörnyű! Vágtattak, rohantak a napok. j Kutattam félig tébolyodottan. Kenyeret merre, mikor kapok? Elgondolkoztam a titok felett, i Ki lehetsz, te isteni Kenyér? Akiért vétkeznek, csalnak, ölnek, j S érted kérges a munkás-tenyér. Te vagy az élet egyetlen célja, ! Aki lettél küszködő-miértünk; Te emeltél fel a porból minket, í Hogy emberhez méltóan éljünk. ( A sorsom most már nem lett emberi, Hanem csúnya, aljas és gálád! > Szomorúság költözött be hozzánk, Kenyér nélkül volt. a ki scsal ád. > 5 Kenyerűnk a munkakeresés közt Elfogyott, csak ökölnyi maradt; Hanem a sok bánatunk és bajunk, Mint a tenger hulláma, dagadt. Forgattam az utolsó darabot, S elöntő a könny a szememet. Ez a morzsa egynek is kevéske, S nem t’om mi lelte a kezemet?... Emlékszel-e, drága jó Kenyér, Te? Mindenkitől imádott falat, Azon az esős, őszi reggelen — Kegyetlenül földhöz vágtalak,!. Nézd el bűnöm, hogy megtagadtalak. De akkor bódult volt az eszem, S fogadom, hogy ez istengyalázást Többé soha, sohase teszem. A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ ' vendégjátéka Baján, a Központi Moziban ! 1959, június 21-én, vasárnap este fél 8 órakor Huszka:-LILI BÁRÓNŐ" Bemutató bérlet jflozik jfiűsora Június 21-én, vasárnap: Baja Uránia: A harmadik líceum, Bácsalmás: Kettőnk titka, Dunavécse: Kard és koc­ka, Jánoshalma: A félkegyelmű, Kalocsa: Álmatlan évelt, Kecs­kemét Árpád: Kék nyíl, Kecs­kemét Városi: A nagy Caruso, Kiskőrös: Per a város ellen, Kiskunfélegyháza: Kard és koc­ka, Kiskunhalas: Per a város ellen, Kiskunmajsa: Tengerész- revű, Kunszenlmiklós: Don Juan legutolsó kalandja, Sza­badszállás: És Varsó messze van, Tiszakéc&ke Petőfi: Üdü­lés pénz nélkül, Tiszakécske Tisza: Csodagyerekek. Június 22-én, hétfőn: Baja Uránia: A harmadik líceum, Kecskemét Árpád: Meg- csalatva az ítéletnapig, Kecs­kemét Városi: A nagy Caruso, Kalocsa: Álmatlan évek, Kis­kőrös: öt ország, öt asszony, Kiskunfélegyháza: Kard cs koc­ka, Kiskunhalas: A félkegyel­mű, Tiszakécske Tisza: Emilia Galotti, ooooooooooooooooooooc A Kecskeméti r r Állami Áruház mai ajánlata: Bakfis kartonruha 16 sz, ^ Ballonszoknya 120 Ft 140 Ft SZÉPSÉGÉT ÓVJA J KOZMETIKÁVAL, a Kecskeméti Fodrász Ktszi Luther-udvari kozmetikai üzletében, Szakszerű kezelés, olcsó árak! 1416! 3OOOOOOOOOO0OOOOOOOOO RE/Y KETTŐS KERESZTREJTVÉNY 4 pont 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 i (4 2 42 43 (4 3 (5 4 16 17 5 S 48 7 (9 | * 9 20 24 22 23 24 40 (4 25 26 27 28 29 30 31 42 13 J 15 16 17 33 18 <9 20 24 ”"j 1 35 22 23 36 37 • 38 24 39 40 25 44 1,2 la 44 45 46 E kétszínű keresztrejtvény fe­hér részének meghatározásait múlt vasárnapi számunkban közöltük. ívlost a fekete részét közöljük. A -megfejtéseket te­hát a múlt vasárnapi szám fe­hér részével együtt kell bekül­deni. FEKETE RÉSZ. Vízszfr>*•’<!■ 3. Német szemé­lyes névmás. 4. A vízszintes 22-s mássalhangzói. 5. Város tadzsikul (ajcSAD). 7. Testvér­gyilkos bibliai alak. 8. Valii, olasz filmszínésznő kereszt­neve. 9. Méreg. 10. Figyel. 12. Férfinév. 14. Csónakfajta. 18. Szögfüggvény. 22. Egyik ősma­gyar vezér. 23. Véd. 24. A fehér rész függőleges 7-es. 25. A fran­cia férfit helyettesíti. Függőleges: 1. Romániai vá­ros magyar neve. 2. Nagyon kí­ván. 3. Ilyen hal is van. Szám­talan: folyadék. 5. Arab névelő. 6. Szövege és zenéje is van. 7. Méhek háza. 11. Nagyon kér. 12. Földművelő szerszám. 13. Sommerset Maugham színdarab­ja. 15. Több magánhangzó. 16. Kínai pénznem. 17. Hunokkal rokon török-tatár nép. 19. EgyiK szemhártya. 20. Az Egyesült Arab Köztársaság egyik folyam­jának angol és francia neve. 21. Tamási Áron humoros alakja. Beküldendő: A fehér vízszin­tes 1., 46., a függőleges 10., 13. és a fekete vízszintes 8., 9., 14. és 18. KÉP- ÉS BETÜREJTVÉNYEK 1—1 pont. TRÉFÁS KÉP- ÉS BETÜ- REJTVÉNYISKOLÁNK 21. PONTJA: A FENT, vagy FENN szavak olvashatók ki a rejt­vényből a képek vagy betűk el­helyezéséből a rejtvény kereté­hez viszonyítva. Például a í rejtvény megfejtése: FENTI. . . «T / b aj ' -t Á széi kikezdte a cserepe­ket, az eső becsurgott Anikó kendővel bekötötte a fe­jét mackót rántott és kijelen­tette: — Majd én rendbehozom/ Nagyanyja ránézett a szőke, karcsú leányra és ámuldozott. — Te? Anikó már a létráról szólt le: — Olyan vagyok én. mint a macska. Tessék csak hallgatni! S máris röppent az ajkáról: — Nyáu! A küszöbről a hangra Cirmos e fejét emelgette. Anikó észre­vette és játékosan ismételte: — Nyáu! Cirmos a létrához indult és a tetőre iramodott. Anikó a ké­mény mellett a lábára állt, a karját széttárta és tovább bo- hóskodott: — Nyáu! A házbeliek nevetésére és ki­áltozására az apja elmozdult az asztaltól, hogy megnézze a nagy mulatság okát. A látványra a lába elgyöngült és elhaló han­gon szólt oda a feleségének: — Nézzed a leányodat! (Közben megszólalt egy hang úgy a szíve tájékáról: — Es amikor te annak idején ugyan­ezt a tetőt javítottad, akkor nem ijedeztél? — Bosszúsan víssza- dörmögött: — Az más. Én férfi vagyok...) Ettől függetlenül a cserepek csörögtek, zörögtek és kiáltás is hársant: — Vigyázz! Mindjárt rá puffanás követ­kezett. Az apát kiverte a verí­ték. Izzadt tenyerét » nadrág­jához törölte s a körmét is rág­ta idegességében. Felesége pró­bálta megnyugtatni: — Csak egy1 rossz cserép volt. De különben is rte féltsed te Anikót, ügyes leány az. Az apa bosszúsat mordult, -**- mert a hang is ugyan­csak szorította a sarokba. (A te apád, amikor az akácfát nyes- ted és csak egy vékony ágon álltái, oda se nézett neki. — Az apa igy felelt vissza: — Más egy fiú és más egy leány ...) Anikó ezalatt igazította, rakta a cserepeket és gyönyörködött a keze munkájában. De szerette volna, ha az apja is azt teszi. Lekiáltott: — Apu! Gyere csak ki! De az apa nem mozdult a székből. Mintha azon múlott volna, hogy Anikó legurul-e a tetőről. Anikó azonban nem hagyta nyugton. — Apu! Nyersen kérdezte: — Mit akarsz? — Nézdd meg, hogy milyen ügyes cserepező vagyok! — Es mivel az apa nem mutatta ma­gát, éneklő hangon hívta: — Apu! Itt a kis cica! Nyáu! Az apa a fogát csikorgatta. Anikó táncdalt dúdolt. Az apa magában fenyegette: — Ha le­jössz, számolunk! (De ezt már a hang sem tűrhette szó nélkül és tovább kellemetlenkedett: — A te apád moziravalóval jutal­mazott . .. !— Az apa felhör­dült: — Hányszor mondjam még, hogy én férfi vagyok! A leányok maradjanak a földön...) Közben gyors, sietős léptek közeledtek. Az apa rákönyökölt az asztalra és úgy tett, mintha újságot olvasna. Feri, a kis szomszédgyerek törtetett be: — Anikó kéri, tessék neki li­monádét csinálni! Az apa kifelé figyelt. A va­kolókanál súrolta a cserepeket és Anikó új dalba fogott. Ez valahogyan helyrebillentette lelki egyensúlyát és elkészítette a limonádét. Feri az ajtóhoz került. Anikó leszólt: — Átadtad apunak? Feri távolabb igyekezett és onnan hadarta: — Anikó azt üzeni, hogy há­lás puszi apunak! W már szaladt is. Az apa ^ nézte, hogy mit vágjon utána. A kedvenc poharát saj­nálta s igy tehetetlenségében a szájaszélét rágta. Azután csend következett. Gyanús csend. Az apa az ajtóhoz óvakodott és felpillantott. A vér megállt az ereiben. Anikó a tető csücskénél feiíel lefelé incselkedett Feri­vel. Rákiártani nem mert, de a szem'; elködüsödött Mi lesz. ha Anikó leesik? Megborzongott. (A hang csúfolta: — Férfi vagy te? — Most már erélyesen dör- gött vissza: Több! Apa!) Mégis ahogy újra a tetőre sandított, belső elismeréssel bevallotta: r— Ügy csinálja; mintha tanulta volna. K.jjebb is lépett, mert Anikó már biztonságosan lova­golta a gerincet. Anikó meg­látta és tobzódó jókedvvel ijesztgette: — Most figyelj, apu! Tótágast állok! S emelgette a lábát, mintha csinálni is akarná. Az apa be­hunyta a szemét és a falnak tá­maszkodott. Az anya pedig fel­felé integetett Anikónak, hogy elég legyen a tréfálkozásból, mert ha neki nem is, de az apá­nak még orvost kell hívni. De Anikóból közben kiszaladt: — Apu! Te szereted a kis ci­cákat! Mindjárt simogathatsz. Érted, apu? Nyáu! Az apa elgyötörtén, nehezen lélegezte: — Csak legyél lent, majd meglátod, mit kapsz! Ez is bekövetkezett. Anikó ártatlan arccal jelentkezett. — Már itt is vagyok, apu! Az apa komoran ment eléje, bár a hang egyre unszolta: — Mondd neki azt, hogy derék leány vagy, kisleányom... — Haragosan pattant fel: — Hogy­ne! Hogy elbízza magát! — És korholva mondta: A z a szerencséd, hogy nem estél le, mert akkor jól elpáholtalak volna! (De erre már nemcsak a ház népe, 8 hans is mosolygott.) j d | v=d Fenti rejtvényeink megfejté­séhez TRÉFÁS KÉP- ÉS BE- TÜREJTVÉNYISKOLÁNK 19, 20, 21 pontjai nyújtanak tám­pontot. REJTVÉNYCSONTVÁZ 1 pont; KA..T, HA . . SNYAj KA..- GÁNY, BÖ..E, K..A, DEL.. Töltsük ki a rejtvénycsont­vázban lévő pontokat úgy, hogy értelmes szavakat kapjunk. Ha az így kapott betűket összeol­vassuk, egy híres magyar ope­rett címét kapjuk meg. Beküldendő: ez az operett­cím. Rejtvénypályázatunk heten­ként zárul. A megfejtéseket szombatig, június 27-ig kell be­küldeni a Petőfi Népe kiadó­hivatala, Kecskemét, Szabadság tér 1-a. címre. A borítékra ír­juk rá: „Rejtvény”, és mellékel­jük a2 alábbi rejtvényszelvényt. A helyes megfejtőket könyvek­kel jutalmazzuk. A Petőfi Népe 1959. évi rejtvényszel vénye Fizessen elő a Petőfi Népére 1 Fodor János: Jleánij a tétén

Next

/
Oldalképek
Tartalom