Petőfi Népe, 1959. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-06 / 104. szám
1959. infills G, szerda 3. oldal Egy ásgnyom és már jön a víz „Betonkutakkal" győzik le a talajvizet a Trombita utcai lakásépítők EGY KÉTEMELETES épületrész, kilenc betonkút, mely kö- *zül kettő fölött állvány, rajta csiga, s ennek segítségével vizet mernek a munkások. Ez a kép fogadja a látogatót Kecskeméten, a Trombita utcai építkezésnél. Egy ideig azon morfondíroztam, miért van szükség erre a kisipari vízmerítő módszerre az alapozásnál. Egyedül nem tudtam választ adni önmagámnak, s ezért segítségül hívtam azt a robosztus alakú, napégette arcú embert, aki pár pillanattal előbb kászálódott ki az egyik kútbóí, s őrá mondták társai: — a brigádvezetőnk ... NEM SOKKAL KÉSŐBB mondta a nevét is; Tiba József. — kubikosok? — kérdem. Fejével igent int, majd így szól: Mezőtúrról... Szó szót követ, végül is arra terelődik a szó, miért is kell ez a sok kút? Előbb azonban rápipál, bőrsipkáját feljebb tolja a homlokán, aztán szinte körültapogatva minden szót, így kezdi: — Ügy tudom, hogy itt régen malom volt. A föld alatt találhatók a régi búzamosó kutak. Húsz centire már vizet találunk. Ilyen alapra nem tudunk házat építeni. Nem volt más hátra, mint kilenc betonkutat építeni: Ezekhői kimerjük a vizet, aztán betonnal teletöltjük, s hosszában is összekötjük őket egy vastag betonfallal.., EZ A MAGYARÁZAT egyúttal megérttette velem azt is, hogy miért nőtt meg olyan gyorA pártkongresszus tiszteletére: A Trombita utcai 48 lakásos bérház egyik épületszárnya, itt nem volt baj az alapozással. Építésvezető: Herczeg Mihály. san ennek az épületnek a másik része.--No, és meddig kell még vá- rakozniok a kőműveseknek? — Komplikált munka ez. Mind a kilenc kutat nyolc méter mélyre kell lesüllyeszteni. Akadályoz bennünket az is, hogy a víz az egyik kútból a másikba szivárog, mert laza, köves a talaj. Aztán meg nemcsak yizet, hanem földet, fadarabot, s egyebeket is ki kell szedegetni. Ha elérjük az alapot, akkor már megy 3 munka mint a karikacsapás. — És mégis, mikorra készülnek el? — kérdem. — Másfél hónap alatt.., Ránézek Herczeg Mihály építésvezetőre, aki mosolyog, s mindössze csak ennyit mond: — Nagyon kell ám igyekezni,.. — Tudjuk, hogy sürgős, hát csináljuk... — adja vissza a szót a brigádvezető. NEM IS KÉSLEKEDIK a mezőtúri kubikosbrigád. Hadd idézzük művezetőjük szavait, amelyet Tiba Józsefnek adresz- szált: reájuk bízhatok akármit ... Ezután a brigádvezető búcsú- zásra nyújtotta kérges tenyerét és pár pillanat múlva eltűnt szemeink elől, leszállt a kútba. Távozóban a szél ezt a gyakorta ismétlődő szót hozta felém: — húzzad, hadd jöjjön ... Vcnesz uégi falusi szokás volt, hogy a lányos mama olyan vöt szemelt ki, akinek minden anyagi feltétele megvolt felesége, családja eltartására. Az már csak másodsorban jöhetett számításba, hogy emberi magatartásában, jellemében méltó párja legyen a leánynak. Mennyi keserűséget okozott ez hajdan a fiataloknak! Hány szegény lányból lett feleségnek vetette szemére a talán nem is olyan módos, de erdemein felül önérzetes férjuram: „Asszony, ehhez semmi közöd, örülj, hogy eltartalak.’' Ax asszonyok is jól kereshetnek Mindez ma már a múlté. Legalább is a felsőszentiváni Űj Elet Tsz asszony-kollektívájának életében. No, de ezen nem is lehet csodálkozni, hisz’ az asz- szonyok nagy része ma legalább annyit keres a szövetkezetben, s a háztáji gazdaság lehetőségeinek kihasználása mellett, mint a férje. Még az sem akadály, ha több gyerek van, hiszen a napköziben vagy a nagymamánál el tudják helyezni őket. A 40 holdas kertészetet szinte teljes egészében az asszonyok művelik meg, ők sarabolták meg a cukorrépát, s ahogy az elnök nyilatkozik, abból kitűnik, hogy nem kell munkára noszogatni őket, sőt — ha nem adnának nekik munkát — egy perc nyugta sem lenne a szövetkezet vezetőinek. A szövetkezet égjük tagjával, Vörös Bélánéval beszélgetek a nő: és a „családi” egyenjogúságról. — Én nem panaszkodhatott!, nálunk teljes az egyenjogúság. Persze, ezt ki is kell érdemelni. — Az uram megbízik bennem, látja, hogy én is dolgozom any- nvjt mint ő, hiszen kilenc éve vagyok termelőszövetkezeti tag, s hét éve vagyunk házasok. Ez alatt az idő alatt két évig katonáskodott az uram. Rám maradt p családi gond- de én nem ijedtem meg. Dolgoztam szorgalmasan, s mire ő leszerelt, két szoba, konyha, kamrás házat építtettem itthon. Most mosógépre és a szoba padlóztatására gyűjtünk. Berta Albertné, a szövetkezet könyvelője is hasonlóan gondolkodik. — Nekem — meséli — az elmúlt évben 1300 forintra rúgott átlagosan havi „fizetésem”. Van már mosógépem, most pedig László fiam érettségijére készülünk. Már megvettük neki az új ruhát, s ajándékként, előlegképpen 2400 forintos pisztont kapott, mivel tagja az iskolai zenekarnak is. ö lesz itt a szövetkezetben az utódom — ha leérettségizik —, én pedig a kertészetben szeretnék dolgozni. Falun is lehet sxépen élni — Mióta dolgozik a szövetkezetben? — Két éve, s mondhatom, soha nem bántott meg senki, minden szövetkezeti tag tisztelettel beszél velem, s a többi asszonnyal is. E megbecsülésért cserébe igyekszünk munkánk legjavát adni, s utat mutatni a fiataloknak abban, ho,gy falun is lehet szép, tartalmas életet élni, Mint párttag, segítettem a KISZ-szervezet megalakításában. Most a fiatalokkal röplabda-pályát építünk, színdarabot tanulunk. Egyszóval olyan életet akarunk itt teremteni, hogy egyetlen fiatal se vágyjon el a szövetkezetből, a faluból. 2000 forint értékben most vásároltunk űj könyveket a szövetkezeti könyvtárnak; a lányok és az asszonyok a legszorgalmasabb olvasók. Katalin asszony magában is boldogul Nem akarunk hamis képet festeni azzal, hogy most már minden rendben van, s minden férfi elismeri az asszonyok egyenjogúságát, az élethez való egyenlő jogát. Amelyik férfi azonban arra számit, hogy ebből hasznot húzhat, nagyot csalódik. Példa erre Mihálovics Katalin esete. Férje nemcsak hogy nem becsülte meg, hanem útón-útfélen ellenszegült az íratlan családi törvénynek. Keresetét italra költötte, s mindig bé- kétlenkedett. Katalin asszony azonban nem sokat teketóriázott vele, elvált tőle, s most már a maga erejéből akar boldogulni, ami nagyszerűen sikerül is neki, hiszen rendbe hozta a házat, a családi otthont, s rendesen megél szövetkezeti részesedéséből. Semmi sem kényszeríti többé arra, hogy méltatlan emberrel élje le az életét. Eszik Sándorné Egymillió forint többletbevétel A járási pártaktíva után — melyen a Központi Bizottság március G-i határozatát vitatták meg — nem maradtak tétlenek a Szatmári Állami Gazdaság kommunistái sem. Először csak szőkébb körben, pártvezetőségi ülésen vitatták meg a határozatot, s próbálták kialakítani a határozatból adódó konkrét feladatokat gazdaságuk területére. A pártvezetőségi ülésen sok hasznos javaslat hangzott el. Ezt követően a lehetőségeket megtárgyalták a gazdaság legjobb szakembereivel, majd a párttaggyűlés előtt közösein kimunkálták az egyes munkaterületek, szakágazatok konkrét tennivalóit, a termelési tervek túlteljesítése, az anyagtakarékosság lehetőségeinek figyelembevételével. Az így előkészített tervezetet párttaggyűlésen, majd üzemi gyűlésen beszélték meg a dolgozókkal. Így született meg a gazdaság vállalása a pártkongresszus tiszteletére, amely a termelési lehetőségek jobb kihasználásával, az anyagtakarékossággal együtt több mint egymillió forint többletbevételt jelent a gazdaságnak. Miből is tevődik össze ez az egymillió forint? A növénytermelésben eredményjavító intézkedésekkel emelik a hozamot és a tervezettel szemben 577 ezer forinttal növelik az ágazat bevételét. A tehenészet a tervezett 3100 literes egyedenkénti hozamot a jobb gondozással és a szakszerű takarmányozással 3250 literre emeli, ami 122 ezer forint többletbevételt jelent. Az Itatásos borjúnevelés havi súlygyarapodási tervét két kilogrammal túlteljesítik, ez is 48 ezer forinttal növeli jövedelmüket. A tehenészet mellett nem akarnak elmaradni a sertésgondozók és a juhászok sem. A sertéshízlalásnál a napi súlygyarapodási terven felül 5 százalék többletet vállaltak, ami 64 000 forintot jelent. A juhászat terven felül 50 darab bárányszaporulatot vállalt, A gazdaság szállítási problémáival kapcsolatban úgy határoztak, hogy három párral csökkentik a lófogatokat. Ez további 60 ezer forintos megtakarítás az idén. Egy százalékkal csökkentik a gazdaság általános költségeit, ez 50 ezer forintot eredményez. A gépműhely al- katrészmegtakaritásból és saját anyagfelhasználásból 93 ezer forintot takarít meg. Nagyon szép vállalások ezek, de ezt az eredményt csak úgy érik el, ha a pártszervezet munkája, tevékenysége tovább javul, ha képes lesz a gazdaság összes dolgozóját « nemes célok megvalósítására mozgósítani Radvánszki Imre 60 tatahási úttörő megy a Balatonra A tataházi úttörőcsapat 60 fővel 10 napos balatoni látogatásra megy a nyáron. A látogatás anyagi költségeit a tanács, a földművesszövetkezet és a KISZ vállalta magára. Magyar képviselők a finn parlamentben Képünk a magyar parlamenti küldöttség finnországi tartózkodása során készült, amikor a finn parlament üléstermét keresték fel, JO-00<K>^<X5ÍK>íK>0-0«-0-0<KKKK><X><KH>0<K><KH><>I Mit takar a% üres újító tábla? KATONÁS SORRENDBEN sorakoznak a kékre festett táblácskák a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat központi épületéhez vezető betonjárda mellett. Az egyik tábla a párt rendezvényeiről. a másik a KISZ életéről, a harmadik a szakszervezeti munkáról tájékoztat. Egy tábla ásít csak üresen a messzeségre, amely az űjítómozgalom számára készült. Vajon itt nincsenek újító kedvű munkások? — De vannak — tudom meg Csanádi Ferenc elvtárstól, az újítási előadótól, aki a TMK vezetője és még az üb-elnöki tisztet is ellátja. ö mondja, hogy tavaly 24-en, az idén pedig 11-en nyújtották be elképzeléseiket a termelés egyik vagy másik ágának tökéletesítésére. Téglás István és Molnár Lajos asztalosok 300 forintot kaptak a gyálupadra szerelhető stábgyalu című újításukért. Zelene János elképzelése is testet öltött: megcsinálták a paprikagyűjtőt, s enn«^; segítségével megmentették eddig ki. dobotf paprikát. Zelene János fáradózásáért 310 forintot kapott. KÖTELES JÓZSEF újítása nyomán a paprika szitálása gyorsul meg. Horváth József villanyszerelő elképzelését is megvalósították: a szalagszárítókra most szerelik a jelzőcsengőket. Tamás László ötlete, amely a szeletelőgépek élettartamának növelésére irányul, még csak most kerül használatba. Van egy másik újítás is. Ezt azonban kísérletre utalták. Sajnos, a kísérletből nem lett semmi. HA CSAK EGY ilyen dolog lenne, meg sem említenénk. Azonban az ilyen „elnézési mód” elég gyakori. Az idei évben benyújtott újítások ügyében „még nem tudtak dönteni” az illetékesek, holott a törvényes határidő már régen lejárt. Tudjuk, hogy a vezetőknek ezer dolguk van. Arról is hallottunk, hogy az igazgató elvtárs Polyva Lajos gépészmérnököt bízta meg az újítások kivitelezésével, hogy az üzemi tanács ülésén is foglalkoztak ezzel a fontos kérdéssel, s határozatban is kimondták az újítómozgalommal való fokozottabb törődést, az újítások gyors elbírálását. Az újítások ügyében azonban érdemleges intézkedés még nem történt. Pedig volna mit tenni, mert nemcsak a jelenlegi vezetésből fakadó mulasztásokat kell pótolni. Dönteni kell 36 olyan újítás ügyében is, amely több éve függőben van. NEM ART NÉHÁNY dolgot még befejezésül megemlíteni. A pártnak a munkásosztállyal kapcsolatos március 6-i határozata is utal arra, hogy az előrehaladás csak úgy lehetséges, ha a munkások észszerű javaslataikat alkalmazzuk a termelés minden területén. Éppen ezért az ilyen ügyekben gyorsan kell dönteni. Ezek a javaslatok az egész nép ügyét segítik elő, s ezért méltán érdemelnek megbecsülést. V. K.
