Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
4, oldal 1959. március 1, vasárnap O O ® Varga Mihály: OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO JlvaíL a (aíiuitba Hozzátok száll gondolatom, Ö kik naponta vívtok nagy csatákat, s szívetekben ott dobog a Holnap, — érzitek a Közösnek szép előnyeit? — De rég volt, jó otthoni társak, mikor hajnalonként együtt ébredtünk gyűrötten és elgyötörtén, hogy lépjünk újabb kínok közé! Hajlott hátú apám büszke daccal lépett lángoló osztagokra, fenn a napkorong vakított, de nem nekünk dobálta éltető sugárlt, ó, a nyár virága nem nekünk virágzott! De gyertek, gyerekkorom tanúi, hű s jó barátim, nézzétek ma már merre járunk! Látjátok-e berregő gépeinket? A Holnap himnuszát keményült telketek érti-e? Tudjátok-e, hogy külön-külön maradva bezárt világotokban élve visszatér a régi kin? Látjátok-e már a >*kéz a kézben« »váll a vállhoz« óriási csigarendszerét? Érzitek-e, jó barátok, már a Holnap győzedelmes fényjelét? Én nem felejtem közös gondban, közös kínban, közös harcban végiglépdelt régi éveinket, nem felejtem báró Urbán könnyel-ázott jó sokezer holdjait, Nem felejtem, s néktek büszkén üzenem: Nem kell nékünk sose báró, bankár se kell, meggyalázó, nem kell gyáros, de kulák sem, •' senki nem kell szívni vérünk, nem kell senki, csak mi kellünk, csak mi kellünk, sokat ütött, sokat gyötört, sokat űzött drága nép! A falumban e napokban , , . ,, — amint hallom — sok-sok regi jo barátom ^ egyre jobban már belátja: nem boldogul igazából, _ nem boldogul kimaradva összefogók sokasából. Milyen szép ez, milyen édes, milyen jó ezt, hogy megértjük, milyen kár a régi szenvedésért! Jó hírt hallok a falumból: százan, ezren odatérnek, ahol látnak derűs-fényű erős-biztos holnapot. Jól van népem, ezt akartam: látni végre boldogságod, jól van népem, így van rendjén, hogy a szenny s rút elmarad. Végig értem, végzem most már levelem, Apámnak is, falumnak is üzenem: ne nézzetek soha vissza, csakis fényes utainkra, nagy útunkra térjetek, és az ármányt és a mocskot ne hallja meg fületek. A szövetkezet életünknek nagyon féltett kincse lett, kezetekből soha, soha HATTYÚK TAVA Pliszeckaja Odette szerepében. A Moszkvai Nagy Színház előadásában viszi vászonra ez a káprázatosán szép színes szovjet film Csajkovszkij balettjét. A felvevőgép a szünetekben végigjárja a gyönyörű színházat, megismertet a kulisszák mögötti világgal, sőt rövid áttekintést ad Csajkovszkij életéről és munkásságáról. ■oooooooooooo Odette szerepében Pliszec■> kaja, a herceg szerepében pedig Fagyejecsev a balett két szólistája. A másik két szólótáncos Levasov és Homjakov. A film méltóképpen képviseli a világhírű szovjet balettművészetet és művészi párja az évekkel ezelőtt bemutatott szovjet balettfilmeknek. Pécsre hívták a Kodály-kórust o A Kecskeméti KISZÖV Kodály Zoltán-kórusa Pécsre kapott meghívást, s a Kecske^ méti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága útiköltségük kiegészítésére 3 ezer forintot szavazott meg a város rendelkezésére álló póthitelből. Reméljük: közismert és közszeretetnek örvendő kórusunk pécsi vendég- szereplése során újabb babérokat arat majd, s arról lapunkban is méltatást írhatunk. (A izaeia!izmust éfiíJe országok életé hői Naponta alakulnak új termelőszövetkezetek Szlovákiában Csehszlovákiában szüntelenül terebélyesedik a szövetkezeti mozgalom. Napról napra nő az olyan kis- és középparasztok száma, akik a már meglévő vagy pedig az újonnan alakított szövetkezetekbe lépnek be. Szlovákiában alig akad _ olyan nap, hogy ne alakulna új termelőszövetkezet. Jelenleg összesen 2430 termelőszövetkezet működik Szlovákiában, úgyhogy a szocialista szektor a mezőgazdasági terület 67,3 százalékát műveli meg. Igen intenzív a termelőszövetkezeti agitációs munka elsősorban Eperjes területén. Ennek tudható be, hogy azokban a községekben, ahol eddig még nem volt szövetkezet, rövid idő alatt 1223 kis- és középparaszt írta alá a belépési nyilatkozatot. fl néma agitátor Tataháza kommunistái lankadatlanul végzik népnevelő munkájukat, hogy az ottani parasztságot a mezőgazdaság szocialista átszervezésének a helyességéről és szükségességéről meggyőzzék. Segítségükre vannak amátételki és a bácsalmási állami gazdaság dolgozói is — és az érvek, ellenérvek küzdelmében ott agitál egy nagyon egyszerű, de annál nagyszerűbb tényeket közlő plakát is. Inkább csak amolyan kimutatás-féle, amelyet a községi párt- bizottság készített — nem másra- mint egy iv fehér csomagoló papirosra —, s helyezett el a tanácsháza bejáratán. A plakát nem tesz mást, mint hírüladja, hogy a községben már működő Petőfi Tsz-ben mennyi jövedelme volt az elmúlt gazdasági évben tfz tag közül egy- nek-egynek. És nem sablonos módon „tevékenykedik”. Amellett ugyanis, hogy közli, ki mennyi egységnyi munkát végzett, s részletezve, az év végén mennyi terményt, valamint készpénzt kapott, úgyszintén azt is, hogy mennyit jövedelmezett kinek- kinck a háztáji gazdasága. Nem hallgatja el azt sem a plakát, hogy a gondolkodásra késztető jövedelmekért hány napot kellett dolgoznia egy-egy tsz-tag- nak, azt sem, hogy egy munkanapra hány forint értékű juttatásban részesült. Végezetül pedig megtudható róla, hogy az illető tsz-tag hány éves, s hogy a közös gazdaság milyen üzemágában dolgozott. Borsodi József 38 éves isz-tag például a növénytermelésben végzett munkájáért 196 munkanap alatt búzából 910, árpából 745, csöveskukoricából 2070, burgonyából 1159, cukorból 95 kilogrammot, készpénzben pedig 9108 forintot kapott; az egyéb juttatás (szalma, kukorica- és napraforgószár, csutka, cigaretta stb.) értéke 2070 forint, s mindehhez jön még háztáji gazdaságának a jövedelme 3000 forint értékkel, összes jövedelme 19 812 forint értékű juttatás. Ismételjük: 196 munkanap alatt! Amikor tehát dolgozott, azon a napon átlag 121 forintot keresett. Az állattenyésztésben dolgozó, s nemrégiben férjhezment 21 éves Osztrogonácz Rozi 335 munkanap alatt 25 082, vagyis naponként 83 forint jövedelemre tett 6zert. A még egészen fiatal Tán- ezos Erzsiké 151 munkanapot dolgozott 54 forintos átlagjőve-C delemért. Az idősebb tsz-tagokat a növénytermelésben dolgozó < hatvanesztendős Végh János j képviseli, aki 169 munkanap £ alatt átlag 52 forintot tudott megkeresni. A közölt adatok mellé már j nem kell odaírni, hogy a tszc dolgozóinak nincs gondjuk az£ adóra, s egyebekre, mert ezt úgy j is tudják a tataházi egyéni gaz- < dák, akik bizonyára nem dug- j ják be fülüket a néma agitátor „szavára”. < Némelyikük, ha egyelőre mégC meg is teszi, azért nem tagadhatja el, hogy az a piakát vi-C szont beledugta fülébe azt a bizonyos bogarat! (tarján) Uw HÄZ alumíniumból j Moszkvai építészek elkészítet-* ték egy négyemeletes alumí-j nium lakóház tervét. Az épületi súlya 450 tonna lesz, ami meg-| felel egy alacsony, egyemeletes téglaház súlyának. A falakat habüveggel teszik hang- és hőszigetelővé, a vázat vasbetonból készítik, OOOCXXXXXXXXXXXX3COOOO GYÜMÖLCSFÁK TÉLI PERMETEZÉSÉHEZ MÉSZKÉNLÉ minden mennyiségben beszerezhető. 24 Baumé-fokós törzsoldat 1,40 Ft kg-on- ként. Kecskeméti Fmsa növényvédőszerbolt. Széchenyi tér. 462 ^^vvwVVVVYYYYyYyYÍ — Az a magas, sovány, világos hajú ember, — magyarázta Peterson. — Két hónappal ezelőtt még ebben a laboratóriumban dolgozott, velem együtt. A kínai úgy tett, mintha már kezdene visszaemlékezni. Aztán újra csak megrándí tolta a vállát. — Szamár! — morogta Peterson. (Folytatása következik) Ma is így tettek. Scseglov néma bólintással felelt a szakács meghajlására és könyvébe mélyedt. Peterson utánozni akarta Scseglovot, de hirtelen eszébe jutott Blackwell, s megkérdezte; — Mondja, hol van Harry Blackwell? A kínai vállatvont. Csekloff ::: — mondotta Peterson, a szokottnál valamivel barátibb hangon. — Jó, menjünk; Mindketten fáradtan, és a maguk módján elégedetten mentek ki a laboratóriumból, s ereszkedtek le az első emeletre. Ezt a kötelező útvonalat valóságos »élettérként-« jelölték ki számukra. A laboratórium és Harwood régi dolgozószobája a második, a hálószoba és az ebédlő az első emeleten; ez volt az övék. A nyilván valamennyi folyosót átszelő vörös vonalakat azonban nem léphették át. S nekik, akarva-akaratlanul engedelmeskedniük kellett, mert Harwood már az első nap egy — az ő kifejezése szerint — »tanulságos bűvészmutatványt« mutatott be segítőtársainak: egy botot dobott a vörös vonalon túlra, amelyet tüstént szénné égetett az áram. Csak a külső kapuknak nem volt elektromos védőberendezésük. Ott viszont egész nap őrök álltak. A labortóriumi épülettömbbe Harwoodon kívül csak egy hallgatag, barátságtalan kínai szakács léphetett be. Peterson és Scseglov nem szenvedhette ezt az embert; az ételeket ugyan ízletesen készítette el és ügyesen is tálalt, de folyton ott ténfergett az asztal körül és merev, kifejezéstelen szemével rebbenés nélkül figyelte őket. Scseglovék iparkodtak keresztülnézni fajta, mint egy megszokott és elmozdíthatatlan tárgyon. volt: úgy látszik, az egyik rongálódást is sikerült megtalálnia. De Peterson vajon észreveszi-e? — Azt az utolsót ne bántsa, azt már megvizsgáltam. Nézze inkább a következő nyalábot. Hát persze, hogy nem vette észre! '— Ide figyeljen, barátom! Én innen is látom, hogy az indikátor táncol, csakhogynem keringőzik! Hát nem veszi észre, hogy ez az áramkör rossz? Peterson összerezzent. Űjra ellenőrizte a készüléket. Spuf- fadt arcát hirtelen elöntötte a pirosság. — Köszönöm. De mondja, nem menne a pokolba? — De nem ám! — Scseglov gyorsan megette a maradék va- jaskenyeret, és az integrátorhoz lépett. — Látom, hogy egyedül nem boldogul. Segítek. Ha egy bonyolult rádiószerkezet rezgőköre megbolydul, a hiba kijavítása nem könnyű dolog. Scseglov és Peterson vagy öt órán át bajlódott ezzel a góccal, míg délután három óra körül sikerült bekapcsolni a főintegrátort. Az ernyő zöld vonala ugyan egy pillanatra villant fel, s utána nyomban elhalványult, — de már ez is nagy eredmény volt. — Menjünk ebédelni. Mister 0 59,. O Örömbe és bánatba egyaránt 9 belekóstolt már, s esze ágában ©sem volt az örök vadászmezők- © re költözni, sőt azt is megta- xnulta, hogy a ravasz és fur- 0 fangos ellenséggel csak nagyon ©óvatos és ravasz módszerekkel 9 lehet szembeszállni. Most azon- ©ban nem tétovázhatott. § Végeredményben azért fogadta el Harwood ajánlatai, ©hogy harcoljon ellene és győz- Ozön. akár az élete árán is. Ha 9 a »pokolgépet« még nem tették Ó ártalmatlanná, úgy mindenek- O előtt az integrátort fogja szét- 9 rombolni, mely Harwood pa- O rancsára rengeteg veszedelmet O zúdíthat az emberiségre... 9 Scseglov gyors mozdulattal Q szájához emelte a sípot és teli ©tüdőből belefújt. Majd néhány 9 másodperc múlva megkönnyeb- ©bülten felsóhajtott. O Most már mérgelődni is tu- 9dött; átkozott Harwood! Mégis 0 csak érős ellenség, jiem lesz Okönnyű élbánni vele! x Péterson pontban kilenc ©órakor lépett be a laborató- O riumba. Valami köszönésfélét 9morgóit, s egy vajas kenyeret ©nyomott Scseglov kezébe: © — Egyék! X — Thank you. köszönöm! — © A mérnök felült az asztalra és ©evés közben hideg, szürke 9 szemmel nézte Jacket. O Scseglov, a fáradtságtól el- © tekintve, kitűnő hangulatban tivMOiu tKuury < ^ . 4 ,—r' fom>iró»4 1 CAlSA! ÜUNC.HAC
