Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. március 1, vasárnap 5. oldal Három nap alatt 1500 érdeklődő Szakaéiemúv/ íl izéfuiyápo-láLrát, a nié/ipempőrőf, a nők ét férfiak költiUiatznái óláról A Budapesti Illatszergyár és a Vénusz Kozmetikai Gyár egy- idő óta érdekes patronázs tevé­kenységet folytat. Az ország nagyobb városaiban védnöksé­get vállaltak egy-egy illatszer­bolt felett. Ennek a mozgalom­nak keretében immár több mint egy fél esztendeje az is­mert Opera felirat díszük a Szabadság téri illatszer és koz­metikai szaküzlet felett. /ükkírásra mégsem ez a kül­sőség, hanem valami más kész­tetett,. amire a kecskeméti Ope­ra bolt sűrűn nyíló ajtaja hívta fel a figyelmem. Annyi nő volt ugyanis az üz­letben, mintha va­lamit ingyen oszto­gattak volna, és rá­hibáztam. Kori- tsánszky Éva, a gyár kozmetikusnő­je, a képeslapokból már közismert Éva asszony osztogatta ingyen a női v szép­ség és jólápoltság megannyi receptjét. Egy szőke, kar­csúalakú sporthölgy az arcbőr védelmé­re kért tanácsot az időjárás kellemet­len hatásai ellen. Többen szinte ké­nyes bőrükre pa­naszkodtak. Voltak, akik rancosodás, hámlás ellen kértek receptet. Megint más valami hatásos bőr­ápoló krém iránt érdeklődött. Leg­többet azonban zsí­ros, pattanásos, mi- tesszeres bőrük ke­zelésére kértek ta­nácsot. Egy újabb érdeklődő ar­ra volt kiváncsi, hogyan tün­tetheti majd el szeplőit, máj- foltjait. Két meny asszony jelölt arról érdeklődött, milyen köz­ületikét használjon, hogy job­ban tessen a jövendőbelijének. Így jött sorba a többi is: na­gyon kifújta a szél a kezem. Igaz-e, hogy az arckrémek rendszeres használata hátrál­tatja a korai ráncosodást? Haj­lamos vagyok az izzadásra. Le­mosókrémet vagy arcvizet hasz­náljak? i j i Így ment ez három nap egy­folytában és egy kérdés sem maradt válasz nélkül, mert ahogy az egyik kollegám ne­vezte a »minden krémmel meg­kent« Éva asszony tanácsai és jól bevált receptjei nem fogy­tak ki. Pedig ha első olvasás­ra hihetetlenül hangzik is, több mint 1500-an vettek részt a kecskeméti Opera boltban ren­dezett háromnapos ingyenes kozmetikai tanácsadáson. A kínálkozó alkalmat per­sze én sem szalasztottam el, s pár kérdésre, ami biztosan sok olvasónkat érdekel, választ kér­tem - Koritsánszky Éva kozme­tikusnőtől. — Miben látja Éva asszony a francia és a magyar szépí­tőszerek különbségét? — Hogy úgy mondjam, a kül földieknek tetszetősebb, raffi- náltabb a tálalása, csomago­lása, de a magyar kozmetikai ipar készítményeinek tartalma felveszi velük a versenyt, — Van-e csókálló rúzs? — Talán maga is Szeretné, ha lenne, de meg kell mondjam őszintén, csókálló rúzst még nem sikerült előállítani. — Tapasztalt-e valami érde­kességet Kecskeméten? — Érdekesnek ugyan nem nevezhetném, de beszélni kell róla. Több felől is hallottam, hogy Kecskeméten állítólagos méhpempővel kevert krémet árusítanak zugban. Én erre a következőket tudom mondani. Amikor ismerek egy biztos he­lyet, ahol garantáltan valódi méhpempőt kaphatok minőségi krémbe dolgozva, akkor nem tudom megérteni, hogy kecs­keméti hölgyek miért kísérle­teznek olyan áruval, amiről nem tudják, hogy mit tartal­maz. Tapasztaltam azt is, hogy a hölgyek tévedésbe vannak a méhpempő használata felől. A pempő ugyanis koncentrált alakban tartalmazza azokat az igen fontos anyagokat, amelyek a bőrt fokozott életműködésre serkentik. Éppen ezért alkal­mazásának megvannak a kikí­sérletezett módszerei. Az ere­deti Opera Royal méhpempős krémet hetenként csak három­szor ajánlatos használni frissen mosott arcra este, lefekvés előtt, de akkor is csak vékony réteg­ben kenve az arcra. A közbe­eső napokon pedig legjobb Opera sima krémet használni. — Többször tapasztaltuk, hogy a fiataloknak általában nehéz a kölniválasztás. Kap- íatnánk-e etekintetben néhány lótanácsot? — Részemről barna hölgyek­nek Operát és Marvei Puchot, feketéknek Carment és Juhtent ajánlhatok. A szőkék általában a könnyed illatokat kedvelik, ez jól áll nekik. Ilyen a Do­minó, Kék nárcisz, Smaragd. És hogy a férfiakról se feled­kezzünk meg, mindig üdén, ele­gánsan hatnak az enyhe illatú 4711, a Levendula, a Széna és a Tabac kölnivizek használatával. Sándor Géza FÜTÖTT ÖLTÖNY Henry Lowther pittsburghi építész munkásai a legnagyobb hidegben is zokszó nélkül dol­goznak az építkezéseken: Low­ther ugyanis villanyfűtésű öl­tönybe, lábbelibe és kesztyűbe bújtatta őket. Végre egy alkalmas pillanat: Éva asszony tanácsadás közben. c7íkáetíiikt Aranykeze, faluszerte em­legetett ügyessége volt Kovács- né Tóth Rozinak a baromfihoz. Rántanivaló csibét ő vitt először a piacra, telenkínt tucatszámra tömte a nagymájú, rengőhájú ludakat. Sokat is nyert vele a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, aho­va — megözvegyülvén, nem tud­va mit kezdeni a 6 hold föld; del — harmadéve belépett. Ö lett a baromfi-brigadéros, s ha a közgyűlésen csípőre rakott kézzel lehúzta a keresztvizet a csibedarát, meg kölest késve szállító fogatosról, még az ed­zett, bajuszos tagoknak is pi­rulni kezdett a fülük. De adta is a pénzt a baromfitelep mint a jó bankáros! Rozi néni otthon, a házudvar­ban is tartott jószágot, a nagy­lánnyá serdülő Zsuzsi gondjaira bízva. A múlt tavaszon aztán pi- tyeregve panaszolta a lány ha­zaérő anyjának, hogy a szom­széd Víg Mátyásék tarka kan­dúrja a szeme láttára csapott le egy tollasodó csibére. Másnap megint hiányzott egy kakaska, amit Kovácsné már magnak sze­melt ki. Ezt már nem lehet anv- nyiban hagyni! S Vígék nem is hepciáskodhattak sokat, hiszen maguk is megtalálták a tollma- radványokat a padlásfeljáróban. A vérengző macskát tehát kiir­tották az árnyékvilágból s ezzel látszólag helyre is állt a jószom­szédi béke, legalábbis Kovácsné részéről, aki hamar elfelejtette a históriát. Rozi néninél az volt szo­kásban, hogy minden jószágja nevet viselt. No hiszen kutyá­nál, tehénnél, lónál még érthe­tő, de amíg másutt a macska csak „cic”-re, a disznó meg „kuss’-ra hallgat, — ő még a malacot is megkeresztelte, a szóbanforgót pedig olyan szeren­csétlenül, hogy pont Matyi lett. Kedves, konyhás jószág volt, ha csattant az utcakapu, már sival- kodott gazdasszonya után, aki aztán nem is fukarkodott a han­gos becézéssel: így Matyikám, úgy Matyikám, hízzál csak ara­nyom ... Most február elején egyszer- csak megszólítja Tar Pista, az elnök, Kovácsnét. — Rozi néni, miért szeren- csétlenkedik maga a Vígékkel? — Én-e? Hát ezt meg honnan veszed? Nem mondom, nagyon nem járunk össze, mert magad is tudod, hogy mindig kétszáj- széllel szidta a szövetkezetét, de különben... — Hát éppen ez az, hogy most már nem szidja, csak magát. Tegnap este futottam vele ösz- sze a borbélynál és jól elbeszél­gettünk. Mondom neki: Mátyás bátyám, a felvégen magával együtt már csak négyen hiá­nyoznak a belépők közül... — Amíg az az ilyen meg amo­lyan csúfolódó némber közietek lesz, én rám ugyan hiába vártok! — gurult méregbe az öreg. — Hogy nem sül ki neki a szeme, két rongyos csibe miatt rólam nevezte el a disznaját, oszt még van képe udvarhosszat kiabálni is! Kovácsné hüledezett is, meg nevetett is. Elmesélte az elnöknek a históriát, aki maga is mosolygott, de aztán komoly­ra fordította a szót. — Látja, Rozi néném, sose tudni, mi lakik az emberben. Víg Mátyást csak ez a félreértésből adódott sértődöttség tartja visz- sza tőlünk. Más fel se venné, ő meg idáig emésztette magát ve­le, amíg nekem kibökte. Olyan az ilyesmi, mint az akáctüske. Az is aprócska, de amíg az egyik ember kihúzza a lábából és megy tovább, addig a másikéba beletörik a hegye és elmérgül a seb. — No, majd teszünk róla! — mondta kurtán Rozi néni s még azon az estén bezörgetett Vígék- heZ. Láttára a gazda szemöldö­ke vészesen megrándult s a kur­ta oipaszárat úgy harapta az Kommunisták a kecskeméti tanyákon A mezőgazdaság szocialista átalakításában a dolgozó pa­rasztság szövetkezeti mozgal­mának kibontakoztatásában mindenhol igen nagy szerepe van a pártszervezeteknek. Vas­kút, Bácsborsód és Kunbaja szövetkezeti községekké alaku­lásának legfőbb mozgató rugója a kommunisták példamutatása, szervező és meggyőző szava volt. Lelkesedésük fáradhatatlan, szervező és felvilágosító tevé­kenységük híre megyeszerte el­jutott és nem maradt hatás nél­kül. Kecskeméten az üzemi párt- szervezetek taggyűléseken vitat­ták meg a szövetkezeti moz­galom kérdéseit és önkéntes je­lentkezés alapján agitátor csoportokat szerveztek. A konzervgyári I-es telepen hetvenen, az Állami Pince- gazdaság dolgozói közül ötvenen jelentkeztek felvilágosító mun­kára. A városi pártbizottság irá­nyításával szombaton délután és vasárnap több mint ezer üzemi munkás és több száz termelő­szövetkezeti tag kereste fel a kecskeméti tanyák lakóit a szövetkezeti mozgalomról való beszélgetés céljából. A pince- gazdaság dolgozói és a konzerv­gyáriak a talfáji határrész meg­látogatását vállalták. Ezen a te­rületen már személy szerint is ismerik a dolgozó parasztokat, idejártak ki a választás idején és más események alkalmával is. — Nem először járunk ezen a területen, ismerjük az itteni embereket, de most olyan nagy­mértékben megnőtt a szövetke­zet iránti érdeklődés, hogy az minket is meglepett — mondják derűs arccal, örömtől sugárzóan a konzervgyáriak, Soós Pál, Ká- tai János és Szabó László —, akikkel agitációs munkájuk köz­ben a budapesti betonúton ta­lálkoztunk. Azután szinte egy­mással versengve mesélik élmé­nyeiket. — Mindenütt azzal fogadtak a termelők, hogy már régen fog­lalkoztatja őket a szövetkezés gondolata — mondja Kátai Já­nos. — Ficsur József 18 holdas gazda egyenesen belépési nyi­latkozatot kért tőlünk. — Belépési szándékukról nyi­latkoztak Tóth Pál 11 holdas, Eerente Imre 16 holdas, özvegy Marosi Imréné 3 holdas egyéni gazdák és még többen mások. Szóval megírhatjuk, hogy megállapításuk szerint a dolgo­agyarára, hogy megreccsent. De Kovácsné nem hagyta hanghoz jutni, hanem asszonyosan ked­ves-ravaszon megkövette a szomszédot a malackeresztelés miatt. Mit beszéltek aztán, mit nem — ki tudja, de Zsuzsi, akit azzal hagytak otthon, hogy: mindjárt jövök, kislányom! — igen csodálkozott, hogy anyja csak valami három óra múlva keveredett elő. A Matyi disznó leölésére cso- dálatoskéopen pont Mátyás nap­ján került sor, méghozzá Víg szomszéd keze által, aki a nagy kibékülés után a böllérséget is elvállalta. Tar Pista meg a fele­sége csak az esti torra jött el s Mátyás bácsi, amikor már csak a hájaspogácsás tál maradt az asztalon, azt mondta: — Hát, ha gondolod, valame­lyik este hozhatsz olyan papírt... belépési pyilatkozatot vagy mi­fenét ... Az elnök ártatlankodva nyúlt a belső zsebébe: — Akad most is nálam! — s a szeme sarkából lopva ráka­csintott Rozi nénire. De az nem nézett oda, mert a nyitott szek­rény előtt éppen a Zsuzsi leány­zó kelengyéjét mutogatta Vig- nének. Mire a szomszédasszany kicsodálkozta magát, már régen meg is száradt a verébfej betűk­kel aláírt név után a tinta... a k. zó parasztok hangulata igen kedvező és megfelelő felvilágo­sító munkával Kecskeméten is előrehalad a szövetkezés ügye. — Határozottan így van, amer­re jártunk, mindenfelé ezt ta­pasztaltuk. Hasonló tapasztalatokat sze­reztek a többi agitátor csopor­tok is. Vörös János, a Törekvés Termelőszövetkezet tagja és Gombos Aladárné konzervgyári dolgozó még azzal egészíti ki az előbb hallottakat, hogy beszél­getéseik közben nemcsak érdek­lődést tapasztaltak, hanem több helyen bizonytalansággal, kü­lönböző kételyekkel is találkoz­tak. Elmondja, hogy bizony jól fel kell készülniük az agitátoroknak, hogy minden kérdésre és ellenérvre megfelelő választ tudjanak adni. Az ő csoportjuk ezekre megfelelően felkészült. Lelkes pártmunkásokat ismer­tünk meg a kecskeméti határ­ban, akik a pártonkívüüekkel és tsz-tagokkal összefogva mun­kálkodnak a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásán, a dolgozó parasztság jobblétének formálásán. Meggyőződésünk, hogy fáradozásaik Kecskeméten is hamarosan eredményre ve­zetnek. Nagy József {Kérdezz — felelek ! A MUNKAEGYSÉGRŐL ! Sok egyénileg dolgozo paraszt ! *nem, vagy helytelenül ismeri a termelőszövetkezetben végzett munka mérésének és a jövede­I lemelosztásnak a módját. Többen kérdezik: mi a munkaegység, ho­gyan lehet megakadályozni a sógor-koma-jóbarát alapon tör­ténő beírásokat, vagy a lógósok, rossz munkát végző tagok ese­tében mi az eljárás, nem része- sednek-e azok is egyformán a becsületes dolgozókkal stb. | A tag munkáját az országos {iránynormák alapján a tsz veze- {tősége által a helyi viszonyokra {kidolgozott és a közgyűlés által tjóváhagyott teljesítménynor- | mákkal mérik és munkaegység­ében értékelik. Lényeges dolog a {közgyűlés jóváhagyása, hiszen {abban minden tag megteheti {észrevételét! A munkaegységet a {brigádvezető a munka elvégzésé­inek és minőségének ellenőrzőbe {után beírja a tagkönyvbe, majd ' pedig a szövetkezet elnöke és könyvelője ellenőrzi a teljesített 7munkaegységek pontos vezetését és azok szabályszerű felhaszná­lását. Ezen túl a vezetőség kö­teles minden hónapban össze­gezni a tagok által megszerzett és igazolt munkaegységeket és a tagok névsorát a teljesített munkaegység melléírásával ki­függeszteni, ahol bármelyik tag 1 megtekintheti. A termelőszövetkezet jövedel­méből a tagok és a családtagok kizárólag csak teljesített mun­kaegységeik arányában részesed­hetnek, ezenkívül jutalmazzák azokat a brigádokat, munka­csapatokat és tagokat, amelyek az előírt tervet túlteljesítették. A munkafegyelem szabályait, a munkarendet szintén a köz­gyűlés állapítja meg s azzal szemben, aki bármi módon meg­szegi, a vezetőség fegyelmi rend- : szabályt alkalmazhat. Az ilyen tagot kötelezhetik a rossz minő­ségű munka újbóli elvégzésére, figyelmeztetik, megróják a köz­gyűlés előtt és munkaegyscgle- : vonással büntethetik. Ha mind­ez hatástalan marad, a vezető- : ség javaslatára a közgyűlés a tagot kizárhatja a szövetkezet- , bői. { Vas és műszaki szakmában i jártas, motorjogosítvánnyal S rendelkező | ÜZLETSZERZŐT : i felvesz a Vas és Műszaki ij Nagykereskedelmi Vállalat 11 telepe, Kecskemét. 4a3 $ WüVWVW>sa<M>0 #>

Next

/
Oldalképek
Tartalom