Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1859. március 1. vasárnap 5. oldal Hogyan dobtak ki a kunbaracsi fukar adófizetők 180 ezer forintot az ablakon Számoljunk utána, hogy Kun- baraeson mennyi pénzt dobtak ki az ablakon tavaly az olyan hanyag adófizetők, mint Lázár Ferenc, aki 1982, vagy ifjú Horváth Ferenc, aki 2017 forint kamatot fizetett. A főkönyvek­ből kiderül, hogy 1958-ban (S9 ezer 418 forint késedelmi ka­matot és 19 452 forint behajtási illetéket, összesen 108 870 forin­tot kellett behajtani az adón kívül. Ezzel szemben, ha a kun- baracsiak pontosan fizetik ál­lam iránti kötelezettségüket — minden negyedévit előre —, ak­kor 6 százalékos kamattérítést számolva még ők kaptak volna vissza 71 274 forintot az adó­hivataltól. Ilyenformán ponto­san' 180144 forintot dobtak el maguktól. Vannak azért olyanok is, akik idejében fizettek, s ezek meg is kapták jutalmukat. Többek között ifjú Bűn János 136, Mi- zsei Antal 149, Taskó Péter 318, Csaba Imre 346 forint kamattérítést kapott. A vissza­térítés összege azonban az egész községben nem több. mint 15 574 forint. A jelenlegi állapotokat te­kintve, Kunbaracson a helyzet változatlan. Mintha csak a ta- va’yi esetet akarnák megismé­telni, most is elmaradás mu­tatkozik az adófizetésben. Néz­zük, mi a hiba? A pénzügyi csoport már egy ízben felszó­lította az adózókat a fizetésre, de erre kevesen reagáltak. Új adóügyi megbízott van, aki nemigen ismeri ä határt, ezért eddig csak 60 zálogolás történt. A fő hiba azonban az, hogy a tanács is keveset tesz az adó­fizetés érdekében. Igaz, hogy a január 17-i tanácsülés foglal­kozott az adóbeszedéssel, de eddig ez sem hozott változást. A tanácselnök hiába hívta ■ fel a tanácstagokat, hogy körzetük­ben szorgalmazzák az adófize­tést, még a tanácstagok 40 szá­zaléka sem rendezte máig kö­telezettségét. A tanácsülés is hiába utasította a végrehajtó bizottságot, hogy az adóbesze­désben mutatkozó lemaradás felszámolásában segítsen a pénz­ügyi csoportnak, ez sem tör­tént meg. Nem adtak például kísérőt az új adóügyi megbí­zott mellé, hogy több zálogo- lást tudjon végezni. Nem hív­ták fel a hátralékos tanácsta­gokat sem tartozásuk rendezé­sére, s mindemellett a pénzügyi állandó bizottságot sem aktivi­zálták. Az állandó bizottság decem­ber 6-án történt megválasz­tása óta nem tartott ülést, pe­dig lett volna miről tárgyalni. A község 320 ezer forintos költ­ségvetésének végrehajtásában máris zavarok vannak. Ha az állam nem nyújtott volna 36 ezer forint áthidaló kölcsönt, nem tudnák a szülésznőt fizet­ni, az iskolákat fűteni stb. Az adótervtől való elmaradás a községfejlesztési tervek megva­lósításában is zökkenőket okoz. Nincs pénz a beütemezett léte­sítmények építésének idejében történő megkezdésére. Ugyan­akkor február 11-én kigyulladt a villanyfény a községben, de a villamosításra felvett köl­csönbe is meg kell kezdeni a visszafizetést. Ügy gondoljuk, hogy az el­mondottak felett nemcsak á község vezetői, de a lakosság is elgondolkodik majd. Ehhez még csak annyit: Kunbaracs évi községfejlesztési alapjába 90 ezer forintot kell befizetni a lakosságnak. Ha az idén idejé­ben, pontosan rendeznék az adót, akkor nem dobnának ki újra 180 ezer forintot az abla­kon, sőt, két évi fejlesztési alapnak megfelelő összeget ta­karíthatnának meg. Nagy Ottó JUaíl a ífiái^taktatás aeztloihtz Kedves propagandista elvtársak! Végrehajtó bizottságunk a közelmúltban megtárgyalta 1958—59. évi pártoktatás eddigi tapasztalatait. Ennek során megállapítottuk, hogy a pártszervezetek gondos irányító tevé­kenységé mellett az elvtársak lelkesedése, fáradságot nem is­merő, szorgalmas felkészülése és szívvel-lélekkel végzett oktató­nevelő munkája következtében a pártoktatás tartalmilag és szervezetileg jelentősen fejlődött. Propagandánk közelebb ke­rült az élethez, a pártszervezetek napi tevékenységéhez és elő­segítette a párt előtt álló gyakorlati feladatok megoldását. A párttagok és az oktatásban részt vevők marxista—leninista ismeretének gyarapításával a propagandista elvtársak hozzájá­rultak a párt helyes politikájának megvalósításához, a jobb oldali opportunista, revizionista törekvések és szektás nézetek leküzdéséhez, az osztályharc jelenlegi kérdéseinek, tennivalói­nak megismertetéséhez, a nemzetközi helyzet eseményeinek he­lyes marxista megítélésének elterjesztéséhez, és még szá­mos, más elvi kérdés tisztázásához. Hozzájárultak a párt előtt álló feladatok megoldásához, a választási munka sikeréhez é* a szövetkezeti mozgalom egyre gyorsabb ütemű kibontakoz­tatásához. Jelentős érdeme az elvtársaknak, hogy alapos felkészülés­sel, tárgyismerettel (nem egyszer hosszabb utánjárással) helyes választ adtak a vita közben felmerült kérdésekre és élénk elő­adásmódjukkal, gyakran szemléltető eszközök, térképek alkal­mazásával növelték a foglalkozások iránti érdeklődést, megaka­dályozták a jelentősebb lemorzsolódást. Szorgalmas, lelkiismeretes kommunista nevelő és oktató munkájukért, fáradozásaikért elismerésünket fejezzük ki és köszönetét mondunk valamennyi üknek, ugyanakkor további si­kereket kívánunk az oktatási év eredményes befejezéséhez. Laci bácsi a hősi harcokra emlékezik dítottunk meg. 1919 június vé­gén Szentesre vezényeltek ben­nünket ismét, ahol azt láttuk, hogy a románoknak eszük-ágá- ban sem volt átadni a Tiszántúlt. Ezért újból felvettük a harcot és hősi küzdelemmel szorítottuk vissza a románokat. A román intervenciósok elleni harcokat Landler Jenő hadtestparancsnok vezette. Az intervenciósok túl­ereje, a belső ellenség aljas árulása, a hadseregbe beépült fehér tisztek aknamunkája kö­vetkeztében a dicsőséges Ta­nácsköztársaság elbukott, Nagyon nehéz napok követ­keztek ezután. A fehérterror dühöngve rontott rá a nép leg­jobb fiaira és kegyetlen kínzá­sokkal gyötöi-ték őket. Gyilkol­ták a párt és a Tanácsköztársa­ság hős vezetőit és az egész országban vérfürdőt rendeztek. De ezek ellenére sem alkud­tunk meg. A meghurcoltatás és börtön után ismét hazakerül­tem és a i szakszervezeten ke­resztül ismét eljutottam az ille­gális párthoz, ahol a legnehe­zebb napokban is harcoltunk a nép jobb életkörülményeiért. Harcunk) nem volt eredményte­len, mert ma az egész társada­lom élvezi már annak gyümöl­csét és mi, öreg harcosok is megbecsülésben részesülünk; Ezekben a napokban a tanfolyamokon újabb tananyagok ke­rülnek feldolgozásra. Most kezdik meg a Központi Bizottság decemberi határozatának szervezett tanulmányozását, a mező- gazdaság szocialista átszervezése tennivalóinak megvitatását a pártoktatás részvevői. Ezt követően a kommunizmus ragyogó távlatait megvilágító, hatalmas építkezéseit meghatározó XXI. kongresszus anyagát dolgozzák fel. Arra kérjük a propagandista elvtársakat, hogy a hátralevő időben ugyanolyan lelkesen, kommunistához méltóan lássák el feladataikat, készüljenek az előadásokra, a vitákra, küzdjenek a lemorzsolódás ellen és törekedjenek arra, hogy a hallgatók a tanult anyagot nap nap után gyakorlati munkájukban ered­ményesen hasznosítsák. Elvtársi üdvözlettel: a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága. DO O OOOOOO0000-00OOOOOO-OPOC Készülnek a népszámlálásra Köztudomású, hogy hazánk­ban 1960-ban népszámlálást rendeznek. Arról azonban már kevesebben tudnak, hogy e ha­talmas munkára máris élőké-, szülétekét tesz a Központi Sta­tisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Statisztikai Igazgatósá­ga- g Mint megtudtuk, a népszám­lálás végrehajtására a taná­csok alkalmazottain kívül még 2500 embert állítanak majd munkába. A népszámlálás mód­szere a lajstromos népszámlá­lás lesz, amelyen családonként veszik majd fel az adatokat. 1919. március 21-én a har­mincadik honvéd gyalogezred laktanyájában voltam Kecske­méten, amikor Vincze Mihály és Simon István elvtársak meg­hozták a hírt, hogy Magyar- országon kikiáltották a Tanács­köztársaságot, ami annyit jelen­tett, hogy a munkásosztály át­vette a hatalmat. Akkoriban én a katonatanácsban mint ezred- bizalmi tevékenykedtem. Knopp százados, a katonatanács elnöke magához hívatott engem. Vér­cse és Négyes! elvtársakkal együtt, és közölte velünk, hogy a munkásosztály átvette a ha­talmat és azt fegyveres erővel meg kell védeni. Megbeszélést tartottunk ez­után és megszerveztünk egy századot a harmincadik ezred­ből, egy századot a harminc- nyolcadik ezredből és egy hu­szár-századot. Azt a feladatot kaptuk, hogy építsünk ki vé­delmi vonalat Szeged előteré­ben és akadályozzuk meg a francia csapatok előrenyomulá­sát. Ezt végrehajtottuk és visz- szaszorítottuk a franciákat Sze­gedig. Itt voltunk május 12-ig, amikor Vágó Béla hadügyi nép­biztos, aki akkor hadtestpa­rancsnok volt, elvezényelt ben­nünket a szentesi hídfőhöz, Csongrád alá, hogy a románok ellen létesítsünk védelmi állást. Visszavertük a román inter­venciós csapatok támadását, majd június 1-én elvezényeltek bennünket a csehek ellen a Felvidékre. Itt a cseheket Lé­ván, Aranyosmaróton keresztül visszavertük. Itt állomásoztunk mindaddig, míg azt az utasítást nem kaptuk, hogy vonuljunk vissza, mert a Tiszántúlt visz- szakapjuk. Engemet akkor ne­veztek ki a 30. ezredbe] i for­radalmi törvényszék vádbizto­sának. Nagyon nehéz harcot vívtunk a belső ellenséggel, akik áru­lásaikkal igyekeztek áthúzni a vöröshadsereg terveit. Ezek el­len szigorú büntető eljárást in-; Kecskeméti anyakönyvi hívek ' SZÜLETTEK: Tóth Vilmos' (anyja neve: Győrfí Mária), Gyöngyösi György (Tóth Er­zsébet), Sárga Piroska (Nagy; Piroska), Mészáros József (Sze-; gedi Terézia). 1 MEGHALT: Bende Ferenc 91 iives. AZ EGYIK nyitott kapun kocsi fordul be az új termelő- szövetkezet udvarán, amelynek megszületését még nem jelzi tábla, de annál megkapóbb módon hirdetik létét, megszü­letését a tagok, akik a szövet­kezeti székház tágas udvarán építik a melegágyakat, hogy a bajai piacon már néhány hét múlva primőrökkel jelentkez­hessenek. A község négy szö­vetkezete tömöríti ma a la­kosság nagyobbik felét, s mi­óta Szeretnie szövetkezeti köz­séggé vált, a lázas munka, a tettrekészség hullámai áradnak szerte a házak között. Bizakodás és reménység jel­lemzi ezt a kis Duna menti községet, amelyet eddig talán csak egyedülállóan érdekes ci­gány népi együtteséről és gyö­nyörű szőtteseiről emlegettek országszerte. A szőttesek nyílván ezután is készülnek majd. s a népi együttes is rövid hallgatás után nyilvánosság elé lép. De vala­mi új is bontogatja szárnyát, ha még alig láthatóan is Sze­rem lén. BRRÖL BESZÉLÜNK Dittler Lajossal, a falu idős tanítójá­val, akinek vezetésével annak idején a híres-nevezetes sze­rem lei gyöngyösbokrétás cso­port külföldi színpadokon ara­tott sikert, s aki több mint negyven éve tanítja az egy­Szecetnle a fordulatután jának növendékei közül válo­gatták ki. NEM LESZ NEHÉZ a műve­lődési házat is megnyitni a ter­melőszövetkezetek dolgozói előtt. Hiszen úgyis itt tartják összejöveteleiket, könnyen ide­szoknak. Ha pedig az új élet fejlődésre ható erői In bonta­koznak, bizonyára nem lesz baj a klubnapokhoz, a szórakoztató együttléthez szükséges felszere­lés beszerzésével sem. A műve­lődési háznak elég szűkös le­hetőségei vannak jelenleg. Egy évre- ezer forintot ad a tanács üzembentartására. De bevétel­re számítanak a rövidesen meg­nyíló büféből és — ha az idő megenyhül — a tekepálya hasz­nálatából is. Sajnos az isrríSretterjesztés is nehézségekkel küzd. Szíveseb­ben járnának el a dolgozói« az előadásokra, ha megfelelő szemléltető eszközökkel rendel­kezne a művelődési ház. Na­gyon számítanak a TIT és a járási tanács segítségére, bár sok mindent a saját erejükből is meg tudnak valósítani. AZ ÉLET, a kulturális élet tehát most bontogatja szár­nyait. Sok lelkesedésre, áldo­zatkészségre lesz szükség, ha a nagyüzemi termelés útjára tért szeretniei parasztság kulturális igényeit ki akarják elégíteni. Ci. lm. mást váltó szeremlei nemzedé­keket. Most a nagy sorsforduló ide­jén házról-házra járva látogatta meg az ismerős családokat részt vállalni a nagy elhatá­rozásban. bátorítani, tanácsot adni. Mert szükség volt a jó szóra, s ezt a jó szót, biztatást az agitátorok, a kommunisták szájából, meg Dittler Lajostól kapta meg a falu. A bontakozó újról bészélünk. Arról, mit jelent majd Sze­retnie számára, ha a társas életforma az első lépések után iribontakozik. Mit nyer a szo­cialista átalakulással a falu kulturális élete? Ez a kérdés Eoglalkoztatja Dittler Lajost, s mindazokat, akik a kultúra irá­nyítói itt a Duna mentén. MEGVALÓSULHAT először is a régi vágy, hogy biztos ala­kokra helyezzék a faluban a kulturális mozgalmakat. Nagy vállalkozások és szép sikerek jelzik például a színjátszó együttes útját. De most elsősor- nan a termelőszövetkezetek fia- ;alsága felé fordul az érdeklő­ié.?. Igen sok tehetséges mű­kedvelő van közöttük, s bizo­nyosra vehető, hogy amikor az Alakulás nehézségein túljutnak a szövetkezetek.- erős támaszai­vá válnak a kulturális életnek. Forgatjuk a Népművelési Inté­zet színdarab-bibliográfiáját, s azon töprengünk, mivel lehet­ne kezdeni. Talán Szabó Pál Üj föld című hárómfelvonáso- sával?! Előbb egy műáoros est kerül majd a színpadra, melyben kó­russzámok, szavalatok, táncszá­mok lesznek. A serdülők isko­lájába járó szeremlei fiatalság adja ezt a műsort, azért, hogy a bevételből megjutalmazhas­sák a legigyekvőbb, legszorgal­masabb »»diákokat-«. TERNÁK SÁNDOR, az együk nevelő, is belekapcsolódott a színjátszó csoport előkészítésé­be és már arra is gondoltak, hogy az ifjúsági kulturális fesz­tiválon egy 1919-es tárgyú egy- felvonásost mutassanak majd be. Számíthat a falu az általá­nos iskola műkedvelő csoport­jára is. Mái'cius 1-én tarkaest­tel lépnek a gyerekek az im­már termelőszövetkezeti köz­séggé vált Szeremle közönsége elé. Kovács Jánosné egy másik Lelkes nevelő Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című fe­lejthetetlen szépségű drámáját tanítja az iskolában. A felnőtt szereplőket a serdülők iskola-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom