Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

4. oldal 1959. már flns 99, vasárnap cfl taiiüeítdiztíwicuáqi ejnfckkuULitáu tikett A Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójának ünnepségei közt jelentős helyet foglal el a Tanácsköztársaság harcait megelevenítő emlékkiállítás megnyitása a kecskeméti Ka­tona József Múzeumban. A va­sárnap délelőtti megnyitó után több százan tekintették meg az első napon a kiállítást, amely nemcsak 1919 forradalmi nap­jainak országos eseményeit tük­rözi tablókon, képösszeállítá- sokkal és korabeli nyomtatvá­nyok gyűjteményének kiállítá­saival, hanem emléket állít a kecskeméti hősi harcoknak is.-Egyetlen csepp magyar vér sem folyt.« — adja hírül a kecskeméti piakát a Tanácsköz­társaság kikiáltásának nagysze­rű eseményét. S itt Kecskemé­ten is korszakalkotó jelentősé­gű intézkedések sora jelzi az új világ eljöttét. Budai Dezső, a kecskeméti harcok egyik hő­se beadvánnyal fordult a nem­zeti tanácshoz: vásároljanak keskenynyomtávú síneket és vasúti berendezéseket, hogy megvalósuljon végre a régi álom, vasutat kapjon a kecs­keméti tanyavilág. A városi könyvtárat és a református kollégium hatalmas könyv­anyagát megnyitják a dolgozók előtt — emlékeztet a régi akta a Tanács-Magyarország kultu­rális vívmányainak egyikére. Szabályozzák a cséplési mun­kabéreket, nagyszabású kom­munális gyümölcsfaiskola léte­sítéséről tárgyalnak, s a Ma­gyar Alföld arról számol be, hogy soha nem látott érdeklő­déssel, elmélyüléssel hallgatta végig a “proletárközönség« Vá­sárhelyi Zoltán és Keleti Lili klasszikus zenei hangversenyét. Beethovennel ismerkednek a kecskeméti proletárok. Vallanak a régi nyomtatvá­nyok, a levéltár, a könyvtár polcairól nyilvánosság elé tárt emlékek — emlékeztetőül és tanulságképpen. Megelevened­nek a régi képek, a május el­sejei forró hangulatú felvonu­lás pillanatai, s azok a szép órák, mikor a színház és a mo­zik kommunizálása után szak- szervezeti igazolványukkal a kezükben, először mennek Ma­gyarországon emelt fővel szó­rakozni az egyszerű emberek, akiknek a forradalmi lendüle­te, lelkesedése izzott 1919 nagy napjaiban a kecskeméti utcá­kon, A kiállítás még hetekig nyit­va tart. Várják a rendezők az iskolásokat, a fiatalokat, hogy megismerhessék a dicső múlt emlékeit, s az idősebbeket, hogy feleleveníthessék a régmúlt na­pok fakuló körvonalú emléke­zéseit* Cs. L. 9 pártmunka tapasztalataiba! Nagyobb figyelmet a pártoktafásra A bajai városi pártbizottság meglehetősen nagy gonddal szervezte meg és indította be a város területén a pártoktatást. A pártbizottság útmutatása alap ján pártszervezetünk vezetősége személy szerint foglalkozik azokkal a párttagokkal és pár- tonkívüliekkel, akiket érdemes­nek tartott a pártoktatás tan­folyamaira beosztaná A pártoktatás megkezdésének idején igen nagy volt az érdek­lődés és a tanulni vágyás, ké­sőbb azonban a tanulás nehéz­ségei, másrészt a szorgalom hiánya miatt a mi csoportunk­Időszerű növényvédelmi teendők A lucematáblákat a vincel­lérbogár vándorlásának meg- gátlására vegyük körül bogár­fogó árokkal- Az ebbe hullott bogarakat könnyen meg tud­Äorilis 4-ig felépítik a keceli új iskola falait Mint képünkön is látható, jő Ütemben halad a keceli nyolc- tantermes emeletes iskola épí­tése. Az építkezés kezdetben némi késedelmet szenvedett, a kőművesek azonban elhatároz­ták, hogy behozzák az elmara­dást és április 4-ig teljesen felépítik a falakat. Ügy terve- lik, hogy április 10—15-re tető alá Is hozzák az épületet. A munka ütemére jellemző, hogy februárban több mint ezer darab betonfödémet készítet­tek el a helyszínen és építet­tek be. Kint jártak már a Bács me­gyei Építőipari Vállálat szere­lő részlegének szakemberei is. Megszemlélték az építkezést s úgy döntöttek, hogy április hó elején elkezdik a központi fű­tés és a belső víz- és csatorna­hálózat szerelését. Többek kö­zött három ikerkazánt s egy melegvíztároló bojlert is fel­szerelnek. Az utóbbi a torna­terem melegvízszolgáltatását lát­ja majd eL juk semmisíteni. A lucerna- barkó, -bogár, -böde március második felében kezdi meg kártételét. Helyes, ha DDT-vel porozunk. A vetési ba.golypille hernyó­jának, a mocskos pajornak kár­tételét előzzük meg azzal, hogy a hernyók ellen katasztrális holdanként 10—30 kilogramm DDT-vel porozunk. Ha a her­nyók már nagyobbak, 25—30 kilogramm csalétket (DDT ke­verve répaszelettel és melasz- szal) szórjunk ki holdanként. A répabarkó ellen a múlt évi répaföldeket, ha azokon barkó pusztított, árkoljuk körül. Sok barkó esetén a friss répaveté­seket is helyes körülárkolni. Ha a fiatal répán földi bolha mutatkozik, DDT-vel, vagy HCH-val porozzunk. A gyümölcsösben a rügyfa- kadás előtti permetezést minél előbb fejezzük be. Sodrómoly és pajzstetű-fertőzés esetén két százalékos sárgamérget hasz­náljunk. A bimbólikasztó bo­gár ellen szintén a két száza­lékos sárgaméreg hatásos. Ez a szer a pókhálós almamoly hernyói ellen is jól alkalmaz­ható. Korai felmelegedéskor a rügyeket rágó, araszoló her­nyók ellen rügyfakadás után, vagy zöldbimbós állapotban 1 százalékos Holló 10-et, vagy 2 százalékos Hungária Matador permetezőszert használjunk. Szűcs József bői néhányan a könnyen lob­banok közül lemorzsolódták* többen pedig most, a tavaszi munkák megindulása követkéz-* te ben kezdenek elmaradni a- foglalkozásokról. Ügy gondo­lom, most még nem késő, ezen lehet változtatni, ezért teszem ezt szóvá a nyilvánosság előtt is. Helyesnek tartanám, .ha a városi pártbizottság megvizsgál­ná a mi tanulócsoportunk hely­zetét és elősegítené, hogy j» nagy lendülettel megkezdett laná folyamot sikeresen be is fejez­zük. Tapasztalotom szerint más szemináriumokon jobb a hely­zet mint a ml csoportunkban. Kemény elvtárs tanfolyamán például a hallgatók mindig ala­posan felkészülnek, pontosa» megjelennek a foglalkozásokon és igen aktívan részt vesznek a vitában. Ennél a csoportnál a tanulásban a párttagok mutat­nak példát a partonkivülieknek, A csoport egyik legszorgalina«- sabb tanulója Köllner elvtárs* aki idős kora ellenére mindig felkészül a foglalkozásokra. Sajnos, a mi szemináriumunk­ról ezt nem lehet elmondani. Jó lenne, ha párttagjaink meg­jegyeznék a Szervezeti Szabály­zatnak azt a mondatát, amely a párttagok kötelességévé teszi a marxizmus—leninizmua esz­méinek elsajátítását. Azt szeretném, ha rövid Írá­som megfelelő visszhangra ta­lálna szemináriumi hallgatóin>c körében, s elősegítené, bpgy az oktatási évet mi is sikeresen, eredményesen fejezzük be* Flechter Ferenc levelező, a Bajai Autóbusz Vállalat dolgozója ............ .......................... »I íc cUUtsséq&U HALAK MINT FÖLDRENGÉS- JELZÖK A japán földművelésügyi mi­nisztérium felhívta a földren­gésektől gyakran sújtott vidé­kek lakóit, hogy tartsanak úgy­nevezett »-földrengés-halakat-«. Ez a halfajta ugyanis nyugta­lan magatartásával már órák­kal a földrengés előtt jelzi an­nak közeledtét. SUSZTER HELYETT ÖNKISZOLGÁLÁS Egy olasz cipész találmánya lehetővé teszi, hogy mindenki saját maga talpalhassa meg ci­pőjét, méghozzá pillanatok alalL, Az Általa készített cipőmodellen a talpbélés és a talp között keskeny vezelöléc fut a pere­men. Ha a talp kiszolgált, egy­szerűen ki kell húzni a vezető­lécből és be kell tolni helyette az új talpat, amelyet két kis kapocs is rögzít. LÉGPÁRNÁS BOXKESZTYÜK Finnországban kísérletek foly­nak olyan boxmérkőzésekkel, amelyeken a mérkőzők légpár­nás boxkesztyűket viselnek. Ha beválik a kezdeményezés, a sportlapokban rövidesen még színesebb beszámolókat olvas­hatunk majd a mérkőzésekről. Előfordulhat például, hogy va­lakit a negyedik menetben »kesztyű-defekt« miatt kiszá­molnak. LEVELEZŐLAP — CÉLZÁSSAL Jólértesült politikai körök tudni vélik, hogy a 84 éves Winston Churchill, aki jelen­leg Marakesben üdül, üdvözlő­levelezőlapot küldött a 83 éves Adenauer kancellárnak: -Ha még nem járt volna itt, tuda­tom, hogy Marakes kiimája eszményien kellemes, öregem­bereknek feltétlenül itt kellene visszavonutniok a világtól, ha már elérkeztek abba a korba — hangzóit a kedves üdvözlet tviißlioili : CAISAI POHC.AÄC — Hunyja be a szemét!... . Ügy!... Aludjon! Harwood már azt tehette 4 ségtelen sikereket ért el a hip­nózisban. Leginkább persze a kimerült és gyenge akaratú médiumok alkalmasak a hipnotizálásra. Blackwell is ilyen ember volt. Harwood tágra meresztett szemmel nézett őrzőjére. Black- well csak izgett-mozgott, elfor­dult, de egy ellenállhatatlan erő arra késztette, hogy újra a főnökére pillantson. Elmúlt tíz perc, húsz perc, harminc... Végre elszendere- dett. Harwoodnak azonban most másra volt szüksége: hiszen így sem fel nem oldozhatja magát, sem a tömést nem tudja ki­venni a szájából. Várni meg nem várhatott, minden másod­perc drága volt. Blackwell már a szemét dör- zsölgette és az álom ólomsúlyá- val küszködött, amikor hirtelen hörgésre lett figyelmes, Har­wood vérvörösen fulladozott az erőlködéstől, Blackwell, irgalmas lévén, nem nézhette tovább embertár­sa kínlódását — még ha ellen­ség volt is az illető. Harwood- hoz rohant és a másik oldalára fordította. De erre a hörgés még erősebb lett. — Ha jót akar. ne kiabáljon! — mondta Harry. Aztán kivet­te a tömést Harwood szájából és rászegezte pisztolyát. Köszönöm... — suttogta Har­wood. — Ha ön nem segít, meg­fulladok. .. Ö. bárcsak elalud­hatnék.!. Ügy aludnék. ,| Ügy aludnék.;. Harwood egyre hangosabban, tagoltabban és szuggesztívebben beszélt­— Kellemes meleg áramlik a fejembe... Izmaim elemyed- nek... Lábam összecsuklik... Aludni szeretnék... Aludni... Harry valóban úgy érezte, hogy izmai felmondják a szol­gálatot. s testét kellemes er­nyedtség és bágyadtság száilja meg.-Mi van velem?! De hisz ne­kem őrködnöm kell!« — jutott eszébe hirtelen, majd Harwood- hoz ugrott és rákiáltott: — Hallgasson, vagy lelövöm! Harwood mereven a szemébe nézett, néhány pillanatig hall­gatott. aztán halkan, de hatá­rozottan így szólt: vele, amit akart; semmit sem fogott fel a hipnotizőr paran­csán kívül. Akár az alvajáró, Harwoodhoz lépett és a kötelé­ket leoldozla róla. — Feküdjön le!.;. Aludjon!.:. Harwood .felugrott a helyéről, kiegyenesedett, aztán a nyitott liftaknához futott, amelyben az előbb Scseglov és Peterson le­ereszkedett. — Álljon fel!... Jöjjön ide!... Ide hozzám! Harry hunyt szemmel közele­dett a nyíláshoz, ott még egy lépést előre lépett, majd az akna mélyén fekvő vasgeren­dára zuhant. XXI. FEJEZET az utolsó Állomás Az események gyorsan pe­regtek. Harwood, aki minden rejtek- utat és kijáratot ismert, szaba­dulása után a földalatti rész­legbe osont, majd azokon az aj­tókon át, amelyeket kulcs nél- cül is ki lehetett nyitni, Green­house túlsó épülete zámyába, a védelem övezetébe sietett. Akár a szélvész, egyenesen Johnson szobájában termett. Le­döntött egy rumos üveget, és öklével akkorát csapott az asz­talra, hogy a tányérok is meg­ugrottak ijedtükben. — A fene egye meg magát! ... Maga a védelem parancsno­ka?... A volt katonatiszt?... — Mi az, mi történt? — Jon- son torkán megakadt a bifsztek. Ezt a falatot alig tudta lenyelni. — Hová tette az embereit?... Azonnal fegyverbe! Green- house-ba betörtek a partizánok! (Folytatása következikj 83, Mindketten kinéztek az abla­kon: az egyik türelmetlenül és kárörvendően, a másik ijedten. A zúgás erősödött. Majd ár­nyék húzott át az ablakon; a repülőgép lelassított és körül­belül kétszáz méter távolság­ban. a gazdasági épületek mö­gött levő terecskére szállt. Blackwell ettől kezdve ön­kéntelenül is Greenhouse déli részét figyelte. Pedig egészen mást akart. Elfordult, s szinte kényszerítette magát, hogy sem­mi rosszra ne gondoljon, de legkevésbé arra: mi lesz, ha a titkosrendőrség betöri a labo­ratórium ajtaját? Tekintete azonban Harwood diadalittas tekintetével találkozott, s szíve összeszorult. Az akaratgyenge, borúlátó Blackwell a többiek jelenlétében nem félt volna semmitől. Ám most, hogy négy- szemközt volt a legyőzött, de nemrég még oly félelmes ellen­séggel. inába szállt a bátorsága. Harwood ezt észre is vette, s mentőötlete támadt. Miután olyan országban nőtt fel, ahol igen sok ember arra törekszik, hogy gyengébb em­bertársa szájából kitépje a fa­latot. Harwood egy időben hip­nózissal is foglalkozott. De re­ményei nem váltak valóra. Hol­ott e tudományág egész szak­irodalmát áttanulmányozta, ren­geteget gyakorlatozott és két-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom