Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-27 / 73. szám

1959, március 87, péntek 3. pidsJ A legfontosabb teendő most a szövetkezetek megszilárdítása Részletek SAROK ANTAL elvtársnak a megyei tanács ülésén elhangzott beszámolójából Lapunk csütörtöki számában hírt adtunk a Bács-Kiskun me­gyei Tanács üléséről. Az aláb­biakban részleteket közlünk Sa­rok Antal elvtársnak, a megyei tanács elnökhelyettesének refe­rátumából: — Megyénkben rövid másfél hónap alatt 63 új termelőszö­vetkezet alakult. A legfontosabb feladat most ezeknek az újon­nan alakult szövetkezeteknek a közös úton való elindítása — hangsúlyozta Sarok elvtárs. — A munka már megindult, a hangulat kedvező. Abban azon­ban segíteni kell ezeket a kö­zös gazdaságokat, hogy helyes irányban alakítsák ki közös te­vékenységüket. — Egyik legdöntőbb feladat a szocialista, közösségi szellem kialakítása. A szövetkezetbe lé­pett tegnapi egyéni parasztok nézetei nem változnak meg automatikusan szövetkezetbe lépésükkel. Gondolkodásuk csak hosszabb idő után, a türelmes, meggyőző, nevelő munka hatá­sára válik szocialistává, Egy másik sürgős tennivaló, hogy az új szövetkezetekben ne Csak a családfők, hanem a csa­ládtagok is bekapcsolódjanak a munkába. Hiszen a szövetkezet csak ily niócion tud gondtalan életet, jólétet biztosítani tag­jainak. A szövetkezetek megszilár­dításának alapvető célja: a termelés növelése. Ebben az évben a tavalyihoz viszonyítva legalább 5,2 száza­lékos hozamnövekedést kell el­érnünk a mezőgazdaságban. E feladatokat csak úgy tud­ják szövetkezeteink megoldani, ha sokoldalú, hathatós támoga­tásban részesülnek. A termelés anyagi feltételeinek biztosítása a legdöntőbb: vetőmaggal, műt- trágyával, gépi munkával te­remthetjük meg a termelés nö­velésének alapját. Erősítenünk kell a szövet­kezetek vezetését is. A vezetésre legalkalmasabb sze­mélyek felkutatása, szövetkezet­be küldése új és régi szövetke­zeteink továbbfejlődésének egy­aránt fontos eszköze. Elsősorban természetesen a helyi emberek jöhetnek számításba. Ezzel kap­csolatban nagyobb gondot keli fordítanunk a jelenlegi és leen­dő termelőszövetkezeti vezetők szakmai és politikai képzésére. A szövetkezeti vezetők után­pótlásának legjobb módszerét abban látjuk, ha a tsz sajál tagjait, vagy a tagok gyerme­keit iskolára küldi. Minden szövetkezetnek javasoljuk, hogv létesítsen ösztöndíj-alapot ilyen célra. A vezetés szakmai színvona­lának emelése érdekében ezen­kívül a jól bovált patronáló mozgalom továbbfejlesztése mellett rendszeressé kell ten­nünk a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek vezetőinek ta­pasztalatcseréjét is. Ami a termelőszövetkezetek belterjes gazdasági fejlődését illeti, ezzel kapcsolatban alapvető » takarmány gabo­nák, szálastakannáuyok, Ipari növények és zöldség­félék vetésierületénck növe­lése. Az abraktakarmányok vetéste­rületéből legalább 26 százalék legyen a kukorica. Az állatál­lomány fejlesztése megköveteli, högy a szántóterület egyötödén szálastakarmányokat, ezen be­lül főleg évelő pillangósokat termesszenek szövetkezeteink. Jövőre a szántóterület 15 szá­zalékán, az állattenyésztő ter­melőszövetkezetekben pedig 20 százalékán szeretnénk pillangó­sokat termeszteni. A silótakar­mány céljára elsősorban főveté- sű silókukoricát aiáníunk el kell érnünk, hogy 1 számosál­latra legalább 10 köbméter si­lót tudjunk tárolni. A termelőszövetkezetek me­gyénkben minden jelentősebb oeruházás nélkül 3—1000 kát. holdon tudnának zöldségféléket termeszteni. A legfontosabb ez­zel kapcsolatban, hogy csak néhány zöldségfélét termesszen cgy-egy szövet­kezet, s ettől ne sajnálja a munkáskezet. Kalocsa környékén természete­sen elsősorban a fűszerpaprika termesztését javasoljuk. Ahol a termelőszövetkezet jó adottságokkal rendelkezik, ott már az idén hozzá kell fogni a nagyüzemi szólók és gyümölcsö­sök telepítéséhez. Egyik legégetőbb termelési gondunk a talajerő-utánpótlás biztosítása, véglegesen ezt a kérdést is csak a mezőgazda­ság szocialista átszervezése oldja meg, de addig is sokat tehetünk. Termelőszövetkeze­teink csak úgy tudják földjei­ket jó erőben tartani, ha biz­tosítják, hogy a háztáji gazdaságokból származó trágya is mara­déktalanul a közös t űid te­rület táperejének növelését szolgálja. Nagy segítséget adhat a talaj­erő növeléséhez a megyénkben nagy mennyiségben található tőzeg nagyobb arányú felhasz­nálása is. Végül, természetesen, a műtrágyák fokozott alkalma­zása is elősegíti a talaj táp- erejének növekedését. A termelőszövetkezetek gaz­dasági megszilárdításának egyik fontos eszköze a közös állat­tenyésztés fejlesztése. Különö­sen nagy figyelmet kell fordí­tani erre az újonnan alakult szövetkezetekben. A régi és erősebb szövetkezetekben azt a célt tűzzék maguk elé, hogy az év végéig érjék el 100 kát. holuanaéni a 25—30 darab számosállat-létszámot. Az állattenyésztésben a leg­főbb a közös szarvasmarha te­nyésztés mennyiségi és minő­ségi fejlesztése. Nem csupán azért, mert a gazdálkodásnak ez az ága a legjövedelmezőbb, nanem azért is, mert folyama­tos bevételt biztosit, s u talaj­erő-utánpótlásban is nagy sze­repe van. A tehénállomány fejlesztésé­nél elsősorban a lejelés növelé­sére törekedjünk, megfelelő sgyedek beállításával. Nem elér- aelellen az a célkitűzés, hogy az óv végére az 1 tehén­től kifeji tejmennyiséget 2150 literre emeljük átla­gosan. Meg kell annak is a lehetősé­gét teremtenünk, hogy minél több termelőszövetkezeiben le­gyen szarvasmarha törzsállo­mány. Ahol megfelelő takar­mánnyal rendelkeznek, olt igen Kifizetődő a szarvasmarha-hizla­lás is, amely kitűnő pénzforrás, s a trágya-mérleget is kedve­zően befolyásolja. Törekednünk kell a sertéste­nyésztés fejlesztésére Is. Mi a szövetkezetek számára biztosí­tunk sertéstörzseket, de emel­lett a szövetkezeteknek maguk­nak is gondoskodniuk kell a sertésállomány továbbszupo- rításának feltételeiről. Elsősorban a hússertések te­nyésztését szorgalmazzuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb arányban kapcsolódjanak be a szarvas- marha- és sértéshízlalásba. Megyénk mipden tekintet­ben kitűnő lehetőséEckkel rendelkezik a baromfi-te­nyésztéshez is. Ezzel kapcsolatban véget kell vetni e mezőgazdasági üzemág lebecsülésének. A továbbiakban a mezőgaz­dasági beruházásokkal foglalko­zott Sarok Antal elvtárs be­számolója. Hangsúlyozta, hogy a kormány minden lehető mó­don támogatja a szövetkezeti mozgalmat. A rendelkezésre ál­ló erőforrások azonban nem kimeríthetetlenek, s éppen ezért most jobban kell törekedni a saját erőből történő beruházá­sokra. Csak helyeselhetjük ez­zel kapcsolatban az új szövet­kezeteknek azt a törekvését, hogy állami hitelek igénybevé­tele nélkül, saját erőből terem­tik meg nagyüzemi gazdaságuk anyagi feltételeit. Helyesnek tartjuk, ha átmenetileg az állat­tenyésztést is több, kisebb is­tállóval oldják meg, amíg fel nem építik saját eszközeikkel a nagyüzemi állattenyésztésre al­kalmas istállókat. Természete­sen mi is minden segítséget megadunk ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezetek saját erőből, ol­csó, ideiglenes férőhelyeket létesítsenek. Ezek a termelőszövetkezetek megszilárdításának legfontosabb gazdasági tennivalói — mondot­ta végül Sarok elvtárs. — E gazdasági feladatok azonban csak akkor oldhatók meg ered­ményesen. ha kialakul a szö­vetkezeti parasztság szocialista öntudata. A legfontosabb: a szövetkezet minden tagja ugyan­úgy óvja, gyarapítsa a közös vagyont, mint amennyire óvta, féltette a saját vagyonát egyé­ni gazda korában. Ha kialakult már az a tudat, hogy a szövet­kezeti tagok jólétének forrása a közös gazdaság, a közös ál­lattenyésztés, akkor nem kétsé­ges, hogy gyors fejlődésnek in­dulnak termelőszövetkezeteink és minden tekintetben bevált­ják a szocialista útra lépett dolgozó parasztság hozzá fűzött nagy reményeit. Munkaegységenként 12 forint előleg A luszlóíalvi Alkotmány Isz- ben kedden délután munkaegy­ségenként 12 forint előleget osz­tottak. A több mint 69 főnyi lagsag nagyon meg volt eléged­ve, bogy már a tavaszi munkák slején készpénzhez jutott: van olyan tag is, aki kétezer forin­tot kapott. Az clőlcgüsztás nö­veli a inunkakedvet, s ha az dojaras kedvező lesz, kétség nem fér hozzá, év végén a munkaegységenként 37 torintra crvezettnél nagyobb jövedelem­re tesznek szert. Munkában a kiskunmajsai gimnázium KISZ-szervezete Harmadik éve van Kiskunmajsán gimnázium. A fiatal ne­velőtestület féltett kincse a KISZ. A nevelők hatékony közre­működésének eredménye, hogy kiszistáik kultúrcsoportja és tornászai egyre gyakrabban szerepelnek a nyilvánosság előtt és mindannyiszor igen szép sikert aratnak. Legutóbb a KISZ járási seregszemléjén a kultúrcsoporl zenekara első, szavaló ja pedig második helyezést ért el. A tornászcsapat a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordu­lója alkalmával dísztorna-bemutatót tartott. A bemutatónak a községben igen nagy sikere volt A közönség lelkesen ünne­pelte a kitűnően tornászó lányokat és fiúkat * •V'^'A/VWVVVVVVVVVVVVVVVVVVWVVVVVVWWWWWWWWVWWWWWWVWWWV'' Az április 3-án nyíló Európai Fotószalon kiállításra kerülő anyagából közöljük a fenti képet: Franco Antonaci (Olasz­ország) művét. A 13 országból érkezett kollekciót Kecske­méten, a Piarista Gimnázium dísztermében állítják ki. 20 millió szőlóvesszot gyökerez lelitek megyénk állami gazdaságai Megyénk szőlő- és gyümölcs- termesztő állami gazdaságai az elmúlt évben több mint 3 mil­lió kétéves, gyökeres szőlővesz- szöt használtak fel, amelyet sa­ját yyökereztető iskolájukban állítottak elő. A telepítés az idén ismét nagy méreteket ölt. A tavaszon több mint félezer holdat telepítenek be szőlővel, a további telepítésekhez is ma­guk állítják elő a szaporító anyagot. Ezért újabb 200 hol­don létesítenek szölógyökcrez- tető iskolát. Több mint 20 mil­lió, az Alföldön honos, kadar­ka, ezerjó, rizling és egyéb bor­szőlő fajta vesszőjét gyökerez- telik. A gazdaságok megkezd­ték a csemegeszőlő szaporítását is. MQthiász János és Kocsis Pál, a Kossuth-díjjal kitünteteti szőlőnemesítő fajtáiból 2 millic 500 000 gyökeres vesszőt állíta­nak elő rügydugványozással Az innen kikerült fajtákból törzstelepeket létesítenek ta- vábbszaporítás céljára. Szépirodalmi ifjúsági re­gények, politikai és szak­mai irodalom kincsestárát találja a megyei és járási könyvtárainkban. Iratkozzon be olvasónak, f Fűtött olvasószoba. 1 » t Látszólag nem tör­tént nagy dolog. Ennyi mindössze: bejött a szeremlei Bé­ke Tsz egyik fogatosa az agronómushoz, az irodájába, s megkér­te, hogy nézze már meg az istállóban ké­szülő jászlat, mert nem lesz az jó, majd meglátják. Gál Pál agronómus azonnal eleget tetL a kérésnek, s megállapí­totta ő is, hogy csak­ugyan : keskenyre mé­retezték a lovak etető vályúját. Mert egyéb­ként a közel, négysze­resére megnövekedett szövetkezetben serény munka folyik. Nincs m eg f etelő nagyságú A jáSZOl közös istálló, hát a tsz irodaházának az udvarát L-alakban öle­lő oszlopos fészert épí­tik át a lovak lak­helyéül. A jászlat azonban szűkre szabták. — Nem fér bele a ló feje, így aztán nem tud nyugodtan abrakolni se, meg el­pocsékolja a drága ta­karmányunkat a jó­szág — mondta a ío- gatos, az egyszerű, szürke tömegember, aki, miután kinyilvá­nította a véleményét, úgy elvegyült a társm között mint tengerben a csepp. Engem lenyűgözött a jászollal való törő­dése. Ez a látszólag semmiség. És gyerekkori isme­rőseim, a régi uradal­mi kocsisok jutottak eszembe, akijiet de­hogy is izgatott az ilyesmi. De miért is? Törődjék a jászollal, takarmánnyal az, akié! Az uraság, s a jól megfizetett hajcsárai: az intéző, az ispán, a kocsisgazda. És a szeremlei tsz- foizatos magatartásá­nak az okát innen, múltbéli emlékeimből értettem meg. Az »akié« a kulcs a titok nyitjához. Igen, azért nem volt mindegy az egyszerű tsz-tagnak, hogy mi­lyen lesz az a jászol, mert az ő vagyontár­gya is. s a ló nyugta­lan abrakolásának, e takarmány elszóródá- sának ö is a kárát vallja. Törődését a »közös ségi szellem« hatotta át. S figyelmeztetésére ki is javították a hi­bát­Valójában nem fs olyan kis dolog ez. (tatján)

Next

/
Oldalképek
Tartalom