Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

1959, március 21, szombat 7. oldat „fl proletárdiktatúra... a demokrácia megtisztult formája“ Szemelvények u lariácsközlársaság megyei sajtójából CsaLátli levelekben lapozgatni izgalmas és érdekes dolog. Meg­tudni: mit csináltak apáink 40— (>0 évvel ezelőtt, kicsit azért is olyan érdekfeszítő, mert akkori cselekedeteikben, véleményeik­ben, — melyekről a családi le­velekben olvashatunk — kicsit a mi tetteink, gondolataink in­dítórugóit és elődleit keressük. Most, amikor a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 40. évfor­dulóján a megyénkben 1919-ben megjelent újságok sárguló lap­jait böngésztük, ugyanez jutott eszünkbe: a Tanácsköztársaság hősi küzdelmeinek célja azonos volt a mienkkel: a nép államá­nak felépítése, a nép javára. De beszéljenek helyettünk az akkor megjelent cikkek... hézségek ellenére az idén még pár út építését megkezdhetjük.” és nagyobb politikai vigécek rá­kentek ezideig, a proletárforra­dalom füzében lemosódott.” ÉiÉÉÉ i - - ~ ' ' -', í"v .. Aj*-,;"' <*-»«,« -' ISnmDWafflMmiMí Nagy hirdetményt közöl, ame­lyen ez olvasható: „A munkás és kommunista könyvtár leg­újabban megjelent füzetei kap­hatók a Szabolcs-testvérek pa­pír-házában. E művek: Lenin: A szovjet hatalom feladatai; Kun Béla: Mit akarnak a kom­munisták; Lenin: A polgári de­mokrácia és a proletárdiktatúra; Marx—Engels: Kommunista ki­áltvány.” „Kifelé kíméletlenül zúz össze a proletárdiktatúra minden el­lentmondást, nem tűr semmiféle bírálatot. Befelé azonban, mint Lenin mondja, a demokrácia megtisztult formájaként jelent­kezik ... A munkástanácsokban a tanácsok országos gyűlésén, pártlapjainkban minden jóhi­szemű és komoly kritikának he­lye van...” A lap más cikkében így ír: „A közlekedési ügyosz­tály jelentése szerint a halasi vasút egy részének kiépítése re­mélhető. A halasi út kiépítése pedig remélhetőleg rövid időn belül megkezdődik, ha ez évben a kőburkolat nem is készülhet el. Kilátás van arra. hogy a ne­„Csizmadia Ferencné, született Varga Borbála géderlaki lakost hamisított paprika forgalomba- bahozatal által elkövetett kihá­gásért tíz napi elzárásra ítél­tem.” * HALASI MUNKÁS! mtm ífUfllUÍHILH) yvMAHivu pftou: m ma lapja \ f v- < « f ^**t£*>«.<*( v.>#és v;s Munkások! Elvtaraakíl t ' iiM»v: .V *>"■<*•< .*■■■<> * ; • - , , ' v : ; . J : x Us* ' - ,ti ^ ,.x va ú öi&al tkMrnap aagy tüntető felvonulást i ~JSiL „A nagybani üzleteket és a tíznél több munkással dolgozó áruüzleteket köztulajdonba ve­szik.” Majd egy másik cikkben: „1848 szabadságharca ma már a történelemé visszavonhatatlanul és véglegesen. Ami mocskot, ami erkölcsi piszkot az apróbb „A proletárdiktatúra nem gyilkol, hanem a ledöntött ka­pitalista rendszert és annak in­tézményeit pusztítja el anélkül, hogy azokat, akik a proletárság gondolatköréhez fenntartás nél­kül hozzásímulnak és a prole- táriátus parancsait fenntartás nélkül teljesítik, szintén ki akarná irtani a világból. A fél­egyházi járást is ebben a szel­lemben kormányozzák.. .”• Söprik a kecskeméti utcát Űj magyar film 1919-ről A3Q*es dandár A magyar történelem kiemel­kedő évfordulója, a Tanácsköz­társaság kikiáltásának negyven éves jubileuma alkalmából, március 20-án jelenik meg a mozik vásznán A 39-es dandár című filmalkotás. A monumen­tális új magyar történelmi film forgatókönyvét Karikás Frigyes novelláiból Darvas József írta. A filmalkotás főszereplői: Ben­kő Gyula, Bihari József, Szirtes Adám és Ladányi Ferenc. A 39-es dandár normál és széles változatban jelenik meg és az évforduló napján 35 fa­lusi keskeny mozi is műsorára tűzi. E filmmel együtt vetítik az Automaták a világűrben cí­mű szovjet népszerű tudomá­nyos kisfümet. Hírős város az Alföldön Kecs­kemét. Ez az igazság igazság marad a proletárdiktatúra alatt is, amely állandóan ráborult Kecskemétre és a már ott megszokott földindulásnál is he­vesebben megrázta a földet, ahol a nyomor proletárkunyhóit a kizsákmányoló gazdagok és henyélő urak palotái mosolyog­ják. Kecskeméten megrengett a föld, a paloták összezsugorod­tak, viszont a kunyhókba friss levegő áradt és a nép öntudata az álmos várost új, igazságos életre ébresztette. Kecskeméten pedig nagy por lepi el vala az utcákat. A híres kecskeméti utcákat híres kecs­keméti por. A por nemcsak hogy megfeküdte az utcákat, de jött a szél és felkavarta. És akik az utcán jártak-keltek, a munkájuk után rohantak, a tüdejükbe szív­ták a port, amelybe beteg em­berek bactllusokat köptek. Így lettek betegek az egészséges emberek is, és minthogy .Kecske­méten nagyon sok por van, na­gyon sokan lettek betegek. A gazdagok, ha bajuk volt, nyom­ban orvoshoz meritek, drága pa­tikaszert vehettek, jól táplálkoz­hattak, fürdőhelyre mehettek, szóval legyőzhették a kórt. A szegény betegeknek meg orvos sem jutott, őnekik rozzant tüdő­vel tovább kellett robotolni a gyárakban, hogy a gazdag egész­ségeseknek vidám, jó életük le­gyen. A szegényeknek el kellett pusztulni e por miatt. A hírős város tekintetes magistrátusa alkalmazott ugyan néhány utca­seprőt. Néhány elesett öregem­bert, akiknek tüdeje — miután állandóan keverték a port — nagyszerűen szemléltethette volna az orvosegyetemen a gümő- kór bacillusainak romboló mun­káját. A kecskeméti öreg utca­seprők seprűje ilyenképpen bi­zony gyengén fogott. A hírős város tükrös kávé­házaiban, zöld asztalok mellett, ez alatt urak kártyáztak. Izzadt a homlokuk, úgy ütötték a blat­tot. Söpörték a pénzt, kontráz­tak, rekontráztak, amikor beál­lítottak a kávéházba a kecske­méti munkástanács küldöttei A proletárok nem sokáig kibi- celtek az izgalmas kártyacsatá­nak. — Nincs tovább, urak — szól-1 tak az elvtársak. — Hát akkor nem játszunk — szóltak az urak és letették a kártyát. — Ez nem elég. Most dolgoz­ni kell. Minden embernek, aki élni akar — mondották a mun­kástanács küldöttei. — Belát­juk, hogy az urak eddig nem dolgoztak, nem igen értenek hozzá. De amint beseprik itt a pénzt az asztalról, ugyanolyan tehetséggel söpörhetik a port is az utcán. Valahogyan ezt mondhatták aj munkások és minden kártyázó* úrnak hatalmas söprűt nyomtak a kezébe. Azóta söprik a kecs­keméti utcákat. Tiszta, egészsé­ges levegőt szívhatnak a tüde­jükbe a proletárok és nincs por az utcán. Jövőre, meglátjuk, kedvezőbb lesz a kecskeméti tüdőbeteg-sta­tisztika. Éljen a kecskeméti munkás- tanács. (Vörös Újság 1919. március 30-i számából.) Negyven éve lobog a párt zászlaja Pártunk 40 évvel ezelőtt elin­dított harcának az volt a célja, hogy a tőkéshatalmat, az impe­rialista rabságot a munkásosz­tály, a proletariátus diktatúrája váltsa fel. Négy évtizeddel ez­előtt a párt tagjai zászlóval, jel­szavakkal indultak harcba, meg­hódítva a munkásosztály és a dolgozó nép többségét. 1919. március 21-e kitörölhetetlen dá­tum a magyar nép történetéből. Ezen a napon kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság megalakulá­sát a földesurak, a tőkések, s azok kiszolgálói őrjöngő dühvei fogadták, mert tudták, hogy a hatalom számukra örökre meg­szűnt. A munkások, az egyszerű emberek milliói, örömmel üdvö­zölték a Tanácsköztársaság lét­rejöttét, s Lenin, a fiatal szov­jet állam nevében külön is üzent a magyar dolgozóknak. 1919. március 21. Ezen a na­pon mutatta meg népünk a hosszú elnyomás után, hogy tud élni a szabadsággal és képes az államvezetés tudományára. Ezen a napon a magyar munkás és paraszt végérvényesen eljegyez­te magát a szocializmus eszmé­jével, amelynek ma, mi, fiata­lok már élvezzük a gyümölcsét. Örökre szívünkbe zárjuk azokat a mártírokat, akik áldozatul es­tek a fasizmus kegyetlenségei­nek, mert azért a szent ügyért harcoltak, ami ma már boldog valóság. Szóráth Ilona levelező Hajnal József: Harmatcseppek Az életerőt pazarul osztó Minden szépséges nyári reggel Találkozók messziről vándorló. Éltető, gyémánt harmat-sereggel, Illedelmesen köszöntőm őket, S elmesélnek mindent, hogyha kérem. Mert ez. a sok milliónyi harmat, Mindmegannyi az én jó testvérem. A lel kein in el némán beszélgetnek: »Tegnap jártuk lent a poklok mélyét S megcsókoltuk ezer nyomorultnak, Halálsápadt, glóriás személyét. Elítélt rabok arcán ragyogtunk, Kik büszkén álltak a vész elébe; S felszöktünk az özvegyek és árvák Törött-fényű, bús, égő szemébe. Jártunk sok lármás gyermekszobában, Sok-sok zsibongó angyal seregbe’. Voltunk fönn a büszke palotákban, Hová a kacaj csalt a szemekbe. Aztán voltunk félelmetes vihar, Megráztunk bércet, szorongó völgyet, Széjjelzúztunk a villám-erőnkkel Templomokat, meg százados tölgyet! Ez a sorsunk, szép harmat-seregnek, Mi örökkön át megyünk és jövünk. Ma még szűz virágok méhén alszunk: — Jön, csókol a Nap s az égbe törünk! ’ww»HWi Ézinlui PrÉItt Iapjí VűjwímA » - 1 tefiÄSwir-ÄvA%*Äi*v.«SwScSv ■ ■ „Budapest proletáriátusa ti- táni küzdelmet folytat a prole­tárdiktatúra megvédéséért. Bu­dapest dolgozó proletársága, nem különben a fronton küzdők itthon levő családja, joggal el­várja és megköveteli azt, hogy a vidék minden erejét megfe­szítve, sőt bizonyos mértékig még erején túl is gondoskodjék arról, hogy a fővárosi proletár- ság élelmezése ne csak biztosít­va legyen, hanem az lehetőleg jó és bőséges is legyen.” *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom