Petőfi Népe, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
/ 4. oldal 1959. január 25, vasárnap ■■-ü - ..■■Li'i-.i—"flUJI ___j......... gjg Pr óbaíaxi ^ Kunsxentmiklős főterén, a ruházati bolt előtti sarkon új táblában akadt meg csütörtökön délelőtt a járó-kelők tekintete: Taxiállomás. S hogy nem valami csínytevő próbálja léprecsalni hiszékeny áldozatait a kockásra festett táblával, az rögtön kiderül, mert a tekintet akarva akaratlan megakad az újdonsült tábla mellett standoló új Moszkvicson. Semmi kétség, taxi az, hiszen, akárcsak a táblán, a kocsi oldalán is ott tarkállanak a kék-fehér négyzetecskék. Kecskemétről helyezték ide kétheti próbaidőre. Ha lesz fuvar, akkor marad. — De vajon kell-e ide egyáltalán taxi? Akad-e ember, aki beleül? — Ez a fogas kérdés foglalkoztatta csütörtökön a főtéren tíbláboló suhan- cokat, akik között egy jobb sorsra (munkára) is érdemes, húszesztendősnek látszó fiatalember vitte a szót. Egy ideig szótlanul körbejárták a váratlan vendéget, aztán a kis ráérős csapat fővezére feljebb lökte homlokán a bőrsapkát és megszólította a taxísoffőrt: — Azt hiszi, apuskám, hogy beleül valaki ebbe a drága járműbe? — Azt — mondta szokott bőbeszédűségével az ismert kecskeméti gépkocsivezető. — És mennyiért számítja a fuvart? Órára vagy kilométerre kell fizetni? — firtatta tovább a dolgot az aranyifjú. — Ha megyünk kilométerre, órára, ha állunk — hangzott el a szakszerű magyarázat. Ax érdeklődő társaság összenézett: úgy látszik bonyolult dolog ez a taxizás. S meg is született rögtön egy rövid tanácskozás után a végleges ítélet: Már csak ezért sem ülhet bele egy szentmiklósi ember ebbe a kockásra pin- gált drága masinába. S gúnyos cincogások, lenéző mosolyok közepette tudtára is adták a sofőrnek, hogy ide bizony nem kell taxi. Eddig is megvoltak nélküle, ezután is kibíráltja messziről a nagy újságot. — Egy hölgy, egy nagyságos asszony nálunk ebédel, ő kéreti, hogy vigye el taxival Tassra. Rögtön itt lesz, már készülődik is — teszi hozzá még magyarázatként olyan hangosan, hogy a távolabb nézelődők is meghallják a nagy újságot. A nézelődő kompánia arcán megfagy a gúnyos mosoly és csodálkozással vegyes tisztelettel nyitnak útat a Moszkvicsnak, hogy odajárjon a benzinkút elé. Végignézik a tankolást is. de most már szó nélkül. Csak a suhanctársaság feje enged meg magának egy megjegyzést: . — Nem is gondolná az ember, hogy hátul a rendszámtábla alatt kell a benzint bele- tölteni.. i Ügyes dolog. Alig csorog bele a tizenötödik liter a kocsi tankjába, újra nyílik a vendéglő ajtaja és kilép rajta a nagyságos asszonynak nevezett tassi fiatalasszony. Gyakorlott mozdulattal tárja ki a taxi ajtaját és a vezető mellé ül. A sofőr, akit pedig az első fuvar izgalma kétszeresen szolgálatkész- szé tett, elkésett ezúttal. Csali az ajtót csaphatta be a vendég után. S miközben a Moszkvics elejét megkerülve* helye felé tart, egy, a nézelődők felé irányított kacsintással lezárja a félnapos vitát. Aztán beül, megindítja a motort, bekapcsolja a rádiót és vidám dudaszó mellett rákanyarodik a Tass felé vezető útra. A kéretlen zsűrit teljes mértékben kielégítette a sofőr szótlan válasza. A kacsintását egyöntetűen úgy értékelték, mintha ezt mondta volna: — No, ugye hogy kell ide taxi! És még milyen szerencsés a kezdés: már az első út alkalmával is egy fiatal, csinos menyecskét viszek * j i Hossxú hallgatás után mikor már eloszlott az első útjára induló új taxi benzinjének füstje, a bőrsapkás bandafőnök újra hallatta hangját: — Ügy látszik, hogy mégis kell ide taxi. Egy tizenhét év körüli szeplős fiatalember, a társaság egyik tagja mintha csak erre a döntésre várt volna, rögtön megszólalt: — Persze, hogy kell. Hiszen ilyen havas, latyakos időben nem is olyan sok az a kettő- ötven az állomásig. Te kimennél ennyiért gyalog? Palkó László Lelkesen készülnek a bajai úttörők a Tanácsköztársaság évfordulójára A bajai központi fiúiskola úttörői fáradhatalan szorgalommal készülnek a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójára. A proletárdiktatúra időszakából már eddig is olyan írásos emlékeket gyűjtöttek, amelyek híven igazolják a kommunisták harcát az új világért. Az iskola folyosóinak üveg- szekrényeiben helyezték el az Írásos emlékeket és más gyűjtött tárgyakat. Itt látható az »Esztendő« című folyóirat 1919. január és februári száma. A tartalomjegyzék feltünteti az írók nevét, akik csatlakoztak a forradalmi mozgalomhoz. Egy másik polcon az »Új költők könyve« című müvet láthatjuk, melynek írói között olvashatjuk Kassák Lajos, György Mátyás és Komjáth Aladár nevét. Az úttörők ezenkívül megtalálták a Vörös Újság néhány számát. melyet féltve őriznek a vitrinekben. Az iskola igazgatósága az 1919-es anyagból kiállítást rendez. Meg kdl említenünk Kránitz István VIII./b, Hajmássy Zsig- mond VllUb és Vass Antal VlII./a osztályos úttörők nevét, akik a legtöbb anyagot gyűjtötték a Tanácsköztársaság évfordulójának kiállításához. Együtt a pártszervezetekkel lapunk terjesztéséért Á téli hónapokat a postások felhasználják arra, hogy pártunknak egyre több új barátot, olvasót szerezzenek. Két hónap telt el azóta, hogy megyénk postahivatalai Kecskeméten megtartott értekezletükön, helységük lakossága számának és egyéb adottságainak figyelembevételével számszerinti felajánlást tettek, hogy egyéni munkájukkal is hozzájárulnak majd a napi- és heti pártsajtó terjesztéséhez, Ebben a nemes versengésben — amelynek célja végső soron az, hogy a faluba, a tanyavilágba is elvigyék a betű világát — élenjárnak a 3 500 lakosságú Hetényegyhá- za postás dolgozói, mert itt például a Petőfi Népének már 100 előfizetője van és csupán januárban 13-an léptek be a lap olvasótáborába, valamint Kecel, Orgovány, Soltvadkert, Solt, Bátya, Szerelnie, Jánoshalma és Kunba- racs. Pártszervezeteink eredményesen támogatják a postások kezdeményezését. Így Jászszentlászlón Rónai Mihály községi párttitkár elvtárssal beszélték meg a terjesztés ügyét — és nem is maradt el a jó eredmény: a legközelebbi taggyűlésre a a párttagság támogatásával tizenhárommal emelkedett a a párt megyei lapja előfizetői száma. A szép eredmények mellett azonban vannak községek, ahol az ígéret, csak ígé- 1 Tompa, az olvasó falu rét maradt* A kalocsai járás községeiben — két kivétellel — azóta sem emelkedett az olvasók száma. Megyénk nagyobb helységeiben, Baján, Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön, Bácsalmáson, Dunapata- jon sem jelentős a példányszámok emelkedése. Pedig ma már nincs nehéz dolguk derék postásainknak pártlapjaink terjesztésében, mert pártszervezeteink felvilágosító munkája következtében az egyes községek vezetői, a pedagógusok, dolgozó parasztságunk egyre nagyobb rétege belátja, hogy napi munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges a párt megyei szócsövének olvasása, A postahivatalok között, mint már említettük, terjesztési verseny folyik. Minden bizonnyal nem közömbös egyik községre, pártszervezetre, vagy éppen postahivatalra nézve sem, hogy milyen eredmények születnek a Petőfi Népe előfizetésgyűjtési munkában. Ezek a hónapok rendkívül alkalmasak arra, hogy a dolgozó parasztság körében új olvasókat szervezzenek a pártsajtó olvasására. Azok a községek, amelyek eddig viszonylag kisebb eredményeket értek el, a hátralevő hetekben Jó szervező munkával pótolhatják lemaradásukat és beleszólhatnak a legjobbak versengésébe is. Február hónap elején újból tájékoztatjuk olvasóinkat a Petőfi Népe terjesztési verseny állásáról. Tompát, a várostól amúgy is messze fekvő községet, régi ural úgy zárták el a külvilágtól, hogy a' vasútvonalat 7 kilométerrel távolabb fektették le. A mai Tompa azonban bebizonyítja, hogy a távolság nem jelent elmaradottságot. Egyebek között az is bizonyítja ezt, hogy a földművesszövetkezeti bolt a múlt év során 20 000 forint értékű könyvet adott el csaknem kizárólag paraszti vásárlóknak. De népszerű és folyton gyarapodó a tompái könyvtár is, ami nem csoda, hiszen a tanácsülés ebben az évben is 10 000 forintot irányzott elő a fejlesztésére, • 1. A sofőr meg hallgatott. Mit äs tehetett volna mást? A kocsinak már reggel talált szál-, lást. ő maga meg majd csak! elalszik valahol. Már három- j szór is letörölgette tetőtől tál-; pig a Moszkvicsot, egy darabig; járatta is a motort, hogy egy; kicsit bemelegedjék a kocsi, de hamarosan leállítota, mert sajnálta a benzint. Később azzal' szórakozott, hogy a kocsi rádió-; ját hallgatta, aztán azt is; megunta. Meg sajnálta az ára-: mot a rádiótól, hiszen nem jár: a kocsi, nem tölti az akkumulá- j tort. kimerülhet az áramforrás, ha sokat rádiózik. így telt el a délelőtt a semmittevéssel, tétlenkedéssel.: Fuvar még nem akadt. Pedig egy percre sem állott magában az új taxi a főtéren, mindig akadt csodálója. — Az a négy fiatal suhanc meg, bőrsapkás főnökükkel az élen, egy tapodtat sem tágított a kocsitól. Ez még hagyján, de az már egyenesen bosszantó, hogy nem fogytak ki a gúnyos megjegyzésekből. Az sem volt megoldás, hogy beült a kocsiba, hiszen ha nem is értette, a gúnyos, kárörvendő tekintetekből akkor is könnyen kitalálhatta a sofőrünk, hogy miről beszélnek. S ami a legkellemetlenebb az egész dologban: úgy látszott, hogy nekik lesz igazuk. Nem jött a fuvar. ; De íme, akárcsak a jó re-; gényekben. váratlanul fordu-j lat következett be az ügyben.; Kinyílik a vendéglő ajtaja és egy pincér fehér kabátjában átvágtat a kis téren, egyenesen a feleslegesnek ítélt taxi felé tart. ; Fuvar kérem, fuvar kiHa meglazulnak a szálak... ^Hányszor halljuk még ma- napság is, főleg a fiatalabb munkásgeneráció egyikmásik képviselőjéről, hogy lám amióta az »isten felvitte a dolgát«, jóformán meg sem ismeri a régi, kétkezi munkás-barátait, szégyell! származását, sőt még bizony az is előfordul, nem rest pironkodva vallani, hogy az a szegényes öltözékű, bekötött fejű öregasszony — az édesanyja. Nem ritka az olyan panasz, hogy egyesek vezető állásba kerülve, egyszeriben megváltoznak. Beosztottjaikkal, a vállalat munkásaival, ismerőseikkel, a régi baráti hang helyett a három lépés távolságnyi hangot ütik meg. Polgárokkal — ez is előfordul — burzsoá elemekkel veszik magukat körül, keresik ezekkel az elemekkel való barátságot, s úgymond magas szintről kezdik képviselni a munkások és a parasztok érdekeit. Természetes, hogy az ilyen jelenségek nem minden munkásból lett értelmiségire és nem minden vezető állásba került munkásra vagy parasztra vonatkozik. Ilyen jelenség kevés van. Tény viszont, hogy nem egy, sem kettő volt kétkezi munkás is bizony beleesett az effajta hibákat, Írországunk rohamos ütemű fejlődése, a szocialista rend felé megkövetelte: munkások és parasztok százai és tízezrei otthagyják eredeti szakmájukat és a párt utasításai szerint vezető posztokat töltsenek be, Az új környezet (jelentős mértékben bizony kispolgári), az új körülmények (magasabb fizetés, gépkocsi, igazgatói vagy más cím), új emberek (akik azelőtt meg sem látták és most esetleg beosztottakká váltak) egyik-másik elv- társunknak bizony megszédítik a fejét. Rohanó élet a mi életünk. Állandóan új és új feladatok tornyosulnak a fejünk felett. Nagyon nehezen jut idő arra, hogy régi munkatársaink, családunk közt töltsük el szabad időnket. Néhány vezető bizony, a gyűlések kivételével, a munkás hétköznapokon nem igen találkozik a kétkezi dolgozókkal. A baj általában ott szokott kezdődni, hogy először el-elma- radnak a régi barátoktól, a családi környezettől, a volt munkatársaktól. Környezetük szinte észrevétlenül polgárokkal töltődik meg. Ezek kötik le szabad idejük, magánéletük, sőt sokszor munkaidejük jelentős részét is. Belebotlanak a hízel- kedőkbe, eleinte kényelmetlen, azután maguk is kezdik elhinni, hogy kivételes adottságokkal rendelkeznek, nagyszerű képességeik vannak, hiúkká, beképzeltekké, pöffeszkedővé és gorombává válnak, sajnos, általában nem a hízelkedőkkel, hanem éppen azokkal szemben, akik az igazságot a szemükbe vágják* Lassan kényelmetlen lesz az a légkör, amelyet valaha nagyon szerettek. Ahol nyíltan, őszintén, még néha gorombán is megmondták egymásnak a véleményüket. Kezdik nagyon is megszeretni a dícsérgetést, az ömlengést, az ángolnaszerű diplomatikus viselkedést, a tömjénezést, majd pedig az öntömjénezést. Régi munkatársaik, az egyszerű munkások társasága kezd unalmassá válni; Az ő egyszerű, mindennapos, frázismentés kérdéseik és mondanivalóik kezd »alacsony szintűvé« válni, hiszen hozzászoktak a »magas sikú« szakmai, gazdasági és ideológiai kérdésekhez, Teáién, ami a legborzasz- több, kezdenek képmutatóvá válni. Kiterjesztett karokkal, boldogságtól sugárzó arccal üdvözlik régi munkatársaikat, de közben a hátbave- regetésen, a kézrázáson és azonkívül, hogy hogyan vagy, nem tudnak mást kérdezni, sőt még gondolni sem. Elegáns szokásokat vesznek fel. Egyikük-mási- kuk elkezdi magázni a régi tetű pajtásokat, sőt néha még az is előfordul, hogy tulajdon feleségével sem tesz kivételt. Megcsipkedik a gépírónők arcát — elfelejtik, hogy a szomszéd hivatal csak ötszáz lépésnyire van, mégis autóval mennek oda. Akire azelőtt a »burzsoá rongy« jelzőt használták és köptek, ha elment mellettük, ma kezitcsókolomot köszönnek neki; Előszeretettel kezdik hangsúlyozni, hogy pártunk minden dolgozó réteggel jó kapcsolatot kíván teremteni — ezért a Horthy- tisztből lett »szakképzett« könyvelővel is puszipajtások lesznek. Kezdenek irtózni attól, hogy vezető állásba fizikai dolgozót állítsanak, »hiszen annak alacsony az általános műveltsége«, — mintha ő nem ott kezdte volna,;; s így tovább Ez a folyamat általában tragikus Véget szokott émij 'em lehet ezt megakadályozni? De igen, Baráti figyelmeztetéssel, az elvtársi bírálattal és elsősorban azzal, ha nem hanyagolják el kapcsolataikat teremtő osztályukkal, a régi munkatársakkal, munkásokkal. S viszont, mindén mun-, kásból vagy egyszerű parasztból lett vezetőnek tudnia kell, hogy nincs joga sem önmaga, sem pedig az általa képvisel) osztály előtt megfeledkezni ezekről a veszedelmekről. Nincs joga, hogy más helyzetbe kerülvén megfeledkezzen az általa képviselt osztály törekvéseiről és szokásairól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy osztályának esetlegesen elmaradott vagy konzervatív szokásait kötelező megtartani. De aki önhibájából kifolyólag elveszti osztály-ösztönét és ragaszkodását az őt kitermelő erők iránt, súlyosan vét a munkások és parasztok társadalmat átalakító tevékenységével szemben, Romsics Ferenc , i
