Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

1958. december 25, csütörtök Címzett és feladó Wle-^ííkczeit a ZZ-es tnozpáposta Az ünnepektől még közel egy hónap hiányzott, amikor Kecs­kemét kettőn, ismertebb nevén a vasúti postahivatalban már megkezdődött a karácsonyi for­galom. Szeri Béla, a hivatal ve­zetője arról tájékoztat bennün­Ami szemnek, szájnak ingere, az mind megtalálható a kará­csonyi csomagokban. Fehér Imre rendezi a csomagokat. két. hogy a feladók rohama de­cember óta tart, s most a béke és a szeretet ünnepéneik előesté­jén sem akar szűnni. Kocsiszám érkeznek a csomagküldemények, százával a levelek, ezerszám a karácsonyi üdvözletek. A do­hányárusoktól, üzletekből, sőt a postahivatalokból is minden va­lamire való képeslapot megvet­tek már. Üdvözletekkel, jókívánságok­kal van tele minden postaláda, otthoni finomságokkal, ajándék- tárgyakkal minden csomag. A kecskeméti postások pedig éjjel­nappal gyűjtik és továbbítják a szeretet ezernyi küldeményét. A hír szárnyakon jár — szok­ták mondani —, viszont az is igaz, hogy ma már egy-két nap alatt a feladott levél is meg­járja az országot. Haladás ez a gyorsaság. Most mégis úgy tű­nik, mintha a szokottnál is gyor­sabbak lennének a postás dol­gozók. Megfigyelésünk helytálló. Szeri elvtárs ezt így fogalmazza meg: a szolgálatban lévők min­dent megtesznek, hogy az üd­vözletek, ajándékok és levélkül­demények késés nélkül érkezze­nek a címzettekhez. A sokezer levél és képeslap alig kerül ki a postai gyűjtőszek­rényekből, máris viszik ki a pá­lyaudvari hivatalba, ahol a bér- mentesítést felülvizsgálják, s ügyes kezek városok szerint osz­tályozzák őket, hogy mire a Szeged—Budapest között járó Karácsony és ujev kozu ün­nepi számainkban új rejtvény­pályázat indul. A legtöbb pont- KARÁCSONYI KEI i 4 pont. Alábbi újszerű rejtvényünket úgy kell megfejteni, hogy elő­ször a keresztrejtvényt fejtjük meg a szokott módon, majd a kockákba beírjuk a keresztrejt­1 17 24 I 5 1 52 2 72 10 im 20 iä 25 3 40 | 47 60 101 K 6 31 14 il 21 8 18 22 67 99 19 35 Ílll 28 34 69 51 70 iPt 33 36 71 23 30 63 12 73 u 43 4 Üli 49 42 Hl 74 B 75 38 76 77 78 56 H 79 52 64 n 13 80 45 81 61 Ü2~ 26 27 50 ■ 83 48 9 84 85 11 15 29 Ili 86 87 58 41 88 89 90 91 66 54 92 1 93 62 ItÉi 94 46 65 95 39 44 55 96 57 fg|| Ä ftit in* 97 98 ■ 59 1ä 32 1» 16 98 100 ] E MLÉKEZÉsI ITTTTTTTTTTTTTTITTTTTTTTTTTTTTTTTTTT Hangyási László a 22-es moz­góposta vezetője és Knapp Kálmán a karácsonyi »szív- küldit- osztályozzák rendel­tetési helyek szerint. Szeged­től Budapestig ezer és ezer üdvözletét szortíroznak szét a százfiókú gyű j tószekrény be. 22-es mozgóposta befut, csupán az átadás maradjon hátra. Az átvétel megtörtént, a sze­mafor szabadot jelez, a forgal­mista int, s a szerelvény tova­gördül. A kerekek ütemesen csattognak, s bent a mozgópos tán a küldemények rendezése tovább folyik. Így mire a kilo­méterek elfogynak, a posta dol­gozóinak jó munkája nyomán a sok karácsonyi üdvözlet, levél és csomag is megérkezik a címzet­tekhez. — Sándor Géza — áí3s5Í5&Í3& KELLEMES ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÉS ÜJÉVI ÜNNEPEKET KIVAN a vállalat összes dolgozójának és kedves utazóközönségének Városi Antóbuszüzem 3615 Igazgatósága amikor később erről beszélget­tünk — az építkezésen, ahol mint kubikos dolgoztam, az el­lenforradalom alatt egy daru­gépkezelő lett a munkástanács elnöke. Mindig úgy intézkedett^ hogy a vállalatnál a osztályide-j genek kerüljenek a vezető he-4 lyekre. Ez ellen én is többször, felszólaltam, erre üldözni kezd­tek és el kellett szöknöm, merő az életem is kockán forgott. Az­tán megtudtuk, hogy egy voltí földbirtokos fia volt a darugép­kezelőből lett munkástanács el-1 nők. Ekkor mindennel tisztába jöt­tem, ami | nekik jó, az a dolgo­zóknak nem lehet jó. Fegyvert! fogtam, párttag lettem, sok! mindent megtanultam. Főleg azt, hogy mit adott nekünk, dol­gozóknak a néphatalom. A ztán mint idős veterán,, leszerelt a karhatalom­ból, most a paprikásod»ál dol­gozik, de a fegyvert nem adta ki a kezéből. Munkásőr. A mi­nap vendégem volt. Pékár Ferii és felesége jöttek el hozzám^ láttam, nagyon ünnepélyesek» Azt sem tudják, hogyan fogja­nak hozzá a mondanivalójuk-' hoz. Végre, biztatásomra, elő-1 merészkedtek kérésükkel. Meg­hívtak karácsony estére vendég­ségbe hozzájuk, mert meg akar- , ják ajándékozni a „gyerekeket”.! — De Feri, azok máf nagyok,! csak nem kell megint hintalo­vat csinálni? — tréfálkoztam. — Nem — mondta Erzsi, a4 felesége. — Most arról van szó, hogy egy életre szóló ajándékot akarunk adni, de ehhez maga is kell. És megtudtam s tervet. Feri' és Erzsi írtak minden „gyerek-. ’ nek”. Ferinek Sztálinvárosba,. ahol kőműves. Janinak Debre- \ cenbe, mert ó ott teljesít szol­gálatot, a néphadsereg tisztje, Erzsikének Pestre, ő már asz- szony, a férje a pártközpontban dolgozik. A „legkisebb”, Pisti, Szegeden van, most végezte az egyetemet, orvos. Karácsonyra együtt lesz az újonnan épült és újonnan be­rendezett lakásban a család. A nagy ajándék pedig az lesz, hogy az öreg Pékár Feri bácsi, a kubikos elmondja, hogyan él­tünk 20 évvel ezelőtt és én le­szek a bizonyíték. Beleegyeztem, Persze, hogy elmegyek. E lgondolkoztam, milyen jó és hasznos ajándékot eszelt ki ez a Feri. Minden család megtehetné. A ragyogóan tiszta konyhában ül a halász és var­saszárat köt. Perlonszálból, mert halászok újságja is jobbnak tartja a kenderxonalnál. A be­lőle készült varsát, hálót nem kell hetenként gálicozni, hogy meg ne rothadjon, s szárítani sem háromnaponként kell, elég, ha öt-hathetenként teregeti ki a napra. Egyébként a gyakorlat adja meg a választ, de bízik benne a halász. Német görccsel csomózza meg a szálakat, mert a magyar kötéstől — amivel a kenderháló készül — a perion .megereszkedik”. Szidorov Ivánnak hívják a ha- ’ászt, aki Tiszakécske egyetlen 'lyen foglalkozású lakója, ami­óta tanítómestere, Barát István kiöregedett a Tiszáról, ö azért nem lett más. mert — mint mondja — szereti a folyót, hu­zalma van hozzá. Lehet, hogy valamelyik novgorodi őse ütött ki rajta, mivel édesapja az első világháború hadifoglyaként itt maradt, ide házasodott orosz. (Jelenleg a Szabadság Tsz éjjeli­őre.) No, de megél-e a Tiszából a halász? Testes, jóltáplált férfi, ’i a bút-v a ke—nvolc- • esztendős Karcsi fián a ruha nemkülönben, — tehát nincs baj a halfogás körül. Bár ez az esz­tendő nem kedvezett neki. A szárazság nemcsak a mezőgaz­dászától pocsékolta meg, hanem a halászatot is: alacsony volt a vízállás. Azért akadt ponty, márna, kecsege, harcsa, az utób­biból egy 11 kilós is, ám szó se róla, a „szernéthal'’ sem kerülte el a hálót. (A mihaszna, apró­halat hívják így a halászok.) Különben a szolnoki Felszaba­dulás Hs'4'zati Tsz-nek hat éve tagja már a kécskei halász, a ki­fogott halat Cibakházára kell szállítania. — Így spórkasszába rakjuk a pénzünket — mondja —•, év vé­gén osztozunk. (Amikor beszél­gettünk, az osztás még nem tör­tént meg, így nem tudjuk: meny­nyit jövedelmezett Szidorov Ivánnak idén a Tisza.) Ügy hal­lotta, jövőre minden halászt 175 köbcentis motorral lát el a tsz, nem kell tehát evezni, a halat matatva, fizikai erővel csalin- kázni a folyón* Az idén már nem halászik. A holt Tisza beállt, s készülni kell a jövő esztendőre. Üj varsával, hálóval, perionból kötöttel, amit nem kell minduntalan a napon szárogatni. Karcsika odaadó figyelem­mel nézi édesapja serény mun­káját, s a kérdésre, hogy ő is halász lesz-e, elpirul, aztán le­ugrik a sezlonról. s játszadozni kezd a magától járó kisautójá­val. A Télapó hozta neki, s le­het, hogy azért: szokjon hozzá idejekorán a motorféleséghez, mert amire megnő, motorcsónak nélkül nem is lehet majd el­képzelni halászt a Tiszán. Ü ST emlékszem, mintha most történt volna. — Szomszédok voltunk, együtt be­szélgettünk a kis fűtetlen szo­bában a világ alakulásának sor­sáról. A hitleri őrület dühön­gött Európában. Karácsony elő­estje volt, 1938 karácsony. A szomszédomnak. Pékár Féri kubikosnak négy gyermeke volt Mi Ferivel éppen a kis-szobá- ban beszélgettünk, amikor fele­sége Erzsiké belépett Illedel­mesen távozni készültem, de ő karon ragadott Marasztalt Hát­ha hárman kisütünk valamint — mondotta. — Karácsony van, a gyere­keknek ajándék kellene. — So­rolni kezdte. — Feri 12 éves, ő már nagy fiú, nem kap sem­mit, Jani 10 éves, már ő is meg­érti, hogy a kubikossors nehéz, nem telik ajándékra. A kis Er­zsiké 9 éves, leány. Van egy ré­gi rossz ruhám, fűrészport ké­rek a szomszéd asztalostól, egy babát csinálok neki. Pistike 6 éves. Az őszámára kellene va­lami játék, pénzünk nincs. Feri, neked kellene valami játékot csinálnod. Én segítettem, hintalovat csi­náltunk egy régi stelázsiból. — Ünnepi ebéd is volt. Feri fele­sége mosni volt a méltóságos asszonyéknál, hozott egy kis maradékot. Süteményt ugyan nem láttak, meleget a megma­radt stelázsi darabjaiból csinál­lak. Aztán így telt el még egy jó- nár nehéz esztendő. 5—22. Vissza: helyhatározószó. 53—33. Aramvezériő berendezés. 2—19. Az emberi cselekvések­ről szóló tudomány. 72. T. 10—23. Ipari tanuló. 20—63. Táplálná magát vele. 7—41. Ré­gi filmek szörnyalakja. 19—27. Vissza: fémes. 30—64. Duhaj­kodó szó. 4—61. Vissza: a test folytonossági hiánya. 76—97. Daidalos fia, a repülés őse. 56— 59. Ausztráliai kikötőváros 52—86. AKR. 11—98. Délkina4 legnagyobb kikötő. 26—39. Arve kiskorúak gondviselője. 87—16. A jutalom. 91. E. 92—32. Függ. 55. Római 100-as. Beküldési határidő 1959. ja­nuár 7., a Petőfi Népe kiadó- hivatalába, Kecskemét, Szabad­ság tér 1/a számra. A borítékra írjuk rá: „Rejtvény”. Éves rejt­vénypályázatunk eredményét a december 28-ig beérkezett meg­fejtések alapián az újévi szá inunkban közöljük. Vízszintes: 1—10. DeccmDcr 24-én született. 20—7. Sok ma­gánhangzó. 25—101. Ház része. 6—37. Idősebb asszony. 21—35. Leonardo da Vinci világhírű festménye. 28—34. Névtelen adakozó. 69—70. Zalai Kardvívó Egylet. 33—12. Cicoma. 73. E. 43—4. Sebben van. 49—42. Gép- kocsipumpa-íajta. 74. Mint a 73. 75. K. 38—56. Egyik számjegy. 79—13. Cigánygyerek. 80—50; Igék egy faja. 83—48. Német előljárószó. 9—85. Német el nem váló igekötő. 15—29. DY. 86—41. Méltóság. 88—92. Fegyvertár. 93—62. Magyarországra akkre­ditált diplomaták gépkocsijainak jelzőbetűi. 94—65. LÓÉ. 95—57. Izgalom újlatin szava. 97—98. Német terrorszervezet. 59. Külö­nös betű. 32. G. 16—100. JNM Függőleges. 1—94. Petőfi örök­becsű költeménye. 17—51. Ste­fan Zweig különös regénye. 24— 83, Dallamok megörökítése számot elért megfejtőink érté­kes könyvjutalomban részesül­nek. ISZ^RES REJTVÉNY vény megfelelően számozott mezőiben lévő betűket. Az így kapott szöveg Molnár Endre egy 1930-ban írt, karácsonnyal kapcsolatos, szomorkás strófáját adja. RE/T I/Eft#ER " * ” * '”cr*',v—PlFVI REJTV ÉNYPALYAZATUNK E s végre 1945-ben megjött a felszabdulás. Feri, a kubikos nem jött a pártba. Én azután elkerültem Kalocsáról, ritkán találkoztunk. Ha összehozott minket a sors, beszélgettünk, Feri elégedetlen volt, Erzsi, a felesége is düny- nyögótt, hogy sok a beadás, az adó, a négy hold föld után, sünit a felszabduláskor kaptak. Az igazság kedvéért elmondták ugyan, hogy Feri a nagy építke­zéseken dolgozik, szépen keres és a kis házat is csinosítják, egy-két bútordarab is kerül, — dehát a gyerekek is nőnek és több kellene. Emlékeztettem őket 1938 ka­rácsonyára. Ez volt a válasz: — Ó, azt ne hozd fel, az már rég volt. Az ellenforradalom alatt ta­lálkoztunk ismét. Feri a karhatalomnál szol­gált. Erzsi, a felesége éppen az 1 ebédet vitte számára. : — Hogyan? — kérdeztem; — Tudod — mondta Feri, A halász és kisfia

Next

/
Oldalképek
Tartalom