Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

1958. december 25, csütörtök (Jó, Íja íudjdl^ a gazdáig A bort fejteni kell! Ä borlejtést sok gazda nem tartja szükségesnek. Egyesek azt mondják, hogy a bor úgyis meg­tisztul, mások úgy vélik, hogy a seprő a bor anyja s annál jobb, minél tovább van együtt az any­jával. De ez nagy tévedés. A seprő olyan anyagokból áll, amelyekre már nincs szükség, tőlük a bor bomlásnak indulhat s a legjobb bor is kellemetlenül seprőízűvé válik. A fejtés idejét helyesen kell megválasztanunk. A rothadt szőlőből készített bort célszerű minél hamarabb és akker is ko­rán kell fejteni, ha a bor — mint az idén is — savszegény. 1. ' ’T1 alán egy könnyesen szép ► J- anekdotával kellene kez­deni. A fiatal tanító mm még ► csak gyakorlóéves — egyszál • egyedül beállított az iskolába, a 'pusztára. Kérdő tekintetek fo- ►gadták, meg egy nádfedeles há- 'zikó. Zsebében a bajai képző 'oklevele, szívében édesapja in­telmei, aki Felsőszentivánon 'vívta ki magának a mintagazda [megtisztelő „rangját” (most a ►népfront járási elnökségének “tagja) és fejében ezer kétség, [töprengés. Mit csináljon itt? Az ► a pár pusztai ház, mely kerítet- “ lenül, szinte beleolvadt a nagy [síkságba, meg a nádfedél, a szű­► kös lakás, üresen várva az új “nevelőt, vajmi keveset ígért. El- [járnak-e majd a gyerekek isko­lába? Nem tartják-e majd ott- ■hon a szülők pásztorkodni őket? [Volt itt bőven válogatni való, a ■választ nem egyhamar ígérő kér­dések közt. [ Ö meg tanított —■ világított [mint Gárdonyi lámpása, az ►olyan ember, aki szentségnek “tartja a tanítói hivatást. Beszélt [a munkáról, az egyszeregyről, ►az emberi élet gyerekfejjel ne- “hezen fejthető nagy és kis tit­kairól. [ Aztán egyszer «=* már akkor [asszony is volt a háznál, csen­des, hűséges kis feleség — be­lkopognak az ablakán. Hajnalok [hajnalán. Kiügyel. Hát gyerekek •— orruk hegyén a koránkelés pi- [rossága, kezükben ásó-kapa. ■ És kérdik: — Tanító úr, kez­dünk-e a munkához?! Felvirradt [már !... • És attól kezdve csakugyan fel- [virradt. Kidugták a fejüket az • elvetett mag első levélkéi. Je- ■lenleg ezen a korán hajnalon [arról volt szó, hogy fel kéne pla- •nírozni az iskola udvarát, meé •be is keríteni — kiszakítani a [parttalan puszta óceánjából, ►mint egy kis szigetet, ahol a tu­Mennyi a pálinkafőzés adója? A pénzügyminiszter utasítása értelmében szőlőtörkölyt bárki tetszése szerint főzethet ki pálin­kának felesben vagy adómeg- íizetés ellenében. Az adó megfizetése ellenében A megyei Növényvédő Állo­máson elkészült prognózis sze­rint jövőre a homoki szőlőkben a kenderbogár mindenütt töme­gesen lép fel, ezért a rügyfaka- dás időszakában a kártevő meg­figyelése igen fontos. Ellene az Agritox+DDT 1:1 arányú keve­rékével jó eredményt érhetünk el. A szőlőilonca Császártölté­domány és az emberség palán­tái szebben növekednének. Érdemes megjegyezni !' ii.hogy etessünk a tél idején a tyúkokkal csíráztatott, zabot, amely nagy E-vitamin tartalmá­nál fogva kedvezően hat a to­jástermelésre. i.. hogy egyes országokban el­terjedt eljárás a szőlő öntözése * ezek igen nagy terméseket, nem ritkán holdanként 300 má­zsa termést is adhatnak, a ter­més azonban rendszerint gyen­gébb minőségű, mint az öntözés nélkül művelt területen. Ha­zánkban öntözéses szőlő nincs, bár a nyári aszálykár leküzdése végett elsősorban a csemegefaj­táknál lenne szükséges. A kkor azt hitte Schvób Pé­ter, ez már a beteljesülés, pedig csak ezután jött minden. De most az egyszer térjünk el az időrendiség ősi mesekövetel­ményétől írjunk csak arról, ami van. Hát van először erős, egész­séges, „tudományokban” is jár­tas nemzedék, amelyet már ő nevelt fel. Az akkori elsősök az idén kapták meg a nyolcadikos bizonyítványt. A széles pusztai horizonthoz szokott szemek most már be tudják fogadni az egész ország láthatárát. Nemcsak a bodoglári puszta fér el bennük. Tudják a gyerekek, merre van Pest, hogy élnek ott az embe­rek, megismerték a Mátra ren­getegét, még a Kékest is meg- mászták, nyáron meg a bodog­lári homokhoz szokott talpak megkóstolták a tíznapos táboro­zás alatt a Balaton simogató fö­venyét. A másként sütő, melen­gető balatoni napsugarat. Milyen csodás, még hazudtak Meghökkentő válasza sejteti, hogy a világot olyannak fogta fel, amilyennek látta, s ahogy beszélni kezd a tovatűnt évtize­dekről, sejtésem nem csal. Reá­lis dolgokat elevenít fel elké­pesztő aprólékossággal, romlat­lan emlékező képességgel. Hangja megrexeg, ahogy mondja: „Szegény árvagyerek vótam.” Emlékszik a 76-os ko­lerajárványra is, tizenegyedik esztendejét tiporta akkoriban, Életének legkedvesebb szakasza az a 33 év, amelyet a nyáj mel­lett töltött el Bagi József, a „ga­tyás gróf” szolgálatában. — Egyszer Ecseren teleltem a bárányokkal — meséli. Tizenöt­éves lehettem. Nagy gyep volt, de József napjára csuda idő lett. Esett, hordta, fújta, a vadkacsá­kat, bíbiceket földhöz csapdosta a vihar. Hát... Aztán vót egy kanászgyerek cimborám. Egy­szer hozott egy kötelet, odakö­töttük két fához, aztán hintáz­tunk. De jó véna most is hin­tázni — sír fel benne a vágya­kozás. — Aztán nyílt a nagyajtó, Bagi jött be. Hej — s megcif­rázza, ahogy az tette akkoron —, nagyon ráér ke’. Így élnek benne egyszerű em­lékei. Frissen. Az is, amikor gazdájával bement Szentesre birgét venni. Rajta zöldbélésű ruha volt. — Egyszer csak behajt egy büszke, pedáris ember, juhokat hajt. Köszönünk neki, dícsértes- sék. Mire tartaná a birgéket, atyafi? Menjünk isten hírével, mondja, nem nekünk valók azok. öreg Bagi dörmög, az anyja istenit, azt hiszi, nem bírom ki­fizetni? Harmadszorra megju- hádzott a paraszt. Meglátta és csak nézte a Bagi tömött buk­száját. Bocsánat, nem tudom, kivel van dolgom. Én vagyok a a gatyás gróf, így a gazdám. Történeteket mesél Bagiról, a széliében ismertet is, amelyik arról szól, hogy nem adtak neki feketekávét Pesten, mert gatyá­ban ment be a kávéházba. No, vásárolt erre frakkot, felvette, úriember formája lett. Aztán rendelt egy kondér feketét. Ebbe belenyomkodta a „slafrokot”: „Te vagy az úr, igyál.” — Máskor meg ötven ökörláncot akart venni Pesten. Nem talált, hát szólt a rendőr­nek. Az meg bekísérte a szolga­bíróhoz. Ez meg így fogadta: „Isten hozta, Bagi uram!” Na­gyot nézett a rendőr, Bagi meg adott neki negyven krajcárt. Hajtópénzt. Ilyen ember volt a gatyás gróf. Mesél, mesél, szóba kerül Me- lusz, a komondora is, amelyik olyan kutya volt, hogy hozzá, a juhászhoz tréfából sem nyúlha­tott senki. Még Kormos László, a szomszéd határ csősze se, pe­dig nagy, erős ember volt. Noha lett volna rá oka, mert egyszer ráhajtotta az ő határára a juho­1b néha, ha kellett Azt mond­ták otthon a morgolódó szülők­nek, azért maradtak benn az is­kolában, mert nem tudták a. leckét. A tanító úr büntetésből marasztotta ott őket Pedig ki­tűnően tanultak. Tudtak ők mindent dehát magukénak' kezdték érezni az Iskola kis bí-i rodalmát, nem merték bevallani! otthon, hogy dolgoznak a tanítás után. Kaptárukat gyár­tanak, a barkácsoló szakkörben fűrészelnek, faragnak és maguk-; ra vállalták az iskola takarítá­sát is. Hiszen gyűjteni kell! Aj világ megismeréséhez és meg­szépítéséhez pénz kell. Később beálltak faültetőnek a környék­beli erdészetekhez. Amíg én Schvób Pétert fagga­tom, beállít egy tagbaszakadt idős erdész és reklamálja a gye­rekeket, jöjjenek csemetét ül­tetni. r— Jobban tudnak ezek kérem, mint akármelyik szakmunkás. Az általuk elültetett erdei- és feketeíenyő és szürkenyár cse­meték 80—90 százaléka megfo­gant. Egy nap 21 ezer darabot ültettek el a legutóbbi idény­ben, szakszerűen és minőségileg kifogástalanul — rakja egymás­után a szavakat az erdész kész­ségesen. Minden csemete elültetése után nyolc fillér jár. Tavaly egy év alatt 51 ezret tettek a földbe. Számítsuk csak ki, mit is kereshettek! A második forrás az élet szeb- bétételére, a takarékosság. Ta­valy 1000 forint jutalmat kaptak az OTP-től a takarékbélyeg- akció sikeres lebonyolításáért* meg a betétek után. Minden gyerek zsebében ott van a kis ta­karékkönyv. Egyik-másik szép összegről tanúskodik. Meg az iskolatakarítás is pénzt hoz. A saját kasszájukba ván­dorolt az az összeg is, amit egy takarítónőnek kellene fizetni. De kell a pénz, temérdek pénz kell a bodoglári gyerekek gon­dolatai szerint a puszta határá­nak kitágításához. És megéri, megérte! Ezt már Schvób Péter állapítja meg, örömmel, lelkesedéssel, ha arra gondol, mit hozott emberségben, nevelésben az itt eltöltött nyolc esztendő. r in. i TWTert a felnőttekre is ráke­“L ■*“ rült a sór. Egyszer csak gyerekek jelennek meg, hónuk alatt könyvvel, minden pusztai házban. Azt mondták éneklő, iskolás hangon: — tisztelteti a tanító úr* itthagynánk ezt a pár könyvet. Három-négy nap múlva visz- szamentek. Akkorra a könyv sok házban kiolvasva hevert az ablakban, a gazda meg újat kért. Ma már minden könyvet ki­olvastak, ami a kiskönyvtárban található. Újakat, újakat kér­nek! Mindig újakat, mert a tu­dományból sosem elég. Az ol­vasás örökre meghódítja az em­beri lelkeket, mint ahogy meg­hódította ez a kedves, fiatal ta­nító a pusztát. Az új iskolát most avatták fel. Körül is van kerítve. A régi, nádfedeles házikó a múlté. A pusztai házak szél- és esőverte falát is kitapasztották, újak emelkednek mellettük, egész ut­cára való. Bodoglár lassan faluvá nő. A tanító is hatodmagával oktat, de a közélet mezején sem vall szé­gyent vele az egykori puszta. Most választották mindannyiuk szavazatával megyei tanácstag­gá. És ... a bodcjglári kunok, ki­csinyek és nagyok egyre inkább mai ember módjára élnek. — Csáky Lajos — j kát, mivel errefelé elfogyott a mező. Igaz, Bagi biztatta rá:, „Élelmeskedj, ha nincs fű!” j Ilyen volt a mezei élet akkor, hatvan-hetven esztendeje, ö az-? tán gulyás is volt tizenhárom! évig több „piriszt-paraszt”-nál,) de hol álltak ezek Bagitól, aki-! ről úgy tartja a fáma, hogy tán j szintén juhász volt ifjabb ko-> rában. A frontot is megjárta) Németh János. „Volhéniában”, > a tréneknél szolgált. ^ Szóval: nincs megszokott ka-) rácsonyi pásztortörténet. (Hej, > ha a Demeter napi, hétig is el-) tartó juhászbálokról kellene me-> sélni, írni!) j Egy kérdés van még: mit szól) a mostani időkhöz az öreg? ^ — Nincs rosszabb világ — is-1 meri el. — Nincs is szógagyerek.) A gyerekek most nem állnak, meg az állat mellett... Meg a > mostani juhászoknak mán nem) is kell a szűr, hiszen a fiam is) hazajár szállásra. (A 61 éves fia’ a tiszaújfalusi Tisza Tsz ju-) hásza, s apja még a nyáron is!1 segített neki a kosokat őrizni.) j Az én időmben minden bokor) szállást adott a juhásznak. Sokat! feküdtem a fű, meg a szalma te-j tején. De jó subám volt ám.; Kilencbűrös. A havon is elal-j ha+ott benne az ember. < És kezdi mesélni az ő nagv-< nagy életének élmén veit. És én< úgy búcsúzom el tőle, mintha! királlyal paroláznák, akinek? nem parancsol senki. Még az; idő, ez a konok egészség- és ke-! délyrabló sem. 5 A köxhen megtömött pi-j pája mellől az ajtóban utánam; szól: „Tiszteltetem a kecske-! méti lányokat!” ) Ezennel átadom az üdvözletét.; Nemrégiben hetveneszten- dős öregasszony totyogott el Al- páron a Bem utca 5. szám alatti házhoz. ,— Szeretném látni azt az ag­gastyánt — óhajtotta, mire a keresett vigyázzba vágta magát, s indignálódva odahörrentette: (.Aggastyán?! Én? De nekem fo­gatlan öregasszony nem kell ám!” Mivelhogy neki, Németh János juhásznak megvan még mind a harminckét foga. De micsoda fogak, egek! A cseresznyét az idén is magostól rágta meg ve­lük, nem is olyan régen pedig fogadásból szétharapta az őszi­barack magját, amitől ugyan két hétig dagadt volt az arca, de a rágószerszáma — az ép maradt. Csak vele nem bírt az idő vas­foga. Hét híján százesztendős. Itt ülök az ágya mellett, ame­lyen délutáni álmát alussza egészséges, egyenletes szuszo- gással. Kucsma a fején, s me­nyének a „beszélni szeretnének magával, édesatyám” féltő köl- tögetésére félig szendergőn, félig eréllyel kiszól kucsmája, meg álmainak a fellege alól: „Nincs kedvem beszélni.” Intek az asszonynak: itt most csöndben kell lenni; az öreg 93 esztendeje tisztelő alázatba kényszerít, de várok türelem­mel. S egyszer csak felül az ágyon. Mozgását, arcát látva, a korából nyugodtan letagadhatna negyedszázadot. Karácsonyi riportfélét szeret­nék róla írni, hiszen pásztorem­ber, nagy idők tanúja, nagy me­zők vándora: legendák, mesék világa lenghette körül, Vélem, de legyint: „Karácsony? Nem vótam rá kiváncsi.’* a.. hogy a téli legeltetés a | legelőhasználat egyik helytelen j módja. A legelőt kizsrolja s al következő évi termést csökkenti, j Helyesebb a juhok téli és kora-J tavaszi legeltetésére repce, vagyl rozs vetésével gondoskodni le- J gelési lehetőségről. ...hogy a nedvdús, vagy vi-l zenyős takarmányok leggazda- J ságosabban a tejelő tehenekkelJ etethetök. Alaptalan az ahiede-\ lem, hogy a tejet hígítják, mert] ez csak olyan nagy mennyiségek\ etetésekor következnék be, ami-j Igeneket a gyakorlatban nem j szoktak etetni. I főzött pálinka után háktólítor- fokonként 45 forint szeszjöve­déki forgalmi adót kell befizet­ni a Gyümölcsszeszipari Tröszt 29 362 401—44 számú csekkszám­lájára. Az első fejtést, különösen a vé­kony alföldi boroknál minden­képpen el kell végezni. A má­sodik fejtés rendszerint 2—3 hó­nap múlva követi az elsőt. Lágy, törésre hajlamos borainknál he­lyesebb a második fejtést zártan végezni: Fontos teendő a borok keze­lésénél a töltögetés. Ügyeljünk arra, hogy' a hordó mindig teli legyen. A darabban lévő bor nagy felületen érintkezik a le­vegővel, kisebb-nagyobb mér­tékben megtörik, esetleg borvi­rág képződik, gyengébb minő- ségűeknél pedig az ecetesedés is felléphet, sen, Hajóson, Nemesnádudva­ron, Felsőszentivánon, Rémen, Borotán és Csávolyon még min­dig komoly mértékben jelentke­zik majd. Ezeken a helyeken a 0,4, illetve 0,6 százalékos Perni- tes permetezést kell végezni. A szőlőmoly Soltszentimre, Fülöp- szállás, Csengőd, Kiskőrös és Bácsszőlős határában várható. Hol jelentkeznek jövőre a szőlo-kartevok: IBasztorok Királya TELJES SZÍVVEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom