Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
1958. szeptember 21, vasárnap 3. ninal BARÁTOK KOPOGTATNAK Már több mint két hónapja annak, hogy a, bajai városi párt- bizottság kezdeményezésére a helyi üzemek kommunistái nagyszámú pártonkívüli aktíva bevonásával a területi pártszervezetek tagjaival együttműködve házról-házra járva tájékoztatják a lakosságot az időszerű bel- és külpolitikai eseményekről. Vajon, milyen tapasztalatokat szereztek, hogyan teljesítik vállalásukat az üzemek dolgozói — erről tájékozódtak a Bajai Posztógyárban. — Üzemünk a X. kerület pat- ronálását vállalta el — válaszolja érdeklődésünkre Cim- merman János, a párttitkár helyettese, az üzemi gazdasági osztály vezetője. — Mintegy 70—80 önként jelentkező párttagot és 65—70 tömegszervezeti vezetőt osztottunk be párosával a kerület tíz tanácstagi választó körzetéhez azzal a céllal, hogy szoros, baráti kapcsolatot építsenek ki a kerület lakosságával. Egy-egy népnevelőpár 10—12 házat kapottDe hallgassak meg azokat a dolgozókat, akik ebben a munkában részt vesznek. Tóth Árpád és Várad! Albert--------------*— -------<né pártbizalmiakat a harmadik ’ emeleten, az orsózóban találtam. Ebben az üzemrészben közel százan dolgoznak. A szivárvány minden színében pompázó lila, élénkpiros, citrom- és narancssárga, világoskék, szürke, fehér, fekete, kekiszínű és ki tudná hirtelenjében felsorolni, hogy még milyen színű pamuk és jobbnál-jobb minőségű gyapjúfonalat gombolyítanak a gépek mellett szorgoskodók. Végigmegyünk a munkatermen, majd az irodába telepszünk le néhány percre beszélgetni. Itt nem zavar a gépek fülsiketítő zúgása, csörömpölése. — Nekünk mindössze öt házat jelöltek ki — mondja a tágyra térve előzékenyen Vára- diné. — Az első látogatást ismerkedésnek szántuk. Különösen nagy örömet okozott, hogy a dolgozók kivétel nélkül mindenütt, amerre csak jártunk, szívesen fogadtak bennünket. Ezután Tóth Árpádhoz fordulok. Mosolygós, 30—35 év körüli, homlokán kopaszodó fiatalember. Itt a városban és az üzemben sokan ismerik, lelkes, aktív sportoló. Többször volt dél-magyar labdarúgó válogatott, a Bácska Posztó futballcsapatának pedig tíz évig kapusa — Én is olyan tapasztalatokat szereztem, mint Váradi elvtársnő. Bennünket is mindenütt szívesen fogadtak. Kabátja belső zsebéből jegyzetfüzetet húz elő, belelapoz, azután neveket olvas fel. Mindegyikhez rövid megjegyzést fűz. — Horváth Mihály. Igen ... ez egy 17 holdas egyéni gazda. Most ismertem meg. Kedves, barátságos ember. Nagyon sokat magyarázott a szőlőtermelésről. Annyira felbuzdított még engem is, hogy otthon, a ház körül most lugast telepítek. BeKözségfejiesztés «negyei fiámogortáshél ? Mélykút megyénk legjobb módú községei közé tartozik, tanácstagjai mégis a februári tanácsülésen a lakosság jövedelemadójának mindössze 8 százalékát szavazták meg a községfejlesztési tervek pénzügyi fedezésére, amely csupán 502 ezer forintot tesz ki, s a hátralékok behajtása is csak 1114 000 forintra növeli ezt az összeget. Ezzel szemben a mélykútiak községfejlesztési tervükben villanyhálózatuk bővítését, járdaépítést, mélyfúratú kutak építését s egy szélesvásznú mozi építését irányozták elő. Álljunk meg egy pillanatra a tervnek annál a tételénél, ahová a filmszínház költségeit bejegyezték. Mert helyes ugyan, hogy a község igényes lakosságának kívánságára szélesvásznú filmszínházat építenek, azonban miért csak 150 000 forintot irányoztak elő erre a célra, amikor építési költségeinek összege összesen 700 ezer forint, — vagyis a behajtandó községfejlesztési összeg háromnegyedénél is több? A község vezetői valószínűleg arra számítottak, hogyha a tanácsülés fukar volt, s csak 8 százalékot szavazott meg, majd bőkezű lesz a megyei tanács végrehajtó bizottsága és kiutalja számukra a hiányzó pénzt. Valóban, amikor bekövetkezett , pénzzavar, a községi tanács végrehajtó bizottsága nem a lakossághoz fordult segítségért, hanem a megyei tanácstól kért 300 ezer forint támogatást! Mindezekről következő a véleményünk: Nagyon helyes, hogy Mélykú- ton szélesvásznú mozit építenek, de furcsa dolog, hogy ilyen nagyszabású létesítmény megvalósítására csak 8 százalék községfejlesztést szavaztak meg! Vannak szegényebb községek a megyében, amelyek lakosai jövedelemadójuk 15—20 százalékát adják községfcjlesztésre, hogy náluk is kigyulladjon a villany, elegendő jó ivóvizük legyen, vagy hogy járdát, kultúr- házat, orvosi lakást építhessenek. Ilyen helyeken nagy beruházás szükséges, ezért nagyobb áldozatkészség mellett is kénytC' lenek megyei támogatást kérni, g nyilván jobban rászorultak a segítségre, mint a gazdag mélykútiak, akik a segélyt ő előlük veszik cl! Éppen ezért üdvözöljük a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozatát, amely kimondja: a jövőben megyei keretből csak azok a városok és községek kaphatnak pénzügyi támogatást, amelyekben a községfejlesztési hozzájárulás mértéke meghaladja a 15 százalékot, — amelyek bebizonyítják, hogy van bennük iparkodás, jóindulat és főleg maguk erejéből igyekeznek gyarapítani községüket! — uo. » szélgetésem során a nemzetközi helyzet eseményeit, a városfejlesztési terv teljesítését, a termelőszövetkezetek megerősödését említem, sőt pár mondattal a szövetgyártás »titkaiba« is beavattam a háziakat. — Dékány István — tűzoltó. Felesége termelőszövetkezeti tag. Üj családi házat építettek. Boldog, vígkedélyű emberek. Tavaly 140 ezer forintot nyertek a lottón. Több mint két órát töltöttem náluk. Főleg a termelő- szövetkezet életéről, munkájáról beszélgettünk. — Leitter Ferenc, kőműves, ktsz-tag. Sokáig marasztalt. Megmutatta ízlésesen berendezett lakását és lelkendezve újságolta, hogy összehasonlíthatatlanul jobban él, mint a felszabadulás előtt. összesen tizenegy nevet, mindmegannyi kedves, tanulságos, maradandó élményt nyújtó látogatás emlékét sorolta fel Tóth elvtárs. Sok új arcot, jellemet ismert meg, miközben a párt igazát hirdette, maga is bőven buzgó forrásból merített. Panasszal, kérelemmel fordultak-e magához kintjárta alkalmával — kérdem, amikor mondanivalóját befejezte. Amióta megszűnt a beszolgáltatás, azóta a panasz is sokkal kevesebb. Egyébként ez politikánk helyességét is igazolja. Ha jól emlékszem, a meglátogatottak közül mindössze három családnak volt kisebb-nagyobb problémája: Gergity Máté erdő- gazdasági dolgozó feleségének keres megfelelő munkahelyet. Walter Istvánná parasztasszonynak a kishaszonbérlettel kapcsolatban volt kérése. A bajai nádgazdaság egyik rokkant dolgozója pedig gyógyfelszerelésre kért segélyt. Az előző panaszokat továbbítottam az illetékesekhez, ez utóbbit pedig személyes közbenjárásomra orvosolták. Lelkesen, magával ragadóan beszél, arcáról szép és nemes hivatásának tudata sugárzik. Ahol ilyen emberek a párt népnevelői, ott a dolgozók bizton számíthatnak arra, hogy ügyes-bajos dolgaikkal megfelelően törődnek a helyi vezetők és tájékoztatást kapnak mindazokról a kérdésekről, tennivalókról, amelyek va- lóraváltása valamennyiünk közös ügye. A posztógyárban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a bajai városi pártbizottság gondosan, körültekintően szervezte meg a területi felvilágosító munkát és ezzel nagy lépést tett a párt és a tömegek kapcsolatának erősítése érdekében. Ha ezt a szervezeti formát, amit most létrehoztak, időről-időre megfelelő tartalommal töltik meg, vagyis a pártmunkásokat rendszeresen, sokoldalúan tájékoztatják az időszerű kérdésekről, akkor az üzemi és területi pártszervezetek összefogása szocialista építő munkánk hatékony serkentőjévé, kommunista embert és jeliemet formáló erejévé válik. Nagy József ^7^ -I'ű i -V4L — MEGYE POLITIK AI SZEMLE — Isméi külföldi küldöttségjárás színhelye volt az elmúlt héten megyénk. Kedden a baráti államok földművelésügy i miniszter- helyettesei, csütörtökön pedig neves szőlészeti szakemberek látogattak el a Mathiász-telepre, s a külföldi látogatókból péntekre is jutott: ezen a napon a Budapesten tartott Nemzetközi Parazstológiai Kongresszus külföldi részvevői tekintették meg a kiskőrösi járás állategészségügyi helyzetét. Tudományos tapasztalatátadáson tú! más, — napjainkban, a közel-keleti és tajvani agresszió napjaiban — talán fontosabb jelentősége is van c sűrű külföldi látogatásoknak, s ezt talán Icg- szcmléitetőbben és legszebben dr. Kendall angol kutató fejezte ki, mondván: »A tudomány és alkotás kapcsolja össze országainkat ...« Más, — megyénk számára talán közvetlenebbül és többet mondó — eseménye is volt azonban az elmúlt hétnek. Ma, vasárnap fejeződik be a Honvédelmi Sporthét, amelynek bemutatóin, versenyein, mérkőzésein ifjúságunk mutatta meg, hogy kész a haza védelmére szívós munkával felkészülni. Küldöttségjárás és Honvédelmi Sporthét. Nem kell sokat magyarázkodnunk, mennyire szorosan kapcsolódik a két esemény egymáshoz. Bács-Kiskun megye népe lassú, türelmes, odaadó munkával ismét világhíressé teszi a kiskunsági homokot, s ha vannak is gondjaink, bajaink, amelyeket állandóan és szívósan küszöbölünk ki, — még« is odáig jutottunk már, hogy miként a szőlőtermesztésünk eredményeit, úgy csodálhatják állategészségügyi eredményeinket is a külföldiek. Dr. Kendall angol professzor nézete a népeket összekötő tudományról — a mienk is! A mostani nemzetközi helyzetben azonban nem nézhetjük tétlenül a nemzetközi politika fejleményeit, rá vagyunk kényszerítve, hogy felvértezzük magunkat. A Honvédelmi Sport- bét eseményei mutatták: erre képesek is vagyunk! Nemcsak államunk adta lehetőségeink vannak meg rá, hanem fiatalságunk kedve, lelkesedése is alkalmas arra, hogy felkészülhessünk a haza védelmére, amely már egyenlővé vált a szocializmus eszméinek, az emberiség alkotó jelenének, boldog jövőjének védelmével is! —ng— Érdekes találkozó Fogadást adott a párt öreg harcosainak tiszteletére a bajai Tóth Kálmán Társaság. Ezen meleg barátság szövődött a bajai írók, festők és a párt veteránjai között. Döményi József és Schell Károly a Tanácsköztársaság bajai eseményeit ismertették* majd a megjelent egykori vöröskatonák válaszoltak a feltett kérdésekre. Varga Sándor, fiatal munkásköltő a találkozó ideje alatt írt versét olvasta fel, amely nagy tetszést aratott. A jelenlévők elhatározták, hogy rendszeressé teszik találkozásaikat, (fi.) Múzeum a börtönben A falakról Rózsa Sándor, Veszelka Imre, Tapodi János, Istenes Gergely, a hírneves alföldi betyárok képei néznek szúrós szemekkel a látogatóra, aki az ország egyetlen börtönügyi múzeumának folyosóit, termeit járja. Kevesen tudnak erről a múzeumról, amely a Kiskunság egykori székhelyének, Kiskunfélegyházának egy szép, egyemeletes, régi házában, a volt kunkapitányok néhai rezidenciájának falai között várja az érdeklődőket. A ház olyan, mint évszázadokkal ezelőtt, amikor bebörtönzött szegénylegények, elégedetlen, lázadó parasztok löl— ú:Jl hozta ezeket a jelenleg csendesen pihenő szerszámokat, kínzóeszközöket, s elnémította velük az elnyomottak lázadásait, megszilárdítva a nép ellen szövetkező hatalmat* A bámulatraméltó gyűjteményt válogatott néprajzi anyag egészíti ki, mely Szalai Gyula* néhai félegyházi tanár emlékét és gyűjtőszenvedélyét idézi. 1902-ben ő kezdte el ennek a múzeumi anyagnak összehordását és felkutatását, s ő is volt a múzeum első igazgatója; Az egyik szobában a régi szélmalmok és szárazmalmok emlékei hirdetik a múltat; Hajmás Sándor bácsi, a múzeum mindent tudó restaurátora és gondozója meséli, hogy a legtöbb szélmalmot abban az időben csukták be, amikor a náci fasizmus térhódítása megindult Magyarországon és törvénybe iktatták a népnyúzó Jurcsek- féle pontok rendszerét, Egy terem a kistavi halászat szerszámait1 őrzi. Szép gyűjtemény mutatja be a tűzgyújtás és a világítás eszközeinek fejlődését, a kosárkötő és fésűsipar emlékeit. Az emeleten három terem régi, falusi parasztlakás bútoraival van berendezve, Szélmalom őrlőberendezése a múzeumban. tötték meg a szűk cellákat, a földalatli kazamaták bűzös és sötét bolthajtásainak alját. A múzeum egyik kis szobájában borzadva lehet lepillantani az egyik földalatti börtönre, melyet öles vasrács keserves félrehajtásával lehet csak megközelíteni — létrával —, s melynek kőpadlóján dohos szalmán fekve kémlelték az ítéletre várók a külvilág hírnökét, a vékonyka napsugarat, amely a kettős ráccsal ellátott ablakon tévedt be néha-néha. A múzeum a feudális kor büntetőeszközeiből szép gyűjteménnyel rendelkezik. Egy vaskos, sötétre pácolt ülőkéj ű, magas széken sötét foltok jelzik az egykor rátapadt vért, — Martinovics Ignácnak a vérét, — akinek álmodozó fejét ennek a széknek a karfájára támasztva szelte le akkoron a bakó. De itt vannak a bárdok is, a kivégzés komor eszközei. A hatalmas, kemény fából ácsolt, kocsikerékhez hasonló alkalmatosságot két kézre fogta a hóhérlegény s úgy törte össze vele a földre cövekelt áldozat csontjait. A múzeum falán ott vannak a korabeli újságok hátborzongató képei, melyek az akkori császári parancs szellemében mindenki számára közérthetővé tették a hatalom ellen való lázadás hiábavalóságát. Szinte látja, érzékeli a látogató azokat 3 sötét árnyakat, amelyeknek a parancsszava mozgásba wwMiWaiiMl Múlt századbeli parasztszoba a díszesen faragolt ládával, a sublóttal cs a nagyapáink idejében használatos saroklócával. (Pásztor Zoltán felvételei) Érdekes, különös múzeum ez. Az öles falak* a hallgató tárgyak, emlékek a múltba viszik az embert. Megmutatják a hétköznapok legkeserűbb titkait, a hatalom birtokosainak emberpusztító »technikáját«. Szinte fellélegzik az ember, amikor ismét kilép a félegyházi főutca napfényére* ahol egy kedves fiatal leány, a helybeli ktsz egyik tagja éppen azt méregeti, a múzeum falát vizsgálva, hogyan lehetne hozzálátni az épület tatarozásához. Mert államunk gondoskodásából új köntöst kap a félegyházi börtönmúzeum. Csáky Lajop
