Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

Összeállította a Petőií Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya ^ C'C’f/C'i'&S • • • (JlLegizgyzéiJtk Cfaieekas ^üibort; „(Jondß latok az úgij.neoezttt izabűdotrutéirőL” eitníí íráLákoz) »VERS DÖMPING« fojtogat­ta az irodalmat, riadóz, fújja a vészkürtöt a tehetséges fiatal költő az Üj Termés 51. számá­ban. Figyelemre méltó írása vi­tára ösztökél: helytálló észrevé­telek, tetszetős féligazságok és nyilvánvaló tévedések végyülé- ke. Bizonyára a szűk terjedelem akadályozta mondanivalójának teljes, jelre nem érthető kifej­tésében. Nekem is takarékos­kodnom kell a hellyel: elsősor­ban a kiigazításra, pontosabb körvonalazásra váró megállapí­tásairól essék most szó. Én is szomorúan tapasztalom á szép verseket kedvelők szá­mának a szükségesnél lassúbb gyarapodását. A baj okát és a gyógyítás módját azonban rosz- szul látja az említett cikk szer­kője. Erről azonban máskor. (A létesítendő Irodalmi Színpaddal kapcsolatos kérdésekkel együtt — részletesebben.) Ezúttal verstani vitába sem bocsátkozom. Ilyen jellegű meg­nyilatkozások közlése nem lehet e rovatnak célja. Véleményem szerint a »szabadvers-probléma« különben is csak vetülete a modern és hagyományos verse­lés — újabban sokak, Fazekas Tiborc által is feszegetett vi­szonyának. Röviden és képletesen. A Költészet Épülete - ezt ol­vasom ki a sorok közül — össze­omlik, ha elvonjuk a rím és a ritmus kötőanyagát. (Ideig-órá- ig megtarthatják az épületet a Szenvedély-gerendák, a Felin- dultság-oszlopok?!?) Tévedés! A Rím és a Ritmus csak szolga. Szolga még akkor is, ha az ő hátuk a legszélesebb, karjaik a legalkamasabbak a mondani­való terhének a cipelésére. A jó költő házában azonban még több, legalább ennyire haszna­vehető szolgalegény tanyáz: a Nyelvezet Szépsége, az Érzelmi Hatás, Képgazdaság stb. A tarta­lomtól, a költemény céljától függően a segítőtársaknak hol ezt, hol azt a csoportját fogja erősebben munkába a rendező, Mátyás Ferenc: Csönd és nyug-: talanság (Magvető). Kb. 64 ol­dal, kötve 8, — Ft Mátyás Ferenc: „Csend és nyuetalansás” című kötet® a Magvetőnél jelem meg. Mátyás Ferenc verseskötete — húsz év terméséből készült vá­logatás — mintegy száz verset i tartalmaz. A versek elsősorban meghittségükkel hatnak. A nép­dalszerű strófákban a melódia finom virtuozitása a legvon- i (óbb. az irányító gazda. Olykor elza­varja a megszokott szolgát, újat keres helyette, a változó tarta­lom — mert mindig ez az el­sődleges — művészibb, hatáso­sabb kifejtése érdekében. FAZEKAS Tiborénak — bár­mennyire is rövidre fogta tanul­mányát — szólnia kellett volna a tartalom és a forma viszonyá­ról és még inkább a témaválasz­tás lényeges kérdéseiről is. Sok szór olvashatunk látszatra »mű­vészien kidolgozott« költeménye­ket. Talmi ragyogásuk ellenére értéktelenek. Rutinos mesterke­dések következtében csillognak a sorok: nem a költő állásfogla­lása, lángoló hite, a jobbítás szenvedélyes vagya, segíteni akarása izzítja a sorokat. Nem érezzük az alkotó szívét mögöt­tük. A formás, csábos külső zagyvaságot, értelmetlenséget, gondolatszegénységet leplez sok­szor. Elég Weöres Sándor példá­jára hivatkozni. Hibáznék, ha tagadnám: századunk egyik leg­zseniálisabb alkotója. S mégis évtizedek óta világtalan sötét zsákutcákban botorkál... Köl­teményeit, sokszor képtelensé­gükben is meghökkentően izgal­mas költeményeit az érdeklődők nagyrésze is érthetetlennek tart­ja. A »nagyközönség" pedig egy kézlegyintéssel intézi el, noha a szavaknak ez a kivételes adott­ságú bűvésze a klasszikus poeti­ca szabályainak mindenben megfelelően alkot. Csak, csak a téma megválasztásában, fel­dolgozásában jár egészen külön­leges, soha célhoz nem vezető utakon. Nem buzdítanak »jóra« költeményei, nem mutatják az Ember helyét, feladatát az egy­re jobban megismert, az egyre csodálatosabbnak tűnő világ­mindenségben. Furcsa világ az ő költészete, szomorú, hideg és sivár. LÁM, LÁM! Nemcsak a sza­badversek a Rossznak a Forrá­sai... Éppen tegnap derültem a szerkesztőségben néhány, az Űj Termésnek küldött — a pa­pírkosárba került »versen«. Rí­meltek, a szabatosság, magya­rosság, világosság »Fűr-i köve­telményeinek" megfeleltek s mégis ... Karinthy sorai jutot­tak eszembe: X Egyszerű és tiszta nóta I Gólyafészek, háztető, j Nincsen benne semmi, ámde | Az legalább érthető. * Bonyolult a költészet világa! Kísérletezzenek csak alkotóink, amíg a legfontosabbakról: a nép­hez, a szépséghez és a hazához való kötelező hűségről nem fe­ledkeznek meg. Keressék az új igékhez, az új formákat. (A pró­bálkozás azonban sohasem vál­hat öncélúvá.) Bátran! Még ak­kor is, ha egyik-másik szóössze­tételük még bizarrnak, jelkép- rendszerük nehezen érthetőnek tűnik olykor-olykor. Nem topog­hatunk örökké — bármilyen szépek is — a megszokott kere­tek között. A XX. század mon­danivalóját nem lehet kizárólag az elmúlt századok edényeibe töltögetni... Igaz, »az alföldi nép Petőfin és Aranyon nevelkedett". (Te­gyük hozzá: még az ő szavuk sem ér el minden házba.) De ne fosszunk meg senkit Radnóti, Majakovszkij, Nazim Hikmet, Neruda, Kassák, Apollanaire Eluard, az utolérhetetlen Eluard élvezésétől. És akik maid ez­Goir Imrei ŐSZI KÉRDÉS Jártál-e meleg, álmos őszön szőlők közt mezítlábasán, mikor az égi sárga napnak száz vékony ezüstlába van? Szilvafák terhét láttad-é már zöldben, vörösben hamvasan, vagy a folyót láttad-e ősszel, ha fény szövi át fátylasan? Hallottad-e a barna lányok habkönnyű széldobott dalát és a legények énekét a présház mögül a dombon át? Vörösfekete földet szelni láttad-e ősszel az ekét? Hevertél-e levágott renden a verseidet lökve szét? Tartottad-e arcod a napnak, hogy csókolja, mint szeretőd? Hordtál-e hétpecsétes titkot, nem fedve fel az éj előtt... ? Fogtad-e kezed közt az őszt már s láttál-e palástja mögé? Láttad-e azt, ki fut előle és azt, aki már az övé? Polner Zoltán i 'Tjzzkífi ci fefankez Hallgatom napjaink ívelt zajában Morajló új kedvét az időnek, Amint harsány recsegéssel a múlt Jégmezői törnek. Az elkorhadt Idő megcsúszik lassan, Végigreped s kék habokba süllyed S kavarják utána maró kínok Hajlékony lelkünket. * Pillanatra plsszents a világra Gépek szelíd szava, hogy megálljon És hallani fogsz töredezni majd Hazug álmot álmon. Legyűrt eszmék évülnek a mélybe, Tartalmuk kicsorbult mint a penge S töpreng kezünk, hogy rejtse-e még — vagy Végleg elengedje. Végül Is ez a huszadik század S mély hite a bennünk érő holnap Nem építhet sohásem piramist Modern Fáraóknak. Bielieahy Sándort SZERELEM Aranykeringőt táncol a sugár, a kerti fákra őszi szél tapad. A zöld dárdájú kukoricaszár harmatos selyme csókolja hajad. Hajnalban keltél — rigók énekére, karjaidban az égő akarat gyújtja tüzét s fenn az egek kékje kottázza lopva, zengő hangodat. Tengerit törsz a mély barázdák földjén, A hajnali köd lassan szálló tömjén rr- ajkad kárpitjáról a nyár tovaszáll. Gyűlik az arany sárga nagyhalomba * én belehullok ölelő karodba, rutint koraőszbe újra lángolt nyár. V. Tóth Pált hím Atm Neked adom a gyöngyvirágos rétet, az erdőt, a tarka mezőt, Neked adok én minden jót és szépet — a felhőt, a délre menőt Neked adom az aranykalásszal telt búzaföld barna barázdáját, Neked adom a kéklő egekre kelt vidám pacsirta-dalárdát. Én minden szépet, jót csak Neked adok, - megtehetem, költő vagyok. után következnek. Ma még —* jól tudom — elenyészően ki­csi az értők tábora, (Beethovent, Bartókot is kevesen értik még — nincs szükség rájuk?) De nö­vekszik évről-évre, hónapról-hó- napra. S jól látja Fazekas Tiborc barátom: igényességük is nőt- tön nő. Ez biztató, ez örömre hangol. Remélni engedi: ők, akik ma még viszolyognak egy szokatlan sor hallatán, mérge­lődnének leginkább öt-tíz-har- minc év múltán, ha ma bárki eltorlaszolná a fejlődés útját. Ha e kor költészete, akárcsak formailag is, semmitmondó, igénytelen, jellegtelen epigoniz- mussá szürkülne, sekélyesedne. Fazekas Tiborccal egyetemben ^w^*—*^*—** lantanak fel, csodálatos, ember- nemjárta vidékekre varázsolnak, .(Pl. Nagy László, Juhász Ferenc több költeménye.) EZÉRT NEM hagyhattam szó nélkül a kétségtelenül jó szán­dékú írás helyenként hamis ok­fejtését. Ha a rím és a ritmus mankó­ja nélkül sokat is botladoznak a szabadversek alkotói, (néhányan vissza is élnek a viszonylagos kötetlenséggel), több megértés­sel, szeretettel figyeljük próbál­kozásaikat. Egy pillanatra sem felejtem, hangosan kimondom: ma az űr­hajózás. a Heisenberg-egyenlet, a szocializmus térhódítása, a ha­talmas szabadságharcok — aa atomhasadás korát éljük. És az ember mindig előre né­zett. Heltai Nándor Anialfy István t Késői hazatérés Régen nyugodni tért a nap már. Az égen csak a csillagok leselkednek kívácslan még. ... Én hazafelé baktatok. Csend van... De nem! Valamit hallok' Ö. milyen egyszerű dolog ... Ismerős hangok... A halárban még morognak a traktorok . . . A traktoron pedig az ember! Míg a világ nyugodni tér, barázdát húz az éjszakában, hogy legyen — nékem is! — kenyér... lásski Erssébeti A NAGY ÚTON Hús harmattal mosdat a friss hajnal, Napraforgók perdülnek a fépyre. Vasparipánk zakatolva nyargal, Munkás ül fent elől a nyergébe’. Elindultunk gazos, bús mezőkről Éltünk értelmét szomjasan vágyva, Íme, elénk dús kenyérkalász dől, S mienk már régi nyomorunk gyára. Hűs harmattal mosdat a friss hajnal S forró deleken gyöngyöt izzadunk. Biztos kézben paripánk míg nyargal, Igyekezet, holnap a kovácsunk. »Legyen a költő hasznos akarat. Tisztelegjen a kéz előtt, mely az élet ős igényeit elégíti ki termékeivel, s mint a hétköznapok istene mindennap újra megteremti a lét föltételeit: ez a kéz, a munka millió keze, szent, szent, szent, tisztelegjen előtte a költő, s célja legyen a maga munkáját testvérként e millió kéz munkája mellé állítani.« Nem tehetek róla: tetszik! * Vallomás és összegezés. Én is nagyon szeretem a csen­dülő, zenélő, zsongító sorokat. A harsogó, rikító és disszonáns és handabandázó — nem a tarta­lom testére szabott — új, sok­szor elszomorít, megdöbbent, aggaszt. Máskor viszont ezek a kissé szokatlan ízű írások soha én is megvetem az öncélú titán­kodást, a pongyolaságot, a nagy­képűségbe burkolódzó tehetség- telenséget, bosszankodom a rossz versek miatt, s mint a költészet alázatos tisztelője én is szeret­ném, ha a szépet kedvelők köre gyorsabban tágulna, ha a buta slágerek helyett nagy költőink szava is felhangzana a -Szív küldín«... Érvelését mégsem fogadhatom el mindenben: a merész képzettársítás nem feltétlenül érthetetlen; az ösztönvilág legbensőbb ka­puinak a nyitogatása nem -lel­ki pucérság«;. robbanékony lelkiállapot nél­kül is lehet szép, kötetlen formá­ban írt verset, -igazi verset« papírra vetni. Idézzük csak a mindig gondos és csiszolt Szabó Lőrincnek néhány sorát a -Köl­tő és a Földiek« című szabad­verséből:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom