Petőfi Népe, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

B ' ■ V/ ■ .:■ '■ ; A MAGYAI? SZOCIALISTA MUNKÁS PART BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA Szalagrendszerű gyártással végzi és csiszológépek meggyorsítják a termelést. A két, nemrégen be­szerzett fényezőgép pedig, mondhatnám, egyenesen áldás szövetkezetünkre, mivel itt a gép végzi a bútorgyártás leg­A bútorgyártás legnehezebb részét, az alapfényezést ezzel az ötletes géppel Tóth Ferenc gépkezelő. Megyénkben a jubiláló szövet- lagfűrészek, gyalu-, maró­kezetek közé tartozik a Kecske­méti Asztalosipari Ktsz. Ebből az alkalomból meglátogattuk — a maholnap már gyárrá bővülő — több mint száz taggal dolgo­zó bútorüzemet. Báron elvtárs, aki a szövetkezetnek már nyolc eve elnöke, olyan szép dolgok­ról tájékoztatott bennünket, aminek jelentőségéről érdemes bővebben cikkezni. Bevezették a szalagrendszerű gyártást A jubileumi év a szövetkezet életében ugyanis kettős jelentő­ségű. A ktsz most ünnepli fenn­állásának 10. esztendejét és ter­melésükben is az idén léptek legnagyobbat előre. Bevezették a szalagrendszerű bútorgyártást. Alapos előtanulmányok és rész­letes számítások után, anélkü’ hogy egy hétig is leálltak vol­na, menetközben átszervezték a termelés egész folyamatát. Ma már közel sem futkosnak annyit feleslegesen az emberek mint ennek előtte. Minden nehezebb részét az ember he­lyett. Ismétlem azonban, hogy mindez csak eszköz. A fő mun­kát az asztalosok végzik. Az ő két kezük és szakértelmük nél­kül egy darab bútor sem hagy­ná el a szövetkezet területét. Márpedig igen sok hagyja el. A tizenhét fővel alakult ki­csiny szövetkezet 10 év alatt már odáig fejlődött, hogy egyéb más gyártmányai mellett min­dennap egy szobabútor kerül ki a tagok keze alóli Negyedévenként 120 szobabútor Pár hónap múlva pedig ennél is szebbek lesznek az eredmé­nyek. Ez év utolsó negyedében ugyanis a szalagrendszerű ter­melés eredményeként már 50 százalékkal nő a termelés. Ez a bútorok számában azt jelenti, hogy az eddigi nyolcvannal szemben 120 szobabútor hagyja el majd minden negyedévben az idén jubiláló kecskeméti Aszta­losipari Ktsz telephelyét. Sándor Géza a A NAPOKBAN egyéni pa­ssziókkal beszélgettem a sző- őkben. Szóbakerült sok min­ien: a várható termés, a csép- ési eredmények, a másodveté- ek fontossága és a termelőszö­vetkezetek élete, munkája. El- nondták, hogy gondolkodóba zjtik őket a csátaljai közös gaz- laságok eredményei. — Miért — kérdeztem. — Évről évre jobb a termá­nk, építkeznek. Például az Új ravasz Termelőszövetkezetben lalastavat létesítenek = vála-. zolták. — Halastavat? Honnan tud■> ák? — Látjuk, hogy dolgozik a Iztálinyec. No ennek én utána nézek - határoztam el magamban, rány az Új Tavasz irodája. A •.önyvelőt találom ott, a töb- ijefc a határban vannak. Tőle •apóm a felvilágosítást. — Valóban halastavat évi-* Nem törölték az adóját Kaposvári József és ifj. Salamon Gábor az utolsó simít ásókat végzik szállítás előtt a képünkön látható nagy kombinált- szekrényen. Nagy M. Antal kiskunhalasi lakos, földműves, az 1956. évre kivetett 5976 forint általános jö­vedelemadója ellen fellebbezést nyújtott be, amit a városi ta­nács elutasított, mert kérelmét későn adta be. Az adózó ebbe nem nyugo­dott bele és 100 százalékos víz­kárára hivatkozva újra kérte adójának törlését. A pénzügyi osztály ezt a kérelmét sem tel­jesítette, mert kárát nem tudták megállapítani. Ugyanis Nagy M. SZIMATH KAZMER: Jßeüí!úÁltch cl köeikemé.tla köszécL ecám ij ában egyes munkafolyamat kapcsoló- dik a másikba, mégpedig úgy, hogy egyszerre 120 szoba-gar­nitúra van készítés alatt. Negy­vennek darabjait a gépműhely­ben szabják. A másik negyven alkatrészeit az előkészítő mű­helyben enyvezik, csiszolják, pá colják. A »bútorszereldében- pedig újabb negyven szobagar­nitúra részeit fényezik, vaspán­tozzák és állítják össze szállít­ható állapotba. Báron elv társ, a szövetkezet elnöke a műhelyeket végigjárva közli azt is, hogy a nagyfokú gépesítés nincsen ellentétben a ktsz kézműipari jellegével. A gép még nem minden — A gép sokat segít nekünk — mondja az elnök. — A sza­Szabő Dömötör szakmunkás és Bócz László segédmunkás a hálószoba szekrények ré­szeinek enyvezése közben Nagy derültséggel értesülök a Petőfi Népének egyik legutóbbi számából, hogy valamelyik pesti iap munkatársának megint be­letört a golyóstolla a köcskemé- ties böszédírásba. Nincs különös szégyenkeznivalója. Neves írók vallottak már kudarcot, amikor népies karcolatot kanyarítván, azt írták, hogy löbbencslöves. — Szerencsére nem egyszer akadt a nyomdában, aki jobban tu­dott köcskemétiül és kijavította lebböncsre. Színpadon is halla­ni, hogyaszongya: nöki, lölkem, körékráf és ilyenkor mindig eszembe jut Anti bácsi a cocó másik oldaláról. Módos balló- szögi gazda volt a néhai, igen restelte paraszti kiejtését, min­denáron úri embernek akart lát­szani és ha vasárnaponként be­jött és a Beretvás pincére a kí­vánságát tudakolta, megeresz­tett tokával és nagyon gangosán csak annyit bökött oda: — Ser és perkelt. Végszóra kaptam tehát azt a levelet, amely a héten érkezett Szikrából. Pesti barátom a Ti­sza mellé vágyott, én ajánlottam neki a családot és így ír: »Nagyon jól nyaralok, csak belegárgyulok már az ő betűbe. Van, aki azt gondolja, hogy be­szúr néhány ő betűt és máris kész a tőről metszett alföldi táj­szólás, itt azonban az első nap rájön, hogy a dolog nem is olyan egyszerű. Mindenekelőtt Köcskemét Pes­ten van csak, itt nevetnek rajta. Kecskemét az se nem Köcske­mét, se nem Kecskömét, se nem Köcskömét, hanem egész egy­szerűen Kecskemét. Teljesen ért­hetetlen. És nincs »nőm«. A nem az nem, ami annál furcsább, mert az igen az igön. A kenyér az künyér, de a tenyér nem tö- nyér, hanem tenyér. És figyeld csak! Az egyes az egyes, a jeles már jelös, a meggyes az mögy- gyes és a hegyes — no, mit gon­dolsz, mi a hegyes? Högyös! Tiszta csalás. Akarsz háromtagú szavakat hallani? Az eledel az eledel, a felemel az fölemel, a kelepel az kelepöl es a menetel az möne- töl. Tökéletes szélhámosság! Mert mi másnak nevezhetem, hogy a szemetes az szemetes, a kenetes kenetös, a menetes mö- netös és a keresztes — mit gon­dolsz, mi a keresztes? Körösz- tös! Á, ugratnak ezek engem! A legrettenetesebb azonban a négytagúak, mint a rettenetes és hasonlóhangzásúak tájszabálya. A lehetetlen az löhetetlen, a me­legedve az melegödve, a rette­netes röttenetös és a következe­tes az követközetös. És mit gon­dolsz, hogyan kell mondani ezekután azt, hogy kellemetlen? Soha nem fogod kitalálni. Ügy, ahogy írva van: kellemetlen. Ami kétségbevonhatatlanul kö­zönséges ámítása a pesti ven­dégnek, mert kilestem, hogy a kell-t úgy kell mondani, hogy köll, tehát a kellemetlen legke­vesebb kellemetlen, vagy kölle- mötlen, vagy valahogy másként, de semmiesetre se kellemetlen, ez fix. Nem is folytatom a példákat. Te állítólag kecskeméti vagy, neked tehát tudnod kell a sza­bályt. Mert hogy szabálya van, azt már én is tudom, csak azt nem, hogy mi ez a szabály. Azonnal írj!« Forduló postával felvilágosí­tottam, hogy az alföldi nyelvjá­rásterület és a nyugati székely- ség egy része a zárt e helyén ö-t ejt, ez a nyitja a dolognak. Expressz kaptam a választ: »Köszönöm, nagyon boldoggá tettél, csak most már azt írd meg, légy szíves, honnan tudom, hogy melyik a nyílt e és melyik az az átkozott zárt e?!?« Barátomnak innen üzenem, hogy ez az, amit én sem tudok, de csüggednie nem szabad. Fia­tal még, előtte az élet, ha tíz— húsz évig ott nyaral, tökéletesen meg fogja tanulni» Antalnak két helyen fekszik a birtoka, mindkét helyen van tanyája is és hol itt, hol ott volt, bújkált az adóügyi hatóság elől. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tár­gyalta Nagy M. panaszát — amely közben már a Pénzügy­minisztériumot is megjárta —, s megállapította, hogy 1956. évi jövedelemadójának kivetése az általa bevallott és ténylegesen használt terület után történt. Nem fedi a valóságot az az állítása sem, hogy 1956-ban százszázalékos vízkár érte, Ugyanis annak idején 110 száza­lékra teljesítette beszolgáltatás! kötelezettségét. A megyei tanács v. b. a fentiek alapján elutasí­totta Nagy M. Antal adóelenge­dési kérelmét. Egy évre Ítélték a figyelmetlen motorost Szőrös József lajosmizsei la­kos jelzés nélkül akart balra fordulni az egyik útkeresztező­désnél. A mögötte haladó Wart­burg személygépkocsi, amely p Képzőművészeti Alap tulajdonát képezte — hogy az összeütkö­zést elkerülje — jobbról akarta előzni a motorost. A gépkocsi kereke azonban beleakadt egy kerékvető oszlopba és a kocsi az árokba fordult. A bent ülők könnyebben megsérültek cs a kocsiban körülbelül 30 000 fo­rintos kár keletkezett. A kecskeméti járásbíróság Szőrös Józsefet nem jogerősen egy évre ítélte el. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei napilapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Szerkesztőság: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám Telelőn: 25—16. 26—19. 11—22 Felelős kiadó: Molnár Frigyes Kiadóhivatal: Kecskemét. S/wtjadsa« tér 1/a. Telefon: 11—09 Előfizetési dí.i egy hóra 11 Ft Előfizethető és megvásárolható bánnely postahivatalban és kézbesítőnél. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon 15-29, 27-49 Felelős vezető: Szűcs Béla Igazgató 1958. augusztus 3, vasárnap tünk. Cséplés után az összes »ráérő« tagunk részt vesz a ku* bikos munkában. — Mekkora lesz a halastó? kérdeztem. — Négy katasztrális holdra terveztük. Szeptember második felében el is készül. Tagságunk nagy kedvvel határozta el léte* sítését, részben azért, mert je* lentős jövedelmet hoz majd a szövetkezetnek, részben, meri szeretik a halat e— magyarázza a könyvelő. — Bor is lesz a halhoz? <=* kérdeztem tréfásan. — Van is, meg lesz is. Szép a szőlőnk. Nagyobb termést vá* runk, mint az elmúlt évben. Ta* valy 600 hektó volt, az idén — ha nem jön semmi közbe *-* ezer hektót szüretelünk. ELKÖSZÖNÖK, közben azon gondolkodom, hogy összefogás* sál valóban többre lehet jutni. Röckl József levelező * Halastót létesít a csátaljai TJj 7avasz Termelőszöve tkezet

Next

/
Oldalképek
Tartalom