Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-02 / 154. szám
1958. július 2, szerda 3. oldal KÖNYVÁRUS — TECHNIKUMI ÉRETTSÉGIVEL uuuü OUQ0OOÜ0ÜÜO Mord mennek a mezőgazdasági szakiskolát végzett fiatalokf Persze, nem a férjhezmenés jogát vitatjuk, csak a tényekből az tűnik ki, hogy ezeknek a lányoknak nagy többségét tehát ntm hio utáltadat viszi a technikumba, egyszerűen érettségi bizonyítványt akarnak szerezni. A baj ott van, hogy az ilyenek éppen azok elől foglalják el a helyet, a tanulás lehetőségét, akik életcélnak, munkakörnek tekintik a mezőgazdaságot, ott akarnak dolgozni. S a tehenészetekben, baromfitenyészetekben, kertészetekben óriási szükség is lenne minél több képzett, lelkes és lelkiismeretes női dolgozóra. De a mezőgazdasági üzemek még adminisztrátornak is szívesebben alkalmaznak olyanokat, akik — hadd idézzem Zalay elvtárs tréfás megállapítását — »a jelentésekben nem keverik össze a bikát a toklyóval« — egyszóval, értenek a mezőgazdasággal kapcsolatos dolgokhoz. Nehéz egy cikk keretében a tények megállapításán túl helyes receptet is adni a probléma megoldásához. Mert igen szerteágazó s vonatkozásban van számos egyéb kérdéssel: a falun folyó átalakulással, az egesz magyar fiatalság, sokszor bon colgatott felfogásával, az úgynevezett régi és új mezőgazdasági szakember-gárda helyzetével stb. S ha tárgyilagosan, elvonatkoztatott méltányossággal nézzük a dolgot: nem baj, hogy szaporodik a »kiművelt emberfők" száma, érettségizett bérelszámolóink, könyvárusaink, sőt háziasszonyaink vannak. De azért vigyázzunk, mert a technikumok előneve »mezőgazdasági" — s ebben van a lényeg! Ezeket az iskolákat azzal a céllal — s tegyük hozzá: óriási áldozatok árán — hozta létre és tartja fenn az állam, hogy innen valóban olyan szakemberek kerüljenek ki, akik a tanultakat a megfelelő helyen hasznosítják is. S aki nem tekinti hivatásterületnek a mezőgazdaságot, az most, a beiratkozás napjaiban ne a mezőgazdasági technikumok, hanem az általános gimnáziumok ajtaján kopogtasson Címzett! KÁLDOR GYÖRGY Kecskemét Köszönjük, hogy sok ezer ol- ; vasónk között Ön is vélcményé- I vei kitöltve küldte vissza a köz- ! véleménykutatási lapot. Vélemé- ; nyével — mert egy-két pontjával nem értünk egyet, cs mert címet nem közölt — nyílt levélben szeretnénk foglalkozni, hiszen úgy érezzük érdemes: ha módszerekben nem is, de céljainkat tekintve megegyezünk. ; Mint írja, »általában vévo elég tartalmas és érdekes a Petőfi Népe. A jól átgondolt, könnyen érthető vezércikkeket, valóságot megközelítő bel- és külpolitikai ; híreket is szerelem, lehetőleg I propaganda nélkül. Népi kedvc- ! lem azonban a hosszúra nyújtott politikai cikkeket, s a ku- lákasszonyt lerántó írást és a ; többi, paraszti életből vett té- [ mát, amelyek a földesúr, s . a kulák kizsákmányolásról szólnak. Ez régen igaz volt, de azt már olyan sokan, nieg annyi variációban megírták, hogy érdekessége nincs, sőt ma már idejét is múlta!" Nem tudjuk, mit ért Ön »propagandán". Azt azonban látjuk, hogy érdeklődik, s a cikkeink hosszúságára vonatkozó megjegyzésével egyet is értünk. De nem hisszük, hogy helyesen cscAklk szívükön viselik a köz ügyeit ('BdUáizö-gi tan a citri q.ö k. A zamatos szamóca termesztője Népszerű ember Kovács István ballószögí tanácstag. Nemcsak választókerületében becsülik, hanem az egész községben. Jól ismerik gazdatársai, mert két hold 400 négyszögöl földjén szinte csodákat művel. — „Kihozza a földből, amit lehet” — mondják róla és valóban a legjobb minőségű, légzamátosabb szamócát ő termeli az egész környéken. A szamóca termelésben segíti paraszttársait is. Ellátja őket tanácsokkal, palántákkal. Régebben, amikor dűlőbiztos volt, akkor is sok jó tanácsot adott a gazdáknak. Ezért jelölték őt a körzet lakói, amikor tanácsválasztásra került sor. Kovács István pedig igyekezett a bizalomra rászolgálni. Minden tanácsülésen részt vesz és mindig van egy-két szava választókörzetének érdekében. Tudják róla, hogy a köz ügyét szívén viselő ember, ezért beválasztották a községi tanács végrehajtó bizottságába, majd a pénzügyi állandó bizottság vezetését is rábízták. A homokbuckák megkötője „Ltts-zMi" kőmb fcimúit mar as ebédidő, amikor Kiskunhalastól délnyugati irányba robogott velünk a | szerkesztőségi kocsi, kedden, jú- * nius hó 24-én. Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy előttünk, az út szélén, kombájn ácsorog, mellette masiniszta-féle emberek. Egyikük felemelte a karját, s véltük: nyilván segítséget kér a gépko- csivezé'őnktől, aki le is lassított, már majdném megállt; de nem kellett semmiféle segítség, csak lassan hajtsunk, kiáltották a kombájn mellől. Nem volt nehéz kitalálnunk, h miért. Fogaskerekek, csapágyak csillogtak rongyokra helyezve a gép mellett, olajosán, a „kibelezett.” gén belső alkatrészeinek nem szolgáltuk volna hát a hasznát, ha rájuk poroz az autónk. Az országúti szolidaritás íratlan parancsának eleget téve szót. fogadtunk, lépésben hajtottunk tovább, de semmiképpen sem gondolva arra, hogy nemsokára szó esik erről a kombájnról. Már a kunfehértói Vörös Hajnal tsz irodájában derült ki, hogy kell róla — sajnos — beszélni és írni is. akárcsak a társáról Érdeklődve ugyanis az atatás- cséplés előkészületeiről, Kozó Ferenc élvtárs, az elnök elmondotta, hogy aggodalommal tekint a tagsággal együtt a 44 hold ősziárpájuk, meg 100 hold búzájuk aratása-cséplése elé. Mivel hogy ennyi gabonának a kombájnaratására szerződtek a Kiskunhalasi Gépállomással. Az aggodalom oka pedig a következő. A is* tuvefai bézierőtel levágták a szövetkezet 10 hold francia perjéjét, meg az 5 hold káposztarepcéjét, de a cséplést már a gé«*1 lomás komtvHbi'i-* bízták, abban a reményben, hogy a gép az elinúit hét csütörtökén. vagyis 19-én már nekiláthat az árpa aratás-esáplésé- nek is. De még 24-én sem végzett a lco**vth»}n ~ tésével, mert — Kozó elvtárs állítása szerint — 3—4 órás munka után meg kellett vele állni, s félnaphosszat javítani. Ezért a késedelem, pedig az árna túl van a ’ ombájnérettsé- gen, már tárolásra is érett, s bár szerencsére, nem volt zuhogó e:" mi leverte volna a jónak ígérkező termest, további halogatásra nincs idő. mert aratás Jávorka Péter hatholdas középparasztot 1957-ben választollák meg tanácstagnak. Azok közé az emberek közé tartozik, akik nehéz munkájuk mellett a közben földre pereg a mag java; «sze. Mii lehet itt tenni? Az elnök a génáilomástól másik kombájnt is '-ért. ezt el is indították, de — már útközben „bekrepáll”; ott javítgatták az árok szélén, figyelmeztetve az arra haladó hogy latson haladtának cl a „kényszer-szerelőműhely” mellett. — Erek szerint a gépállomás nem végezhetett valami alapos munkát a knm’'"i«,iav-”ásnál — • - s„ „„ »’-••••->ek. — Ű«v látszik, nem — hagyja hc’-nsöfi. — PérH « tevászi munkákat olvöh kiválóan végezték a ♦••• ’ '-rri—'i, hegy nem győztem őkét dícs-^hi. a fogj a---* rik „ t.-éposztarepcét csé plőhöz, ott talán többet is megtudunk. Elsietem a gépet, ahogy halad boglyától boglyáig, hogy kicsénelje a beléje etetett repce magját. Hosszabb időn át. tartózkodóm ott, s nincs se'rúmi baj. Ügy látszik, a bejáratást lianVagoIták el a gépállomáson, s azt már munka közben kellett, elvégeznie a gépnek, sok-sok megállással, holott Itt már a minél gyorsabb aratás-cséplés volna a feladata. De az előző állások miatt megkérdem Müller Imrét a kom báj nőst is: lekednénk, ha szó nélkül hagy- nánk a kulákokról irt szavait. Emlékezzék qsak 1956-ra, amikor megyénkben is nem egy földbirtokos és kuiák követelte vissza földjét. Nem idejéímúlta hát az ő leleplezésükről szóló cikkek írása sem. Mi igyekszünk megyénk életének hű tükörképe lenni: ném írunk »mondvacsinált« kulákokról, de megírjuk azt a kulákasszonyt, aki fiatalkorú gyermeket tart magánál cselédként, ingyen és nyomorúságos szálláson. Mint levelében közli, szeretne levelezőnk lenni, csak mivel minket ateistáknak, kommunistáknak tart, úgy véli, hogy írásait mi nem közölnénk lapunkban. Téved. Nyílt levelünkben éppen azért fordulunk Önhöz, hogy megmagyarázzuk: levelezőinktől nem kívánunk léptcn- nyomon világnézeti megállapításokat, hanem községük életének mindennapjairól, saját gazdálkodásukról, munkájukról várunk tőlük híreket. Ez úgy véljük, megyénk valamennyi lakosának érdeket szolgálja, nem zárja ki tehát annak a lehetőségét sem, hogy a világnézeti kérdésekben velünk egyet nem értő, jó szándékú és becsületes embereket levelezőink közé soroljunk. Reméljük, nyílt levelünk eljut Önhöz, s rá a válaszként egy alapos és részletes tudósítást ír saját munkájáról, melyből közelebbről is megismerkedhetünk Önnel. Üdvözlettel: Fábián Gábor tanulást sem hanyagolják el. Szorgalmának és tudásának eredménye, hogy a szélhordta homokbuckákon gyönyörű szőlőt létesített. A környék lakói azért is becsülik, mert a szőlészet terén szerzett tudásával szívesen segíti őket, ezért bizalommal fordulnak hozzá tanácsért. Tagja a tanács mezőgazdasági állandó bizottságának. Tapasztalatait ott is hasznosítja. Az ő irányításával hozták létre például a községfejlesztési alapból létesített gyümölcsfa csemete- kertet is. Sok sikert kívánunk további munkájukhoz. — Rosszak az alkatrészek? ■— Nem. — Felületesen végezték a gépjavítást? — Igen, ez a sorozatos géphibák oka — feleli. — Az a baj, hogy olyan szerelők javították ki a kombájnt, akik 1954-ben végeztek tanfolyamot, amikor a kombájnt még éppen csak megemlítették. — Maga részt vett a javítási munkában? — Nem. Akkor más beosztásban dolgoztam. Ennyi az interjú, s benne az igazság, hogy bizony, a kombájn hiába magánjára gép, önmagától nem javítódik ki, ahhoz szakemberek keltének, s az is, hogy a kombájnos nécsak akkor ismerkedjék vele. ha már vezetni kell a gabonatáblákon. Reméljük, ha előbb nem. hát most, menetközben, a gépállomás szeóetőeárdája mindent elkövet, hogy a további esel leges hibákat gyorsan kijavíthassa, mert nem mindegy, hogy a kenyérnek való és a lakarmánv- gabona a földre kerül-é, vagy a zsákokba. A gépáttnmá* vezetősége pedig — még így is jobb későn, mint soha — levonja a tanulságot, s lövőre nem aratás-cséplés közben, meg az országút szélén javíttatia ki a komba injait. ítariánf Huszonöt ifjú ember — fiú és lágy vegyesen — izgalomtól piros arccal sétálgat szplftásra várva a Kiskunfélegyházi Mező- gazdasági Technikum széles folyosóján. Érettségizők. Pár nap múlva kezükben a bizonyítván} s ahogy mondani szoktuk: kilépnek az életbe. Mi lesz velük? ■-*- Négy katonai iskolára jelentkezett, hatan egyetemre mennek továbbtanulni, az agrár-, illetve állatorvosi szakra, újabb hat elhelyezésére ígéretet kaptunk a megyei tanácstól — a többi egyelőre nem tudja, hogy hová megy — sorolja Za- lay igazgató. Így állunk tehát. Huszonöt mezőgazdasági szakiskolát végzett embernek alak tyy hányada marad a »szakmánál« s helyezkedik el a mezőgazdaságban, a többi a legváltozatosabb pályákon köt ki. A probléma nem idei keletű. Az iskola igazgatóhelyettese készségesen rendelkezésemre bocsátotta azt a kimutatást, amely 1945-ig visszamenően mutatja a végzett tanulók munkahelyét. A kimutatás szerint ideális a kép: a három év alatt leérettségizett több mint száz fiatal jó része állami gazdaságban, gépállomáson helyezkedett el. De a valóságban ma már nagyon keveset találnánk ezeken a helyeken, annál többet vállalatoknál, üzemekben és különféle hivatalokban. Jellemző példa B. G. esete. A technikum elvégzése után a Lenin Tsz-be került állattenyésztőnek. Három hónap múlva üzembe ment, ma a könyvesboltban dolgozik. Mezőgazdasági szakképesítéssel. A tanács mezőgazdasági osztálya felajánlotta neki a mezőőri állást. Szántó íőagronómusnak ugyanis igaza van, amikor hangoztatja, hogy ez a munkakör ma már egyre inkább szakembereket kíván. A mezőőrnek termelési szaktanácsokat kell adnia, területméréseknél segédkezni, érteni a bonyolult számításokhoz, ismernie kell és helyesen ismertetni a különféle rendeleteket, stb., s ez a mai, többségükben pár elemi iskolával rendelkező mezőőröknek nehezen megy. Kiskunfélegyházán 1000 forint fizetést kapnak a mezőőrök — tehát elég tisztességes összeget — s a technikumot végzett fiatalokkal lassan fel lehetne cserélni a kiöregedetteket. De egyik sem vállalja, meg B. G. sem. Zalay igazgató elmondja, hogy a végzett fiatalok nagyrészében túlieay az aayayiauág. Kétezerforintos havi fizetésről, s aktatáskával járó, legalább osztályvezetői beosztásról álmodoznak rögtön, ahogy az iskolából kikerülnek. A termelőszövetkezettől — tisztelet a kivételnek — szinte irtóznak. A járási pártbizottságon Tóth elvtárs elmondta, hogy a járás tsz-éiben mindössze hat helyen van fiatalkorú agronómus, a gépállomásokon egy sem, s a községi felügyelői állásokat is csak nagy nehézséggel lehetett betöltetni. Legszívesebben állami, cél- és tangazdaságokba mennek a fiatalok. de brigádvezetői beosztásnál alább ott sem adják. Érdekes a helyzet a leányokkal is. Minden évben nagy számmal jelentkeznek, de egV”é- szük egy-két év múlva kimarad s ha végez is, egykettőre férjhez megy s nem vállal állást'. Nagy Erzsébet érettségi után egy darabig adminisztrátorko- dott a Dózsa Tsz-ben, most otthon van. Récsi Margit szőlész- agronómus Cegléden háziasszo- Byoskodik, nincs állásban*
