Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-09 / 160. szám
1958. július 9, szerda 3. oldal cA kommuniita lanáeüag. ue.tj.ihe a fiddouliíaüli lanácifaq, imigkájál Ä tanácsok pártirányításáról Sok ssó esett már a tanácsok pártirányításáról, gyakorlati megvalósításában azonban még mindig sok a kívánnivaló. Különösen az MSZMP ama határozata után merültek fel problémák, amely kimondja, hogy a pártszervezetek nem hozhatnak kötelező határozatot az államhatalom szerveire — a tanácsokra. Sok tanácsi és pártfunkcionárius nem lát világosan e kérdésben, ezért különféleképpen magyarázzák. Az egyik helyen a pártszervezet magára hagyja a tanácsot, a másik helyen meg a tanácsok vélekednek úgy, hogy tetszés szerint vehetik figyelembe a párthatározatokat. Néhol a pártirányítás kimerül a párttitkár és a tanácselnök közös megbeszéléseiben, vagy abban, hogy kölcsönösen részt vesznek egymás vb- ülésein. Vannak azután olyan községek is — Borota, Jánoshalma, Balotaszállás, Kéleshalma stb. —, ahol még ezt sem teszik. A Központi Bizottság határozatával nem lazítani, hanem erősíteni akarja a párt és a tanács kapcsolatát. Véget akar ugyanakkor vetni annak a régebbi, hibás gyakorlatnak, amikor az államigazgatásban való járatlanság miatt olyan kötelező párthatározatok születtek, amelyek nehezítették a tanácsok munkájának helyes kibontakozását, sértették önállóságát. Legelőször is le kell szögezni, hogy a párt rendszeres irányító munkája nemcsak szükséges, hanem nélkülözhetetlen is. A pártszervek azonban csak akkor tudják helyesen megvalósítani a tanácsok pártirányílását, ha tisztában vannak a tanácsok hatáskörével, felsőbb rendeletekkel, a tanácsok előtt álló legfontosabb államigazgatási teendőkkel. A tanácsok pártirányitá- sa nagyon sokoldalú és bonyolult feladat, hiszen a proletár- diktatúra a tanácsok munkájában realizálódik. A párt a tanács pártirányítását, a tanácsokba beválasztott és az apparátusban dolgozó kommunistákon keresztül valósíthatja meg. Tekintettel kell lenni arra, hogy a kommunista tanácstagok egyrészt választóik érdekeit, másrészt a párt célkitűzéseit képviselik. A kettő ugyan nem ellentétes, mert a párt érdeke megegyezik a dolgozó nép érdekeivel, mégis erről meg kell győznie választóit és a párton- kívüli tanácstagokat, amelyek között sokféle gondolkozásé ember van. A% előbbi megállapítás hatványozottan érvényes a tanács vezetőire. E téren sincs minden rendben a kiskunhalasi járásban. Vannak tanácsveze- tők, akik nem tartanak jó kapcsolatot választóikkal vagy a pártszervezettel. Vannak akik egyéni érdekeiket a közérdek fölé , emelik és olyanok, akik ugyan szóban egyetértenek a párt és a kormány célkitűzéseivel, de cselekedeteik ellentétesek. Nem egy tanács vezető például népszerűsíti a termelőszövetkezeteket, szóban elismeri, hogy ez az út vezeti parasztságunkat az emberibb, jobb élet felé, de ő maga 3—10 hold földön egyénileg gazdálkodik. A kommunista tanácstagokra hárul az a feladat, hogy a tanácsüléseken a meggyőzés és politikai érvelés útján érvényesítsék a párt befolyását, irányelveinek megvalósulását. Hogy ezt megtehessék, szoros kapcsolatot kell kiépíteniük a párton- kívüli tanácstagokkal. Csak így nevelhetik őket arra, hogy helyesen képviseljék választóik érdekeit, hogy el tudják választani a közérdeket az egyéni érdektől, elintézzék választóik ügyes-bajos dolgait, felkarolják helyes javaslataik, kezdeményezéseik megvalósulását, rendszeresen tájékoztassák őket a tanács előtt álló feladatokról. A kommunista tanácstag segítse felkészülni a tanácsülésre a pár- tonkívüli tanácstagot, hogy az ne csak képviselője, hanem gazdája is legyen körzetének, kulturális. községfejlesztési és egyéb ügyekben. A kommunista tanácstagra hárul az a feladat is, hogy szoros kapcsolatot teremtsen a lakossággal, s Így értesüljön mindenről. Ilyenformán a pártszerve- vet és a tanács vezetőit tájékoztatni tudja az egyes határozatok végrehajtásának hatásáról, annak hibáiról vagy eredményeiről. Legyen szószólója minden olyan ügynek, amely előbbre viszi a tanács és a párt célkitűzéseit. Ugyanakkor szálljon szembe és leplezze le a körzetében vagy másutt megnyilvánuló revizionista vagy párt- és államellenes nézeteket. Természetesen ez a munka megköveteli, hogy a kommunista tanácstagok példamutatóan lássák el megbízatásukat s ez sok időt vesz igénybe. Éppen ezért pártszervezeteink segítsék a kommunista tanácstagok munkáját és ne adjanak más pártmegbizatást számukra, ellenben rendszeresen számoltassák be őket fontos pártmunkájuk eredményeiről. I unnak nteyr kommunista tanácstagok községeinkben, akik nem éreznek komoly felelősséget megbízatásuk iránt. Mindezek dacára megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben többségük szinte élethivatásának érzi tanácstagi munkáját, s példájuk nyomán a párton kívüli tanácstagok körzeteiben is sokat javult a munka. Ezáltal egyre közelebb állunk ahhoz az időhöz, amikor dolgozóink a tanácsokat nemcsak elismerik, hanem tanácstagjaink többségét szeretik és munkájukat meg is becsülik. Föiúi János Felülvizsgálat, amely bizalmatlanságot szülne Levelet kapott szerkesztőségünk a közelmúltban E. S. olvasónktól, aki a »Mi, dolgozók, leplezzük le a sikkasztókat, bűnözőket, korrupciós személyeket« című cikkét akarta lapunkban megjelentetni. Mi azonban — bár szándéka nemességét nem vontuk kétségbe — mégsem közöltük a cikket túlzó és egyoldalú megállapításai miatt. Ugyanez a cikk azonban egy másik újságban is napvilágot látott, s ezért kötelességünknek érezzük, hogy az immár elég széles olvasótábor elé került véleménnyel vitába szálljunk, megelőzve ezzel a félreértéseket. E. S. a következőket írja: »Én azt hiszem, nagyon sok dolgozó nevében kérem: vizsgálják felül a hirtelen gazdagodókat, Pannónia motorosokat, a bázve- vőket, a 20—35 ezer forintos bútort vásárlókat, de nem utolsósorban a nem dolgozó, és mégis divatosan öltözködő és feltűnően költekező urakat!« Szerintünk bizalmatlanságot váltana ki a ház-, motor- vagy más, nagyobb összegű árut vásárlók általános »felülvizsgálata« minden olyan becsületes, takarékos emberben, aki hosszú évek során át gyűjtötte pénzét családi házra, motorra, s ha kellett, nem járt szórakozni, a saját szájából vonta meg a jó falatokat, csakhogy vágya teljesüljön. Bizalmatlanságot váltana ki és olyan helytelen, nemkívánatos elv kialakulására és terjedésére vezetne, amely szerint: »Nem érdemes takarékoskodni, mert aki gyűjt és vásárol — az mind gyanús!« Vitába szállunk hát E. S.-el, s ha tudjuk is: nem szándéka valamennyi takarékos ember felülvizsgálata —, cikkével mégis ezt a benyomást keltette, hiszen megtakarított pénzen nagy összegű árukat vásárló ember — szerencsére — egyre több van! Államunk lehetőséget is ad a kisembereknek forintjaik megtakarítására, sőt házépítésükhöz segítséget nyújt, s ugyanakkor a korruptok, sikkasztok leleplezésére s megbüntetésére is a legnagyobb gondot fordítja, — elválasztva így a szemet az ocsulól. Boltjaink forgalma nem a sikkasztok, korrupt emberek »keresetére« épül tehát, — hála az állam kettős: kisembereket segítő, korrupciót letörő tevékenységének —, hanem a becsületes emberek forintjaira. Az E. S. által terjesztett nézet alkalmas lenne arra is, hogy ennek ellenkezőjét támassza alá Fábián Gábor 3000 hoíland baromfi Sükösdön rójószág szépen fejlődik; Már darabonként egy kilósak. A külföldről behozott baromfiak nagytestűek és bő tojók. Holland baromfiállomány nevelkedik a sükösdi víziszár- nyastelepen. A csibéket vérfelfrissítés céljából hozatták Hollandiából. A több mint 3000 apSzép itt az étet, Ua i/eicitekct is A tikkasztó napfény jókedvűen érleli a gedeoni földeken a a súrűgyöngyű sárfehér. Még a szél is mezítláb jár ebben az ünnepélyes nyárban — a zaj kinnreked a harangzúgásos faluban. Gedeon — Izsák község tanyavilágának egy része. Ringó kontyú szőlők hullámzanak egész a látóhatár hajlatáig. Távolról idehallatszik a kombájn zakatolása s a szél napfényes szárnyai szívünkbe röpítik az aratók dalát. Felföldi Erzsébet, gedeoni tanítónő meglepődve fogadott bennünket. Ki tudja, mit gondolhatott magában, az autóval berobogó »fejesekről«. Mi szél sodorta vajon ezeket ide? — Ilyesféle kérdést olvastam ki a tekintetéből. De van, amikor csalódik emberismeretünk. Csodálatos oálíozás Íjat éo alatt tpeloécián — Szabó Pál író megyénkben — II. Petőfi Sándor irodája. Helvécia, Állami Gazdaság. A pesti veralégek ismerősek, itt: Szabó Pál 1956-ban azt a nevezetes cikkét az itteni látogatása után írta meg; Szendrei József együtt dolgozott annak idején Petőfi elvtárssal a Duna—Tisza közi csatorna építésén. Most együtt emlékeznek azokra az időkre. Lám, az évek alatt így léplek előre. Egyik író lett, a másik egy ilyen mammut-gazdaság vezetője! JJtiei&dai gazdaság. ez ? Ezernégyszáz hold szőlő, ötszázhatvan hold gyümölcsös 20U holdas faiskola, 200 hold kertészet! Egy egész kis birodalom. Nem tudom megállni, hogy ne írjak le ide még néhány számot: a gazdaság 1957-bcn öt millió forintos nyereséggel zárta az évet; 1500 dolgozó van itt; százhúsz hold szőlő már teljesen gépesítve van. Nem sorolom tovább, mindebből már erősen látszik, hogy milyen is ez a hely, ahol vagyunk. Pali bácsit itt is, mint kőrútunk minden más állomásán, minden érdekli. Alig győznek válaszolni a kérdéseire. Az a legérdekesebb, ahogy az egyes helyi dolgokat megyei, sőt országos szintézisbe hozza a beszélgetésék, viták folyamán. Érdekesek ezek a viták. Sok mindenről I ’ S néhány perc múlva már a tanyai tanítók életéről, a tanyavilág szorgos népéről s a kulturálódási lehetőségekről szőttük gondolatainkat. : — Szép itt az élet, de verejtéIkes is. Hat éve tanítom a csodál- j kozószemű parasztgyermekeket, ♦ bizony nem könnyű a feladatom. |A szülök még ma is nehezen éritik meg a tanulás fontosságát. J Mélyen él bennük a konzerva- | tizmus és gyakran hallom tőlük: * nem akarok én minisztert ne- i vélni a gyerkemből. Karcolja le ja nevét — ez is valami már. I '»Kapa-tanárt* nevelek belőle. — (Az ehhez hasonló gondolatok ele- | vénén élnek a tanyai szülők tu- jdalában. S ilyenkor szívembe jmarkol a fájdalom, nyakamba lueszein a dűlöutakat s agitálok. *Hivatásom és lelkiismeretem pa- I roncsa ösztökél, hajt: le kell igyürnöd a lelkeddel, a meggyő- izés igazságos erejével, az ételiünknek szépséget adó felvilá- Igosílással a piroscserepes ta- \nyákban szunnyadó maradiságot. *Némelyeknél én kerülök ki győztesen, de van úgy is, hogy csatát vesztek. ( összetekint. Gondolatai- ; ^ ban a jövő napfényes útjait járja és az arany ló határiban úgy érzi magát, mint aki {sokat fáradozott a holnapok ragyogásáért. | — A pedagógus ne csak a mába éljen, hanem kutassa a holnap lehetőségeit is. A gyermekekért elsősorban mi vagyunk felelősek. Egyszerű kézlegyintéssel, vagy nemtörődömséggel, I nem lehet intézni a maradi szü- llőket. Csak egy példát említsek: 1 az én osztályomba ián Kovák Laci és Kovák Gyula. Hadilábon álltak a tanulással. Ez még párosult a hanyagsággal és a csavargással is. Egyszóval kerülték az iskolát. Elmentem a szülői házhoz s amikor megtudtam, hogy az édesanyjuk meghalt, megértőbb lettem a gyermekekkel szemben. Az apa egyedül műveli földjüket s a gyermekeket is bevonja ebbe a munkába. Gyurka nagyon sokat hiányzott. Az apa eleinte csak bólogatott, de mikor megmagyaráztam neki a tanulás fontosságát, rövidre fogta a gyeplőszárat s a fiúk megemberelték magukat. Nem szabad lemondani egyetlen gyerekről sem. Régen azt mondták rólunk, hogy mi a nemzet napszámosai vagyunk. Ma a nép tanítói. Pedagógiai érzék, lélektani ráhatás is szükséges a szülők nevelésénél. Ez a többletmunka is hozzátartozik a pedagógus hivatásához. Erzsiké nemcsak az iskolán kívüli nevelésben, hanem a kulturális munkában is kiváló példát mutat. Kollegái segítségével, megszervezték a tanyai színjátszó csoportot. A fiatalokon kívül a felnőttek is részt vesznek benne. B. Szabó Istvánná, Petrányi Rozália és Bodor Imre a leg- szorgalma' abbak közé tartoznak Ebben az évben előadták: »A tanító nadrágja« és az »Ugratás« című egyfelvonásos színdarabokat. Felföldi Erzsébet az izsóki színjátszó csoportnak is tagja. Az Idén szerepelt a »Tanítónő-—ben, a »Nagymamá«-ban és a közkedvelt műsoros estéken. Szép hangja van s a falusiak örömmel hallgatják. Nyári szabadságát üdüléssel és szórakozással tölti. A pedagógus szakszervezettől beutalást kapott Siófokra. Onnan felutazik Pestre és a Károlyi-kertben rendezelt hangversenyekben gyönyörködik ősszel amikor visszatér az almáktól pirosló határba, szívében új dal, új nóta csendül, megkezdődik újra a munka: s gyermekek nevelése. Bieliczky Sándor S hogy sematikus. (Remélem, mindenki megérti lassan, hogy az élet hű ábrázolása nélkül értéktelenné lesz a műalkotás. És egy kicsit szükségtelenné.) Pali bácsi is azt mondja. Sőt, egész nekimérgeskedik, amikor a nádfedeles kunyhókat említem neki. — Hol vagyunk már attól — mondja. Száll a kékköves lé, mint a füst. Kovács Imre traktoros úgy ü! ott, a 140 centire felemelt gépen, mint egy ... Nehéz a hasonlítás, olyan különös. Napi húsz holdat tud permetezni így, másodmagával. Ügy érezzük, hogy a miénk az egész határ, ameddig csak ellátunk. Ez a csodálatosan szép zöld világ! Drága föld ez és drága nép, azt érzi az ember, igazán nagyon érzi, hogy jó élni, jó harcolni, legyőzni a régit, belekapaszkodni az újba és nem ereszteni el, soha, soha. Ami a legszebb: azok, akik itt élnek és dolgoznak, büszkék erre. (Jogos. büszkeség ez. Amit itt ők csinálnak, bármilyen furcsán is hangzik, az amolyan honfoglalás-féle. Egy új világ alapköveit rakják le, nagy-nagy szorgalommal, lankadatlan erő- vei, végtelen kitartással, (Folytatjuk) Varga Mihály tanúskodnak. Egyrészt: a híres író, a vidéki ember, az úgynevezett egyszerű ember, mennyire képes országos méretekben gondolkozni. Jó, hogy itt van néhány olyan elvtárs, aki egy-egy problematikusabb kérdés esetén kitűnő tájékoztatást nyújthat vendégeinknek: Szabó Lajos elvtárs a megyei pártbizottságtól, Kovács Endre, a Hazafias Népfront megyei titkára, Tóth László, a Katona József Társaság elnöke. Érdekes üt ez a mostani. Koncsög-telepen vagyunk. Engedd, olvasó, hogy megfogjam a kezed... Gyere csak ide! Nézd, százhúsz hóid szőlő, huzalos. nii’wélésnél. (Ez a százhúsz hold, amelyen tavaly mintegy kilencezer mázsa szőlő termett, ezelőtt néhány évvel még birkalegelő volt. Farkas László, telepvezető, még jól emlékszik arra az időre. Nem csodálatos változás hat év alatt?) — Most traktor zúg fel és elindul a magas szőlősorok között, üt sort permetez egyszerre. Gyönyörű, kékes ködfelhö száll a magasba. Micsoda látvány! Festők hol vagytok? Elég düledező kunyhót és éppen elég unalmas alkonyt festettetek már, vigyétek ezt inkább a vászonra! Ezt ki is mondom a többieknek, de: — Ohó — mosolyog Szabó Lajos <=* azt mondanák ? festőre.
