Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

f. oldal

195S. július 5, szombat

„Nemsokára ilyen lesz egész Magyarország"

— Szabó Pál író megyénkben

Felhős reggel. A fák levelei még vizesek az éjszakai esőzések után. A repülőtérrel szemben, nem messze Kecskeméttől, terül el a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. 3830 hold: bizony, szép, nagy földterület. Elég lenne bejárni gyalog. Itt, ezen a történelem során sokat látott területen, ahol most olyan igen nagyon szép, tiszta, rendezett minden, — itt végzi kutató-kísérletező munkáját Mészöly Gyula, Kossuth-dí- jas kutató vezetésével 14 tudományos munkatárs és 11 tudományos segédmunkaerő. Itt dolgoznak, kutatnak, keresik a módokat, hogyan, milyen eszközökkel lehet megváltoztatni a növények tulajdonságait, egy nagyobb és jobb termés reményében.

Lépegetünk a nedves földön. Kiss Árpádot, az itteni egyik kutatót hallgatjuk, aki lelkesen magyarázza a különböző búza- nemesítési eljárásokat. Mutogatja a búzafajtákat. Ez itt a kaukázusi, emez amerikai, amott az olasz, majd óiéin, azután a magyar bánkúti.

Qíem qjgáeünk

(íiödáLUomi

Jobbára a vendégünkkel beszél. Szakember a szakemberrel. Mert Szabó Pál annak számít. A parasztság életének kiváló ábrázolója ismeri a mezőgazdasági munkát. De itt olyan dolgokat lát, amiből ő is tanul. (Jellemző, amit búcsúzáskor beírt a gazdaság vendégkönyvébe. Ügy érzem, le kell ide írnom, szóról-szóra: »Nagyon szép s én azt hiszem, hogy nem sokára ilyen lesz az egész Magyarország.«)

Kell-e beszédesebb bizonyítéka az író szocializmusba vetett bitének? Ügy gondolom, hogy ez az egyetlen, szerényen odaírt mondat elég meggyőző lehet azoknak, akik titkon az írók hallgatásában, a mától való elfordulásában reménykedtekFolyik a beszélgetés. — Csak ámul-bámul az ember attól, amit itt lát és hall. Feltárul előttünk a messzi-jövő. És olyan jövő ez, amiben nem lehet nem hinni, — amiért nem lehet nem lelkesedni. Ezt Pál; bácsi is elmondta jó- néhányszor. Érdekes volt, amikor a többiekhez fordult: — no, fiúk, rajtatok a sor, ez nektek készül!

— Na, hiszen még Pali bácsi sem olyan öreg! — jegyzi meg valaki.

ö mosolyog.

— Nem is érzem magam annak. De hát a 66 év: hajjajaj... — És ilyenkor derűsen, csillogó szemmel felnevet.

Minden érdekli. Mennyit és mit exportálnak? Milyen termés várható, hogy áll a gépesítés? De elsősorban az ember érdekli.

Móra Ferenc:

A HONTI 1GRICEK

A Móra-sorozat új kötete 32 elbeszélést tartalmaz a serdülő ifjúság számára, négy ciklusban. Címadó elbeszélése egy mulatságos történetet mesél el Hont megyei kanászokról, akik tülökből, dudából, furulyából a legcifrább dallamokat csalják elő. De pogány-mód makacsok: csak akkor fújják, ha nekik úgy tetszik. Egy napon népdalgyűjtők érkeztek a megye székhelyére, hogy meghallgassák őket. Az alispán összehivatta a kanászokat és előadta nekik, hogy Bécsben a királyi udvar kanászt keres, mert nincs, aki felébresz- sze reggelente. Erre sorban mindegyik bemutatja tudományát a népdalgyűjtők legnagyobb gyönyörűségére.

szolgákká váltak az államilag intézményesített és védett, csalások és kegyetlenségek következtében. A társadalomrajz mélyül, szélesül ebben a műben: nemcsak az emberkereskedelem módszereit tárja fel élesen, hanem az indiánok hagyományos kormányzási rendszerének szertartásait is; egy idegen nép gondolat- és képzeletvilágát hozza közel a magyar olvasókhoz.

Dosztojevszkij:

A KIS HŐS

látó kastélyában töltötte számos más vendéggel egyidőben. Közöttük volt egy vidám és szép fiatalasszony, aki különös érdeklődéssel, sokszor incselkedve foglalkozott a fiúval és élvezte annak pirulásait. Soha nem tapasztalt érzéseket ébresztett a fiúban ez a találkozás, mely búcsúzás nélkül, váratlanul ért véget.

Ára 14,50 Ft.

Traven: Embervásár (Magyar

Helikoni. Kb. 384 oldal, fűzve 24.— Ft

vászonkötésben 32.— Ft

A regényben már nem a jobbágyi sorban levő indiánok küz- deimes élete, hanem a mexikói „szabad” parasztok sorsa tárul fel előttünk. Érdekes történet keretében mutatja meg a szerző, hogy miközben a diktatúra ország-világ előtt demokráciát, szabadságot, jogegyenlőséget hirdetett — ezek a szabad parasztok is menthetetlenül rabXXXHXKKKKKK) OOOOOOOOOOOO'

Megvalósítható Ötlet

«^^«-rxrv'V'W1-, ^^^/*^^*-*>^*^**^>*r***i4*^^’.+^^*-*^

(JmiLlícl üdülő- (Duu/uiixcemi?

A dunavecsei járási pedagógus szakszervezeti napon többek között szó esett a pedagógusok nyári üdültetéséről is. Sokan kifogásolták: kevés a pedagógus üdülő, s ami van, az is túlzsúfolt. Ahogy azonban a tanítás módszereiben számtalan új ötletet találn: a pedagógusok, úgy a nyári üdültetésüket is egészséges ötlettel oldhatnák meg. Javaslatuk szerint a következőképpen:

Kevés pénzzel, kis ötletességgel a pedagógus szakszervezet Dunavecsén turista rendszerű üdülőt létesíthetne, amelyet

Milyenek, hogy dolgoznak? Szeretné látni őket. Valamennyit. Beszélni velük. Vitatkozni, viccesen évődni, emlékezni. Vagy akár a jövőbe látni.

— Széfi világ, ex Ül,

— mondja Szabó Pál.

— Ez alkotó munka — szól közbe Mészöly Gyula — állandóan újat kell teremteni.

— És költészet — jegyezte meg valaki mellettünk, talán Bieliczky Sanyi.

Egyszóval, kimondott, vagy ki nem mondott gondolatok, érzések hullámzanak bennünk. Egyforma lelkesedéssel szerzünk tudomást a tudomány és az alkotókedv e szép győzelmeiről. Milyen kár, hogy kevés az időnk! A vendégek sokmindenre' kiváncsiak még. (Itt van Szend-' rei József, fiatal pesti írónk is, akiknek a Lesz még gyümölcs a fár című könyve a könyvhét egyik érdekessége), Szabó Lajos, Kovács Endre és Tóth László biztatják a vendégeinket: menjünk már, sok út áll előttünk. Szeretnénk minél többet megmutatni megyénkből.

A virágokkal teli, remekül parkírozott,, tiszta udvaron búcsúzunk a házigazdánktól.

Irány: Helvécia. Az úton a látottakról beszélgetünk." Meg arról, hogy ezt kellene csinálni az íróknak: az életet a maga teljes valóságában a helyszínen megismerni.

Iskolaépítés rekordidő alatt

Lajosmizsén készül el az ország első előregyártóit elemekből épült iskolája

dl mildé ű/ai

A szocializmus építéséről sokat vitatkoznak. De legtöbbször az élet alaposabb ismerete nélkül, anélkül hogy a naponta változó, sokszor igen bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai berendezéseket részletesebben megfigyelték volna. Itt van egy kérdés: a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Jöjjön ki ide, ahol mi voltunk az a fafejű vitatkozó, aki nem hagyja meggyőzni magát: ha ez nem lesz rá meggyőző hatással, amit itt lát, akkor nem tudom, mit gondoljak.

Helvéciához közeledünk s amiben itt lesz részünk, az aztán az igazi élmény! í rónak is, politikusnak is, mindenkinek, aki nem tudja behunyni szemét az új előtt.

És aki a szívén viseli a nép és a nemzet sorsát. A jövőnket.

Gépkocsijaink bekanyarodtak a Helvéciái Állami Gazdaság udvarába.

Varga Mihály

......—

Sok iskola épül az idén megyénkben, de olyan újszerű építkezést még seholsem láttam, mint Lajosmizsén. Alig egy kő- hajításnyira a felsőlajosi vasúti megállótól fogadott bennünket az erdekes látvány: egy portaidaru éppen hatalmas építőelemet emelt a magasba, amikor odaértünk, s mindössze három munkás illesztette helyére, a több mirjt 20 mázsás födémet.

Kiváló minőségű íal kohósalakból és cementből

A falak már álltak, pedig csak kilenc napja kezdték az építkezést. Hetvenkét, 5—25 mázsás darabból állították össze a két tanteremből és kényelmes tanítói lakásból álló épületet. Csodálkozva vizsgálgattuk a vastag falakat, melyek súlyát a méretekhez képest könnyűnek találtuk. Az építésvezető először mosolygott kétkedésünkön, de azután magával hívott bennünket és szakmai magyarázatba kezdett.

— Azért könnyűek az előregyártott elemek, mert kohósalak és cement keverékből készültek. Ez az új anyag kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Jó hő és hangszigetelő, a vizet nem szívja fel, tehát egészséges, száraz helységei lesznek az iskolának.

Amint a falakat mustrálgat- tam, mintha csak kitalálta volna gondolataimat. Ezekbe a falakba ugyanúgy lehet szeget ütni, mint a szokásos anyagból épült falba. A szemléltető eszközök elhelyezése ném okoz majd problémát. Ezután némi büszkeséggel még arról tájékozA kis regény Dosztojevszkij korai írásai közé tartozik a későbbi komor, töprengő hősei helyett egy 11 éves kisfiú lelkivilágába világít be. A történetet visszaemlékezés formájában mondja el az író, mikor évek múlva már sok mindent megért, ami gyermekkorában csak homályos és megfoghatatlan zűrzavar volt számára. A fiúcs- ka. egy nyarát rokonai vendég**

tatott, hogy ez az első gyártott elemekből álló az országban. A

elő ráépítés Budapesti Műegyetem Kardos-tanszéke tervezte. Az új módszer gyorssá és olcsóbbá teszi az építkezést, s ha beválik, akkor a jövőben sok ilyen épületet készítenek.

Augusztus 20-án adják át az új iskolát

Közben a portáldaru újabb födémet emel a falak fölé. Kíváncsian számolgatom. Huszonkilenc nagyobb és ugyanannyi kisebb elem képezi majd a mennyezetet.

— Szerelési munka az egész

— mondja az építésvezető. — Ha ezzel megleszünk, felkerül a fémvázas CsRB tetőszerkezet, azután behelyezzük az ajtókat, majd a padlózat és a vakolás következik és már megyünk' is tovább.

Nem túlzás ez egy kicsit...?

— kérdem kétkedőén, de máris a szavamba vág:

— Minden építéshez szükséges anyag a helyszínen van. Június 16-án kezdtük a munkát és augusztus 20-án már át is adjuk az illetékeseknek az iskolát.

Nemcsak a szavai, de a látottak is meggyőztek: a felsőlajosi iskolában megkezdhetik

szeptemberben

tanítást.

Nagy Ottó

— Bekötőutat kap a bácsalmási Lenin Termelőszövetkezeti Az új út a szövetkezeti köza

pontba vezet megkönnyíti majd szállítását is.

amely a

nagyban

termékek

egy dunavecsei iskolában is elhelyezhetnének. A Duna-part festői szépsége biztosan vonza- ná ide a pedagógusokat, s a várossal szemben, a Duna túlsó oldalán meredeken kiemelkedő dunántúli dombok tetején levő Sztálinváros, s a Duna közepén a hatalmas sziget erdei jó kirándulóhely lehetnének az üdülők számára.

Nagyon jó lenne, ha a pedagógus szakszervezet elmondaná véleményét a dunavecsei pedagógusok ötletéről, s amennyiben lehet, meg is valósítaná azt.

Pedagógus-e az óvónő?

— Kérdezte Kocher Lászlóné a Petőfi Népe június 10-i számában. Noha szerintem a válasz csakis »igen« lehet, mégis magam és mások hasonló véleményének megerősítésére a »tett színhelyére«, a bácsborsó- di óvodába mentem. Tudtam, hogy a hivatalos ovodai foglalkozás már végétért, mégis reméltem. hogy látogatásom nem lesz eredménytelen. A kapuban vidám gyermekének hangjai ütötték meg a fülemet. Odabent, mint a megelevenedett mese törpéi, úgy ültek kicsi asztalaiknál, még kisebb székeiken az apró emberkék. S a nóta szállt tovább az óvónéni, Kris- kovics Józsefné vezényletével, íme, az első bizonyíték! Vajon ki lenne más, ha nem pedagógus az, aki ezekből a selypítő, gagyogó kis gyermekekből, soksok türelemmel, ilyen kedves csilingelőst varázsol elő.

Aztán nehány szavalat következett. Míg ők a »cirmoscica« versikéjét mondták, bennem akaratlanul egy Petőfi-vers zsongott. Talán nem túlzók, ha

azt mondom: néhányan ez apróságok közül nagy költőink kissé hosszabb versét is meg tudnák már tanulni, mert a jól előkészített talajba könnyebb és eredményesebb a magot elvetni, mint a parlagon heverő, műveletlen földbe.

Amikor Krtskovicsné néhány rajzot tett elém, arra gondol« tam: vajon melyik iskolai nevelő nem veszi szívesen, ha egy ceruzát jóformán megfogni sem tudó gyermek helyett fát, házat, sőt talán emberi alakot is rajzoló elsőosztályost kap.

Szinte csoááíandó az a

fegyelem, amellyel délben az ebédhez készültek a gyermekek. A figyelmeztetés nélküli kézmosás, az evés alatti csend, az ebéd illedelmes megküszönése mind-mind egy óvónő türelmes nevelőmunkáját dicséri.

Mialatt mindent végignéztem, egy kis büszkeséggel gondoltam a pedagógusnapi ünnepi ebédre, amelynek virággal díszített asztalánál az iskolai nevelők között ott ült a két. a

szabadságát töltő és az őt helyettesítő óvónő is. És hogy ez nem volt véletlen jelenség, arról Kriskovics Józsefné szavai győztek meg:

— Mint óvónő sohasem éreztem mellőzést, úgy érzem, munkámat megbecsülik, s ez a tudat jóleső érzéssel tölt el.

Mintha csak erre a kijelentésre válaszolt volna Takaró Béláné, az iskola egyik nevelő- nője, amikor néhány órával az óvodai látogatásom után beszélgetés közben ezt mondta:

— Szinte felmérhetetlen az a különbség, amely az óvodából idekerült és óvodát nem végző gyermek felfogóképessége, magatartása és egész fellépése között van. Mi nevelők sokat köszönhetünk a nehéz, végtelen türelmet igénylő úttörő munkáért az óvónőknek.

Bácsborsódon tehát megbecsülik és méltányolják a legfiatalabb nemzedék nevelőjének, az óvónőnek munkáját. És ez így is van rendjén.

Horváth Magda