Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
1958. július 27, vasamat: 3. oldal Mire költik a 100000 forintot? cA LzikvcÍLők JaqzifCL> — Szép summa... A’ jó vóna nekünk is ..; Két hétig is ellagzizhatnak a szikrások belőle — ilyen megjegyzéseket lehetett hallani a kívülállóktól június 8-án, vasárnap, azon a Solt határában megrendezett dunaparti nagygyűlésen, amelyen Dobi elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke átadta az országos első solti Szikra Tsz vezetőjének a Minisztertanács vándorzászlaját és a vele járó 100 ezer forintról szóló csekk-könyvet. Százezer forint bizony szép, tetemes összeg. És hát azóta valószínűen nem egyszer megfordult az illetékesek és illetéktelenek fejében is, hogy mit csinállak vele, mire költik a soltiak. A napokban beszélgettem a tsz vezetőivel, élükön az elnökkel, Molnár Albert elvtárssal, — és kiderült: nekik sem okozott kis gondot, hogy mit szavaz meg a tagság a közgyűlésen. Azt-e, hogy a pénzt osz- szák szét maguk között, hiszen joguk van hozzá, ők dolgoztak, meg érte, vagy azt-e, hogy másra fordítsák. E kérdés okozta izgalom előzte meg a gyűlést, tette feszültté az első perceket, amikor már ott ültek a szikrások a teremben, hogy kimondják a döntést. És... maga a vezetőség jólesően elcsodálkozott, ahogy azt a döntést meghozták. Már pontosan nem is emlékeznek, hogy ki kezdte, de Vajda Pál, Fehér Gábor, Gacs Mihály neve merül föl a temérdek munka gondja között elvegyülő emlékezés tengeréből; ők formálták elsőnek szóba a közös szándékot, s nekik helyeselt egyöntetűen mindenki. Hogy nem oda Buda. Azt a pénzt nem azért adták, hogy szétherdálják. Közös munkával szolgáltak rá, hát maradjon is a közösé. Egyénenként mit kezdjenek vele? Megvan kinek- kinek a tejbe aprítani valója; tavaly 55 forintot kaptak egy- egy munkaegységre a közös erőfeszítések gyümölcseként. A közöst, azt kell erősíteni azzal a pénzzel! — s úgy védték felszólalásaikkal a gondolatot, mintha netán bárki is mást akart volna. így történt, hogy 80 000 forintot gépek vásárlására, a fennmaradó húszezret pedig — majdnem rátukmálással, hogy azért így is érződjék az egyéni érdekeltség — szétosztásra szavaztak meg. Persze, tudták, mit csinálnak, amikor a gépesítés növelése mellett tették le a garast. Köny- nyebb úgy a munka, jobbak a terméseredmények, nagyobb a jövedelem. Július 22-én már meg is érkezett hozzájuk a magyar gyártmányú HT—7-es hidraulikával dolgozó műtrágyaszóró, amelynek minden eddigi mellett az is az előnye, hogy nem tapossa a földet, mert Zetorra van függesztve. Üj gép, másutt még nem is alkalmazták, csupán kipróbálták — illő is, hogy elsőnek az ország legelső szövetkezete vásárolja meg. A másik gép, amit megvesznek: járvaszecskázó lesz. Égetően szükség van rá. A szarvasmarhaállomány fejlesztése végett nagy mennyiségű csalamá- dét, silókukoricát kell termelniük, s az öntözés révén párját ritkító már most is az eredményük. Csak éppen annak nem nagy öröm, akinek kaszálni, kocsira kell viliázni a nedvdús, nehéz rekord-takarmányt. , A legnehezebb munkák egyike ez, fél is tőle mindenki. Hát ezért vásárolja meg a tsz a szecskázót, amely lekaszálja, felaprítja és kocsira is pakolja a zöldet, >00000000000oooooooooooo* Hol nyaralnak as idén a If ács megyei pedagógusok Az idén 1049 Bács megyei pedagógus üdül a legszebb hazai és külföldi nyaralóhelyeken. A pedagógus szakszervezet területi bizottságára nap mint nap érkeznek üdvözlőlapok Gallyatető, Sopron, Lillafüred, Pécs-Mecsek. Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló és Balatonfüred üdülőiből, fürdőiből s a nevelők néhány sorJltjegizífiül a bajai JCözgagdasagi 'Tje elutih tuti a letakarításon kívül tehát elvégez még más munkát is, Vesznek a szikrások vetőgépet is, — mindezzel persze korántsem vetik el a gépállomás segítségét, nagyon is szükség van arra a szántás, kombájnaratás, egyéb gépi munkák elvégzéséhez. Hát így »-hágnak a nyakára-» a százezer forintnak, amiből látható, hogy az a bizonyos lag- zi, ha más értelemben is, de nem két hétig, hanem jóval tovább tart náluk. Tarján István cAmdabni pályázat A Bács-Kiskun megyei Tanács Művelődési Osztálya és a Katona József Társaság megyénk irodalmi életének fellendítése érdekében november 7-e tiszteletére irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton bárki részt vehet eddig még nyomtatásban meg nem jelent művekkel. Beküldhető: szabadon választott témával, műfajra való tekintet nélkül vers és próza. Vers: I. díj: 1300 Ft II. díj: 900 Ft III. díj: 700 Ft Próza: I. díj: 1600 Ft II. díj: 1200 Ft III. díj: 800 Ft A pályázat jeligés. A beérkezett műveket az Irodalmi Tanáes által kijelölt bizottság bírálja cl. Eredményhirdetés: 1958. november hó 6-án. A pályaművek beküldésének határideje: 1958. október 20. A kéziratokat Kecskemét, pos- tafiók 42 címre kell beküldeni. — Állandó kiállítás nyílik a Városligeti kiállítási területen levő szövetkezeti pavilonban. Itt mutatják be a magyar szövetkezeti ipar legújabb termékeit a nagyközönségnek és^a külkereskedelmi képviseleteik üzletembereinek. A kiállítás anyagát állandóan cserélik. Kralovánszky József és Kovács Béláiié kihallgatásával folytatódott a MÉK ügy tárgyalása Több mint egy évtizede éktelenkedik bevakolatlanul a bajai Közgazdasági Technikum épülete. Az idén közel 400 ezer forintos beruházással bevakolják a technikum homlokzatát. Képünkön: a körülállványozott épület látható. ban hírt adnak a nyaralás örömeiről. Huszonhat pedagógus kiváló oktatási és népművelési munkája jutalmául különböző külföldi országokban tölti a nyarat. Nyári üdülésük során hét pedagógus megismerkedik a Szovjetunió nevezetes városainak történelmi és építészi műemlékeivel. Egy nevelő a Német Demokratikus Köztársaságba látogat, négyen Erdély festői tájaiban gyönyörködnek, két pedagógus a román tengerparton piheni ki az évi fáradalmakat, négyen Prágában szórakoznak, két nevelő autó- buszkörúton vesz részt Csen- szlovákiában, három fő Lengyel- országba utazik, három pedig hajóval Pozsonyba tesz kirándulást. Az államellenes bűncselekmény elkövetőjétől megvonják az 'prengedé'yt Barabas Béla bácsszőlősi szabó kisiparost a bácsalmási járásbíróság csoportos határátlépés elősegítése miatt hathóna-* pi börtönre ítélte. A megyei ta-i nács ipari osztálya ezért bevon-; ta tőle az iparengedélyt. Bara-t bás Béla az ipari osztály hatá-S rozatát megfellebbezte. f A megyei tanács v. b. legutóbbi ülésén foglalkozott a bács < szőlősi szabómester panaszával.! Fellebbezését elutasította, merti az érvényben levő rendelkezések j szerint vissza kell vonni az j ipar jogosítványt attól, akit az) állam belső vagy külső biztonsága elleni bűntett miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek. A megyei bíróság dr. Berényi tanácsa a MÉK-ügy tárgyalását a múlt héten Kralovánszky József, a MÉSZÖV volt elnökének kihallgatásával folytatta. Kralovánszky két dologgal kapcsolatban érdekelt a perben. Az egyik: a szálastakarmányok felvásárlása és eladása után kiutalt prémium és jutalom. Kralovánszky a MÉK Országos Központjának javaslatára Zsembe- rinek 2000 és Lengyelnek 1500 forint jutalmat hagyott jóvá, holott előzőleg már ugyanezért a dologért Zseniben 19 000, Lengyel pedig 13 000 forint prémiumot vett fel. Ezek után — talán éppen a jogtalan kiutalás »fájdalomdíjaképpen« — a MÉK 2000 forinttal megjutalmazta Kralovánsz- kyt és a MÉSZÖV több dolgozóját. Kralovánszky ezt az ősz- szeget abban a hiszemben vette fel, hogy az ő jutalmához is hozzájárult a MÉK felettes szerve, a FOKT. A másik dolog, amelyben Kralovánszky érdekelt, a napos baromfi káló-megtakarítása utáni jutalom eltulajdonítása volt. Mivel a napos baromfiaknál az elhullás kálón beiül maradt, a megtakarítás 50 százalékát — 7102 forintot — kiutalták a MÉK vezetői között, bár erre jogcím nem volt, de hivatkoztak az évekkel ezelőtt bevezetett gyakorlatra. Mi sem jellemzőbb összejátszásá- sukra, mint az, hogy Kralovánszky ebből a prémiumból sem maradhatott ki. Kralovánszky egyedül ebben az esetben érzi magát bűnösnek, mégpedig azért, mert a javaslatot aláírás végett az illetékes osztályvezető terjesztette elé, akit a javaslat előterjesztése után megbízott azzal, hogy járjon utána a kiutalás jogosságának felettes szervüknél. Ez szóbelileg hozta meg az igenlő választ, Kralovánszky az írásbeli jóváhagyást nem követelte. Ugyancsak a múlt héten hall- gaták ki a per ötödrendű vádlottját, Kovács Bélánét, aki tíz hónap alatt három és félmilliós forgalmat bonyolított le a vállalat újpesti piacon levő gebines elárusítóhelyén. Kovácsné öt fizetett alkalmazottat tartott, akik átlag 2—3000 forintot kerestek havonta. Ő »szerényen« csak 3000 forintos havi keresetet mert bevallani. Természetes, hogy ő sem érzi magát bűnösnek, bár elismeri, hogy eltérően a gebinesek fő feladatától, közvetlen nagykereskedelmi tevékenységet is folytatott, amely forgalmának egyharmad részét teszi ki, Azzal védekezett, hogy a vállalattól mindenféle árut, sokszor gyengébb minőségűt is neki kellett értékesíteni. Jellemző, hogy ke- veselte a részére költségmegtérítés és jutalom címén juttatott, a forgalom utáni 5, illetve 10 százalékot. Kovács Béláné kihallgatása r jövő héten még folytatódik. 'Dele vízió faiiim I Lajosmizsén, Suri József és Szántó Ferenc rádióműszerész háza felett magasodik a képen látható TV-antenna. Régi vágyuk teljesült, amikor megtakarított pénzükön televíziós készüléket vásároltak, NEVEZETES hely ez. azaz hogy nem is az utca, hanem a lakói. Olyan munkába fogtak, amelynek városszerte híre jár s megérdemli, hogy az újság is megörökítse. A KÖLCSEY utca amolyan híd, Halas központja és az egyik legnépesebb rész: — a Felsőváros között. Az iskola mögött nyílik s a forgalmas Jókai utcát kapcsolja össze a vagy féltucatból álló »Főszöggel«. Az utca maga kurta, mindössze 400 méter, annál nagyobb forgalmat bonyolít le, kisebbfajta országúinak felel ipeg. De mint a kisvárosok mellékutcai általában, nincs kikövezve, sáros időben járhatatlan, — nyári melegben meg akkora port kavarnak rajta a kocsik, hogy szinte a házak is fui- doklanak. NOS, A Kölcsey utca lakói nemrég összesúg- tak-búgtak, amiből az lett, hogy Mészáros Imrémé itteni tanácstag bejelentette a végrehajtó bizottságnak: vállalják az utca megjavítását, pénz- és munkaáldozattal. A tanács vezetősége erre azt mondta: elég lesz Ä ^alasi Kölcsey uíca az utóbbi is, anyagot és szállítóeszközt ad a város. — Amikor az első vontató törmeléktégla megérkezett —• meséli Mészárosáé, ez a csu- pa-fürge asszony — vagy húszán vártuk s úgy leptük el, mint méhek a cukrot. Akkorra már szépen kicsákányoztuk az út közepét, a közelben dolgozó Útfenntartó Vállalat szakembere segített a kimérésben — s elterítettük a téglát. Száz méter már készen is van, augusztus 20- ra megcsináljuk végig. A 15 centis tégla rétegre ugyanolyan vastag salak jön, arra pedig a későbbiekben bitumenburkolatot ígért a tanács vezetősége. — KIK VESZNEK részt a munkában? — érdeklődöm s erre Mészáros néni mosolyogva figyelmeztet, hogy nyissak új lapot a füzetemben, mert egész névsort kell írnom. — Ügy van az kedvesem, hogy nagyon kell vigyáznom; mindenkinek szóljak, ha anyag jön, mert ha csak egyet is kifelejtek, komolyan megsértődik. A minap is ideállít Harkai József és 80 forintot ajánl fel napszámra, ömaga a nyári munkák miatt nem ér rá. Mondom neki csodálkozva: — De hisz’ maguk az Üj utcában laknak, a E’ő- szög legvégén, mi köze ide? — Nagyon sok közöm van! — feleli erre — hiszen naponta ezen az utcán járok el, meg hát halasi vagyok én, minden számít, ami a városban történik, akárhol is épül! — LASSÚK HAT azt a névsort! — szegezem ceruzámat a papírnak s Mészáros néni lassan, hogy valakit ki ne felejtsen, diktálja: — Szabó Ferenc, Le- hóczki Károly, Daczi Pál, Gál Gábor, Paprika Sándor, Izsák Sándor, Modok Balázs, Lakos Imre, Kis Robota Sándor, Szigeti Menyhért, Paprika Benő, Ternyák Lajos, Ván Lajos, Kocsi István — s még néhány utcabelit. FELTŰNIK nekem, hogy a családfők neve után Mészáros néni mindenütt hozzáteszi a »né«-szócskát, vagyis a feleségek nevét is. — Aszonybrigádnak hívnak bennünket a városban, merthogy a többségben mi vagyunk — nevet Mészá- rosné. — A legmelegebb napokon is 15— 20-an dolgoztunk a főzés, mosás, egyéb házimunka mellett utcánk megszépítéséért. AUGUSZTUS 20-AN a Felsőváros népe már az új, kikövezett utcán sétál be a város szivébe. Ha én a főszögiek helyében Jennek, ezen a napon minden Kölcsey utcai ház kapujára egy szál virágot tűznék s megszorítanám a derék »műkedvelő« útépítők kezet. Ezt a kÍ3 cikkecskéit pedig fogadják úgy, mintha a betűk helyébe egy zászlót — az elismerés és dicséret zászlaját rajzolta volna az újságíró, aki valaha, iskoláskorában maga is sokszor rótta végig a hepehupás Kölcsey utcát . . , Gáspár