Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-27 / 176. szám

1958. július 27, vasamat: 3. oldal Mire költik a 100000 forintot? cA LzikvcÍLők JaqzifCL> — Szép summa... A’ jó vóna nekünk is ..; Két hétig is ellagzizhatnak a szikrások be­lőle — ilyen megjegyzéseket le­hetett hallani a kívülállóktól június 8-án, vasárnap, azon a Solt határában megrendezett dunaparti nagygyűlésen, ame­lyen Dobi elvtárs, az Elnöki Ta­nács elnöke átadta az országos első solti Szikra Tsz vezetőjé­nek a Minisztertanács vándor­zászlaját és a vele járó 100 ezer forintról szóló csekk-könyvet. Százezer forint bizony szép, tetemes összeg. És hát azóta valószínűen nem egyszer megfordult az illetéke­sek és illetéktelenek fejében is, hogy mit csinállak vele, mire költik a soltiak. A napokban beszélgettem a tsz vezetőivel, élükön az el­nökkel, Molnár Albert elvtárs­sal, — és kiderült: nekik sem okozott kis gondot, hogy mit szavaz meg a tagság a közgyű­lésen. Azt-e, hogy a pénzt osz- szák szét maguk között, hiszen joguk van hozzá, ők dolgoztak, meg érte, vagy azt-e, hogy más­ra fordítsák. E kérdés okozta izgalom előz­te meg a gyűlést, tette feszült­té az első perceket, amikor már ott ültek a szikrások a terem­ben, hogy kimondják a döntést. És... maga a vezetőség jólesően elcsodálkozott, ahogy azt a döntést meghozták. Már pontosan nem is em­lékeznek, hogy ki kezdte, de Vajda Pál, Fehér Gábor, Gacs Mihály neve merül föl a te­mérdek munka gondja között el­vegyülő emlékezés tengeréből; ők formálták elsőnek szóba a közös szándékot, s nekik helye­selt egyöntetűen mindenki. Hogy nem oda Buda. Azt a pénzt nem azért adták, hogy szétherdálják. Közös munká­val szolgáltak rá, hát maradjon is a közösé. Egyénenként mit kezdjenek vele? Megvan kinek- kinek a tejbe aprítani valója; tavaly 55 forintot kaptak egy- egy munkaegységre a közös erő­feszítések gyümölcseként. A közöst, azt kell erősíteni azzal a pénzzel! — s úgy védték fel­szólalásaikkal a gondolatot, mintha netán bárki is mást akart volna. így történt, hogy 80 000 forintot gépek vásárlására, a fennmaradó húszezret pedig — majdnem rátukmálással, hogy azért így is érződjék az egyéni érdekeltség — szétosztásra sza­vaztak meg. Persze, tudták, mit csinálnak, amikor a gépesítés növelése mellett tették le a garast. Köny- nyebb úgy a munka, jobbak a terméseredmények, nagyobb a jövedelem. Július 22-én már meg is ér­kezett hozzájuk a magyar gyárt­mányú HT—7-es hidraulikával dolgozó műtrágyaszóró, amely­nek minden eddigi mellett az is az előnye, hogy nem tapossa a földet, mert Zetorra van füg­gesztve. Üj gép, másutt még nem is alkalmazták, csupán kipró­bálták — illő is, hogy elsőnek az ország legelső szövetkezete vásárolja meg. A másik gép, amit megvesz­nek: járvaszecskázó lesz. Ége­tően szükség van rá. A szarvas­marhaállomány fejlesztése vé­gett nagy mennyiségű csalamá- dét, silókukoricát kell termel­niük, s az öntözés révén párját ritkító már most is az eredmé­nyük. Csak éppen annak nem nagy öröm, akinek kaszálni, ko­csira kell viliázni a nedvdús, nehéz rekord-takarmányt. , A legnehezebb munkák egyike ez, fél is tőle mindenki. Hát ezért vásárolja meg a tsz a szecská­zót, amely lekaszálja, felaprítja és kocsira is pakolja a zöldet, >00000000000oooooooooooo* Hol nyaralnak as idén a If ács megyei pedagógusok Az idén 1049 Bács megyei pe­dagógus üdül a legszebb hazai és külföldi nyaralóhelyeken. A pedagógus szakszervezet területi bizottságára nap mint nap érkez­nek üdvözlőlapok Gallyatető, Sopron, Lillafüred, Pécs-Mecsek. Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló és Balatonfüred üdülőiből, für­dőiből s a nevelők néhány sor­Jltjegizífiül a bajai JCözgagdasagi 'Tje elutih tuti a letakarításon kívül tehát el­végez még más munkát is, Vesznek a szikrások vetőgépet is, — mindezzel per­sze korántsem vetik el a gépál­lomás segítségét, nagyon is szükség van arra a szántás, kombájnaratás, egyéb gépi mun­kák elvégzéséhez. Hát így »-hágnak a nyakára-» a százezer forintnak, amiből látható, hogy az a bizonyos lag- zi, ha más értelemben is, de nem két hétig, hanem jóval tovább tart náluk. Tarján István cAmdabni pályázat A Bács-Kiskun megyei Ta­nács Művelődési Osztálya és a Katona József Társaság me­gyénk irodalmi életének fellen­dítése érdekében november 7-e tiszteletére irodalmi pályázatot hirdet. A pályázaton bárki részt vehet eddig még nyomtatásban meg nem jelent művekkel. Beküld­hető: szabadon választott témá­val, műfajra való tekintet nél­kül vers és próza. Vers: I. díj: 1300 Ft II. díj: 900 Ft III. díj: 700 Ft Próza: I. díj: 1600 Ft II. díj: 1200 Ft III. díj: 800 Ft A pályázat jeligés. A beérkezett műveket az Iro­dalmi Tanáes által kijelölt bi­zottság bírálja cl. Eredményhirdetés: 1958. no­vember hó 6-án. A pályaművek beküldésének határideje: 1958. október 20. A kéziratokat Kecskemét, pos- tafiók 42 címre kell beküldeni. — Állandó kiállítás nyílik a Városligeti kiállítási területen levő szövetkezeti pavilonban. Itt mutatják be a magyar szövet­kezeti ipar legújabb termékeit a nagyközönségnek és^a külkeres­kedelmi képviseleteik üzletem­bereinek. A kiállítás anyagát állandóan cserélik. Kralovánszky József és Kovács Béláiié kihallgatásával folytatódott a MÉK ügy tárgyalása Több mint egy évtizede ék­telenkedik bevakolatlanul a ba­jai Közgazdasági Technikum épülete. Az idén közel 400 ezer forintos beruházással bevakol­ják a technikum homlokzatát. Képünkön: a körülállványozott épület látható. ban hírt adnak a nyaralás örö­meiről. Huszonhat pedagógus kiváló oktatási és népművelési munkája jutalmául különböző külföldi or­szágokban tölti a nyarat. Nyári üdülésük során hét pedagógus megismerkedik a Szovjetunió ne­vezetes városainak történelmi és építészi műemlékeivel. Egy ne­velő a Német Demokratikus Köztársaságba látogat, négyen Erdély festői tájaiban gyönyör­ködnek, két pedagógus a román tengerparton piheni ki az évi fá­radalmakat, négyen Prágában szórakoznak, két nevelő autó- buszkörúton vesz részt Csen- szlovákiában, három fő Lengyel- országba utazik, három pedig hajóval Pozsonyba tesz kirándu­lást. Az államellenes bűncselekmény elkövetőjétől megvonják az 'prengedé'yt Barabas Béla bácsszőlősi sza­bó kisiparost a bácsalmási já­rásbíróság csoportos határát­lépés elősegítése miatt hathóna-* pi börtönre ítélte. A megyei ta-i nács ipari osztálya ezért bevon-; ta tőle az iparengedélyt. Bara-t bás Béla az ipari osztály hatá-S rozatát megfellebbezte. f A megyei tanács v. b. legutób­bi ülésén foglalkozott a bács < szőlősi szabómester panaszával.! Fellebbezését elutasította, merti az érvényben levő rendelkezések j szerint vissza kell vonni az j ipar jogosítványt attól, akit az) állam belső vagy külső bizton­sága elleni bűntett miatt jogerő­sen szabadságvesztésre ítéltek. A megyei bíróság dr. Berényi tanácsa a MÉK-ügy tárgyalását a múlt héten Kralovánszky Jó­zsef, a MÉSZÖV volt elnökének kihallgatásával folytatta. Kra­lovánszky két dologgal kapcso­latban érdekelt a perben. Az egyik: a szálastakarmányok fel­vásárlása és eladása után ki­utalt prémium és jutalom. Kra­lovánszky a MÉK Országos Köz­pontjának javaslatára Zsembe- rinek 2000 és Lengyelnek 1500 forint jutalmat hagyott jóvá, holott előzőleg már ugyanezért a dologért Zseniben 19 000, Lengyel pedig 13 000 forint prémiumot vett fel. Ezek után — talán éppen a jogtalan kiutalás »fájdalomdíja­képpen« — a MÉK 2000 forint­tal megjutalmazta Kralovánsz- kyt és a MÉSZÖV több dolgo­zóját. Kralovánszky ezt az ősz- szeget abban a hiszemben vette fel, hogy az ő jutalmához is hozzájárult a MÉK felettes szer­ve, a FOKT. A másik dolog, amelyben Kralovánszky érdekelt, a na­pos baromfi káló-megtakarítá­sa utáni jutalom eltulajdonítása volt. Mivel a napos baromfiak­nál az elhullás kálón beiül ma­radt, a megtakarítás 50 száza­lékát — 7102 forintot — kiutal­ták a MÉK vezetői között, bár erre jogcím nem volt, de hi­vatkoztak az évekkel ezelőtt bevezetett gyakorlatra. Mi sem jellemzőbb összejátszásá- sukra, mint az, hogy Kralo­vánszky ebből a prémiumból sem maradhatott ki. Kralovánsz­ky egyedül ebben az esetben érzi magát bűnösnek, mégpedig azért, mert a javaslatot aláírás végett az illetékes osztályveze­tő terjesztette elé, akit a javas­lat előterjesztése után megbí­zott azzal, hogy járjon utána a kiutalás jogosságának felettes szervüknél. Ez szóbelileg hoz­ta meg az igenlő választ, Kralo­vánszky az írásbeli jóváhagyást nem követelte. Ugyancsak a múlt héten hall- gaták ki a per ötödrendű vád­lottját, Kovács Bélánét, aki tíz hónap alatt három és félmilliós forgalmat bonyolított le a válla­lat újpesti piacon levő gebines elárusítóhelyén. Kovácsné öt fizetett alkalmazottat tar­tott, akik átlag 2—3000 fo­rintot kerestek havonta. Ő »szerényen« csak 3000 forin­tos havi keresetet mert beval­lani. Természetes, hogy ő sem érzi magát bűnösnek, bár elis­meri, hogy eltérően a gebinesek fő feladatától, közvetlen nagy­kereskedelmi tevékenységet is folytatott, amely forgalmának egyharmad részét teszi ki, Azzal védekezett, hogy a vállalattól mindenféle árut, sokszor gyen­gébb minőségűt is neki kellett értékesíteni. Jellemző, hogy ke- veselte a részére költségmegté­rítés és jutalom címén jutta­tott, a forgalom utáni 5, illetve 10 százalékot. Kovács Béláné kihallgatása r jövő héten még folytatódik. 'Dele vízió faiiim I Lajosmizsén, Suri József és Szántó Ferenc rádióműszerész háza felett magasodik a képen látható TV-antenna. Régi vá­gyuk teljesült, amikor megta­karított pénzükön televíziós ké­szüléket vásároltak, NEVEZETES hely ez. azaz hogy nem is az utca, hanem a lakói. Olyan munkába fogtak, amelynek városszerte híre jár s megérdemli, hogy az újság is meg­örökítse. A KÖLCSEY utca amolyan híd, Halas központja és az egyik legnépesebb rész: — a Felsőváros között. Az iskola mögött nyílik s a forgalmas Jókai ut­cát kapcsolja össze a vagy féltucatból álló »Főszöggel«. Az utca maga kurta, mindössze 400 méter, annál na­gyobb forgalmat bo­nyolít le, kisebbfajta országúinak felel ipeg. De mint a kisvárosok mellékutcai általában, nincs kikövezve, sáros időben járhatatlan, — nyári melegben meg akkora port kavarnak rajta a kocsik, hogy szinte a házak is fui- doklanak. NOS, A Kölcsey utca lakói nemrég összesúg- tak-búgtak, amiből az lett, hogy Mészáros Imrémé itteni tanács­tag bejelentette a vég­rehajtó bizottságnak: vállalják az utca meg­javítását, pénz- és munkaáldozattal. A ta­nács vezetősége erre azt mondta: elég lesz Ä ^alasi Kölcsey uíca az utóbbi is, anyagot és szállítóeszközt ad a város. — Amikor az első vontató törmeléktégla megérkezett —• meséli Mészárosáé, ez a csu- pa-fürge asszony — vagy húszán vártuk s úgy leptük el, mint méhek a cukrot. Ak­korra már szépen ki­csákányoztuk az út kö­zepét, a közelben dol­gozó Útfenntartó Vál­lalat szakembere segí­tett a kimérésben — s elterítettük a téglát. Száz méter már készen is van, augusztus 20- ra megcsináljuk végig. A 15 centis tégla réteg­re ugyanolyan vastag salak jön, arra pedig a későbbiekben bitumen­burkolatot ígért a ta­nács vezetősége. — KIK VESZNEK részt a munkában? — érdeklődöm s erre Mé­száros néni mosolyog­va figyelmeztet, hogy nyissak új lapot a fü­zetemben, mert egész névsort kell írnom. — Ügy van az ked­vesem, hogy nagyon kell vigyáznom; min­denkinek szóljak, ha anyag jön, mert ha csak egyet is kifelej­tek, komolyan megsér­tődik. A minap is ide­állít Harkai József és 80 forintot ajánl fel napszámra, ömaga a nyári munkák miatt nem ér rá. Mondom neki csodálkozva: — De hisz’ maguk az Üj utcában laknak, a E’ő- szög legvégén, mi köze ide? — Nagyon sok közöm van! — feleli erre — hiszen naponta ezen az utcán járok el, meg hát halasi vagyok én, minden számít, ami a városban történik, akárhol is épül! — LASSÚK HAT azt a névsort! — szegezem ceruzámat a papírnak s Mészáros néni lassan, hogy valakit ki ne fe­lejtsen, diktálja: — Szabó Ferenc, Le- hóczki Károly, Daczi Pál, Gál Gábor, Papri­ka Sándor, Izsák Sán­dor, Modok Balázs, La­kos Imre, Kis Robota Sándor, Szigeti Meny­hért, Paprika Benő, Ternyák Lajos, Ván Lajos, Kocsi István — s még néhány utcabe­lit. FELTŰNIK nekem, hogy a családfők neve után Mészáros néni mindenütt hozzáteszi a »né«-szócskát, vagyis a feleségek nevét is. — Aszonybrigádnak hívnak bennünket a városban, merthogy a többségben mi va­gyunk — nevet Mészá- rosné. — A legmele­gebb napokon is 15— 20-an dolgoztunk a fő­zés, mosás, egyéb házi­munka mellett utcánk megszépítéséért. AUGUSZTUS 20-AN a Felsőváros népe már az új, kikövezett utcán sétál be a város szivé­be. Ha én a főszögiek helyében Jennek, ezen a napon minden Köl­csey utcai ház kapujá­ra egy szál virágot tűz­nék s megszorítanám a derék »műkedvelő« út­építők kezet. Ezt a kÍ3 cikkecskéit pedig fo­gadják úgy, mintha a betűk helyébe egy zász­lót — az elismerés és dicséret zászlaját rajzolta volna az újság­író, aki valaha, isko­láskorában maga is sokszor rótta végig a hepehupás Kölcsey ut­cát . . , Gáspár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom