Petőfi Népe, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-20 / 170. szám

1958. július 20, vasárnap 3. oldal „Kémek“, akiktől nincs miért félni A bajai Vörös Fény Termelő- szövetkezet párt- és KlSZ-szer- vezetének tagjai között néhány egyénileg gazdálkodó paraszt is. van. Ez jó lehetőség arra, hogy ily módon is szorosabb kapcso­lat alakuljon ki az egyénileg gazdálkodók, valamint a terme­lőszövetkezetek tagjai között. Meglepődve értesültünk azon­ban arról, hogy a bajai Vörös Fény tagjai között nem mindenki örül ennek az egészséges és gyümöl­csöző kapcsolatnak. Néhányan a szövetkezet párt- szervezetéhez tartozó dolgozó parasztokat »az egyéni gazdák kémeinek« minősítik és bizal­matlanságot próbálnak irántuk ébreszteni. Elviselhetetlen do­lognak tartják, hogy a terme­lőszövetkezetbe látogató egyéni gazdák mindent »kiszimatolhat­nak« és uram bocsá’ talán még más egyénileg gazdálkodóknak is elmondják a látottakat, Mi­csoda ébertelenség!.,, Nos, kedves magukba zárkó­zott, bizalmatlankodó tsz-tagok! Mi az, amitől félnek, amit szö­vetkezetükben kikémlelhetné­nek? Mi is ott jártunk tanyá­jukon és néhány dolgot mi is »kikémleltünk«. Megtudtuk, hogy a tavalyi egy mázsával szemben az idén másfél mázsára nö­velték a holdanként felhasz­nált műtrágya mennyiségét. Lucerna vetésterületüket is az előző évihez képest 33 holddal növelték és így megfelelő ta­karmánybázist biztosítottak növekvő állatállományuknak. Kukoricájuknak csaknem fele heterózis és azt magasabb árért értékesíthetik. Kalászosaikat aratógéppel vágták le és a gé­pek munkájával meg vannak elégedve, öt-hat hónapos berk- shirei süldőiket fölözött tejben áztatott árpadarával, azonkívül lucernával etetik és azok át­lagsúlya eléri a hatvan-hetven kilogrammot. Ezek közül, nyolc kocasüldőt az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállí­táson is bemutatnak. Még hosszasan sorolhatnánk »titkos« értesüléseinket, ame­lyek mind a szövetkezet ered­ményeit bizonyítják. Az el­múlt napokban például állami támogatással 11 darab fejőstehenet, saját erőből pedig öt darab üszőt és egy fejőstehenet vásároltak. Természetesen néhány hiá­nyosságot is észrevett kutató szemünk. Megtudtuk, hogy a kukorica ritkítását egy kicsit megkésve végezték, de tábláik most gazmentesek és várható terméseredményük felveszi a versenyt az egyénileg gazdálko­dókéval. Amint látják, nyitott szem­mel jártunk szövetkezetükben, de egészen biztos, hogy az egyé­nileg gazdálkodók ennél sokkal többet »kikémlelnek«, Sőt már ott tartanak, hogy az egyik szorgalmas egyéni gazda családjával együtt be kíván lépni. Hát ide vezetett a sok »kémke­dés«. Nemrég valamennyien egyéni gazdák voltak. Tegyék a szí­vükre a kezüket és vallják be őszintén: maguk is úgy jutottak el a szövetkezethez, hogy kifür­készték annak minden csinját- binját. Így vannak ezzel a mos­tani egyéni gazdák is. ök is meg akarják ismerni a szövet­kezetét. Igaza van a termelőszövetke­zet elnökének és párttitkárá­nak, nincs okuk félni az egyéni gazdák kémlelő szemétől. Vé­gezzék jól a dolgukat, portáju­kat tartsák rendben, akkor az egyéni gazdák látogatásai — vagy mondjuk »kémkedései« — nem gyengítik, hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. Nem ellenezni, hanem bátorítani, se­gíteni kell az ilyen »kémke­dést«! Nagy József — Készpénzben osztják a munkaegységek értékének felét a csátaljai Budai Nagy Antal Termelőszövetkezetben. A ter­mékek nagy részét az államnak adják el, ennek következtében 45 000 forinttal kevesebb jöve­delemadót kell fizetniük. (Dr- Kárpáti Jenő járási tanácstag leveléből.) Évről évre többen jutnak el pihenni a magyar tenger gyö­nyörű partjára. Ott készült képünk is: Üdvözlet a Balatonról! jl- /"/' ÍZ Aii\' ,í ./>*••< / , ■< Most vasárnap, július 20-án adják át rendeltetésének Kecske­mét új létesítményét, a Széchenyi téren épült autóbusz váróter­met. Az új busz-állomás épületében büfé is van. A barack ünnepén yümölcsös kertjeink, a »hírős város« határá­nak legszebb éke. Ott sár­gállik a zöld lombok kö­zött, a roskadozó ága­kon. Orcáján szemérmes pír, akár a szerelmes lányén, akit tavasz melege, nyár heve érlelt. Formája, színe, illata, az íze igézetes; aki érzékelte, mindig vágyódik utána. Öt ünnepük két napon át, szombaton és va­sárnap, büszkeséggel és hódolat­tal is: a barackot. A homok e kincsét, mely régi idők óta hírnevet szerzett a vá­rosnak, nemcsak a hazában, de külföldön is. Melyik gyémánt vetélkedhetnék véle? Egyik sem, nem elég vonzó a számára. Emiatt az ipar és a város felé orientálódik. ... Földeflúró János? A parasztifjúság elvándorlá­sában és nyughatatlanságában nagy szerepet játszik a több esztendős, bizonyos fokig hely­telen és egyoldalú propaganda- munka, amely a fiatalság előtt főleg a bányász, az ipari mun­kás, az egyetemista, a katona­tiszt stb. perspektíváját csillog­tatta meg. Ehhez még hozzájárul, hogy a szülők többsége, a régi hely­telen szemléletből kiindulva, maguk is leaiacsonyítónak tart­ják a paraszti munkát, nem akarnak »Földettúró Jánost« nevelni gyermekeikből, inkább ók is küldik azokat a városba dolgozni, szakmát tanulni. Másrészt a falusi szülők sze­gényebb része, még sok tsz- paraszt is, egyszerűen pénzt ke­resni küldi fiait vagy lányait a városba. A mezőgazdaságban való ma­radásnak egyik akadályát képe­zi a falu (az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövet­kezetek) alacsony kulturális, sport és szórakozási lehetőségei, adottságai. Ennél a kérdésnél figyelembe kell venni azt az óriási különbséget, amely a há­ború előtti és a jelenlegi pa­rasztifjúság helyzete között van. A kapitalista, félfeudális Ma­gyarország falusi ifjúságának nem, vagy alig volt alkalma a kulturáltabb város életkörülmé­nyeit megismerni és éppen ezért a sport, a kulturális, a szórakozási igények akkor sok­kal alacsonyabbak voltak. A mai falusi fiatalság igénye óriá- li mértékben megnövekedett, és a falu igen korlátozott lehető­ségeiből ki akar törni, többre és szebbre vágyik. Hatékonyabb iskolai nevetést! Az említett kérdés tárgyalá­sánál nagy hiba lenne az okok közül kifelejteni vagy kihagyni a falusi népoktatás jelenlegi helyzetét. Ha a falusi népokta­tást vizsgáljuk , őszintén meg kell mondani, hogy talán az ob­jektív gazdasági tényezők mel­lett a hiba gyökere itt van. A falusi fiatal eltölt 8 esz­tendőt az általános iskolában és a vizsga után nincsen tisztában a modern mezőgazdaság egyet­len alapvető kérdésével sem. Nem jobb a helyzet a szak­középiskolás oktatásnál sem. A technikumba beiratkozó diákok egy igen jelentős része csak azért megy oda tanulni, mert más középiskolába nem vették fel. Ezt a helyzetet még súlyos­bítja, hogy a technikumba fel­vételt nyert diakoknak csak 45 szazaiéba paraszt származású, ami szinte törvényszerűen oda hat, hogy az 55 százalék nem marad meg a mezőgazdasági termelésben. A faluról való elvándorlásban igen nagy szerepet játszik a ter­melőszövetkezetek jelenlegi gazdasági belső berendezkedése. A termelőszövetkezetek többsé­gében rendszeres pénzelöleg osztás nincsen. Ezért a tsz-fia- tal, aki bár esetleg az év végén több jövedelemre tesz is szert gz egyéni parasztfiatalnál, év­közben mégis hátrányosabb helyzetben van, sőt egyes ese­tekben, főleg — a leányok előtt — a pénztelenség miatt szégyen­keznie is kell. Nevelőmunkánk, propagan­dánk és agitációnk megfeledke­zik arról, hogy a fiatalságnak megmagyarázza a szocialista mezőgazdaság jövőjét, a szocia­lizmus szépségeit, a fiatalság érvényesülésének útját a szocia­lizmusban és a mezőgazdaság­ban. Irányító munkánkban pe­dig számtalanszor megfeledke­zünk arról, hogy a falu szocia­lista átszervezésében Lenin nemcsak az önkéntességet, a fo­kozatosságot és az állami támo­gatást tartotta döntőnek, hanem a kulturális forradalmat is, amely elsősorban az ifjúságot érinti. Tennivalók Enyi gond előrebocsátása után sokakban felmerülhet, hogy mit kell cselekedni, van-e remény arra, hogy a bajokat előidéző okokat megszüntethetjük? Mi a teendő, hol kell a hajolt okainak megszüntetéséhez hozzá­fogni, milyen sorrendben? Ügy gondolom, hogy a legfontosab­bak, amelyeket közvetlenül tehe­tünk, a következők: Igen gyors ütemben hozzá kel) látnunk a falusi és a mezőgaz­dasági üzemi, kulturális es sport­élet fellendítéséhez. Széles kör­ben meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy különösebb ál­lami eszközök nélkül, helyi erő­vel mindent megtegyünk, hogy ebben a két kérdésben egy-kél esztendő alatt jelentős eredmé­nyek szülessenek. Sürgősen és azonnal hozzá kell fogni a falusi népoktatás, a me­zőgazdasági szakképzés rendsze­rének bizonyos fokú megrefor­málásához, főleg az általános is­kolákban, az általános iskola el­végzése után és a mezőgazdasági szakközépiskolákban. Minden falusi szervezetnek és intéz­ménynek a munka középpont­jába kell helyezni a falusi fiatal­ság szakmai felkészítését, hi­szen ez döntő feltétele a szocia­lista átszervezésnek is. Minden felnőttben, különösen a vezetőkben és a szülőkben fel kell ébreszteni a felelősséget a falusi fiatalság ilyen nagy kér­déseinek megoldására. Feltétlenül szükséges számos gazdasági és szervezeti intézke­dés is (a termelőszövetkezeti fia­talság gondjainak megoldására, az iskoláztatás, a mezőgazdasági szakképzés és más területeken). Az ifjúsági szövetség falusi po­litikáját és tevékenységét fo­kozatosan át kell állítani ezek­nek a tennivalóknak a segítésére és a bajok megszüntetésére. Na­gyon fontos, hogy a KlSZ-szer- vezetek ezen a területen igen ha­tékony munkát fejtsenek ki és ebben a kérdésben igényeljék a többi falusi szervek és intézmé­nyek segítségét. Határozott változtatást kell eszközölni a fiatalok között vég­zendő agitációs propaganda és nevelő munkában. Fel kell vilá­gosítani a fiatalságot, hogy igé­nyeinek kielégítését nem a vá­rosba való elvándorlás, hanem a falu szocialista átszervezése biz­tosítja. Ez a cikk nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy tárgyalja a fa­lusi fiatalság egész helyzetét é minden nehézséget felvessen, csupán azért íródott, hogy a pa­rasztifjúság egy nagy, lényeges kérdésében segítsen eligazodni. Remélhető, hogy a falun dolgo­zó kommunisták, kiszisták, falusi szervek rriás vezetői és a szülők is segítenek e nehézség megol- dásában­mert ö nem egyes kiváltságoso­ké, hanem sokaké. És nem a természet véletlen ajándéka, ha­nem a legnemesebb emberi ténykedés, a munka által lett azzá, ami. Évszázadok erőfeszítéseit, ve­rejtékét, reményét, büszkeségét hordja, érleli magában. Talán ő volt az egyik legnagyobb erő, mely a törökdúlta területekről nem engedte földönfutóvá az embert, ő öntött belé vigaszta­lást, reményt: maradj, ne menj sehova; légy gazdám, ápolóm, s meglásd, mi ketten győztesen kerülünk ki a történelem viha­rából. És igaza lett. És ezt tette később is, mindig; mint gyökér a fát, kötötte, fogta, táplálta az embert itt, ezen a tájon. Mennyi kitartó szorgalom, le­leményesség, élniakarás teste­sül meg benne. A paraszté, aki elültette, nevelte, a vándoripa­rosé, aki nemesítésre honi és idegen messzi vidékről új ma­got hozott tarisznyájában, a ke­reskedőé, aki kereste, kutatta a piacot, hogy ő minél több aszta­lon ott lehessen, virulhasson, minél több szájat megédesíthes­sen A város társadalmának micsoda összehangolója, összekötő kap­csa, fejlesztője ez a szerény gyümölcs. Nem tehet róla, ha léte kapzsiságot, üzleti kufár­kodást is szült. Ha belőle nem jutott mindenkinek. Ha sokak csak lopva ízlelhették. És éppen azok, akiknek elsősorban ter­mett. De már mindenkié. És értéke azóta nőtt minden eddiginél na­gyobbra. És ezért ünnepeli e két nap, szombaton és vasárnap minden­ki, őt, a barackot, s vele együtt az embert, a munkát, aki és ami nélkül mégsem virulhatna, mint a szerelmes lány csókra ingerlő orcája. (tarján) gOOOOO-OO OO-O-OO-0-0-0 OOCXX rt Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, egyéni gazdák, FIGYELEM!^ Cölöpözéshez, legelők ön­tözéséhez, 10 méteres < mélykút fúrásra alkal- < más fúróberendezések lOOOfi —6000 forintig, valamint J kézi és gépi csörlők kap­hatók a Bányászati Be-i rendezések Gyárában —£ Kiskunfélegyházán. 19415 ii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom