Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-18 / 142. szám
Itéíef Nagy Imre és társai bűnperében Az Igazságügyminisztérium közleménye a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntető eljárásról A Magyar Távirati Iroda Jelenti: Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére. A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Do- náth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléíer Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maiéter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen a büntető eljárást megszüntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a vádlottak vallomása, 29 tanú kihallgatása, a vád és védelem meghallgatása, s a széles bizonyítási anyag megvizsgálása alapján megállapította: Nagy Imre és legközvetlenebb bűntársai, Losonczy Géza, Donath Ferenc, Gimes Miklós, Szilágyi József 1955 decemberében titkos, államellenes szervezkedést hoztak létre abból a célból, iK/gy erőszakos úton megragadják a hatalmat és megdöntsék a Magyar Népköztársaságot. A bűnügy tárgyalása során megállapítást nyert, hogy Nagy Imrének és bűntársainak vezető szerepük volt az 1956 októberi ellenforradalmi felkelés előkészítésében és kirobbantásában. Tildy Zoltán és Maiéter Pál 1956 októberében megismerték Nagy Imre és társai ellenséges célkitűzéseit, azokkal egyetértettek, és cselekvőén bekapcsolódtak az ellenforradalmi felkelésbe. Az összeesküvő csoport tagjai a hazai reakciós erők élén és a külföldi imperialistákkal szövetségben, a Magyar Nép- köztársaság megdöntésére irányuló puccskísérletet hajtottak végre. A bíróság megállapította, hogy Nagy Imre a hatalom erőszakos megszerzése érdekében legbensőbb híveiből már 1955 végén szűk illegális csoportot hozott létre. Az illegális csoport törvénytelen eszközökkel és a törvényes lehetőségek kihasználásával végezte ellenséges tevékenységét. A népi hatalom meg- ' döntésére irányuló célkitűzéseik végrehajtása érdekében mozgósították és tevékenységükbe bevonták a népi demokratikus államrend minden rendű és rangú ellenségét. Ugyanakkor valódi céljaikat elleplezve demagóg és hazug módon, »szocialista« jelszavakat hangoztatva, átmenetileg megtévesztettek és államellenes céljaikra felhasználtak jóhiszemű embereket is. Az összeesküvő csoport, elsősorban a csoport vezetője maga Nagy Imre, részletesen kidolgozta a népi demokrácia ellenes mozgalom politikai platformját, közvetlen feladatait, módszereit és távolabbi célkitűzéseit. A vád képviselője a bíróság elé tárta ezeket a — nagyrészt Nagy Imre által sajátkezűleg írt titkos okmányokat. Nagy Imre az 1955 decemberében kidolgozott (»Erkölcs és Etika« című) dokumentumban a népi demokratikus államrendet »elfajult bonapartista hatalom«- nak nevezte és annak erőszakos megdöntésére hívott fel. Egy másik , 1956 januárjában írt (»Néhány időszerű kérdés« című) dokumentumban a népi demokráciával szembenálló erőkkel való szövetséget tűzte ki feladatul; a munkásosztály hatalmát feladva a többpártrendszer visszaállítását tűzte ki célul. Az ugyancsak 1956 januárjában kelt (»A nemzetközi kapcsolatok öt alapelve« című) írásában a kalandor csoport egyik céljaként, a »tömbpolitika felszámolása« ürügyén az ország védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek megsemmisítését, az országnak az imperialisták kezére játszását jelölte meg. A bíróság a bizonyítékok és vallomások alapján megállapította, hogy Nagy Imre ezeket az írásokat sokszo- rosíttatta és közvetlen bűntársai, valamint a számukra megbízható elemek körében titkosan terjesztette. A tárgyalás folyamán bizonyítást nyert, hogy Nagy Imre és társai által létrehozott illegális szervezet tervszerű aknamunkát fejtett ki a munkás-paraszt hatalom aláásása, a népi demokrácia törvényes rendjének íelbom- lasztása, majd pedig a hatalom erőszakos megragadása érdekében. Illegális tevékenységükbe bevonták Tánczos Gábort és a később Nyugatra szökött Nagy Balázst, s rajtuk keresztül a Fe- tőfi-kört az ellenséges elemek gyülekező helyévé, a párt és állam elleni támadások fórumává tették. Viták rendezése ürügyén ők maguk szervezték a Petőfikor népi demokrácia ellenes megmozdulásait. Számos ellenséges felszólalást előre elkészítettek. Többek között Déry Tibornak az úgynevezett sajtóvitában .elhangzott felszólalását, amely az ifjúságot ellenforradalmi fellépésekre buzdította, Losonczy Géza, Haraszti Sándor és Déry együtt készítették elő. Módszereikhez tartozott az is, hogy a népköztársasággal szemben álló Déry Tiboron, Háy Gyulán, Aczél Tamáson és hozzájuk hasonló elemeken keresztül uszító írásokat jelentettek meg a sajtóban. Ezekben a cikkekben a szocializmus építése során előfordult egyes hibákat mértéktelenül felnagyították, és a rendszert gátlás nélkül rágalmazták. Mindezzel az volt a céljuk, hogy aláássák a hatalmat, lejárassák az állam tekintélyét, mozgásba hozzák a népi demokráciával szembenálló ellenséges elemeket és ennek talaján erőszakos úton megszerezzék a hatalmat. Losonczy Géza 1956 szeptemberében nyilvánosan is kijelentette Ámos Elon Budapesten tartózkodó izraeli újságírónak: »Ha rákerül a sor, mi erőszakkal szembeszúllunk a kormánnyal.« 1956 október 20-án Szilágyi József egy általa szervezett illegális összejövetelen bejelentette: »Nagy Imre és társai felkészültek a hatalom megragadására«. Az ismert október 23-i tüntetést Nagy Imre és csoportja kezdeményezte, felhasználva a Pe- tőfi-körben és az egyetemeken kiépített kapcsolatait. Szilágyi József például október 22-én éjszaka a Műegyetemen tartott gyűlésen Nagy Imre megbízásából személyesen hívott fel a tüntetésre. Az október 23-i tüntetést Tánczos Gáboron és társain keresztül a Nagy Imre-cso- port irányította. Ebben az időszakban az ösz- szeesküvő csoport csaknem naponta, némfelyik napon pedig többszSr is titkos megbeszélést tartott. 1956. október 19-én, 20-án, 22-én Nagy Imre kezdeményezésére Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Gimes Miklós a szervezkedés más tagjainak bevonásával megkezdte létesítendő kormányuk programjának kidolgozását. Az 1956. október 23-án délelőtt, Losonczy Géza lakásán tartott titkos megbeszélésen, amelyen Nagy Imre vezetésével részt vett Gimes Miklós, Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc és Haraszti Sándor, kormánylistát állítottak össze, amelyet a törvényes magyar kormány erőszakos megdöntésével akartak uralomra juttatni. A titkos kormánylistán Nagy Imre saját magát jelölte miniszterelnöknek, a miniszteri posztokat pedig az összekötő csoport tagjai egymás között osztották el. A tüntetéssel egyidőben, annak legális fedezéke mögül kirobbantott fegyveres felkelés köz veti cd irányítására a szer- I vezkedés tagjai több külön illegális központot hoztak létre. Az egyik központjukat, melynek tagjai voltak Kopácsi Sándor, Szilágyi József, Gimes Miklós, Fazekas György és Aczél Tamás, a Budapesti Főkapitányságon szervezték. Kopácsi Sándor esküjét megszegve, főkapitányi beosztásával visszaélve s alárendeltjeit megtévesztve az illegális központ által kidolgozott feladatokat hajtotta végre. A felkelő népi demokráciaellenes erők felfegyverzése, s ugyanakkor a szocializmushoz hű fegyveres erők felbomlasztása érdekében a kerületi kapitányságoknak parancsot adott arra, hogy a lázadókkal szemben ne fejtsenek ki ellenállást, ellenkezően: adják át nekik fegyvereiket s a rendőrségi épületeket. Ily módon Kopácsi a rendőrség készleteiből a zendülők részére több mint 20 000 darab lőfegyvert osztatott ki. Ezzel a csoporttal szorosan együttműködött az a másik 1956 október 24-én létrejött alközpont, amelynek Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc voltak a tagjai. Ez a csoport többek között a hadsereg soraiban folytatott bomlasztó tevékenységet irányította, s ugyanakkor folyamatosan kiszolgáltatta a népköztársaságot védő fegyveres erők katonai terveit a lázadóknak. Nagy Imre és bűntársai már jóval az októberi felkelés előtt, titkos kapcsolatokat építettek ki, és tárgyalásokat folytattak a burzsoá restauráció képviselőivel, akikkel a hatalom erőszakos megragadása érdekében szövetséget kötöttek. E tárgyalások során például Losonczy Géza és Haraszti Sándor már 1956 júliusában személyesen, később Erdei István közvetítésével megállapodtak Kéthly Annával is a létesítendő Nagy Imre-kormány- ban való részvételben. Nagy Imre 1955 decemberében elhatározta, hogy visszaállítja a régi, úgynevezett »koalíciós« pártokat, s ezekkel együtt alakít kormányt. Amikor azonban az ellenforradalmi erőkre támaszkodva, erőszakkal és csalással megszerezte a miniszterelnöki posztot, ennél sokkal messzebbre ment. Gátlástalanul engedélyezte és lehetővé tette, hogy az ellenforradalom rövid néhány napja alatt alkotmányellenesen 70 különböző párt és szervezel alakuljon, köztük olyan hírhedt — a békeszerződésben is tiltott — burzsoá-íasiszta pártok, mint például Magyar Elet Pártja, Keresztény Demokrata Párt, Keresztény Magyar Párt, Magyar Párt, Magyar Néppárt, Nemzeti Tábor, Keresztény Front, Katolikus Néppárt, Keresztény Néppart és Győrben a Nyilaskeresztes Párt. A Nagy Imre-féle összeesküvő-csoport hatalmának biztosítására szövetséget kötött a legszélsőségesebb reakció más csoportjaival is. Ez a csoport a törvényesen s jogosan elítélt Mind- szenty József volt hei’cegpri- mást is »rehabilitálta«, s felléptette a népköztársaság ellen. Miután Tildy Zoltán útján egyetértésre jutottak vele, november 3-án Mindszenty a rádióban meghirdette a kapitalista restauráció programját. — Ugyancsak egyetértésre jutottak Nagy Imréék az imperialista zsoldban álló burzsoá-fasiszta magyar emigrációval is. Ezt bizonyítja Varga Bélának, az úgynevezett »Nemzeti Bizottmány« elnökének, 1956. október 28-i nyilatkozata, amelyben kijelentette: »A bizottmány tagjai állandó érintkezésben vannak a magyar lázadás vezetőivel.« Ezt követően Tildy Zoltán telefonon megegyezett az ellenforradalom támogatására Bécsbe érkezett Nagy Ferenccel abban, hogy az emigráció Nagy Imre kormányát támogatja. Naav Imre miniszterelnöki működése során, esküjét megszegve, az ország alkotmányos irányító szerveit: az országgyűlést, az Elnöki Tanácsot és a kormányt, mint testületet a vezetésből kikapcsolta s törvénytelen úton, saját kormányzati szerveként úgynevezett »kabi- net«-et hozott létre. Ezt a kabinetet már ekkor úgy állította össze, hogy — bár megtévesztés céljából még helyet adott benne a szocializmushoz hű személyeknek is — abban a reakciónak többsége legyen. November 2-án azonban még ezt a kabinetet is átszervezte, bevonva abba a burzsoá restauráció további elszánt, szélsőséges képviselőit, s az ellenforradalmi felkelés vezetőit. A kabinetnek ekkor már Nagy Imrén, Losonczy Gézán, Tildy Zoltánon kívül tagja lett többek között Kéthly Anna, B. Szabó István, Bibó István, valamint honvédelmi miniszteri minőségben Maiéter Pál, a fegyveres ellen- forradalmi felkelők parancsnoka is. Nagy Imre és összeesküvő csoportja a népköztársaság központi hatalmi szerveinek felbomlasztása, illetve félreállítá- sa után nekilátott a helyi hatalmi szervek megsemmisítéséhez. Felszámolták a törvényes köz- igazgatási szerveket, a tanácsokat, a gazdasági igazgatási szerveket és helyükbe a többségükben burzsoá, fasiszta elemekből szervezett, úgynevezett »forradalmi bizottságok«^ és a munkásság megtévesztésére szánt úgynevezett ->munkástanács«-okat állították. Nagy Imre és bűntársai áruló és bomlasztó tevékenységükkel, végül az általuk kikényszerített tűzszüneti paranccsal megbénították a népköztársaságot védelmező fegyveres erőket. Ugyanekkor szervezték, fegyverrel ellátták, végül törvényesítették a lázadó ellenforradalmi erőket. Az úgynevezett »nemzetőrség«- be tömörítették a háborús és népellenes bűnösöket,; a. börtönökből kiszabadult fegyenceket és a népi demokrácia minden rendű és rangú ellenségeit. Ezek után Budapesten és szerte az országban megindult a fehérterror. A terrorista különítmények az eddig felderített adatok szerint Nagy Imre és társai rövid néhánynapos uralma alatt 234 védtelen állampolgárt gyilkoltak meg. Ugyanezekben a napokban 3000 haladó, a népi demokratikus rendszerhez hű embert börtönöztek be, akiknek kivégzését a közeli napokra tervezték. Ezenkívül november 4-ig több mint 10 000 személyről állítottak össze halállistát, előkészítve lemészárlásukat. Nagy Imre és bűntársai azzal párhuzamosan, hogy maguk köré tömörítették az ország reakciós, ellenforradalmi erőit, széleskörű kapcsolatot és együttműködést létesítettek az imperialisták különböző köreivel, szerveivel és képviselőivel. Az összeesküvő csoport egyik tagja, Kardos ’László kapcsolatban állott Copeval, a budapesti angol követség volt beosztottjával, akinek közvetítésével csempészték Nyugatra Nagy Imre államellenes politikai írásait. Maiéter Pál útján kapcsolatban állottak Cowley angol katonai attaséval, aki közvetlenül is részt vett a felkelés katonai irányításában. Losonczy Géza útján felvették a kapcsolatot, és együttműködést létesítettek Löwenstein herceggel, a nyugatnémet imperialisták hazánkba küldött képviselőjével. A megbeszélések alapján Löwenstein herceg a Kos- suth-rádióban elmondott beszédében biztosította az ellenforradalmi felkelőket a nyugatnémet nagytőke támogatásáról. Ugyanakkor bizonyos imperialista körök, élükön az amerikai imperialistákkal, egész propaganda-apparátusukat és hírszerző szolgálatukat már évek óta az általuk »nemzéti kommu- nizmus«-nak nevezett ellenforradalmi irányzat magyarországi képviselőinek, a Nagy Imre- csoport támogatására állították be. A »Strassburgi Egyetem« elnevezésű amerikai hírszerző szerv már 1956 szeptemberében kidolgozta az ellenforradalmi felkelés programját, amelyet az országon belül illegálisan terjesztettek. Az ellenforradalom idején vöröskeresztes adományok közé csempészve jelentős mennyiségű kézifegyvert küldtek az országba. Ezzel párhuzamosan az irrjperialista sajtó és rádió népszerűsítő kampányba kezdett Nagy Imre személye mellett. Hangoztatták, hogy a nyugati hatalmak számára kedvezőbb, ha Magyarországnak a szocialista táborból való kiszakítását egy »kommunista névvel ellátott ösoport« hajtja végre, A hirhedt -Szabad Európa« , rádióállomás magyarnyelvű adásaiban, az ismert, általa szervezett léggömt|akció útján propagálta az ellenforradalmi felkelést, majd annak kirobbantása után, katonai utasításokkal segítette és irányította. Az össze- esküvő-csoport ezeket az utasításokat végre is hajtotta. Nagy Imre és áruló csoportja céljainak megvalósítása érdekében, továbbá azért, hogy teljesen szabaddá tegye az utat az imperialista beavatkozás számára, megkísérelte az ország védelmi szövetségét, a varsói szerződést törvénytelen módon és egyoldalúan felbontani. E kísérlet betetőzését jelentette Nagy Imre 1956. november 4-i rádiófelhívása, amelyben a forradalmi munkás-paraszt kormányai és az általa segítségül hívott szovjet csapatokkal szemben a nyugati imperialistákat nyílt, fegyveres beavatkozásra hívta fel. Az ellenforradalmi fegyveres felkelés bukása után a Nagy Imre-féle összeesküvők egyes csoportjai ojtt kerestek menedéket, ahonnan korábban is a támogatást élvezték. Az államcsíny részvevői közül Király Béla, Kéthly Anna, Kővágó József és mások a felelősségrevonás elől Nyugatra szöktek. Mindszenty József a magyar hatóságok tudomása szerint az amerikai követségen rejtőzködött el; B. Szabó István a budapesti angol követségre próbált menekülni. A Nagy Imre-csoport, amely korábban a »nemzeti kommunizmus« kalózlobogójával lépett fel, a felelősségrevonás elöl aj budapesti jugoszláv követségre szökött. Az összeesküvők elvetemültségére jellemző, hogy ellenforradalmi tevékenységüket meg akkor is Változatlanul továbbfolytatták, amikor a magyar nép a forradalmi munkás-paraszt kormány, irányításával már megkezdte a törvényes rend helyreállítását, a nép békés életének biztosítását, s az ellenforradalmárok által okozott súlyos károk helyrehozatalát. Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó József és társaik Nyugatról, Nagy Imre, Losonczy Géza és mások pedig a budapesti jugoszláv nagykövetség épületéből küldték utasításaikat a fegyveres ellenállás további folytatására, az életet bénító sztrájkok szervezésére, a földalatti aknamunka újjászervezésére. Nagy és Losonczy például a jugoszláv nagykövetség épületéből Gimes Miklós és más bűntársaik útján kapcsolatolt létesítettek a »Központi Budapesti Munkástanács«- csal, a »Szabad Európa« rádióval és még új, illegális lapot is jelentettek meg Október Huszonharmadika címen. Mindezt a később levezetett vizsgálat és a most lefolytatott bírósági eljárás kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyította be. A bírósági eljárás peranyaga is megmutatta és bebizonyította, hogy Nagy Imre és társai korábbi revizionista, burzsoá nacionalista politikai beállítottságuknak megfelelően törvényszerűen jutottak el a burzsoázia legreakciósabb, imperialista crői(Folytatás az 5. oldalon)
