Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

1958. június 29, péntek 3. oldal l/íád'/ ^0*1/CbS&£t£o,lcj &QZ&ldrftt&ft(S({l$ a Kiahunfelegy há%i Gépgyár termelési tanácskozásain Egy évig folyt a hallgatólagos vita, hogy havonként, vagy há- romhavonként hív.iák-e össze a dolgozókat termelési tanácsko­zásra. Telt. múlt az idő, s gya­korlattá lett az, hogy háromha- vunként közölték a dolgozókkal az eredményeket, s a tenniva­lókat. Később azonban a dolgozók is rájöttek, ha jól akarnak dol­gozni, akkor vissza kell térni a havi termelési tanácskozásra. Ennek a felismerésnek hangot is adtak. Éppen ezért a legutób­bi pártvezetőségi ülésen írásba foglalták a következőket: a párt­vezetőség egyetért a dolgozók­kal, célszerűnek tartja a ter­melési tanácskozások havon­kénti megtartását. S hogy ez menyire helyes volt, azt bizo­nyítják már a júniusban meg­tartott tanácskozások tapaszta­latai is. Szervezettebb előkészítési A daraboló, kis lakatos, öntö­de, rézműves- és kovácsműhely dolgozói együtt tartottak meg termelési tanácskozásukat. Ker- nekker Károly az öntődéből itt megemlítette, hogy az öntvé­nyeket határidőre csak úgy tud­ja elkészíteni, ha kap 1 ember se­gítséget. Nyitrai Imre rézmű­ves csoportvezető szerint öt tej­tank csak félkész állapotban van, mert a hozzá szükséges alkat­részek nem érkeztek meg idő­ben. Javasolta, hogy a hegesz­tők mellé adjanak segédmun­kást, aki a gyártmány forgatá­sát elvégzi. Tax'jani elvtárs hegesztő hely­telennek tartja, hogy a hegesz­tőpákák szárítására egy dob­kályhát állítsanak be. Vélemé­nye szerint ezt az öntődében kell megoldani, ahol megfelelő a hőfok is. Javasolta, hogy a hulladék közé tett húzós kézi­kocsit javítsák ki, mert szük­ség van ra a szállításnál. Utalt aria, hogy ebből fakadóan ösz- szetorlódnak a munkák. Előfor­dul olyan eset is — folytatta —, hogy akkor kapják meg az al­katrészeket, amikor már kész kellene lenni a gyártmánynak. Horváth József művezető ki­fogásolta a sok munkalapot, ami miatt késik a műszaki elő­készítés. Az utóbbi időben több­ször előfordult, hogy munkala­pot akkor kap a dolgozó, ami­kor már majdnem elkészítette a rá bízott munkát. Megoldás­ként a munkalapok összevoná­sát javasolta. Az érdekes felszólalásokra Farkas János, a munkaügyi osztály vezetője és Gazda József főkönyvelő válaszoltak. Az előb­bi a hegesztőkkel kapcsolatos észrevételre ellen javaslattal élt: a tanulókat is foglalkoztassák többféle munkával, s akkor megoldódik ez a probléma is. A műszaki előkészítést bíráló munkásnak ezt mondta: a ne­hézségek abból adódnak, hogy az ellenforradalom idején sok munkalap megsemmisült s ezért előfordul, hogy munkát idő megjelölés nélkül adunk ki. Ezen máról holnapra nem tu­dunk változtatni. Gazda József főkönyvelő tá­jékoztatta a munkásokat arról, hogy a vállalat vezetősége nem adott utasítást a munkalapok számának összevonására. Védőétél, bérprobléma, | munkavédelmi kérdések A szerelőcsarnokbeli tanács-! kozáson Patyi József a csiszoló-; korongok biztosítását. Szabó; István a kooperációs szerszá-1 mok beszerzését. Lakatos István! az egyenletes munkaeiosztásx j említette meg, hangsúlyozva,; hogy ez fontos a hóvégi hajra; kiküszöböléséhez. Petróczi Imre arról panaszka- j dott, hogy a hegesztő lénye! bántja a szemét, nem tud alucí-; ni. Javasolta, hogy a hegesztő-; két tömörítsék egy külön mun ; kahetyre. Dobos Imre a jelen j légi órabérét keveseite. Kivizs­gálást kért az ügyben. Patyi Ju zsef szóvátette, hogy eddig szó ; da vizet kaptak védőitalként, *! egy idő óta semmit sem kap-! Itatásos módszerrel nevelik a borjúkat a Csengődi Állami Gazdaságban. Ezzel jelentős költségmegtakarítást érnek el, csök­kentik a tejfelhasználást és fejlettebb egyedeket nevelnek. A bor­júk, aszerint hogy milyen idősek, különböző tej- és takarmány- mennyiséget kapnak, A jószágok napközben egész nap az istálló előtti kifutóban tartózkodnak. nak. Szabó Mihály az öltöző, mosdó bővítéséről tett említést. Kiss István főművezető vála­szában utalt arra, hogy a mos­dó és öltöző bővítése nem le­hetséges mert a gyárnak most nincs erre pénze. Dobos Imrét megnyugtatta, hogy dolgát el­intézik. Több dolgozónak vála­szolva azt mondta: a gyár már intézkedett a felvetett problé­mák megoldásában. Most már csak az van hátra, hogy a helyes javaslatokat mi­előbb gyümölcsöztesse a veze­tőség^ Erről majd legközelebb. Csunjan szerelme. (Európa). Kb. 96 oldal, kötve 11,— Ft A történet a XVIII. században született meg s a .nép csiszol- gatta, formálgatta a mai napig. Mondanivalója jellegzetesen tá­vol-keleti: a helyi hivatalnoki önkénytől szenvedő egyszerű nép a császártól várja sorsa ja­vulását. Csunjan története a mai Kpi’eában is igen népszerű. Dal­játékot és balettet írtak belőle, melyek a koreai operaszínpadok állandó műsorszámai. f—Jlzok a kommunisták, akik már a Horthy-fasizmus : idején, a legnehezebb körülmé- \nyek között, életük kockáztatása 1 árán is vállalták a harcot a í dolgozók új társadalmáért, most, I amikor már a szabadság a ke­zünkben van, ismét részt kérnek a párt előtt álló feladatok vég­rehajtásából. Számtalan helyen tapasztaljuk, hogy az idős har­cosok nevelik, erősítik, bátorít- \ják a fiatalokat, átadják nekik t küzdelmes életük gazdag tapasz- | talatait. A sok jó tapasztalat birtoká­ban meglepetéssel értesültünk arról, hogy a kiskunfélegyházi városi pártbizottság nem hasz­nosítja megfelelően az öreg kommunisták lelkesedését, ügyünk iránti odaadását, mun­kakészségét. Pedig Kiskunfél- ! egyháza más városokhoz viszo­nyítva abban a szerencsés hely­zetben van, hogy a pártszerve­zet tagjai között sok az idős harcos. Ezek az elvtársak azon­ban keveslik azt a pártmunkát, amit a városi pártbizottságtól kapnak. A közelmúltban beszél­gettem Bakodi Béla elvtárssal. 1919-ben kapcsolódott be a mun­kásmozgalomba, A Tanácsköz­társaság bukása után az illegá­lis kommunista párt szavát hir­dette és a Horthy-fasizmus eU leni harcra mozgósította a dol­gozókat. Bakodi elvtárs most már idős, haja őszbecsavarodott, lelkese­dése és harckészsége azonban még most is fiatalos. Most is dolgozni akar a népért, a pár­tért. Nem tudja azonban mire vélni, hogy pártszervezetüktől nem kapnak pártmegbizatáso-> kát. Bár a mindennapi munka során ismerősei körében így is rendszeresen hirdeti a párt po­litikáját, beszél a régi világ szenvedéssel teli eveiről. azon­ban ő ennél többet szeretne. Konkrét pártmegbizatást kér. Szívesen tartana kisgyűléseket, vagy patronálna egy KlSZ-szer- vezetet. A fiatalok körében egyébként is igen jól érzi mayat. Harcos kommunistákat szeretne közülük nevelni, olyanokat, akik méltók lesznek elődeikhez. Megállapításunk szerint Kis­kunfélegyházán nemcsak Bako­di elvtárs van ilyen helyzetben. Éppen ezért helyes lenne, ha a városi pártbizottság vagy az illetékes pártalapszervezet minél előbb beszélgetne a párt öreg harcosaival, hasznosítaná azok tapasztalatait és képességüknek megfelelő pártmunkával bízná meg őket. Túri József, HOGYAN SEGÍTHETI A HELYI TANÁCS A TERMELŐSZÖVETKEZETEKET SOK KICSI SOKRA MEGY Két héttel ezelőtt közöltük a Tázlári Földművesszövetkezet takarékossági mozgalmának adatait. Azóta csaknem vala­mennyi fmsz. választott vezető­sége megtárgyalta a Miniszter- tanács felhívását s ennek alap­ján határozott az 1958. évi ta­karékosságról. A Kiskunmajsai Fmsz. igaz­gatóságának tervei szerint 87 ezer Ft költségmegtakarítást ér­nek el. A takarékossági kezdeménye­zés nem maradt hatástalan a többi fmsz.-nél sein. A megye többi szövetkezetéből is érkez­nek hasonló szövegű határoza­tok. Lássunk néhányat azokból az összegekből, amelyek a takaré­kossági mozgalom helyes értel­mezését bizonyítják: Dávod 30, Hercegszántó 37, Tompa 20.! Szánk 10 ezer forint megtaka­rítást határozott el. Bár a felsorolt megtakarítá­sokat kis szövetkezetek ter­vezték, s összegük arányos a szövetkezet gazdasági erejével nem hagyhatjuk említés nélkül a nagyobb szövetkezeteket sem. A Kecskeméti Fmsz pl: 238 ezer Ft összeg megtakarításra hozott határozatot. E nagyösz- szegü megtakarítást az alábbiak szerint tervezték: Kiskereskedelem 133, mező­gazdasági üzemág 6, ipari üzem­ág 23, vendéglátóipari ügemág 28, felvásárlás 25, szállítás 12, közp. igazgatás 11 ezer Ft. Ösz- szes megtakarítás 238 ezer Ft. A példák ast mutatják, min­den fmsz-néi van lehetőség a megtakarítasra, csak körül kell nézni, meg kell keresni a lehe­tőségeket. Soltvadkerten egy kibővített tanácsülésen arról is szó esett, hogy a község egyéni gazdasá­gaiban az egy mázsa kenyérga­bonára eső termelési költségek 100—150 forinttal magasabbak, mint a község termelőszövetke­zeteiben. E számítások is vilá­gosan bizonyítják a mezőgaz­dasági nagyüzemek fölényét. De nemcsak soltvadkerti pél­da ez. A világ mezőgazdasaga- nak termelése az utóbbi évti­zedben rohamosan növekedett, Ez különösen azokban az orszá­gokban volt tapasztalható, ahol a mezőgazdaságban is a nagy­üzem az uralkodó. A Szovjet­unióban például 1950-től 1956-ig a gabonafélék termelése 57, a cukorrépáé 56, a gyapoté 24, az állati termékek (hús, tej, tojás, gyapjú stb.) 30—60 százalékául növekedett. Az Egyesült Álla­mok mezőgazdaságának terme­lése 20 év alatt közel 50 száza­lékkal nőtt. Hasonló a helyzet a nyugati országokban is. Tanácsaink feladata a szövetkezés támogatása Nálunk is ezért támogatja az állam a parasztok termeioszo vetkezeti mozgalmát. Magára vállalta a mezőgazdaság gépe­sítésének eléggé költséges iel- adatát, a szakemberek képzését és jelentős összegű hitelekkel segíti a szövetkezetek fejleszté­sét. Legfőbb feladatul tűzte a helyi államhatalmi szervek, a tanácsok elé a szövetkezeti moz­galom támogatását. A tanács­vezetők országos értekezletén Apró Antal elvtárs azt mondot­ta: — a jövőben a községi ta­nácsok érezzék még jobban ma­gukénak a területükön működő tsz-eket. Tanácsaink rendelkeznek meg­felelő szakapparatussal, — a megyei és járási tanácsok me­zőgazdasági osztályokkal, a köz­ségi tanácsok mezőgazdasági felügyelőkkel — ahhoz, hogy hathatós szakmai segítséget tud­janak adpi a termelőszövetke­zetbe tömörült parasztságnak. szövetkezeti demokrácia megsértése nélkül Helyi tanácsainknak nem az a feladata, hogy ók irányítsák a termelőszövetkezeteket, okta­lanul és jogtalanul beavatkoz­zanak belső életükbe, de köte­lességük figyelemmel kísérni tevékenységüket, segíteni fejlő­désüket. A solti tanács például — anélkül, hogy megsértené a szövetkezeti demokráciát — jó tanácsokkal, javaslatokkal se­gíti a területén működő tsz- eket, s ha szükség van rá, ál­lamhatalmi tekintélyét is latba- veti, hogy megvédje a szöveti kezetek érdekeit. Marót! Dezső tanácselnök a Szikra Termelőszövetkezet min­den közgyűlésén résatvegz. Ezenkívül munka közben sűrűn felkeresi a tagságot, — minek következtében jól ismeri a szö­vetkezet belső életét. Ősszel a tanácsülés is érté­kelte a tsz-ek 'gazdálkodását. A tanácstagok löbD észrevételt tet­tek és sok helyes javaslattal igyekeztek segítségére lenni a szövetkezeteknek. Többek kö­zött felhívták a figyelmüket ar­ra, hogy nagyobb gondot fordít­sanak a talajerőutánpótlásra, a vetésforgók kialakítására, a na­gyobb hozamú állatok tenyész­tésére, a takarmánytermesztés­re, s az öntözött területek bőví­tésére. A Szikra Tsz tagjai megfo­gadták a jó tanácsot. A Nem­zeti BanK először ugyan húzó­dozott attól, hogy a tervezett beruházásokra hitelt nyújtson, de a községi tanács és a pártszer­vezet segített a kölcsön meg­szerzésében is, — garanciát adott a banknaK. Ma már a tsz ott tart, hogy munkaegységelő­leg címén havonta 1000—1200 forint jövedelmet biztosít tag­jainak. A solti Szikra Tsz ma az or­szág legjobb szövetkezetei közé tartozik. Első helyen végzett a termelőszövetkezetek országos versenyében és elnyerte a Mi­nisztertanács vándorzászlaját, a velejáró 100 000 forint pénzju­talommal együtt. Erre a solti tanács is méltán büszke lehet, hiszen nem kis része van ab­ban, hogy a tsz ilyen jó ered­ményt ért ej, Amikor szükség van a beavatkozásra Előfordul azonban olyan eset is, amikor a tanácsnak erélye­sebb eszközökkel keli beavat­koznia egy-egy rosszai működő termelőszövetkezet ügyeibe. — Ilyen eset történt Katymáron. A Hunyadi Tsz-ben tavaly még minden csákiszalmája volt. A tagok inkább az államtól ka­pott jószágok elherdálásával foglalkoztak mint a munkával. Kukorieavetésüket is úgy elha­nyagolták, hogy mindössze 4 mázsás átlagtermést értek el.-' Jellemző rájuk, hogy még ezt sem takarították be. A községi tanács a becsületes tsz-tagok segítségével rendet teremtett a szövetkezetben. Az oda nem való lumpen eleme­ket kizárták, s 12 új belépővel megerősítve »Új Tavasz« néven újjáalakították a termelőszövet­kezetet, amely most már szé­pen fejlődik. Súlyos hibák fordulhatnak elő ott, ahol a tanács vezetői pem törődnek a szövetkezeti mozgalommal. Jászszentlászlón például a község mindhárom termelőszövetkezetében rossz a munkafegyelem. A közös va­gyonnal nem törődnek, s jel­lemző, hogy az egyik tsz-ben még az elnök is két lovat tar­tott a megengedettnél több ház­táji földje mellett. A községi tanácstól 30 hold lucernát vet­tek meg 60 000 forintért. A tsz- tagok lekaszálták, szétosztották egymás között és eladták, vé­gül pedig még arra kérték a ta­nácsot, hogy engedje el az árát. A tanácsnak nemcsak joga, de kötelessége is az ilyen álla­potoknak végetvetni, természe­tesen a szövetkezeti demokrá­cia betartása útján. Helyi tanácsainkra nagy fe­lelősség hárul abban, hogy az elmaradott kisüzemi parcella­gazdálkodás helyén mielőbb korszerű, virágzó, jól jövedel­mező nagyüzemi gazdálkodás folyjék. Amint a fenti példák mutatják, az eredmények kétfé­lék. Ahol törődnek a tanácsok a termelőszövetkezetekkel, ott fejlődés mutatkozik, amely vonzó hatással van az egyéni­leg dolgozó parasztokra is. Ahol viszont elhanyagolják őket, ott az eddig fáradságos munkával elért eredmények is szertefosz­lanák. Nagy Ottó Egy kommunista veterán panasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom