Petőfi Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-20 / 144. szám
4. oldal 1958. június 20, péntek Kalocsai számvetés Tjuduiös LrámjjJjüL&l s Uiz. ptiAqo kuLitumiLs iUt Kalocsa járási székhely. Megyénk nagyobb városai közé tartozik, s ha megnézzük kulturális adottságait, méltán vehetjük Baja után a ranglistán. Ez a papírforma. S mit mutat a valóság a kulturális lehetőségek kihasználását illetően? Ha a tények szemüvegén keresztül vizsgáljuk, vérszegény kép tárul elénk. A népművelési beszámoló részletesen, sokoldalúan foglalkozik Kalocsa kulturális életének felmérésével, de utal arra Is, hogyan s mily módon lehetne eleven, pezsgő kulturális tevékenységgel megtölteni a. tátongó űröket. Vegyük sorjába! Először nézzük meg azokat a gátló körülményeket, amelyek akadályozzák a népművelés egységének kialakulását, az igények formálását, s a tömegkultúra irányítását. Mindjárt megállapíthatjuk: a szervezetlenség. Hogyan foglalta ezt össze a vb-beszámoló: »Soha még ennyi állami és társadalmi szerv nem bábáskodott a magasabb színvonalú kultúra megszületésén, mint ma. Szinte már elvész a tényleges munka a költségvetésekben, elszámolásokban, olykor a túlzott szervezésben.« Miben látjuk mi a szervezetlenség gyökerét? Abban, hogy a különböző szak- szervezetek, intézmények, tömegszervezetek és vállalatok kulturális programja (ha van egyáltalán) nincs összhangban, s ebből adódik a kapkodás, a fejetlenség. A másik hiba a népművelési állandó bizottság munkájában keresendő. A munkatervek egyeztetése nélkül, a közös törekvések összehangolása nélkül csakis a szervezetlenség lehet a domináló tényező. Már pedig ezen sürgősen változtatni kell. S mindezek a tények hozzájárulnak a kulturális élet elszegényedéséhez. Kalocsa kulturális élete erősen megérzi a pedagógusok érthetetlen félrehúzódá- sát. A város lakóinak több mint egy százaléka nevelő, mégis kevés kivétellel csak csendes szemlélője és nem támogatója a város művelődési ügyének. Milyen Kalocsa tömegkulturális mozgalma? Eléggé változatos, — sajnos szürkeségében. A művészeti szakágak közü! magasan kiemelkedik a kóruskultúra. Az intézmények és az egyéb szervek közül eredményes munkát végez az óvónőképző, a leánygimnázium, az általános leányiskola kórusa, az egyesített városi úttörőénekkar, a népfront kamarakórusa, valamint a Háziipari Szövetkezet énekkara. A kórusok 245 énekest foglalkoztatnak. Ezek az énekkarok rendszeresen szerepelnek és méltán nevezhetjük őket Kalocsa gyöngyszemeinek. Az énekés dal kultúra terjesztésében kiváló munkát fejt ki a Pécsi pedagógus dinasztia három tagja: Pécsi Sándor, Pécsi B'erencné és Pécsi Erzsébet. Vizsgáljuk meg a város színjátszó kultúráját! Jelenleg az a legnagyobb hibája, hogy nincs. Pedig, ha belelapozunk Kalocsa város történetébe, a színjátszó mozgalom gazdag múltra tekint vissza. Nem alkalmi, hanem állandó jellegű színjátszó csoport megszervezése vált szükségszerűvé. Ide tartozik a városi művelődési ház munkája is. Az ellen- forradalom óta nem mondható kielégítőnek. Művészi igénytelenség, ötletszerűség, rendszertelenség jellemző ténykedésére. Hiányzik a tudatos irányító munka, mely nélkül nem beszélhetünk tevékeny művészi nevelésről. A művelődési ház elsőrendű kötelessége a párt kulturális politikájának érvény- rejuttatása, megmagyarázása a széles dolgozó tömegeknek. Szakítsanak a népszínművek örökös népszerűsítésével, mert az emberek csak ott igénylik ezeket a műveket, ahol nem látnak jobbat. S még egy fontos kérdés: a művelődési ház ne csak más tollával ékeskedjen (értsd: »fővárosi művészek« néha műkedvelő színvonalon szerepelnek), hanem saját maguk produkcióival is. A kalocsai zenekarokkal sem dicsekedhetünk. A zenei munkaközösség többet is tehetne a zenekarok szervezésében. A továbbiakban is biztosítani kell a hivatásos zenészek szakmai továbbképzését. A kalocsaiak örülnének és szívesen vennék, ha önálló szimfonikus, ha szalonzenekaruk negyedévenként hangversenyekkel szórakoztatná a közönséget. A tánckultúra fejlesztésében tapasztalható egy kis mozgás. Sikerrel szervezték meg a KISZ-táncegyüttest a fiatalok. Szépséghibája, hogy a férfitáncosok nem kalocsaiak, s így működésének folyamatossága veszélyben forog. Ez a legszámottevőbb csoport a kisebbek mellett, amelyre helyes irányítással és kellő támogatással bizton számíthatnak. A kalocsai népművészet szép múltra tekinthet vissza. Annak ellenére hogy a kalocsai közvélemény alig tud valamit a Háziipari Szövetkezet munkájáról, nyugodtan mondhatjuk komoly művészi munkát fejt ki. Röviden így foglalható össze Kalocsa kulturális élete. A hibák és hiányosságok kijavíthatok, de csakis közös munkával. S ha ezt valóraváltják, az eredmény nem marad el. Bieliczky Sándor Szerkesztői üzenetek Szűcs Rozália, Hetényegyháza: A levélben kérdezett vállalat Kecskeméten nem működik. Elhelyezése ügyében próbálkozzon a tanácsnál. Papp Ferenc, Fájsz: Észrevételét köszönjük. Kollár József, Dusnok: A szövetkezet életéről szóló írását köszönjük, igen értékes volt. Kérjük, tovább is rendszeresen számoljon be lapunknak. Verbászi Ferenc, Kiskunhalas: Értékes információját köszönjük, a vizsgálatot megindítottuk. Kudlik Imre, Tiszakécske: Meglátása helyes, de levele nem használható közlésre. ' Horváth Emilné, Orgovány: A dohánytermesztésről irt anyagát köszönjük. »K« Kiskunfélegyháza: Leveleit megkaptuk, köszönjük. >oooooooooooooooooooooc — A több napon át tartó csapadék után szépen fejlődnek a kapásnövények megyénkben. A kukoricatáblákon gyors ütemben halad a gyomtalanítás. Több mint 120 000 holdon már másodszorra is elvégezték a kapálást. á Kínai geológusok és alpinisták szövetkeztek, hogy megmásszák a Csingtie-hegy 5000 méter magas csúcsát. A csoport ásványok után kutat. Valószínű, hogy a hegy annyi ércet rejt méhében, amennyi bőven elegendő egy nagy vas- és acélmű táplálásához. Nem válik dicséretére,,. Az elmúlt napokban Fajszon jártunk, s több ismerősünk megkérdezte tőlünk: Hallották-e, mi újság a községben? Meghalt egy ember — mondják. — Szomorú hír, azonban még önmagában nem meglepő, hiszen ez az élet törvényszerűsége. Az sem meglepő, hogy az elhunyt hozzátartozói, rokonai — ki-ki a maga módján — igyekeznek szereltüknek a végtiszteletet megadni, az elhunyt sírjánál a kegyeletet leróni. Mégis, mi benne a meglepő, mi az, amit a falu közvéleménye és mi magunk is mélységesen elítélünk? Az elhunyt hozzátartozói felkeresték a helyi római katolikus plébánost, hogy a temetést megbeszéljék vele. A plébános úr arra való hivatkozással, hogy csak polgári házasságot kötöttek, nem engedélyezte a halottnak a temetőben való eltemetését, sőt, még azt is megtiltotta, hogy a temető kápolnájában az elhunytat felravatalozzák. Ügy látszik, a plébános úr elfeledkezik arról, hogy az elhunyt — bár református vallá- sú volt — pár évvel ezelőtt térítés nélkül beszerelte a templomba a Mária-szoborhoz a villanyt. Azt is figyelmen kívül hagyta, hogy ugyanannak az asszonynak tagadta meg férje sírhelyét, aki több éven keresztül spórolt pénzéből fizette az egyházi adót! (Az asszony katolikus ugyanis.) Ezek után eléggé furcsa megérteni a plébános úr kemény- szívűségét. — S még nehezebb megérteni, ba eszünkbe jut, hogy pár héttel ezelőtt eltemetett egy asszonyt, aki fia nagyszabású sikkasztása miatt lett öngyilkos. Pedig úgy tudjuk, hogy ezt nem kevésbé tiltják az egyházi rendelkezések. Hát nem egyforma mérleggel mér a plébános úr? — Bizonyára azok megtalálták a plébános úr ke- ményszívűségének kulcsát... Mindezt egy ismerősöm mondta el, aki még hozzátette azt is, hogy ezekért jól ki is prédikálta a plébános urat a református lelkész a temetésen! Ezen kicsit elmosolyodunk és elbúcsúzunk. S ahogy az utcán sétálva megyünk a tanácsháza felé, egy kisfiú fütyörészve halad el mellettünk. Gondolatainkból kizökkenve kísérjük dallamát... Egyik ember annyi mint a másik. .. egymásra nézünk és egyet gondolunk, hogy egyes keményszívű emberek még a haláluk után is különbséget tesznek az emberek között — valószínűleg nem érdektelenül. Hazafelé jövet elbeszélgetünk a történteken és az a megállapításunk, milyen jó Pesten és a nagyobb városokban, ahol már köztemetők vannak s az élet nem állítja ilyen problémák elé az embereket. De nem lehetne-e a városok példáját községeinknek is követni? Radvánszki Imre Kalocsa Túl%olt aggodalom A Washington államban, Port Angelesben lakó John Gedeon Teller 107 éves korában elhatározta, hogy leszokik a dohányzásról. Fél, hogy a nikotin kedvezőtlen hatással lesz az egészségére. TlZ ÉVES TALÁLKOZÓRA szólt a meghívó. Alig pár évvel azelőtt szörnyű vihar pusztított- ta sorainkat — az első világháború. Mindegyikünket a találkozó puszta tényén kívül érthető izgalom töltött el, ugyan hányán maradtunk meg az osztályból, hányán vészeltük át a szörnyű vérzivatart? Na, de most nem a találkozó hangulatáról, a baráti kézfogásokról, szerető ölelésekről akarok írni. Egy epizódot szeretnék feleleveníteni. SIETVE RÓTTAM az iskolához vezető utat. Váratlanul nevemet hallom a hátam mögül. Megfordulok. Nini. a Kalinay! Szájában a cigaretta, éppen úgy mint annak idején, érettségi előtt a titkos dohányzóban, az illemhelyhez vezető folyosón. Most már kart karba öltve, együtt folytattuk utunkat. A találkozás első percei után már aziránt puhatolóztunk, ugyan az élet posztjainak melyik helyére kerültünk. — Tisztviselő ember lettem. — Én meg újságíró. TITKON MAGUNKBAN le is szűrhettük a véleményt: valami gazdagodásra alkalmas helyet nem sikerült kihalásznunk. A következő gondolatunk már az volt, ugyan mire vihették a többiek mi lett ».«előlük? ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ Beszélgetés közben észre sem vettük, hogy az Andrássy útról már be is fordultunk az Izabella utcába. Messziről ránk virított az iskola fehér épülete. Ereinkben megfagyott a vér: az iskola kapuja e’lőtt szebbnél szebb autók sorakoztak. Nem mondtuk ki a gondolatot, mely egyszerre villant fel agyunkban: — Na, mi ugyan jól alulmaradtunk az élet nagy versenyében. A többiek, lám. már saját autóval rendelkeznek. Bizonyára bankigazgatók, a minisztériumokban vezető emberekké, gyárosok, bankárok, vagy ki tudja, mi a fene nagy krőzusok. VÉGIGNÉZTÜNK az autósoron és kettesével szelve a lépcsőfokokat, felértünk az emeletre, az osztályba. Már együtt volt az osztály, tanáraink is benn ültek a kopott, avitt katedra körül. Hát. mi tagadás, az első tekintet is elárulta, sok az üres hely, sokan vesztek el már közülünk ... Helyünkre ültünk. Kalinay előtem ült. Mellettem egy magas, szőke fiú, Könyves Kálmán. Igazgatónk köszöntött bennünket. Utána sorban, ugyanúgy ahogy ábécé szerint az osztálykönyvben szerepeltünk, felálltunk és vallomást tettünk: ugyan mire vittük, mi lett belőlünk. SORBAN FELELTEK a fiúk: irodatiszt, iktatóhivataii segédtiszt. könyvelő, tanár, kereskedelmi alkalmazott, segédjegyző, könyvtáros. Egyedül a kis Lebó, aki mindig olyan hetyke gyerek volt, bökte ki, hogy ő meg vállalkozó. Mint annyi esztendőn keresztül, ha valami közölni valóm volt Kaiinayval, most is megböktem: — Nincs szégyellni valónk — súgtam, mintha súgni akartam volna a leckét. — Ezek ugyan nem lehetnek autótulajdonosok. Kalinay egyetértőleg biccentette meg hájas fejét. — Egyedül a kis Lebó vágott fel — felelte. — De mindig ilyen volt. Vállalkozó? Ugyan milyen vállalkozó lehet? Talán éppen temetkezési vállalkozó? ELNEVETTÜK MAGUNKAT. Most Berci tanár úr nem szólt ránk. Sőt Rákosi tanár úr oda is jött hozzánk, ha netalán valami jó viccet mondtunk, adjuk A politikai és szakmai irodalom, valamint szépirodalmi és ifjúsági regények, útleírások kincsestárát találja a megyei könyvtarban Szeretettel várja a 1022 Megyei Könyvtár. v>/SAAAAAA^«AAAAAAAAAkVVVV'v át neki is, ő is szeret nevetni. V A beszélgetés közben ezernyi? emlék kavargott a teremben, y Eszre sem vettük, hogy beeste-? ledett. Bankettre kell indulni.y Ugyanott tartottuk, ahol tíz év-/ vei ezelőtt az érettségi banket-y tét, a ligetben, a Gundelnál. / UGYANOLYAN zsivajjal is? hagytuk el az osztályt, minty annak idején, mikor a csengő? jelezte a tíz perc szünetet. Meg-y indultunk a lépcsőkön lefelé. A/ hallba érve a kis Lebó egyszer-y re megint hetykén az osztály/ élére állt és harsány hangon,y mint mikor vigyázó volt, beje-/ lentette: ? — Tanár urak, fiúk! A kapu/ előtt álló autók rendelkezése-? tekre állnak. Azokon megyünk/ a ligetbe. És ugyanis bérautó-? fuvarozó vagyok. Valamennyit' kocsimat iderendeltem a mai? napra. y Kalinay csak ennyit mondott :y — Látod, hogy felvágott. Azt > mondta, vállalkozó, és a végén? kisül, hogy bérfuvarozó. v — Javíthatatlan a kis Lebó? — állapítottam meg. — Ilyen/ volt világéletében. , > MOST, HOGY az iskolai ta-V lálkozók egész sorát tartják, ez' a kis emlék annyi évtized mé-V lyéroi felelevenedelt előttem. ? Bíró László y.
