Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

A preventív növényvédelemről

Többen fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy mi az a preventív növényvédelem, és milyen módszerekkel valósítja« meg.

Felkerestük a megyei Növényvédő Állomáson Szűcs József laboratóriumvezetőt, aki a következő tájékoztatást adta:

— A preventív növényvédelem megelőző növényvédelmet jelent, vagyis még a kártételek általánossá válása előtt igyekszünk megakadályozni a kártevők nagyobb mérvű fellépését. Ezzel a kártétel minimálisra csökkenthető, a védekezés tervszerűbbé, egyszerűbbé tehető és takarékoskodni lehet a védekezőszerekkel is. Vannak oiyan esetek, amikor még a kártétel egyáltalán nem jelentkezik, de már permetezni, porozni kell, hogy ha a kártevő megjelenik és táplálkozni kezd, a vegyszerrel kezelt növénytől elpusztuljon.

A preventív növényvédelem előrejelzési vizsgálatokon alapszik, melynek lényege, hogy a termelési év előtti időben a talajban levő kártevők számából megállapíthatjuk: erős, közepes, vagy gyenge kártétel várható. Természetesen az időjárási viszonyokat is figyelembe vesszük. A peronoszpóránál a hőmérséklet és a nedvesség adataiból számíthatjuk ki, hogy mikor kell permeteznünk.

A növényvédelem legkorszerűbb irányzata ennek az előrejelzésnek kidolgozása. A növényvédő állomás laboratóriuma már az idén megyei előrejelzést ad ki a legfontosabb mező- és kertgazdasági kártevőkről. Ezzel elősegíti, hogy a termelők tervszerűen fel tudnak készülni időben a védekezésre — hangoztatta Szűcs József.

Megyénk néhány községében nagyszámú répabarkót találtak

A répa egyik legveszedelmesebb kártevője a lisztes répabarkó, főleg a fiatal répát, annak levélzetét pusztítja. Egy bogár naponta 15 növényt is teljesen lerághat. Amikor a hőmérséklet eléri a 18 Celsiust,

repülve keresi fel az újabb répavetéseket. Ellene fogóárkokkal, vegyi úton 0.7—1 százalékos Darsinnal védekezhetünk. A lisztes répabarkó mellett a fekete répabarkó is nagy károkat tehet. Kártétele az előző barkóéhoz hasonló. A megyei Növényvédő Állomás laboratóriuma feldolgozta a tavasz folyamán begyűjtött múlt évi répatáblák rovaranyagát és a következő helyeken talált nagyszámú répabarkó állományt: Jánoshalmán, Tataházán, Bács- bokodon, Dávodon. Garán, Kunbaján, Kunszentmiklóson. Ezeken a helyeken a répabarkó nagymértékben veszélyezteti a répát, ezért a védekezés érdekében tegyünk meg minden intézkedést. A hőmérséklet most már lehetővé tette a bogarak rajzását, ezért kémiai úton (Darsinnal) hajtsuk végre a permetezést. Ha időben fellépünk a kártevők ellen, megmenthetjük vetéseinket.

S3. J.

r

Újszerű permetezések a gyümölcsösben

A növényvédelem állandóan kutat új, hatékony vegyszerek után. Ezek kombinációja a védekezést egyszerűbbé, a termelést olcsóbbá teszik.

Az Agritox és a Hungária Matador kombinációit kiterjedten alkalmazzák a körte-, szilva-, almadarázs ellen. A kenderbogár, vincellérbogár s a kukoricabarkó ellen is jól felhasználható.

A Bernit (mikrokristályos DDT) az almamoly és más kártevők ellen jó hatású. Keverhető bordóilével. mészkénlével, Spritz-Cuprallal.

A DNRB (dinitrorodánbenzol) a gyümölcsösben és a szőlőben alkalmazható. Hátránya, hogy a permetezett felületen nem látszik meg.

Szólnom kell a parathion szerekről (Ekatox, Wopatox, E 605), melyek mély és tartós hatásúak. Több rágó, szívó kártevő ellen alkalmazhatók. E szerek valamelyikével dolgozva; nem kell az almamoly, levél- és: pajzstetvek ellen külön-külön védekezni. Hátránya: rendkívül; mérgező volta az emberre, és; az, hogy rézkészítményekkel nem keverhető, mert ez a para-'

thiont bontja és hatását csökkenti.

A parathion nagyobb mérvű alkalmazásával az almamoly elleni védekezések számát csökkenteni lehetne.

Ha az almamoly elleni második-harmadik permetezést réztartalmú szerrel hajtjuk végre, egészítsük ki szappanos- nikotinos permetezéssel. A nikotin keverhető Spritz-Cupral- ba, vagy bordóilébe. E módszerrel két permetezés megtakarítható, ugyanis a gondos téli es nyáreleji permetezéssel a pajzstetű kiirtható.

A különböző vegyszerek kombinációinak felhasználásánál a következőkre hívjuk fel a figyelmet:

Három-négy, vagy több százalékos anyaggal ne permetezzünk, mert akkor a növény felületén rossz lesz a szer eloszlása, széltől, esőtől gyorsan lekopik. Szűcs József

H

ii

1 i g á n o k

Gyűjtőnév ez a szó. A társadalom mélyére szorult, s a társadalom ellen változatos eszközökkel törő elemekről, lényegében lumpen-rétegekről mondják: huligán. Az ellenforradalom utáni időkben meglehetős politikai jelentéssel töltődött meg az értelme.

Politikai jelentése — konszolidációnk arányában — kopik a huligán szónak. Mivel »azonban közvetve ma is a mi politikánkat, gazdaságpolitikánkat sérti minden egyes lépésük — hiszen saját létüket a társadalom rovására akarják fenntartani —, érdemes vróluk hosz- szabban beszélni, mert ez a huligán-réteg jelentősen megnövekedett, s rengeteg problémánkat, melyeknek megoldását hiába kerestük eddig — az ő működésükben találhatjuk meg. Az iszákosság, garázdaság, gyermektartásdíj nem fizetése, munkaerővándorlás, munkakerülés — mind-mind a huligánok körében, s az ő hatásukra vált »divattá«.

Említettük, hogy a huligánok

•tevékenysége« rendkívül sok«' oldalú. Egyik fajtáját Tamás Dezső keceli lakos személyében ismerhetjük meg, aki 1957 júliusa óta nem dolgozott, hanem »szerény« megélhetését tiltott szerencsejátékból szerezte be, ittas állapotban levő kártyapartnereit egyik ismerőse lakásán fosztva meg összes pénzüktől. Ilyen módon tíz hónap alatt 16 ezer 370 forintot szerzett. A másik huligán-fajta az üzérkedő, amilyen Fekete István kecskeméti lakos is volt. Q birkákkal üzérkedett, s jövedelméből 20 hold földet és családi házat vásárolt.

Űjabb kormányintézkedések lehetővé tették azt, hogy a társadalom számára veszélyes lumpen-huligán elemeket — ha már a társadalmi nevelés nem használ nekik —. a rendőrség közbiztonsági őrizetbe vegye. A megyei rendőrkapitányság ennek alapján Tamás Dezsőt és Fekete Istvánt is őrizetbe vette.

Üdvözöljük kormányzatunk ez újabb intézkedését.

(—ng—.)

A SZÜLŐK FELELŐSSÉGÉRŐL

is beszélt Marosán György elvtárs a legutóbbi, bajai beszédében. Feltette a sokezres hallgatóságnak — munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, tisztviselőknek, mint szülőknek — a kérdést: Hogyan állnak majd tizenöt-húsz év múlva az akkor már felnőtt gyermekük elé?

Mittudnak majd válaszolni

arra a várható kérdésre, hogy miért nem a kor szellemében, a tudományos, a materialista világnézet jegyében nevelték, tanították a szülők?

Elgondolkoztató, komoly kérdés ez. Annál is inkább, mert hallottunk árról, hogy a felnőtt fiatal már most kérdőre vonta szüleit vallásos neveltetése miatt. Az apa csak azt tudta felhozni mentségül, hogy őt is így nevelték. Igaza van, hiszen a múltban úgyszólván lehetetlen igény volt egy dolgozó, egy kisember részéről a tudományok alapos ismerete, a világnézet döntő kérdéseinek tudományos megismerése. Egyrészt azért, mert az állam tűzzel-vassal küzdött a materialista nézetek ellen, s mindenekelőtt a legöntudatosabb, legfelvilágosultabb emberek, a kommunisták ellen. Másrészt az egyházak monopóljogot élveztek a világnézeti kérdések magyarázásában, az ő eszközük volt az iskola, felhasználták az ú. n. levente intézményt, a katonaságot, a parlamentet stb. — minden lehető alkalmat, hogy vallásos, idealista világnézetüket hirdessék.

Ma azonban nyilvánvalóan

más a helyzet.

Iskoláinkban már nem a vallás dogmáinak kalodájába zárt »tudományokra« oktatják a felnövekvő nemzedéket. Igaz, jócskán akad még olyan pedagógus, aki még az idejétmúlt világnézet rabja, vagy ingadozik a tudomány egyre meggyőzőbb eredményei, és a régi, vallásos nézetei között, s emiatt meggyőződés nélkül oktatja gyermekeinket.

Ám a gyermek világnézetét, — s a felnőttekét is — nem csupán az iskola padjaiban hallgatót szavak formálják. Nagy nevelő, igen nagy nevelő a mi változó, szépülő új életünk. Hiszen a ma embere, ha egy kicsit gondolkodik a világ során, akarva- akaratlan régi nézeteinek feiüili i\ Wáh er er „kivívta“ as igazságot

v

vizsgálására, korrigálására kény. szerül. Hadd említsünk néhány példát: a vallás azt hirdeti, hogy a társadalom nagy megosztottsága, a szegény és a gazdag ember létezése örök dolog, egy felsőbbrendű lény akarata. S íme, 1945- ben mégis olyan fejlődés indult meg hazánkban is, a szemünk előtt, hogy a munkátlan gazdag mind kevesebb, s mind kevesebb, ugyanakkor az éhező, nyomorgó szegény is. A »három millió koldust« hiába keresné bárki — földtulajdonos újgazdák, megelégedett termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági és gépállomási dolgozók, ipari munkások lettek zömmel. S amint a földosztás és a termelőszövetkezet végleg száműzi faluról a szegény ember fogalmát, ugyanúgy megszüntette máris az ipari üzemek köztulajdonba vétele a munkásság kizsákmányolását, rossz emlékké tette a munkanélküliség rémétj a »büdös proli« megszólítás kínzó velejáróját.

Azt is hirdeti a vallás, hogy az ember parány csupán a világban, semmi a természet erőihez képest. S mégis mit látunk: látjuk, amint a mocsarak eltűnnek az emberhúzta csatornák nyomán, a szikes földeket hatalmas gépek forgatják meg és teszik termővé, a futóhomokon szőlő és gyümölcsös kertek virulnak fel szerte az országban. S olvashatjuk, hogy a leghatalmasabb természeti erőnek, az atomerőnek is mind jobban behatol eddig rejtett titkaiba az ember, s ha elég erőnk lesz megakadályozni, hogy pusztításra használják fel az új világtól rettegő esztelenek, akkor

soha nem álmodott erő

lép majd az ember szolgálatába* a természet és az emberi életmód átalakításának, szebbé tételének szolgálatába.

Sorolhatnánk még hosszan a példákat, hivatkozhatnánk még sokmindenre, de úgy gondoljuk, hogy ez a néhány dolog is elgondolkoztatja majd a szülőket.

Távol áll tőlünk helyeselni azoknak a fiataloknak az eljárását, akik a legjobb esetben is csak legyintenek, amikor szüléikről szó esik és »maradinak« meg hasonlónak bélyegzik meg őket idealista világnézetük miatt,

A szülők tisztelete

és szeretete minden korban elengedhetetlen tartozéka volt és marad a humánus emberi magatartásnak. Világos dolog azonban, hogy a felvilágosult szellemű gyermek nem kényszerül vitára, nézeteltérésre szüleivel, ha azok is a tudományos világnézet szilárd talaján állnak.

Sok más vonatkozása is van ennek a dolognak, de nem érdektelen csak ezen az egyen is alaposan elgondolkodni. = pí =•

ságtevés bajnokaként tovább folytathatja azt a károkozást, amit ezzel az üggyel megkezdett.

Nem, mélyen egyáltalán nem tisztelt Wáberer úr! Azt észre kell vennie, hogy a manapsági légkör nem kedvez az effajta ügyeskedéseknek. Próbálkozni lehet az ilyesmivel, ám akkor — reméljük minden esetben, és mindenki olyan választ fog kapni, mint amilyent Ön kapott.. Véget kell vetni annak a tűrhetetlen állapotnak, hogy egyes iváberek, akik magatartásukkal — az ügyészi indokolásból megítélve — a társadalom perifériáján élnek, gonosz mesterkedésekkel támadjanak olyan vezetőket, akik munkájukat becsülettel látják el. Munka nincs, kisebb hiba nélkül, és ettől a mi gazdasági vagy más területen lévő vezetőink sem mentesek. E hibák becsületes szándékú leküzdésének azonban nem az a módja, hogy felnagyítva és fűszerezve odadobja valaki azokat a közvélemény haragja elé. Ám tannak, akik úgy vélik, hogy a mások becsületében gázolás nagyobb haszonnal jár. Ez még ílőfordulhat, de ha rajtaveszt, azon ne csodálkozzon senki em- aerfia. Hogy így járt, azon dr, Wáberer úr különösen ne csodálkozzék, hiszen mindezt majának kereste.

fis ha már kereste,

ni szívesen segítettünk abban, íogy meg is találja, W, D. :

handabandával és a maradék egyenlő lesz az állásba való visz- szahelyezéssel, illetve azzal á" sokezer forinttal, amit ebben az esetben az elmúlt időszakra a vállalatnak fizetnie kellett volna.

A törvényesség legfőbb őre, az ügyészség tiszta vizet öntött abba a pohárba, amelyből Wáberer mocsokáradatát szétfröcskölte. Azt állította, hogy részt vett a társadalmi tulajdon védelmében lefolytatott vizsgálatban és ezzel valóságos glóriát font tulajdon feje köré. A választ erre is megkapta: »a társadalmi tulajdon védelmében különösen köteles közreműködni, mert ellenkező esetben — legalább is fegyelmi vétséget követ el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy munkaviszonyát évekig nem lehet megszüntetni«.

& hogy mennyire dema- gógizál Wáberer a vállalatnál volt ügyek állítólagos elkenésé- vel, arra a következő mondat utal: »A feljelentést 1955. április 25-én tette meg a Tokajhegy- aljai Borforgalmi Vállalat igazgatója, ez a büntető ügy kezdő irata.« (Az igazgató Benei Sándor volt.)

Wáberer láthatóan nem számított arra, hogy az általa su- gallt újságcikkek tárgyát és »panaszát« behatóan megvizsgálják. Azt hitte, hogy a rágalom áldozatot ääüi. m&L pedig az igazgorú vizsgálatára kerül sor.

Wáberer azért került el a vállalattól, mert munkakörösszevonások miatt létszámfölöttivé vált. Ezen túl a másik, ok az volt, amint a Legfőbb Ügyészség megállapította: »Az Ön munkaviszonyénak megszüntetésére azért került sor, mert tanúk által bizonyítottan, munkaidő alatt sok esetben ittas volt. Kifogásolható magatartása alapján munkaviszonyát fegyelmi eljárás során

— azonnali hatállyal történő elbocsátás — fegyelmi büntetéssel is — megszüntethette volna az igazgató...«

Dr. Wáberer azonban fe- jetetejére állította a tényeket és igyekezett egy olyan helyzetet konstruálni, hogy a méltányos racionalizálással való elküldést

— ami véleményünk szerint hiba volt — afféle üldözésnek állítsa be, amely azért folyt ellene, mert feltépett a társadalmi tulajdon fosztogatóival szemben. S eme személye elleni akció vezetője

— szerinte — nem más, mint Benei Sándor, a Tokaj hegyaljai Borforgalmi Vállalat akkori igazgatója.

Dr. Wáberer egyenlete így alakult ki: »racionalizáltak«, mert részeges voltam, ezt kivonjuk abból a társadalmi időszerűségből, mely a köztulajdon védelmével kapcsolatos — s mindezt négyzetre emeljük egy országos

A rágalom olyan, mint a kavargó széltől felkapott szemét. Piszkít amerre jár, beszűri magát mindenüvé és sebesebb a mai technikánál. Ocsmányságát messze hurcoltatja, sokhelyütt van segédkeze, éppen ezért rettenetes erőről van szó, amellyel szemben a védekezés egyetlen: még rettenetesebbnek kell lenni. Ilyen szemét hurcolására vállalkozott dr. Wáberer Ervin, amikor hosszú hónapokon keresztül rágalomhadjáratot vezetett Benei Sándor, az Alföldi Állami Pincegazdaság igazgatója ellen. Üjra igazult az a mondás, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát — ha ezúttal hamarabb nem is, de a sánta kutya sebességével ügető igazság ez esetben is célhoz ért. így lelepleződtek dr. Wáberer újságokban és rádióban szellőztetett koholmányai.

A rágalmazó átmeneti előnyhöz azért juthat, mert megtévesztően álcázott fedezékéből orvul adja le nem rosszul célzott lövéseit, ügyeskedik a kisebb vagy nagyobb erejű — valakivel kapcsolatos — ellenszél kihasználására és úgy igyekszik hangot kelteni, hogy az visszhangként hasson. Ez az‘alaposan átgondolt stratégia azonban nehéz helyzetbe kerül nyomban, amikor gondosan bemérik a hangforrásokat és a tények szí-