Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Ami veszélyezteti mezőgazdasági terveink valóraváltását: Megyénk mezőgazdaságának 23 százalékán még az egyszerű újratermelés sincs biztosítva! JHi segítene a kétlnkisdq nieqsrjin telesében, s a termi'sertdniénjek nöoekedéséhen ? Lapunk március 1-i számában hosszabb cikkben foglalkoztunk a magángazdaságok bővített újratermelésének lehetőségével. Megemlítettük, hogy a magángazdaságok közül erre csak az erősebb középparaszti gazdaságok képesek — azők is csupán bizonyos körülmények között. Nem foglalkoztunk akkori cikkünkben azonban azokkal a gazdaságokkal, amelyek nehezen valósítják meg az egyszerű újratermelést is. Problémájuk pedig érdekes és mezőgazdaságfejlesztési terveink valóraváltá- sa érdekében fontos. Vegetálnak a törpebirtokok Megyénkben 161 ezer magángazdaság Van. Ebből 108 ezer — tehát felénél jóval több — gazdaság rendelkezik 0—5 hold földdel, s közülük is 70 ezer még a hdrohri holdat sem haladja meg. Megyénk magánkézen levő megművelt földterületének pontosan 23 százalékát foglalják el ézék a törpebirtokok. Ki gyakorlatból, ki saját életéből, ki pedig tanulmányaiból jól tudja, hogy ezek a törpebirtokok a kapitalizmusban tönkrementek és cladósodva átvándoroltak a nagyobb birtokosok tulajdonába. Az 1950-es évek elején pedig —, ha terhelődtek Is a beadás és adó összégcivel —, megmaradtak. Mai mezőgazda- sági politikánk pedig lehetővé tette ezeknek a törpebirtokosoknak, hogy biztonságosabb körülmények között folytathatják gazdasági tevékenységüket. Lássuk azonban — mennyire tudnak ezek a kisbirtokok élni az államunk nyújtotta lehetőségekkel? A probléma kétfelé ágazó. Egyik problémakör személyi, társadalmi jellegű, másik kizárólagosan gazdasági. Vegyük előbb az elsőt: Mint régebben, úgy most is éppen ezeknél a legszegényebb paraszti rétegeknél leggyakoribb — a gyerekáldás. Családfőiket terheli legjobban a család eltartása. A kis — régi módon művelt — gazdaság pedig nem a legbiztosabb alap a megélhetésre. Már ez is arra kényszeríti e törpebirtokosokat, hogy máshol keresek megélhetésüket. E kis gazdaságok azonban a nagy család nélkül is nehéz gaz dasági helyzetbe kerülnek — hiszen — mint látni fogjuk — képtelenek arra is, hogy a beléjük fektetett tőkét, munkaerőt és pénzt —megtermeljék gazdájuk nak. Csupán egy példát emit tünk erre, s ez is igazunk melMegtámadta a végrehajtót az áramtolvaj Radó István dávodi lakos mintegy négy hónapon át a lakásán levő árammérőt úgy állította be, hogy az a fogyasztott áramot nem mérte. Ezzel a tettével 2694 forint értékű áramot lopott el. Az áramtolvaj a lakásán megjelent végrehajtót is megtámadta, s kizavarta lakásából — amikor az ott megjelent hivatalos munkája végzé sekor. Az áramtolvajt, aki nem riadt vissza a hátósági közeg ellem erőszaktól sem — a kiskunfélegyházi járásbíróság nem jogerősen félévi börtönre ítélte. . .............................»».............—. A politikai és szakmai irodalom, válámint szépirodalmi és ifjúsági regények, útleírások kincsestárát találja á megyei könyvtárban Szeretettel vár a 1022 Megyei Könyvtár. lett bizonyít: míg a megye állami gazdaságai 2.3 mázsával, a termelőszövetkezetek 1.6 mázsával termelnek többet holdanként kenyérgabonából, mint a megye egyéni gazdaságai, addig az öt holdon aluli törpebirtokosok másfél mázsa kenyér- gabonával termelnek kevesebbet az egyéni gazdaságok átlagtermésénél! Ez a „megoldás“ káros! Hová vezetett mindez? Bár államunk a törpebirtokosok számára is azokat a kedvezményeket nyújtja, amelyeket a kö- zé'pparasztoknak — azok képtelenek vele élni, s megélhetésük érdekében saját földjük mellett az iparban, s más munkaterületeken keresnek maguknák munkát. 108 ezer, öt holdon aluli gazdának mintegy hatvan százaléka jár el földje mellett máshová is dolgozni, s ez okozza, hogy az amúgyis elhanyagolt kísparcellák földjét tnégínkább kihasználják, tönkreteszik — mérhetetlen kárt okozva ezzel nemcsak saját családjuknak, de népgazdaságunknak is, hiszen megyénkben 177 ezer höld föld — az ötholdon aluli birtokok zöme — van kitéve az effajta gazdálkodás romboló hatásának. Számos ok van, amely miatt e gazdaságok ügyét nem lehet rövid úton és gyors módon megoldani. Egyedüli teljes és végleges megoldás a szövetkezés lenne, de ezt egyelőre politikai tartózkodás, s több helyen a terület fekvése nehezíti. Javítani pedig feltétlenül szükséges e helyzeten, mert seid az érdekelt családoknak, sem pedig államunknak nem közömbös, hogy milyen gazdálkodás folyik 177 ezer holdon! Mi lenne a helyes út? S a javítás módjainak kidolgozása nemcsak megvei és más központi szerveinknek feladata, hanem azoknak is, akik testközelségből látják e problémát és vívódnak vele: helyi tanácsainknak. Ha egész mezőgazdasági termelésünk elé a belterjesség fokozását tűztük ki célul — sokkal inkább azt kell tennünk e törpebirtokokkal kapcsolatban. Csupán Kecskemét környékén hozzuk fel példának, ahol számtalan törpebirtokost találhatunk, aki kertészkedéssel és szamóca- termesztésével ezreket árul földjéről — ha nem is biztosítva ezzel a »bővítétt« újratermelést, hiszen ez lehetetlen ilyen kis birtokon — de jó termőerőben tartva földjét, s — ami talán ennél is fontosabb — családjának is biztos megélhetést nyújtva. Bűihez természetesen összefogott tervezés, s jó együttműködés volna szükséges. E törpbirtoko- sók szakcsoportba vagy más, alacsonyabb típusú társulásba tömörülve —• bizonyosan elérhetnék céljaikat, különösen akkor, — ha nemcsak találkoznának a tanácsok segítő szándékával, hanem éppen a helyi tanácsos, irányításával és kezdeményezésével készíthetnék elő gazdaságaik tervszerű fejlesztését Fóbián Gábor # Uj parkokat létesítenek Kecskeméten Mint a sivatag vándora, amikor oázisba ér, Úgy frissül fel a város kőrengetegében élő ember, ha egy szép parkon sétál keresztül. Egy percnyi kikapcsolódás az örökké zúgó, zakatoló forgalomból s ha csak egy tenyérnyit is élvezhetünk a természetből, megnyugtat, elgyönyörködtet bennünket. A felszabadulás előtti városatyák nem igen törődtek a dolgozók ilyenfajta igényeivel. A főúri kastélyok tulajdonosai kertészeket tartottak, hogy csodálatos parkokat létesítsenek, de a városok terein leginkább csak grundok, vágy póros piacok voltak. Kecskeméten, ebbén az alföldi nagy városbán is csak három valamire való park volt. 1945 óta kilencre emelkedett a nagyobb parkok száma. Jelenleg 96 582 négyzetméter állandó gondozás alatt levő pázsi- tos, virágágyás tere van a városnak. Ezek karbantartására, felújítására 691 ezer forintot irányoztak elő az idei költség- vetésben. Még ebben az évben négy elhanyagolt teret rendeznek, füvesítenek és varázsolnak virágoskertié. A felsőszen ti váni szakcsoportok életéből Felsőszentivánoh megélénkült a határ. Jól dolgoznak a szák- csopórtok. A cukorrépatérmelő szakcsbport, amelyriek 38 hóid földje és 96 tágja ván, 28 mázsa kálisöval és 54 mázsa szüper- foszfáttal javította a talajt. A roslkcndcrtcrmeió szakcsoport 28 hold földre két mázsa pétisót szórt holdanként. A méhész szakcsoport 3Í50 kilogramm méz átadására szerződött a földművesszövetkezettel. A libatömő szakcsoport tagjai 400 dárab liba tömését Vállalták. Pataricza Ferenc Ha valaki most elsétál a Ku- rucz térre, 30—50 embért lát szorgos munkában, amint a sétányok kiképzéséh dolgoznak, ültetik a kis utakat szegélyező élősövényeket, készítik a virágágyakat. A környékén lakók dicséretére légyen mondva, ők társadalmi munkában is nagymértékben hozzájárultak a párk létrehozásához. Ezenkívül üde kis virágos teret képeznek a Kisfaludy utca sarkára. Az ősz folyamán parkosítják a Dózsa György úti Uj fürdő környékét és a Béke téri iskola előtti téret. Május 1-re a gyermekek legnagyobb örömére a játszóterek felszerelését is kirakják, sőt egy újabb játszótér létesítését is tervbevették, mert a tanács több hintát és egyéb játékszert vásárolt. örömmel írunk ezekről az eredményekről. Néhány megjegyzésünk azonban mégis van. A Rákóczi úti sétány pázsitját a fákra tekert vastag rozsdás dróttal védik. Ez rontja az egész sétány esztétikai képét, ugyanakkor nem akadályozza meg, hogy egyes műveletlen, felelőtlen személyek letaposák a fűvet. A másik, amit szeretnénk a városi tanács figyelmébe ajánlani, az a Városi-mozi előtti tér. A város főútvonalán fekvő terület jelenlegi elhanyagolt állapota item a legszebb látvány. Ügy hisszük, a városi tanácsnak van még annyi pénze, hogy ezt a teret is az állandóan gondozott parkok közé sorolja. ^ q Művelési előleget, felárat és egyéb kedvezményeket kapnak azok a termelők, akik gyümölcs értékesítésire kötnek szerződést Nagy jelentősége van a gyümölcsfélék szerződéses termeltetésének. Ez elősegíti a belföldi szükségletek kielégítését, valamint áz exportot. A szerződéseket a földművesszövetkezetek kötik. Az állárh jelentős kedvezményeket ad ázóknak, akik gyümölcs szállítására kötnek szerződést. A termelők kamatmentes hitelt kaphak, még pedig egy mázsa lekötött áru után export minőségű, pájzstetű mentés almánál a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 180 forintot, az egyéni termelők 150 forintot, téli almánál a termelőszövetkezetek 120 forintöt, az egyéni termelők 90 forintot, szamócánál a termelőszövetkezetek 70 forintot, az egyéni termelők 50 forintot, csemegeszőlőnél a termelőszövetkezetek 200 forintot, az egyéni termelők 150 forintot, étkezési szőlőnél a termelőszövetkezetek 150 forintot, az egyéni termelők 100 forintot. A szocialista szektorok 15 százalék felárat kapnak az értékesítés időpontjában érvényes szabad felvásárlási áron felül. Áz egyéni termelőket 10 százalék felár illeti meg. Külön meg kell jegyezni, hogy a csemege- és étkezési szőlőnél a termelőszövetkezetek az említett 15 százalék felárön kívül még öt százalék nagyüzemi felárat is kapnak, ha 70 mázsa szőlőt egyszerre szállítanak be. Export minőségű pajzstetü mentes almáért export árat kapnak a termelők, amely nem lehet kevesebb, mint a szabad felvásárlási ár 40 százalék felárrál növelt összege. A harminc mázsánál nagyobb mennyiséget földművesszövetkezeteink a termelő helyen veszik át. A termelő kívánságára a művelési előleget, vagy annak egy részét növényvédőszer, műtrágya alakjában térmészétben is ki lehet adni. A föld- müvesszövetkezetek agronómusi hálózata ingyenes szaktanácsadást biztosít. Győrváry Gyula, MÉK főagronómus ....................................»MII................... — Legényember voltam — mesélte egy öreg paraszt bácsi, aki megkért arra, ne írjam meg a nevét az újságba, de még á községet sem, amelyben lejátszódott a történét. — Legényember voltam, olyan húsz év körüli Őriás, aki ntár alig bírt a szíve paranbsával. Megpezsdült bennem is a vér, szerelmes lettem a harangozó lányába, Erzsikébe. Szemrevaló lány volt, még a nap is szebben sütött, ha megláttam ezt a karcsú nádszálat. Én a koldúsabbja közé tartoztam, de azért sok lány, no meg menyecske is rajtam felejtette kiváncsi tekintetét. De nem érdekelt engem senki, csak Erzsiké. Olyan volt a termeté, mint a hajladozó búzakalász. Ha végigsétált a falu íőutcájáh, még a tisztelendő is sóhajtott egy őszintét s a következő pillanatban már a bibliái olvasta zöld zsalugáteres ablakai árnyékában — nehogy bűnbe essen. Két ágba font selymes haja a derekáig nyújtózott s lépteiben volt valami méltóságteljes. — No, megállj, te kis hajnali rigó, nem fogsz ilyen büszkén járni, betörlek én a hámba. Tudtam, hogy a főjegyző űr is szemet- vetett rá, de azt becsültem Erzsikében, nem kedvelte a tehetősebbjét. Kitartott az ágrólszakad- tak mellett. Április elején ismerkedtünk meg a Tisza partján. Én egy fél éve kerültem a faluba summádnak. Nagyon foghegyről beszélt velem, s ekkor határoztam el magamban, megszelídítem én áz cszemádtát. Jártunk bálozhi, de valahogy megérezte, hogy kedvelem, mert csak úgy há- nyáveti módon vá- lászblgatott kérdéseimre. Ha egy leány sejti, hogy tetszik valakinek, aktói a májusfa kor nagyon kurtán- furcsán feléigét a kérdezőnek. Következett május 1-e. A fáluban régi szokás Volt a májüsfa állítás. Április 29-én reggel vállamfa akasztottam a szeredásomat s kiballagtam az erdőbe. Kiválasztottam a legsudárabb nyárfát s fokossal a kezemben őrködtem, nehogy kivágja valaki. Két napi elemózsiát Vittetn magammái s urlal- mamban furulyát farágtam az Öcsémnek. Még éjjel sem hunytam le a szemem, mert könnyen megkárosíthattak volna. Már pedig ez a nyárfa az eriyém lesz, ha törik, ha szakad. Hármincá- dikán az esti órákban jöttek a barátaim s kiástuk a nyárfát. Négyen voltunk, de beleizzadtunk. mire bécipeltük a falubá. Felcicomáztam akár a menyasszónyt. A gallyaira kendőt, pántlikát, selyCm- szálagokat aggattam, á legtetejét egy üveg itókával koronáztam meg. Éjféltájban étkeztünk még Erzsi- kéék kapujához. Hej de dobogott a szívem izgalmamban. Óvatosan kinyitottuk a zárat s besompólyógtunk a kiskapun. A kutya vakkantott kettőt- hártnat, de elhall- gáttáttuk, mert Jóska barátom odadobott neki egy kilo cupákot s az elterelte a figyelmét áz őrködéstől. Jó félóra múlva büszkén ágaskodott a májusfa Erzsikéék udvarában. Nagyon megszomjaztunk a nehéz munkábán. Hazafelé ménét bekopogtunk a kocsma ablakán s betérültünk az ivóba. Egy óra hosszáig sem vesztegethettük äz időt, mire azt mondom a cithboráküak: gyertek már, lessürik rá a fára. Csak nézem én, szőrén, lábán eltűnt a májüsfa Erzsikéék udvarából. Ejnye a keserves teremtését, valaki ellopta? Másnap délelőtt találkoztam Erzsikével. Ügy végigmért a tekintetével, mintha én lennék az apja gyilkosa. Majd így szólt: — Szép egy legény maga, nézzen csák szét a faluban, hány lányos ház udvara tátong májusfa nélkül? Jóformán csák az enyém. Könnybelábadt a szeme ennek a kis turbékoló vadgalambnak, s ekkor tudtam meg, hogy ő is szeret engem. Majd lesült a bőr a képemről szé- gyenlctemben. Visz- szászerzem én a májusfát, ha belc- ccbcdck is. — Szól» tam a barátaimnak, s véglgkémleltük a falut. Egyszer csak megpillantom a nyárfámat Sete Kiss Károlyék udvarában. Valamelyik gazdafiú idelopta az én fámát. — No, legények mondtam a fiúknak — tudjátok mi a teendő! S másnap reggel már az Erzsikéék udvarában díszelgett a májusfa. Ekkor nőttem nagyra á kislány szemében. Nyílt az ajtó, s egy örökösen mosolygóarcú, ezüsthajú néni l,épett a szobába. A bácsi így kérte: — Erzsikéin, lelkem, hozzál már egy kis elemózsiát, hagy kínáljuk meg á fiatalurat. Á szeme sugarában láttam, hogy a bácsi szívében még ma is elevenén él az egykori májusfa állításnak kedves emléke. Bicliczkj íáandot
