Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Éljen cs békéért, a társadalmi haladásért küzdő népek szolidaritása 1 A KULTÚRA őrködő fegyver a határ mentén S ZALAI ÁDÁM fiabal határőr. A madarasi őrsöd teljesít szolgálatot. Szelíd te- kitetű, kék szemű fiú. Amikor felkerestem, eleinte kurtán bánt a szavakkal, valósággal ki kellett belőle préselnem a választ. — Nem szeretek én magamról beszélni — mondta s halvány pír futott át az arcán. Szalai Ádám felvtárs a madarasi őrs KISZ-tátkára. öntudatos fiatalember, aki becsületesen, lelkiismeretesen végzi el feladatát. Később, amikor már belemelegedtünk a beszélgetésbe, ő is feloldódott, nem fékezte gondolatait, s ömlött belőle a szó, mint a májusi eső. — Furcsa érzések kavarognak a katonában, amikor a határon teljesít szolgálalot. »-Hazámat szolgálom« — mindig ez a gondolat él bennem. Megölne a szégyen, ha az én szakaszomon történne határsértés és ne venném észre. Szakadhat az eső, lehet zimankós tél, rügyezhetnek a tavaszi fák, pirosodhat a jonathán alma a fákon, nekünk mindenkor helyt kell állni. Sokszor magam előtt látom édesanyámat, vagy a kislányt, akinek udvarolok s ilyenkor még keményebben megmar- koldm géppisztolyom agyát, — Ne vegye nagy szavaknak, amit most mondok, de ez így van. Szolgálat közben, vagy akár pihenőben is, de a határőr mindig és mindenütt érzi a párt simogató kezét és segítségét. A párt tanított meg minket az igazi hazaszeretetre, A kommunista közösség szellőmében oktatnak minkét, s nirtcs feleme- lőbb érzés, mint a nép parancsát érezni válíürtkoh. így hangzott Szalai Ádám határőr melegszívű hitvallása. Szavaiból érződött az a felelősség- tudat, amely nélkül hazaszeretetről beszélni nem más, mint üres szócséplés. — De nemcsak szolgálatból áll a mi időnk a határón. Tanulunk, szórakozunk, művelődünk. Paráncshokaink megismertetnek a magyar történelemmel, a legnagyobb magyar írókkal. Az a cél, hogy általános műveltséggel rendelkezzünk. ÉHÁNY DOLGOT említek. Történelmi oktatásunk során megismerkedünk a Dózsa parasztlázadástól egészen a Tanácsköztársaság leveréséig mindazokkal a politikai, gázda- sági és társadalmi tényezőkkel, amelyek kihatottak a magyar nép történelmének alakulására. Irodalmi ismereteink bővítése érdekében rendszeres könyv-an- kétókat és filmismertetéseket rendezünk, amelyeket Szemán főhadnagy élvtárs vezet. Eleinte nehezen ment, de mostanában már annyira kialakult a kritikai érzékünk, hogy nyugodtan, bátran merünk bírálni. Itt többségében parasztgyerekek a katonák, de ha hallaná őket az elvtárs, nem is hinné el. Nemcsak a szép nőket veszik észre a filmben, hanem annak tartalmát és művészi mondanivalóját is. Van az őrsnek könyvtára is. Minden hónapban kapunk 8—10 új regényt, hogy fejlesszük irodalmi ismereteinket. S a katonák ezt szívesen is teszik. Most kaptuk meg Jókai: Erdély aranykora című könyvét, József Attila és Petőfi verseit, Szénatéri banditák, Októberi vihar és az Ordasok című legújabban megjelent könyveket. Nagyon jó a kapcsolatunk a falu parasztságával. Szeretnek minket. Ha szabadidőnkben a faluban járunk, nagyon kell ügyelnünk arra, be ne csípjünk, mert a gazdák megállítanak az úton, behívnak lakásukba és megkínálnak egy pohár borral. XXX>000<XX>0<>dd<>0<>0<>00<>Ö<K>0<><X><KX><>0000<><>00<>00<XK A MUNKÁSOSZTÁLY NAGY ÜNNEPE, Május 1 alkalmából raeretette! köszöntjük vállalatunk összes dolgozóját További sikeres munkájukhoz jó egészséget kíván á % KISKUNFÉLEGYHÁZI sütőipari Vállalat VEZETŐSÉGE 1Ö51 v&öoooiOóooo-oóooooooo-oooooo-o<>o<><>p-o<>oo-<>o-o<KK><>o-o-o< le A Kecskeméti onservgyár felhívja azoknak á volt dolgozóinak figyelmét, akiknek még be nem váltott természetbeni juttatási utalványa van, ázt 1958. május 104g* a vállalat üzemgazdasági osztályán naponta 8—10 óráig és délután 1—3 óráig cserélhetik be. — 1958. május 15-e Után már tserét eszközölni nem tudunk. 1119 üzemgazdasági osztály. Alig jövünk ki az egyik házból, már kapjuk á másikba a meghívást. Az igaz, úgy is viselkedünk, hogy szeressenek minket. Amikor elérkezik az aratás ideje az öregebb parasztoknak se- gítühk. Vagy egy másik példát említsek: a madarasiak új művelődési házat akarnák építeni. A legutóbbi KISZ-gyűlésen elhatároztuk, hogy mi is részt vállalunk a művelődési ház építésében. A közeljövőben létrehozzuk az »Ifjú gárdá«-t a falusi KISZ-szervezettel közösen. Van egy jól működő vegyes népi tánccsoportunk. A falusi lányok szívesen szerepelnek a katonákkal, s így sok közös rendezvényt tartottunk nagy sikerrel. A parasztok nem idegenkednek attól a gondolattól, hogy lányuk szóbaálljon a katonával. Ügy bánnak velünk, mint saját fiukkal. H ázasság is született már ebből a jó kapcsolatból. Nagy Gyula elvtárs, aki tavaly szerelt le a határőrségtől, Suhajda Verona madarasi lányt vette el feleségül. így tessék leírni, hogy Verona, mert errefelé így hívják a Verőnkét. Különben megsértődik — hívta fel figyelmemet a név pontos leírására. A névnapokra is meghívnak minket. S ha azt mondjuk, hogy nincs időnk, akkor így válaszolnak: rá se rántsatok, majd mi beszélünk a parancsnokotokkal, s ha munkánk megengedi, akkor a névnapot-ülőkkel közösen mulatunk. A jó kapcsolatnak megvan a haszna. — Ki ne felejtsük már — mondja. — Nem egyszer előfordult, hogy a parasztok és az úttörők is fogtak el határsértőt. Szemügyre vesznek ők minden idegent a faluban. Így élnek a mi határőreink. Kezükben a hazát védő fegyver, szívükben az olthatátlan szeretet él népünk iránt. B. S. Kicsire nem adunk Konrád barátunk egy állami gazdaságba került könyvelőnek. Eleinte egyhangúan folyt az élete, egészen addig, míg egy termelési értekezleten fel nem hívták a figyelmét a takarékosságra. Az igazgató ez alkalommal keményen megbírálta a gazdáság egyes dolgozóit, amiért nem takarékoskodnak, a villannyal, munkaidő alatt egyesek a nadrágjukat igazgatják, ahelyett, hogy nadrágtartót vennének és akkor ezt az időt is hasznos munkával tölthetnék, mások a tenyerükbe köpnek munka közben és erre fecsérelnek értékes másodperceket. Felsorolt ezenkívül egy sor más hasonló apró dolgot, amelyek mind a takarékosságba ütköznek. Csendesen hallgatta Konrád az igazgató beszédét, még csak < közbe sem szólt, pedig eszébe jutott az az eke, amely már hónapok óta rozsdásodik az egyik üzemegységben, az a traktor, amelyet két tábla között vesztett el a vezetője, a gyakori tapasztalatcserék Bö- hönyén, ahol az igazgató sógorasszonya lakik. Mindez eszébe jutott, de nem szólt, hisz az igazgató sem szólt róla. — Fillérből lesz a forlht, kedves elvtársak. Ezt tartsák szem előtt — fejezte be épületes beszámolóját a gazdaság vezetője. Az értekezlet Után tovább zajlott az élet zavartalanul a régi mederben. Valamelyik traktoros néhány nap múlva elvesztett egy boronát és azt állította, hogy Lepsénynél még megvolt, sőt azt is mondtá, hogy inkább a feleségét vesztette volna el. Mindez azonban nem segített a helyzeten, a borona nem lett meg. Azt is megtudta, hogy á traktorosok órabérben tanulnak. Meg is említette a főgépésznek, hó^y ő ezt nem érti, hiszen a tanulás önkéntes dó* log, miért kell ezért fizetni. — Maga kis naiv. Hát nem vette ésire, hogy a múltkor maga is órabérben ült a termelési értekezleten? Tudja, akkor, mikor a takarékosságról volt szó — válaszolt az előbbi. — Egyébként is jegyezze meg magának, kicsire nem adunk. Ezután is, ha szólni merészelt Konrád barátunk a takarékosság érdekében, gyakran hallotta ezt a kijelentést: kicsire nem adunk. A szélídúek látszó Balambér Tóth Gergely is cserbenhagyta. Megemlítette ugyanis neki, hogy fényes nappal a megyei ellenőr elöl loptak el lakókocsit és az úgy viselkedett, mintha észre sem vette volna. Erre mondta Balambér Tóth Gergely: — Ugyan kérem, minek izgatja magát, kicsire nem adunk. Kekünk is jó, ha órabérben ülhetünk a termelési értekezleten. Mikór már alig maradt traktor az állami gazdaságban, ekét is csak itt-öti látták, zordtekintetű révizórok jelentek meg és bravúros nyomozás után megállapították, hogy százezer forinttal károsították meg a gazdaság lelkiismeretlen vezetői a társadalmi tulajdont. Néhány nap múlva Balaih- bér Tóth Gergely lihegve újságolta Bocskai Komádnak: — Hallotta!? Letartóztatták az igazgatót, a főkönyvelőt, meg a fögépészt is. Mikor látta, hogy Konrád barátunk nem szól egy szót sem, megkérdezte: — Mi az, maga nem is csodálkozik? A másik erre megszánta és így válaszolt: — Hja kérem, kicsire nem adunk. K. S. A Kecskeméti Erőmű jövője Meleg tartalékból termelő üzem Megcsapolják a turbinát — olcsó gőzt kap a konzervgyár ********* HMM ***** ******* MM» A gépgyártól a konzervgyárig magasépítésű távcsővezeték húzódik Kecskeméten. Mikor megkezdték építését, a Rehdőr-falubán híre meht, hogy biztos gázgyár épül Kecskeméten, amiből Úgylátszik először az AKK kap majd fűtést. A környéken lakók legtöbbje ma is így értesült a munka okáról. Holott a kérdés nyitja egészen másutt keresehdö. EzZel a távvezetékkel függ össze ugyanis a Kecskeméti Erőmű jövője. Erről beszélgettünk Futó Tibor elvtárssal, a »Villanygyár« vezetőjével az erőmű irodájában. — A Kecskeméti Erőmű az országos energia rendszernek jelenleg úgynevezett meleg tartaléka — kezdte ismertetését a fiatal üzemvezető. — Ez annyit jelent, hogy egy kazánban éjjelnappal tűz ván, így ha szükséges, egy telefonutasításra alig fél óra múlva áramot tudunk szolgáltatni. Később azonban megtudtuk, hogy az erőmű jövője a jelenlegi állapot mellett a teljes kiiktatás az úgynevezett hideg tartalék lett volna. Jóllehet, két olyan üzemképes gépegységgel rendelkeznek, melyeknek teljesítménye jelenleg fedezné Kecskemét villamösenergia szükségletét, de rendszeres működtetésük a modern jó hatásfokú erőmüvek mellett ma már nem gazdaságos. Az erőmű vezetősége azonban nem híve ennék a megoldásnak, irlkább az a cél- jüt Jiuiy cU ország energia gondjain. Keresték is a lehetőségeket és nem eredménytelenül. Egyik eszköze, kiindulópontja ennek az említett távvezeték, melyen úgy tervezik, hogy e hónap végén egy műszak alatt több mint 20 tonna gőzt kap majd a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepe. Bővebben arról van szó, hogy a volt AKK igen elavult, rossz hatásfokkal működő kazánja, amellett, hogy drága üzemeltetésű, mennyiségileg sem győzi már gőzzel a termelést. Viszont az olcsó energiatermelést tekintve hasonló cipő szorítja a kecskeméti Erőművet is. így született azután az ötletes megegyezés, hogy a Kecskeméti konzervgyárat a villamosenergia előállítás »melléktermékeként« rendszeresen olcsó gőzt vásárol maid a Kecskeméti Erőműtől. Műszakilag részletezni ezt az elgondolást igen körülményes lenne. Áz érthetőség kedvéért mégis meg kell említenünk egyet s mást. Eddig az erőmű kazáhjáiban termelt gőz, miután megforgatta az áramfejlesztő turbina lapátjait, a levegőbe szállt. Elillant a hűtőtoronyban, illetve mint kondenz- víz került vissza a kazánházba, hogy ott hő hatására ismét gőzzé alkuljon. Ez a költséges árartifejlesztési folyamat nemsokára megváltozik. A turbinát ugyanis megtsapolják. Részletesén szólva: a már energiát termeit tuit neap engedik a levegőbe, hanem közvetlen a turbina lapátjairól belevezetik a gőztávvezetékbe, hogy aztán annak tekintélyes hányadát a zöldség- és gyümölcsfélék tartósításánál a konzervgyár felhasználhassa. A Kecskeméti Erőmű gazdaságos üzemeltetését tekintve, ezzel a módszerrel egy kilowatt óra villamosenergia előállítása a jelenleginél sokkal olcsóbb lesz, vagyis az előszámítások szerint egy-egy tíznapos dekád alatt öt vagon szenét takarítanak majd meg, a kohzervgyártási költségek lényeges csökkentéséről nem is beszélve. A távvezeték, melyen majd a gőz halad, íényegében már elkészült. Az viszont, hogy az erőmű már a nyári konzervszezon kezdetén gőzt tudjon szolgáltatni, döntő részt a Láng-gyártól függ. Itt rendelték meg egy, a gőzszolgáltatáshoz szükséges biztosító berendezést. Ennek elkészítését 1958-bán sajnos nem tudja a gyár biztosítani, de a gyártási idét áthidaló segítségként a beruházó Kecskeméti Konzervgyár kapott tőlük olyan biztosító Szelepeket, melyek kellő vigyáiattal az újak elkészültéig megteszik ugyanazt a szolgálatot. Ezek szerint mire megyénkben a borsószedés megkezdődik, áramot szolgáltató, termelő Uzetn lesz a Kecskeméti Erőmű, s óránként három tonna gőzt kap tőlük a Kecskeméti Konzervgyár II. telepe. Sándor Géza.
