Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-06 / 105. szám

^enneblaieWlTTnPilW CJztieiílldielL^niiL szép Dúlt... Jutalmat kaptak n kecskeméti úttörők május el­sejei felvonulása. A kecskeméti főtérre ráragyogott a nap. Kö­röskörül zászlókat lengetett a májusi szél. Tíz óra akart len­ni néhány perccel, amikor hir­telen dobszó rázta fel az álmél- kodók figyelmét, majd az üte­mes dobpergés hangja után fel­csendült a jól ismert dallam is... Ej haj, száll az ének. Zeng az ének... Ü ttör ők jönnek — mondogat­ták, és az arcok feléjük fordul­tak. Elől a zenekar, utána az isko­lák úttörőcsapatai. De szép volt, aki nem látta, nem is hiszi. A tribünön állók tapsoltak, a kö­zönség üdvrivalgások közepette fogadta őket. Mellettem egy idősebb bácsi érdeklődött: — Melyik iskoláié ez a talpra­esett zenekar? Mondták ott egyszerre vagy hárman is: A Jókai Mór úttörő­csapaté, a Jókai iskoláé. Es aztán jöttek a csapatok. A 11. Rákóczi úttörőit is nagyon tapsolták. A Zrínyi iskola leány­csapata nagyon bájos volt. A Körösi úti iskola csapata is nagy tetszést és nagy sikert aratott. Aztán jött a 111. számú, a Con­ner téri úttörőcsapat, mozgó sá-1 torral, ötletesen, ügyesen, lélek-, emelően haladtak el a tribünx előtt. A város és megye vezetői férfiai tapsolták őket. Farkas/ Ferenc csapatvezető ötletekben gazdag felfogását, Vécsy csapat­vezetőhelyettes tanár bácsi lele­ményességét és Sárdi rajvezető tanár bácsi elképzeléseit hozta magával a csapat. Mondották is a veteránok, az 1919-es proletárdiktatúra har­cosai, hogy de szép is az élet, nem adnák semennyiért, ha még ők is ilyen fiatalok lehetnének. összegezve mindent: Kevés ehhez hasonló felvonulást lá­tott még Kecskemét népe, ami­kor az úttörő pajtások ennyire kitettek volna magukért. A bajai járáshoz tartozó köz-/ ségek általános iskolái sokáig' versenyben álltak egymással a( vöröskeresztes-mozgalom fej­lesztésében. A Vöröskereszt ha­tóságok és a járási művelődési ( felügyelőség most értékelte a( versenyt és megígérték, hogy a, versenyben kitűnt iskolák kö-* zött értékes jutalmakat oszta-( nak ki a közeljövőben. Hogy/ melyik iskola kap jutalmat, azt' még ezideig nem közölték ve-! lünk, de reméljük, a következő( kedden már hírt adhatunk ar-( ról is. Addig is kérünk benne­teket, legyetek türelemmel. Ügyesek a sükösdi lányok Aki Sükösdön jár, akarva vagy akaratlanul is meghallhatja,/ hogy milyen ügyesek a község iskolás lányai. Bodnár Győzőnél tanár néni irányításával művészi szakkört alakítottak. Itt ismer-v kednek meg a kötéssel, a horgolással, a hímzéssel és egyéb/ ügyes kézimunkákkal. ) Ma már annyira haladtak, hogy a legszebb kézimunkákból) egy gyönyörű vitrint rendeztek be, amely — bátran mondhatjuk C —, bármelyik kiállításon megállná a helyét —, sőt díjat is/ nyerne: i ) A szakkör tagjai úgy tervezik, hogy jövőre a magyar népi x hímzés tudományát, művészetét is elsajátítják. / Üdvözöljük ezt a lelkes, fiatal művész gárdát és a további/ munkájukhoz mi is sok sikert kívánunk! ) „Jleaelez&k k&tte” alakult Kiskunfélegyházán Először az országban, a napokban a kiskunfélegyházi Móni Ferenc Gimnázium tanulói megalakították a „Levelezők körét”. A »Levelezők köre« azt tűzte ki célul, hogy a külföldi államok­kal levelezve, a diákok segítségét kéri főleg nyelvi kérdésekben. A kör vezetősége idegen nyelvet beszélő tanárokból és jóképes- 1 ságit diákokból alakult. A vezetőség minden olyan diák levelét kijavítja, vagy a külföldről kapott levelet lefordít ja, akik ezt ké­rik. E szervezetnek van létjogosultsága, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy már 59 tagja van és 12 féle nyelven leveleznek, 1szinte a világ minden tájával. Az első összejövetel igen színes és érdekes volt. Felolvastak és lefordítottak néhány érdekes levelet. Egy nagyon építő hatá­rozat is született. Nagy Miklós alapító tanár javaslata alapján, elhatározták, hogy a jövő évben, az iskola fennállásának 150; éves évfordulója alkalmából kiállítást rendeznek. A kiállitás anyagit képeslapok, magyarra fordított érdekes levelek, bélye­gek, fényképek és külföldről kapott ajándékok fogják képezni. A „Levelezők köre” felhívja az ország összes középiskoláit, hogy ahol lehetőség van rá, alakítsanak hasonló szervezetet. Az ilyen szervezet igen hasznos. Lehetővé teszi a nyelvek alaposabb elsajátítását, idegen országok ismeretét és ezen keresztül meg­ismertethetjük hazánkban a szocializmus építését, népünk béke­vágyát. Budai István levelező BEFEJEZŐDÖTT cl DCatő-nci Qó-zie.£ <i '„Stlijmit a barka már kitakarta“ S Emlékezetes vasárnap Közel kétmillió... Már majdnem eléri a két mil­lió forintot a megyénk általános és középiskolás diákjainak n/\ megtakarítása. A jó eredményekben az atáb-l bi iskolák segítettek sokat: A kislétszámú iskolák közül a' Kiskunfélegyháza határában le-! vő kismindszenti úti iskola ve­zet, ahol egy-egy tanulónak 194, forint 16 fillérje van, illetve ennyi értékű takarékbetétje van. De takarékosak ám az óal-' mási gyerekek is. Nekik fejen-, ként 119 forint 10 fillérjük van. Az ötfai L számú iskolánál 1611 forint 59 filléres egy-egy gyer­mek megtakarítása. A középlétszámú iskolák kö­zött most a császártöltési iskola* tört az élre, ahol egy-egy tanulói 180 forint 52 filléres átlaggal dicsekedhet. ij A nagy létszámú iskolák so-í rában most is a kiskőrösi Petőfi i Sándor Általános iskola az első, ahoi egy-egy növendék 164 fo­rint 30 fillért fordított bélyeg-l vásárlásra. Vasárnap, Alig vártam ezt a napot. Korán reggel ötve- nen gyülekeztünk az iskolában. Az ég vigasztalanul szür­ke volt, még né­hány esőcsepp is hullott, de kedvün­ket nem szegte. El­indultunk. Lelkese­désünk előcsalta a felhők mögül a ta­vaszi napot, Kide­rült az ég. Örültünk, mert ez azt is jelentette, hogy minden pajtás lepróbázhat ezen a napon. Felértünk a Strázsa-dombra, ott kényelmesen elhe­lyezkedtünk a zöld fenyőfák alatt. Az egész erdőt vidám kacagás töltötte be. Kis pihenés után hozzáláttunk a tűz­hely készítéshez. — Mindenki hozott magával hagymát, zsírt, krumplit. Hoz­záfogtunk a krump­litisztításhoz. Egy másik csoport a húst mosta, dara­bolta, amit az úttö­rőcsapat vett. Fel­készítettük az ebé­det. Étvágygerjesz­tőén gőzölgött a gu­lyásleves illata. Kiss Eta, Tompa Anna s Parrag Kati voltak a főszakácsok. Amíg az ebéd főtt, addig egy csoport bejárta az erdőt. Sőt az őrsök tagjai egy- egy tisztáson hozzá­látták a próbázá- sokhoz. Voltak kö­zöttünk olyan fiúk akiket csak ven­dégként hívtunk meg, ok is jól érez­ték magukat. Akik­nek nem volt ked­vük sétálni, azokat Patai Sanyi, Farkas Gabi V. osztályos fiuk hegedűmuzsi­kája szórakoztatta. Izgatottan vártuk az ebédosztást. Fi­nom volt az ebéd, még ma is a szánk­ban van az íze. Ebéd után tartottunk egy kis pihenőt, utána kezdődött a játék. Jókedvű pajtások kergették fáradha­tatlanul a labdát. Közben akadtak, akik táncra perdül­tek. Szorongó szív­vel gondoltunk ar­ra, hogy nemsokára haza kell mennünk. Késő délután el is érkezett ez az idő. Hazafelé fáradtan, de mégis jókedvűen beszélgettünk a nap eseményeiről. Bol­dogok voltunk, hogy a próbázás kifogás­talanul sikerült. Ütközben Áprily Lajos szép versso­raira gondoltam: »Selymit a barka már kitakarta.« Segesvári Sára csapattitkár, Szabadszállás. vett részt, s nagyon örvendetes, hogy a fiataloktól az öreg néni­kig, miriden korosztály képvi­selve volt. Az előadásokon min­denki megkapta azt a felsőbb­fokú oktatást, amit a szabad- egyetemtől várt. Az előadó elv­társaknak a hallgatóság részéről csak köszönet jár odaadó, fáradt­ságot nem ismerő munkájukért. A következő tanévben a ter­vek szerint még három újabb tagozattal kívánják bővíteni a szabadegyetemet: filozófiai, mű­vészettörténeti és egészségügyi tagozatokkal. Az előzetes jelent­kezések alapján minden remény megvan arra, hogy minden elő­adáson eredményes lesz a rész­vétel, Dénes Zoltán levelező Nehezen akart elér­kezni április 25. napja Lakiteleken. Azaz, nem mindenkinek, hane... csak annak a 119 pi- rosnyakkendős, újonc­próbára készülő kis­pajtásnak, akik a leg­nagyobb szorongással várták ezt a napot. A hátizsákokban még elő­ző este bekerült min­den, ami a 8. »állomá­son« a főzéshez szük­séges. És ha soha nem is, a nevezetes nap reggelén valamennyi kispajtás az édesanyja ébresztő szava nélkül, fürgén ugrott ki az ágyból. A találkozó 9 órára volt meghirdetve, de fél 9-kor már vala­mennyien megérkeztek a piroscserepes iskolá­hoz és elfoglalták he­lyüket a -hattyú«, »pa­csirta«, »sólyom«, »ri­gó«, vagy éppen a »bé­ke« őrsben. a i/ei* es pedagógu­Újoncpróba a J őserdőben sokból tíz tagú csoport még 8 órakor elindult a kijelölt ellenőrző ál­lomásokra. Pont kilenc órakor Csányi János csapatvezető irányítá­sával elindult az első őrs is, hogy tagjai bi­zonyságot adjanak ar­ról: jól felkészültek az úttörőavatást megelőző próbákra. Kanyargós, de isme­rős utakon haladtak végig, közben a jelzé­sek szerint cseleked­tek. Elmondták az út­törők 12 pontját, is­mertették az út jeleket, stb., s mire a dombo­kon keresztül a Tőser- dőbe értek, gyorsan tűzhelyet készítettek, mert a 8. állomáson a főzésből kellett vizs­gázni: Déli 12 óra volt, ami­kor valamennyi őrs,— mint egy-egy kis csa­lád — 15 bográcsban megkezdte a főzést. Hogy mennyi gonddal, szorgalommal, azt csak azok tudják, akik mindezt végignézték. A bíráló bizottságnak egy óra felé igen megne­hezedett a dolga, mert az őrsök egymás után jelentették: kész az ebéd, tessék megkós­tolni. ízletes halászlé, gulyásleves, kolbászos paprikás burgonya — s ki tudná felsorolni minden bogrács tartal­mát! A végén a bíráló bizottság tagjai már mozdulni is alig tud­tak a jóllakottságtól. Pedig az értékeléssel sietni kellett, mert megérkezett a doktor bácsi is. aki ugyan­csak nagyon elismerő­en nyilatkozott az őr­sök szakácstudományá­ról. Ebéd után az őrsök felsorakoztak a tisztá­son és az úttörők indu­lója után kezdetét vet­te az értékelés és az eredményhirdetés. . Az első a »sólyom« őrs lett, amely a megsze­rezhető 85 pontból 82-t szerzett meg. A máso­dik a »fülemüle« őrs 80 ponttal holtverseny­ben az ugyancsak 80 pontot szerzett »rigó« őrssel. Külön dicsére­tet kapott a tanyán működő »béke«-' őrs és vezetője, Verdon Mag­dolna tanítónő, mert a nehéz körülmények között is szépen felké­szültek és 77 ponttal a negyedikek lettek. Az eredményhirdetés után a legjobbak jutal­mat is kaptak. Horváth Ignác Végéhez értünk annak a tu­dománnyal teli hat hónapnak, )mely az 1957-es évben kezdő­dött, Ez az időszak volt az, ami­kor Kecskemét művelődni vá- ) gyó nagyközönsége megismer- ikedhetett az érdeklődésébe vágó ■ magasabb ismeretekkel. Nagy 'jelentőségű volt e szabadegye­tem megszervezése, különösen j Itt, Kecskeméten. Mivel nem va­gyunk egyetemi város, csak ez 'volt az egyetlen lehetséges út, )hogy a tudomány legfelsőbb ré­tegeiben is tájékozódást nyer­günk. Az 1957/58-as tanévben a sza- \badegyetem négy tagozattal nyi­totta meg kapuit, irodalmi, tör­ténelmi, földrajzi és természet­tudományi tagozatokkal. Mind a ^négy tagozaton számos hallgató Tartalékos és hivatásos tisztek tCiiúUk&zA^CL A kecskeméti helyőrségi tiszti klub parancsnoksága, a kecs­keméti járási Kiegészítő Parancsnokság és a Magyar Honvédelmi 'Sportszövetség közös elhatározása alapján a helyőrségi tiszti klubban tartalékos tisztek és hivatásos tisztek közötti találkozót rendezett. A találkozó igen bensőséges volt. A hivatásos tisztekből szer­vezett rendező gárda meleg elvtársi szeretettel és barátsággal fogadta az érkező vendégeket. A tiszti klub színházterme zsúfo­lásig megtelt. A találkozón részt vett tisztek beszélgetését Gulyás Kiss Sándor százados nyitotta meg. Ismertette és méltatta a ta­lálkozó célját. A megnyitó után Telegdi Sándor őrnagy emelke­dett szólásra. A régi és a jelenlegi tartalékos tisztek szerepéről beszélt. Kifejtette a honvédelem, a szocialista hazafiság szelle­mében való nevelés fontosságát, különösen az ifjúság körében. Ebben a munkában a MHS Szövetség vezetősége a tartalékos tisztek segítségét várja. Nagy megelégedéssel fogadták a megje­lentek azt a bejelentést, hogy a tartalékos tisztek és hivatásos 'tisztek közelebb kerülését segítik elő azzal is, hogy a tartalékos Tiszti igazolvány felmutatásával ezentúl a tartalékos tisztek is látogathatják a tiszti klubot. A MHS tartalékos tiszti tagozatá­nak megalakulásával párhuzamosan kabinetnek való helyiséget is rendelkezésükre bocsát a tiszti klub. A tényleges ismerkedésre és barátkozásra ezután került sor. Az asztaloknál vidám hangulatú beszélgetés közepette történt meg a vacsora, majd a borozgatás. Űj ismeretségek és bartáságok szálai szövődtek ezen az estén és felejthetetlenné vált valameny- nyi részvevő számáré Szűcs Antal levelező Hová menjek ?... Ilyen gondokkal küzd az em­ber Kecskeméten, a Dózsa György úti 54. számú cukrász­dában, amikor elfogyasztott két üveg sört, vagy más egyéb italt, s a belső erők játékaként kény­telen felkelni az asztaltól. Tréfásan azt is mondhatná valaki, itt a tavasz, minek eb­ből nagy dolgot csinálni. Ami azt illeti, talán a férfiaknál ez könnyebben megoldódik, de mit csináljon a nő, aki bár szeretne még a cukrászdában időzni, ze­nét hallgatni, beszélgetni, de nem tud, mert hiányzik a köz szempontjából oly nagy fontos­ságú egészségügyi helyiség. A cukrászda épülete egyéb­ként magán háztulajdonos birto­kában van. Nem tudni mi ok­ból, de a házigazda drótsövény- nyel körülvette azt az egészség- ügyi helyiséget, amely régebben a cukrászdához tartozott, mond­ván, ez az enyém... Ha más megoldást nem talál­nak, építeni kellene egy újat Amint hallottam, hely volna is, csak a pénz hiányzik. így hát úgy néz ki, hogy a cukrászdába járó, szórakozó dolgozók kény­telenek idő előtt megválni a társaságuktól, mert mást nem tudnak tenni. Vajon meddig? (R-oél

Next

/
Oldalképek
Tartalom