Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

Éljen május 19 a nemzetközi proletariátus harci seregszemléje! 5 miSlió 737 ezer forint nyereségrészesedést fizettek ki megyénk állami gazdaságaiban MEGBESZÉLÉSRE jöttek ösz- Eze a MEDOSZ. valamint az Állami Gazdaságok Megyei Igaz­gatóságának kezdeményezésére megyénk állami gazdaságainak vezetői. Az összejövetelen érté­kelték az elmúlt évi munkát és megtárgyalták a tennivalókat. A beszámolót Kotun Károly elvtárs, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezető­je tartotta. Hangoztatta, hogy az igazgatósághoz tartozó gazdasá­gok mérlegeredménye az elmúlt évben 31 millió forint nyereség volt. Az elért eredmények alap­ján 5 millió 787 ezer forint nye­reségrészesedést fizettek ki a gazdaságok dolgozóinak. Ezen­kívül a gazdaságok műszaki és adminisztratív munkaerői jó munkájuk eredményeképpen 1 millió 331 ezer forint prémiu­mot kaptak. — Állami gazdaságainknak minden adottságuk megvan ah­hoz, hogy az idén még jobb eredményeket érjenek el — mondotta Kotun elvtárs —, kü­lönösen az önköltség csökkenté­sében. Elsősorban a kapások, köztük a cukorrépa termelési költségeit kell csökkentenünk. A beszámolót követő vitában többen felszólaltak. Tesch Rezső elvtárs. a megyei pártbizottság munkatársa arra hívta fel az ál­lami gazdasagok vezetőinek fi­gyelmét, hogy több segítséget adjanak a termelőszövetkezetek­nek. Az értekezlet végén a megyei igazgatóság vezetője Petőházi Gábor földművelésügyi minisz­terhelyettes elvtárs nevében az »állami gazdaságok kiváló dol­gozója« kitüntetést adta elmúlt évi jó munkájuk elismerésekép­pen 17 személynek. KITÜNTETÉST KAPTAK: Petőfi Sándor, a Helvéciái Ál­lami Gazdaság igazgatója, Né­meth Imre, a Bajai Állami Gaz­daság igazgatója. Magyar Fe­renc, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója. Maár And­rás, a Hildpusztai Állami Gaz­daság igazgatóhelyettese, Ta­kács László, a Szakmári Állami Gazdaság igazgatója. Nagy Ödön, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság főagronómusa, Weichl István, a Kunbajai Állami Gaz­A MÉSZÖV Igazgatóság a munkásosztály nagy ünnepének szeretettel köszönti FÖLDMÜVESSZÖ VETKEZETEK TAGSÁGÁT és DOLGOZÓIT További munkájukhoz sok sikert és jó egeszseget kivan 1089 daság főkertésze, Huszta János, a Helvéciái Állami Gazdaság fő­kertésze, Nikolics Pál, a Solti Állami Gazdaság főagronómusa, Wendler Antal, a Kunfehértói Állami Gazdaság főkönyvelője, Baracskai Imre, a Hildpusztai Állami Gazdaság főkönyvelője, Kemmer József, a Bajai Álla­mi Gazdaság főkönyvelője, Mi­lovai Mátyás, a Helvéciái Álla­mi Gazdaság főkönyvelője, Tá­viéi Imre, az Izsáki Állami Gaz­daság főmérnöke. Bánoczki Zol­tán, a Bácsalmási Állami Gaz­daság főmérnöke. Czakey Géza, a Garai Állami Gazdaság üzemi bizottságának elnöke, Láng Ede, az Állami Gazdaságok Igazga­tóságának személyzeti osztály- vezetője. Megkezdték a cukorrépa és a borsó első kapálását megyénk déli részén Megyénkben az enyhe tavaszi napsütésben jól haladnak a me­zőgazdasági munkákkal. Az utóbbi napokban már majdnem teljes egészében bepótolták a rossz idő okozta lemaradásokat. Eddig több mint 230 000 holdon vetették el a tavaszi megvakat. Egyedül kukoricából 50 000 hol­dat vetettek be. A munkát nagy­ban meggyorsítja a jó összehan­golt gépi munka. A gépek szin­te munkakiesés nélkül dolgoz­nak. A termelőszövetkezetek, egyéni gazdaságok földjein na­ponta 700 traktor, 300 vetőgép és 3200 lovasfogat végzi a munkát szünet nélkül; <wvwwwwwwwwwwwwww> kecskeméti járás dolgozói tiltakoznak az atomfegyver kísérletek ellen Befejezéshez közeledik a kecs­keméti járásban az a békegyű­lés sorozat, amely április 12-én kezdődött. Eddig a járás 17 köz­ségében tiltakozott a lakosság az atom- és hidrogénfegyver kí­sérletek továbbfolytatása ellen Májusi szerelem és követelték, hogy a nagyhatal­mak vezetői tartsanak csúcsér­tekezletet a béke megszilárdítá­sa érdekében. A megtartott 17 békegyülésen több mint 3000 ember vett részt. A kultúrházakban, mozihelyi­ségekben rendezett gyűléseken általában 150—200-an jelentek meg, de voltak helyek mint pél­dául Lajosmizse, Kerekegyháza, ahol 300—400 ember gyűlt össze. Sokan szólaltak fel s a szavak­ból kicsendült a béke utáni vágy, a gyermekek jövőjének féltése és az eltökéltség, hogy fáradtságot nem kímélve még nagyobb erővel harcolnak ezután a háborút kirobbantani akaró körök mesterkedései ellen. A községek nagyrészében béke­aláírásgyűjtést indítanak, hogy írásban is dokumentáljanak: egységes és egyre erősödik a béke frontja. A gyűléseken 3$ békeküldöttet választottak. A küldöttek a megyei békekonfe­rencián községük lakosságá­nak aláírásával támaszthatják majd alá: a járás dolgozói bó­két akarnak. Megkezdték a spárgakajtás szedését Megkezdték a spargahajtás szedését. Az ízletes főzelék nö­vényből az első szállítmányt a Kunbajai Államai Gazdaságtól és a kelebiai szakcsoportoktól vette át az értékesítő szövetke­zet. A több mázsából átló tételt külföldi megrendelőknek továb­bítják: az első szállítmányt Nyugat-Németországba és Cseh­szlovákiába küldik; A kedvezőt­len tavasz ellenére is kiváló spárgatermésre számítanak. Beszélgetés s Ma$i hépccM Az ankétről már írtunk, most a rész­vevők egy részét mutatjuk be olva­sóinknak a Kecske­méti Konzervgyár II. telepéről. Az első képen Raj noha Árpádné (középen) mond vé­leményt újságunk­ról. Jobbról D. Ko­vács Ilona, balról Jurman János lát­ható. A második képen T. Nagy Károly (kö­zépen) Kecskemét áros közkutai kö­rüli egészségtelen állapotokról szól, s a megoldást is ja­vasolja. Mellette jobbról Dormány József, balról Csong­rádi József ül. Alsó képen az új­ságíró munkában. Jegyzi a véleménye­ket, javaslatokat. A képen még Kiss Ju­hász Mária (jobb­ról) s Dani Mihály- nú (balról) látható, i ^ "(légintájul ehejék Tdcz Ahiat bajai harcosa OnUktzik Varőfényes tavaszi délután, amikor a ker­tekben a cseresznyefa virágzik, nyitunk be Folcz Antalék udvará­ba. Tóni bácsit keres­sük, a munkásmozga­lom régi bajai harco­sát. A régi május 1-ék megmaradt emlékeiről kérdezzük őt. — Tizenhat eszten­dős inasgyerek voltam emlékezik Folcz An­tal, a városi tanács ipari osztályának veze­tője. — Apám egy na­pon magához intett s azt mondta: Velem jössz Budapestre. Ott ünnepeljük május el­sejét. Így is lett; Tízezrek az utcán, virágerdő s zászlóren­geteg a körutakon. Az Oktogonnál a felvo­nuló munkásságot ha­talmas, vöröscsillagos diadalkapu és zeneszó várta. Délután a liget­ben szórakoztak az ünneplők. A gyerme­kek majálisa pedig a Margitszigeten zajlott le. Ez a felejthetetlen május 1-e 1919-be''. volW Később a május el­sejét itt Baján ünne­peltem. Persze nem volt könnyű, mert olyan esztendők is vol­tak, amikor a rendőr­ség mindent elköve­tett, hogy megakadá­lyozza május 1-e meg­ünneplését. 1923, 1924, 1925-ben a hidat őriz­ték, mert úgy gondol­ták, hogy a dunántúli erdőkbe készülünk. Nem is számítottak rosszul. Azonban bár­mennyire is felkészül­tek, leskelődtek, mi a legkülönbözőbb utakon mégis csak megérkez­tünk a kijelölt tisztás­ra. Délelőtt 11-re ott voltunk valamennyien családostól. A zord időjárás né­ha a munkásotthonba szorított Bennünket an­nak ellenére, hogy nem ijedtünk meg esőtől, széltől. Mondanom sem kell, hogy egyetlen egy május elsején sem dol­goztunk. Ünneplőbe öl­töztünk, vörös szegfűt tűztünk kabátunk gomblyukába, s- ha er­re nem volt mód, ak- meghitten, biza­kodva ünnepeltünk; Csanyik József, Majer János, Sohajda Antal, Zsivanovics és Szala- mai elvtársak, a fiata­labbak közül Krisko- vics István, Wéhring Péter volt az, aki so­hasem maradt el a má­jus elsejei ünnepekről, 1932-ben a rendőr­ség május 1-e előtti napon letartóztatott valamennyiünket és bekísértek a városháza udvarára. Másnap Pécsre vittek, sokun­kat bíróság elé állítot­tak. Ekkor is ünnepel­tünk a lehetőségekhez képest. Az esztendők azon­ban a rosszat elhalvá­nyítják, s az marad meg, ami igazán szép volt a régi idők máju­sából: virágbaborult Duna menti erdők, a Karajkó-féle kiskocs­ma gyümölcsfás udva­rán a meghitt beszél­getések, mozgalmi da­lok s a reménykedés, hogy egyszer ismét olyan szép május else­je lesz, amilyent Pes­ten láttam édesapám­mal laiaibeiLs. 1944-ben a zempléni kis községben, Rtcson, ahol mint internáltak voltunk együtt mi ba- jaiak, tudtuk már, hogy nem sokáig keli várni a szabad május 1-re. És valóban ne­künk volt igazunk, mert bekövetkezett az, amit vártunk, az, hogy a munkásosztályé lett a hatalom és ezzel meg­teremtődött a szabad májusok boldog soro­zata. Az elmúlt években volt olyan érzésem, hogy május 1 ünneplé­seiben van hivatalos jelleg is, és a külsősé­gek sem olyan termé­szetesek, mint régeb­ben. Tavaly azonban egészen másképp volt és az idén is más. Több az igazi öröm, a lelke­sedés, még ha keve­sebb is a pöfögő trak­tor. Munkások, dolgozók között járok ét azt ta­pasztalom, hogy az idén is a maguk ked’ ve, öröme, szíve sze­rint ünnepelnek: vi­rággal, dallal, zászlók­kal és meghitten; Felvidéki István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom