Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-01 / 77. szám

Éljen a szocialista tábor szilárd egysége, élén a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunióval! (Az MSZMP Központi Bizottságának jelszavaiból.) A föld, amelven a gombból nadrág teremi O lyan jó földje van a Sza­badság Tsz-nek, hogy ha .gombot vetnek beléje, nadrágot terem — okosítottak fel a falu­ban, Tiszakécskén. A hasonlat találó voltában jncm volt okom kételkedni, de Í esőbb, künn a falu szélén mű- ödó termelőszövetkezet kerté­szetében rájöttem, hogy a leg­lényegesebbet kihagyták az ízes szólásmondásból. Az embert. Aki azt a »gombot« elveti. Vele beszélgetek. Budai Já­nossal, a tsz kertészével. Nem mondhatnám, hogy olyan valaki, aki felhívja magára a figyelmet. Csendes, szerény, de készséggel magyarázgat, és min­den szava elárulja, hogy él-hal a kertészetért, hivatása a nö­vénytermesztés, mestere a szak­májának. S a ki nem mondott beisme­résében benne van az elismerése is. Az, hogy itt, a nagyüzemi gazdaságban kedvére élhet hiva­tásának, kísérletezhet, termel­het. Ezt a lehetőséget a faluban szintén kifelejtették a gomb— nadrág hasonlatból. Mert Budai János, ha mint egyéni kiskertész gazdálkodnék ezeken a jó földe­ken, megközelítően sem büszkél­kedhetne olyan eredményekkel, mint amilyeneket — egy éves ki­hagyással — elért, s kétségtele­nül elér ebben az esztendőben, meg a következőkben. A. ,m beszéljenek a tények, ö 1954-ben lépett a termelő- szövetkezetbe. Még abban az év­ben 40 ezer forint költséggel ön­tözőcsatornát ástak a kertészet­ben, tápot adva vele a tagság nem kis része aggodalmának is: Megéri? Mikorra térül meg az a tetemes kiadás? — Vállaltam, hogy egy év alatt kitermelem a csatornára fordított költséget — emlékezik a kertész. És 1955-ben hat holdról 97 000 forint bevételt biztosított a szö­vetkezetnek. Ezután kevesebb kételkedő szó hangzott el, amikor 130 ezer forintért percenként 500 liter vi­zet adó, önműködő artézi kutat ástak közvetlenül a kertészet mellett, — amire az volt a vá­lasz, hogy 1956-ban Budai János 200 ezer forint értéket termelt nyolc holdon. K özvetlenül az ellenforrada­lom előtt, 1956 őszén azonban kilépett a tsz-ből. Né­zeteltérése támadt az akkori ve­zetőséggel, s ez az időszak egyéb­ként sem a tsz-gazdálkodás mel­lett fújta a szelet. Megpróbált egyénileg gazdálkodni, de a szí­ve visszahúzta a közösbe, s már tavaly tavasszal bejárogatott a kertészetbe, segíteni a palántá­zásnál, mivel a helyette fix- íizetésre felvett kertésznek nem volt szívügye, hogy annyit te­remjenek a parcellák, amennyi­re képesek volnának. S most ismét itt van Budai János. A közösben. Az új veze­tőség hozta vissza. Mögötte a tilalomfa: nem sokra ment vol­na az egyénieskedéssel! Előtte: a most már 16 holdas kertészet, gondjával-bajával, örömével. — Mindazzal, ami tartalmat ad az élete hivatásának. B üszkén mutogatja a két, a Kecskeméti Konzervgyár­tól nemrégiben kapott holland­Élüzem lett a Délrost A Könnyűipari Minisztérium Len- Kenderipari Igazgatósá­gának vállalatai közül a Dél-Magyarországi Rostkikészítő és a Hirdi Kenderfonógyár nyerték el egyenlő rangsorban az élüzemi címet. A SZOT elnöksége csütörtökön tartott ülésén hozta meg hatá­rozatát. "*'! .-**"'**• A Délrost 1956. III. negyedében volt legutóbb élüzem, de az ellenforradalom napjaiban már nem került sor a kitüntetés át­adására. Az ellenforradalom után a Délrost üzemei vették lel leghamarabb a munkát és a korábbi eredményeket szinte túl­szárnyalva indult meg a termelés. Az élüzem-feltételeket a vál­lalat üzemei dicséretesen túlteljesítették és jelentős javulást értek cl az önköltségi szint, termelékenységi mutató és a minőség javí­tásában. 19-eJ oöeös tüzéreket keeemek EZ A NÉHÁNY sor azokhoz a vörös tüzérekhez szól, akik a 19-es kisalföldi vörös tüzérezred 6. nehéz ütegében harcoltak 1919 (június—júliusában. EMLÉKEZZÜNK: — az üteg Jlajmáskérről Tokaj alá vonult, hogy utána a Garam-völgyén fel, egészen Léváig szorítsa az ellenséget. Ott a kis faluk kö- cött — bakafedezet nélkül — Ilőtte az ellenséget, a két 15-ös Skoda-tarackkal. A Garant gáz- jóján át, egészen Vácig mentek. Onnan vonat vitte őket Nagy- ebonyba. A szolnoki tiszapart- <ról napokig lőtték a túlsó par­don beépített ellenséges álláso- jkat, majd a Vörös Hadsereg kö­telékében átvonultak a nagy hí­jion és Törökszentmiklóson túl, fi hadsereg balszárnyán foglal­jak tüzelőállást, majd a fegy- fi'erneki Tiszazugban az utolsó gránátjukig lőttek. Ok voltak azok, akik legutolsóként hagy­ták el a néptelenné vált csata­teret. EGY ÖREG, vörös tüzér, az i5-ös nehéz üteg egyszerű pa­rancsnoka szól, a dicsőséges na- lpokát látott üteg harcosaihoz: i»Akik még élnek közülünk, ir- ják meg a szerkesztőségbe ne­dvüket, címüket, meg azt, hogy emlékeznek-e még a régi dicső I napokra, parancsnokukra, aki. 'egybe szeretné gyűjteni őket. —< ' Azokról az elvLátsakról ukiki elhunytak, adjanak hírt hozzá­tartozóik, jóbarátaik, ismerőse­ik, az elmúlhatatlan elvtársi hűség nevében Zsámboki Lajos, a 19. sz. kisalföldi vörös tüzérezred 5. nehéz ütegé­nek volt parancsnoka « ágyat, amelyeket kelet—nyugat | irányban úgy helyeztek el,hogy! a nap sugarai hajnaltó'alkonya-] tig érjék az üveg alatt fejlődő] palántákat; És büszkén mondja azt is, hogy április utolján 30—40 ezer] fej salátával megjelennek a pia-j con. Addig persze zöldhagymát] is árulnak, azután meg papri kát, paradicsomot, szegfűt, diny- nyét, stb; Még arra is van gondja, hogy melyik asszony kofáskodjék majd, ha a szerződéses terme- j nyékén kívül a szabadpiacra] szántakat eladásra viszik. — Mert nem mindegy kérem,] hogy ki áll a standon. Az eladó] ne legyen morc, hanem kedves,] előzékeny, mert azt szeretik aj vevők. I gen, a jó földek melletti ennyi minden kell ahhoz] a tiszakécskei gombhoz, hogy! nadrág legyen belőle. De meg-! lesz az a — képletesen, s anél-j kül is értelmezett — nadrág, sőt,! lesz cipő, kabát és egyéb is, Tarján István Kecskeméti mozaikok ISMERETES okokból a Béke szálló bezárta kapuit, megszűnt egy rendkívül kedvelt kecske­méti étkező cs szórakozóhely, s vele együtt a cukrászda is. A szálloda egyelőre pótolhatatlan, mert nincs másik, a cukrászda azonban igen. A Nagykőrösi ut­cai, volt Gyencs cukrászda igyekszik a megnövekedett igé­nyekhez alkalmazkodni. A jó­szándékot azonban nem kísérte mindig szerencse. Körülbelül két héttel ezelőtt egész napon át iszonyatos kalapálás volt a cuk­rászdában. tJj eszpresszógépet szereltek fel. Ezzel akarták te­hermentesíteni a már működő gépet. A próbálkozás teljes csőddel végződött, rossz gépet szereltek fel. Most is csak egy működik, a kezelőnők emberfeletti munkát végeznek, mert még az admi­nisztrációs, elszámolási munkát is nekik kell elvégezniök. Nem lehet szó nélkül hagyni azt se hogy mindkét műszakban a négy teremben mindössze egy- cgy felszolgálón» dolgozik. Cso­da, hogy bírják! Még valamit szeretnék elmon­dani. Ebben a cukrászdában, mint ahogy említettem, igen nagy a forgalom. Főicg a mun­ka utáni, koraesti órákban. A Gycnes cukrászdában a kiváló fekete és a kevésbe jó sütemé­nyek mellett sokan töltünk egy­két félórácskát. Mégis, amikor hazafelé indulunk, jóleső, meg­nyugtató csend vesz körül ben­nünket az utcán. Ugyanis a cuk­rászdában harsogva szól a rá­dió, emiatt a vendégek egymást kiabálják túl. Állítom, ez a zaj egyaránt kellemetlen a vendé­geknek cs a vendéglátóknak egyaránt. Ha ez tényleg így van, akkor közös érdekünk a csend! M. I. Ha elfogadnák a ruhaüzem javaslatát: 250 bajai leány, asszony lälä. Jlä fflünkdälkälfflät A kicsi ruhában úgy érzi ma­gát az ember, mint egy dobozba préselt hering. így jellemezhet­nénk a Bajai Ruhaüzemet, amely jelenleg helyiségproblémákkal küzd. Ebből adódik aztán, hogy minden erejükkel igyekszenek helyiséget találni, amelyben el­férne a Kölcsey és Árpád utcai részlegük. Egy időben már úgy volt, hogy megoldódik ez a probléma, éspe­dig olyan formán, hogy megkap­ják e két helyiség átadása elle­nében a gyalogsági laktanyát. Csakhogy ez a ferv kúlbadőlt, mert a helyi tanács a Fémipari Vállalatnak utalta ki — mond­ván —: nekik is igen nagy szük­ségük van rá. A Fémipari Vállalat, annak rendje-módja szerint 250-es lét­számú gárdájával bevonult az új épületbe. Mondani sem kell, hogy a kiutalást komoly viták előzték meg és a ruhaüzem ve­zetői nyomós érveket sorakoz­tattak fel. Többek között el­mondták, hogy az új épületben mintegy 250 asszony, s leány, va­lamint 50 tanúié találna munka- alkalmat. Ez így igaz, s a mai napig is tényekkel bizonyítható. Ne higgye senki, hogy ezzel lekerült a napirendről a helyt ség-probléma. Már csak azér sem, mert a minisztérium illeté­kes osztályainál is szóbakerült az üzem fejlesztésének szüksé­gessége a növekvő igények kielé­gítése érdekében. A gyár vezetősége, a városi pártbizottság kérésére is elmond­ta, mi akadályozza a fejlesztést, s mi lenne a megoldás módja. Kérésük ez volt: adják a gyár­nak a voll műszaki iskolái, ímely jelenleg az enyészeté. A bökkenő az, hogy az épület nás tárcához tartozik, s a meg­egyezés — mivel kevés az ilyen nagy épület — kemény, fáradsá­gos munkát, az átadó részéről pedig megértést kíván. A város pártvezetősége támo­gatja a gyár kérelmét. A Megye] Pártbizottság ipari osztálya is kezdeményező lépéseket tett az ügy sikere érdekében. Ennek el­lenére azt kell mondani, hogy még csak a elintézés kezdetén vagyunk. Ha az illetékes szervek részéről a kérelem megértéssel találkozik, akkor még ez évben háromszáz dolgozóval növeked­het a létszám, ugyanakkor sok­szorosával a termelés a Bajai Ruhaüzemben. Vcnesz — Közös gazdaságaink életéből Baján az MSZMP városi bi- •.ottsaga és a városi tanács vég­rehajtó bizottsága közös ülésen árgyalta meg a tsz-ek fejlesz­tésével kapcsolatos kormány­rendeletet s az ennek nyomán alkészített helyi intézkedési ter­vet. Ezt a tervet a végrehajtóbi­zottsági ülés élénk vitában egé­szítette ki. Sok szó esett a szö­vetkezetek politikai és gazdasági megerősítéséről, amelyben fon­tos feladatokat szabtak meg a népfrontnak, a földművesszö­vetkezetek apparátusának és a gépállomásnak. * Céltudatosabb és meggyőzőbb agitációt kell folytatniuk a kis­Laci nagyokat pislo­gott reggel az ágyban. Félszemmel édesanyjá­ra lesett, aki tegnap es­te nagyon megharagu­dott rá, mert amikor a rádió elköszönt a gyer­mekektől, ő még az­után jó ideig fenn volt és nem akart aludni. — Ez igaz — gondolta —, de a felnőttek nem ér­tik meg a gyermek ün­nep előtti hangulatát. Ilyenkor gondolataik­ban meseországban jár­nak, keresik a legszebb nyuszikákat, akik ha­talmas batyuval a há­tukon elindulnak vi­lágjáró körútjukra, csak azért, hogy meg­ajándékozhassák a leg­jobb gyerekeket. Laci bebeszélte magának, hogy ő nem is olyar. rossz, amilyennek ki­kiáltották. A felnőttek aélia tv­.^vuszioárás loznak, s most 6 is en­nek lesz áldozata, ha ajándék nélkül ünne­pel. Pedig... hej, de sok mindenről álmodo­zott már. Szeretne egy kis kétkerekű biciklit. Igen szeretne, de miért kell neki minden este meghallgatni a rádiót? A rádió az oka min­dennek. És miért kell a mesélő néninek azt mondania: Jó éjszakát, gyerekek! Ez a legna­gyobb hiba. Elalszom én a jókívánság nél­kül is. Most, ha nem kapom meg a biciklit, neki köszönhetem. Jc, ió. de írok a nénijjek egy levelet, amelyben követelem tőle a biciK- lit. Hopp — hökkent meg a kis forradalmár —, hiszen nem is tu­dok írni. Majd meg­íratom a testvérem­mel, ő már iskolásfiú. Nem, nem. Jobb, ha nem avatom bele, mert elárul anyukámnak, s akkor.;, Annyira elkeserítette magát, egy kis híja volt, hogy el nem tört a mécses. Ezt érdem­iem én a rádiós néni­től? Nem bírta tovább. Befúrta kis szüszj fejét a párnák közé, s han­gosan felzokogott. A mama, aki éppen a reggelit készítette, meg­bocsátó mosollyal az arcán, rögtön megfej­tette a sírás igazi okát. Odament Laci ágyacs- kájához, finoman ki­bontotta a párnák kö­zül szöszi fejét, s hal­kan megkérdezte: — Miért sírsz? A kisfiú feltápászko- dott, átölelte anyukája nyakát, s így rebegett: — Ha nem is kapom meg a nyuszikától a kisbiciklit, legalább te ne haragudj rám, édes­anya. A mama megcirógat­ta Lacikát, megcsókol­ta s elmosolyodott: — Ha tudnád, hogy a nyuszika már cl is hozta a kisbiciklit! Bicliczky kunhalasi járás termelőszövetke. zeteinek a földdel rendelkező egyéni gazdák között. A kimu­tatás szerint ugyanis amíg 1949- ben a tsz-ek összes területének 51.5 százalékát a tagok által be­vitt földek tették, — addig ez az arány mostanra 20.5 százalékra csökkent.^ A szép számmal lévő új belépők között is kevés i földdel rendelkező dolgozó pa raszt; a tompái Szabadság Ts? például legutóbbi közgyűlésén 12 földnélküli tagot vett fel. E2 abból a szempontból igen hasz­nos, hogy a tsz-mozgalom fej­lesztési bázisát a falusi proletá­rok képezik —, de a számszerű és területbeli növekedés igénye s egyáltalán a falu teljes szocia­lista átszervezése megköveteli s kis- és középparasztság tömegei­nek bevonását. Kiskunhalason egy-egy szak­ember teljes felelősséggel pat­ronálja a termelőszövetkezete­ket a városi pártbizottság meg­bízásából. Csáki Ferenc elvtárs, a pártbizottság munkatársa az Űj Élet, Oláh György gépállomási igazgató a Paprika Antal Tsz, Juhász Dezső városi főagronó- mus a Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz, Rada Antal technikumi igazgató a Vörös Szikra Tsz, Tóth Balázs mezőgazdasági osz­tályvezető a Vörös Október Tsz, Tóth Sándor, a Sertéstenyésztő Vállalat igazgatója a Szabadság és Miklós János, a Tajói Állami Gazdaság igazgatója a Micsurin Termelőszövetkezetben végez rendszeres látogatást s ad hasz­nos szakmai segítséget. A Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz-ben —, ahol nincs biztosítva a gyü­mölcsös szakszerű kezelése — a Faiskola Vállalat szakemberei reudeíaejs. maiid bemutatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom