Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

(Ahol {'o óin to t ájulnak 4~FILLÉRÉRT... Kecskeméten, a békéscsabai betonút kezdetén szerény táb­lácska hirdeti: »Helvéciái Álla­mi Gazdaság gyümölcsfáiéra ka­ta“. Van ezen az útvonalon szá­mos üzlet, iparosműhely jóval díszesebb cégtáblával, — de egyik ajtó kilincsét sem moz­gatja meg éven át annyi kéz, mint pár hónap óta a lerakat bejáratáét. — Októberben kezdtük az árusítást — mondja Kovács Ferenc — s ha csak annyit mondok, hogy azóta majdnem 40 000 oltványt adtunk el — könnyű megállapítani, hány kecskeméti és környékbeli sző­lősgazda fordult meg nálunk. Ez a lerakat a borbási üzem­egység szaporító anyagát áru­sítja s a kecskeméti járás ter­melőinek igényét elégíti ki. A gazdaságnak ezenkívül a me­gyében még tíz helyen, a Du­nántúlon pedig Szekszárdon és Dunaíöldváron van lerakata. A kicsiny udvaron katonás rendben állnak a fajta szerint csoportosított csemetesorok: cse- ' resznye, meggy, barack, amott koronás fa szűkiben pár alma- suháng. A sorok már igen fog­híjasok. E hó 20-án bezár a bolt, újabb árusítás már csak őszre lesz, Rendezni keli az árakat — Kezdetben mindenki csak téli almáért ostromolt bennün­ket — meséli a vezető. — Sorra megmagyaráztam az emberek­nek, hogy érdemesebb vissza­térni a kajszihoz. Annak itt a hazája, míg a téli alma ter­mesztése a mi vidékünkön drá­ga és minőségben sem adja azt, amit például Szabolcsban. Az ősz folyamán el is vittek vagy 8000 kajszicsemetét s most, a tavaszi ültetéshez szintén eny- nyit. De rendezni kell végre az árakat, mert enélkül semmit nem jutunk előre a barackter­mesztésben. Nagy az érdeklődés a meggy, a korai cseresznye és az őszi­barack Iránt is. már itt, mert otthonosan mo­zog H. Szabó Mihály kiadóval a csemeték között és összeválo­gat jónéhány pándi meggyet, germersdorfi cseresznyét, rá­adásul két almasuhángot. Szil­vát is vinne, ha volna, de az már elfogyott. Kisfáiban tele­píti majd el a vejének. A lera­kat megnyitása óta többször vásárolt már, Naponta 60—70 vásárló Az irodának kinevezett desz­kabódéban Szinger Istvánné ad­minisztrátor dicsekszik, hogy erősebb napokon 60—70 vásárló is áll a kapu előtt s a tehető­sebbek százszámra viszik az olt­ványokat. Dunai József legutóbb 1400 forintot hagyott itt, Gu­lyás Gyula 61 fácskát rakott kocsira, Szíjártó Károlyné száz­nál több csemetét vásárolt hel- véciai szőlejébe. — Ha az itt eladott, közel 40 ezer csemetét átlagosan eloszt­juk, úgy ez a mennyiség mint­egy 600 hold új telepítést je­lent — számolja Kovács Ferenc. Szép darab! — biccentek elis­merően és arra gondolok: ezek a most pár forintért árusított csemeték néhány év múlva már termőre fordulnak Helvécia, Borbás, Ballószög homokjain s kamatosán adják majd vissza a telepítés költségeit. Így lesz a paraszti szorgalom, akarás és szaktudás műhelyében forint a fillérből. Az állam szavatol érte Az első árusítási idény ered­ménye, ez a 40 ezres szám a telepítési kedv felszökése mel­lett azt is bizonyítja, hogy a termelők bizalommal vásárol­ják az állami gazdaságok fais­koláinak csemetéit. S nincs is okuk félelemre a minőség mi­att; az állam szavatol érte. Lel­kiismeretlen csalók régen (s néha ma is előfordul) sok sze­metet rásóztak a gazdákra; az állami gazdaságból csak a törzs­fákról szaporított oltványok ke­rülnek ki s ezeket a törzsfákat hivatalos szakbizottság jelöli ki. S még a lerakatnál is nö­vényegészségügyi felügyelet mű­ködik — itt Madi László ver­melő tölti be ezt a tisztséget úgy, hogy az Országos Minősítő Intézet ellenőrzése mindent ki­fogástalannak talált. Pár nap múlva lekerül a be­járatról a tábla, elnéptelenedik a kicsi udvar. Üj földben, most már véglegesen gyökeret ver­nek az innen elvitt fácskák szerte a járásban, hogy föld­feletti aranybányává tegyék a homokot,, i G. K. és lehetősét) avagy: egy testi, s egy társadalmi betegség Testi betegségből indulunk ki cikkünkben, s egy társadalmi be­tegség nevének pontos megfo­galmazásához érkezünk el — csak előbb még meg kell álla- nunk egy kis statisztikai tanul­mányra. Eszerint 1952-től 1955-ig a megye kórházaiban kezelt 169 ezer 890 betegnek több mint egy harmadát — pontosan: 57 ezer 717 beteget — szállított kórházba mentőautó. Rendben is volna ez. s el is könyveljük építésünk —, egész­ségügyünk —, népről való gon­doskodásunk nagy eredményé­nek. De... S most jön a történet: Egy fehérvérűségben szenve­dő kisgyermeket a múltkorában gyorsan Budapestre kellett vol­na szállítani. A Kecskeméti Mentőállomás főorvosa telefo­nált Pestre: küldjenek egy autót, mert az itthoniak egytől egyig foglaltak. Budapestről az a válasz érkezett, hogy autót küldeni nem tudnak, de a men­tőszolgálat egyik Skoda-gyárt- mányú repülőgépét máris útnak indították. Annak rendje-módja szerint meg is érkezett a repülőgép a kecskeméti repülőtérre, s a vá­rosi mentőállomás előtt a men­tőautó is készenlétben állott, hogy egy másik út közbeiktatá­sával kiszállítsa a gyereket és édesanyját, de az anya — egy­szerű munkásasszony — nem volt hajlandó beszállni a repülő­gépbe. Miatta a súlyos állapot­ban levő gyereket nem tudták Megható ünnepség I színhelye volt nemrég ) a kiskunhalasi KIOSZ .székháza. Ide sereglet- 1 tek össze Bács megye l legöregebb és legjobb Jubiláló fiisiparesei kisiparosai, itt vettek at ötvenéves munkásságu­kért adományozott emlékérmet, valamint a me­gyei tanács díszoklevelét azok a mesterek, akik a lakosság és a köz megelégedésére legjobban végezték munkájukat. Műsor után Szabó Ferenc elvtárs, a KIOSZ megyei titkára mondott rövid beszédet. Méltatta az ötvenéves múlttal rendelkező iparosok mun­káját, hangsúlyozta a párt és kormány megbe­csülését a kisiparosok iránt. Megemlékezett azok­nak az eredményeiről is, akik bár nem rendel- Csattan a lécajtó, idős ember'j.keznek ötvenéves múlttal, de kiváló munkájuk- emeli le a sipkát, Ismerős lehet V kai kivívták maguknak a »kiváló kisiparos“ időben budapesti kórházba szál­lítani — ezzel életveszélynek tette ki a veszélyes állapotban levő beteget. Talán furcsállhatják olva­sóink, hogy egy társadalmi be­tegséget éppen a mentőautók és repülőgépek segítségével hőmé- rőzünk, de éppen így mérhetjük le leginkább azt, hogy milyen betegség veszélye fenyegeti tár­sadalmunkat: A technika nagy iramban fej­lődve eddig lehetetlennek vélt problémákat old meg. Elképzel­hető már a műszív. a géptüdő, s a csontpótló anyagok is régi felfedezésnek számítanak mar. A fehérvérűség veszélyes beteg­ségében szenvedő kisgyerek ha­lála ezelőtt pár évvel — bizto­san bekövetkezett volna. Ma azonban egy telefon, majd egy repülőgép, percek, félórák alatt szakértő kezekbe juttatja s megmenti a beteget. S akkor jön az édesanya — akinek szemére nem lehet vetni a belénevelt félénkséget, irtózást a technikától —, s keresztülhúzza az orvosok, mentők, pilóták — a modern technika alkalmazói­nak — szándékát, s hiába álla­munk szocialista politikája, a nagy és gondos technikai felké­szültség —, ha vannak emberek, akik — félnek ezzel a techniká­val élni! Márpedig —, ha más területen is —, de sok ilyen ember van társadalmunkban, mint ez az édesanya. Éppen ezért — mindenki oku­lására — érdemes pontosan megfogalmazni ezt a veszélyes, és minden felvilágosító eszköz­zel gyógyítandó társadalmi be­tegséget: igényeink, vágyaink sok esetben — neveltetésünk és előítéleteink miatt — elmarad­nak technikai adottságaink mö­gött! (—ng—.) Gépállomások, állami gaz­daságok, termelőszövetke­zetek! Nyári munkákhoz szükséges elektromotorok, mérlegek és dinamók ja­vítását idejében rendeljék meg. Finommechanikai J. V. Kecskemét. 1014 As első, ami megragadja az idegen figyelmét a kecskeméti Petőfi Tsz-ben: a műútról a te­rületére vezető földút melletti építkezés. ötven szarvasmarha befoga­dására alkalmas istállót építe­nek, 12 vagon termény tárolá­sára elegendő magtárpadlással, közel 400 ezer forintos állami kölcsönből. A kölcsönt harminc év alatt kell visszafizetni, öt esztendő múlva esedékes az első részlet. Az adatok kormányunknak a termelőszövetkezeti gazdálko­dást segítő politikáját tükrözik, amely lehetővé teszi, hogy — Havasi János elvtárs, az elnök megállapítása szerint — az 500 holdas nagyüzemi gazdálkodás végeredményben ingyen jut az istálló-épülethez. A benne kor­szerűbben tartott, nagyobb lét­számú tehénállomány megnöve­kedett hozama révén ugyanis kevesebb idő, mint 30 esztendő alatt akkora bevételhez jut a tsz, amekkora fedezi az építke­zés költségeit. Az állami támogatás másik eredményeképpen közvetlenül a gyártól 526 mázsa műtrágyát rendelt meg a termelőszövetke­zet, s holdanként 146 kilogram­mot szórt szét, az azelőtti 30—34 kilogrammos átlaggal szemben. A kedvezmény tette lehetővé a műtrágya közel ötszörös meny- nyiségének a megvásárlását, mert rendelet biztosítja, hogy a felhasznált műtrágya mennyisé­gével arányosan csökken annak az ára. — Jó húzóereje van a rende­letnek — mondják a tsz-ben, s itt abba is lehetne hagyni e tudó­Sziklát foUcttti üdült sítást, ha csak a tavaszi mun­kálkodás számadatainak a fel­sorolásáról lenne szó. Kormányunk mezőgazda- sági politikája a tsz-ek fejlődé­sét, jövőjét szolgálja, beszéljünk hát arról: a kedvezmények igénybevételén kívül miképpen teszi meg lépéseit a Petőfi Tsz a holnapok felé, illetve mi az, ami e lépések ütemét lassítja, vagy gyorsítja, meghatározza? A huszonhat családból szár­mazó 48 tsz-tag szinte kivétel nélkül mind agrárproletár volt a felszabadulás előtt, cseléd, vagy részmunkás Kecskemét legmódosabb, s egyúttal leg- reakciósabb basaparasztjainak a tanyáin. Héjjas, Sutus és ha- rom-négy más család szerepel az egykori cselédtartók listáján, az ő földjeiket művelték látás­tól vakulásig a mostani tsz- tagok. Ez a hajdani cselédsors hatá­rozza meg életszemléletük, poli­tikai állásfoglalásuk, a közös gazdálkodáshoz való érzelmi kapcsolatuk alapját. Abban mindannyin megegyez­nek, hogy nem kell a múlt, hi­szen nemcsak emlékezetük, de a régi cselédkönyveikben tanús­kodó elképesztően alacsony bé­rük is figyelmezteti őket arra, hogy a tavalyi, ha nem is vala­mi sok, de munkaegységenként mégis csak 30 forintos juttatás jóval több, mint a felszabadulás előtti néhány mázsa gabonát je­lentő kommenció. Meg vannak elégedve p közös gazdálkodással —, de a folyto­nos előrelépéshez az idősebbek közül jónéhányan szűk látókö- rűek. Az adósságvállalás miatt például többen ellenezték az is­tálló felépítését, ellene voltak annak is, hogy a tsz szántóföldi zöldségtermeléssel belterjesen gazdálkodjék. A haladást tehát itt harc, az újtól való idegenkedésben bő­velkedő vita előzi meg, ami a tsz-nek az azelőtti években ke­vésbé eredményes gazdálkodá­sáról, valamint arról tanúsko­dik, hogy a politikai felkészült­ség, a forradalmiság nem kielé­gítő éppen azok részéről, akik­nél egykori sorsuk miatt az ellenkezőjét lehetne feltételezni. Éppen esért a mindössze négy párttagra nem kis feladat hárul a felvilágosító munka te­rén, de gyakoribb segítséget kellene nyújtania Kecskemét városa illetékeseinek is e tekin­tetben. Amennyire egyhelyben topogó az idősebbek egy része, annyira örvendetes, hogy a tagság nagy­részt leányokból álló ifjabbik fele szinte határtalan lelkesedés­sel híve minden újszerűnek. Kü­lönösen azóta, hogy a fiatalok háromnegyed része belépett a KISZ-be. — Sziklát lehetne velük moz­dítani — mondják róluk, s va­lóban, akár a termelőmunkáról, akár a társadalmi élet mozgal­massá tételéről van szó, rájuk mindig lehet számítani. Szorgal­másán dolgoznak, március 8-án, a nőnapon pedig a magtárt kul­túrteremmé varázsolták át és a kecskeméti repülőket, valamint a szovjet helyőrség komszomo- listáit látták vendégüL Erről a találkozásról ma is beszélnek, mint olyan élmény­ről, amelyben ritkán van részük. Jelentősége pedig nem lebecsü­lendő, mert sokrétű tartalmat ad a kulturálódásiéi eléggé el­eső tsz-tagok életének. A kisebb kereset mellett egyébként az előbbinek a hiá­nya okozta, hogy 1952-ben 15 fiatal otthagyta a tsz-t. s azóta a kecskeméti üzemekbe jár dolgozni. Körülbelül ennyi dol­gozóra volna pedig még szükség a Petőfiben. Akadna is 15 új be­lépő, csakhogy az elhelyezésük jelenleg szinte megoldhatatlan lakásproblémát jelentene a gaz­daságnak. Az üzemekben dolgozó fiatalok visszatérésénél viszont e gond nem állna fenn, hiszen mint családtagok, így is a tsz területén levő lakásokban lak­nak. 4mi az anyagiakat illeti, a tsz-tagok kereseti lehetősége nemsokára eléri az üzemi dol­gozókét (az idén már 40 forintot terveztek egy-egy munkaegység­re), megmarad azonban a kul­turális élet hiánya, ami távol tartja a kecskeméti üzemekben dolgozó, s a szabadidőt itt vál­tozatosabban kihasználható fia­talokat attól, hogy visszatérje­nek a tsz-be. Tagadhatatlan, hogy a terme­lőszövetkezet még sokáig nem nyújthatja ugyanazt a szórako­zási, művelődési lehetőséget, mint a város, viszont az utób­biban is sokkal gazdagabb tár­sadalmi életet lehet élni, mint eddig. Az elnök teherautón egyszer be is hozta a megyeszékhely színházába a szétszórt tanyahá­zakban lakó tsz-tagokat (számo­sán közülük, akik itt élték le életük javát a várostól gyalog is csak egy órányira, ekkor láttak először színházat!), ezt azonban a munka dandárjában nem le­het gyakran megtenni. Meg lehet, és meg is kell tenni azt, hogy a város már mű­ködő, vagy most éledező kultúr- csoportjai látogassanak el a tsz- be, ami azt is eredményezné, hogy segítséget kapnának tőlük az ottani igen lelkes kiszisták az ő kultúrcsoportjuk megalakí­tásához, működéséhez. Véleményem szerint az azelőtt szép eredményeket szülő, de az utóbbi években elhanyagolt munkás-falujárás is kellő ha­tással volna a Petőfi Tsz — nem az ő hibájuk miatt — maradi tagjaira. Mindez pedig együtte­sen talán vonzóerőt gyakorolna a visszatéréshez a színesebb vá­rosi életbe belekóstolt egykori tsz-tag fiatalokra is. Társadalmunk szocialista fejlődésének szolgálata megkö­veteli tőlünk, hogy a termelő­szövetkezeti problémák vizsgá­latánál és megoldásánál azok sokrétűségét is figyelembe ve­gyük. Tarján István -»- tottság könnye. Erezték, hogy a szocialista rend/)- értékeli, nagyratartja munkájukat. X k A boldogság érzése csendült ki azokból a\ 11 szavakból is, amelyek pohárköszöntőként hang-(V zottak el. Q A baráti beszélgetések során felidézték a múlt A a keserveit és örömmel beszéltek a máról, arról a\ ~ megbecsülésről, amely őket érte. v Én csak azt kívánom e sorokkal az ünne-(7 _ pelteknek, hogy még sok-sok éven át dolgozza-/) _ nak jó erőben, egészségben, a nép szolgálatában.^ “ Háló Ferenc ti megtisztelő címet, X Ezután következetté az emlékérmek és dísz-/ oklevelek átadása. Egy-/ két kisiparos szemében V megcsillant a mégha- (

Next

/
Oldalképek
Tartalom