Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

AKI MEGFOGTA AZ ELHAGYOTTAK KEZET.. fitdafrápu-s-MÍ Uitkäznapi U'ástctte A Nőtan ÍCm ít hallot­tam róla, s munkájáról, melyet töretlen lelkesedései, igaz lel­kiismerettel végez. Azt hittem, 26 éves, fiatal leány Csiklya Ilona, mikor megláttam, negy­ven év körülinek gondoltam, de beszélgetés közben bevallotta, hogy ő már 54 éves, s egy év múlva búcsúzik az iskolától, a gyerekektől — nyugdíjba vonul. — Nehéz lesz majd megszok­ni a nyugdíjas életet, de nem akarom, hogy mások szólítsanak fel arra, hogy nyugdíjba men­jek. Hát igen, Ilonka már nem ifjú pedagógus. Harminc éve tanít itt a szabadszállási iskolában, ahol sok örömét, megannyi bá­natát őrzik a falak. S ő mégis, utolsó éveiben is ugyanazzal a fiatalos kedvvel tanítja, mű­veli nemcsak a kis első, máso­dik, vagy harmadosztályos ne­bulókat, hanem a felnőtteket is, mint 30 évvel ezelőtt. ö az, aki 30 évi munkálkodás után az idén ismét megfogta az elhagyottak kezét, hogy beve­zesse őket a tudás, az írás, az olvasás rejtelmeibe. Kik ezek? Nem gyerekek már. Olyan felnőttek, akikkel eddig oly ke­veset törődött a társadalom, akiket kinéztek maguk közül az emberek: cigányok, A dolog úgy kezdődött, hogy még a tél elején a járási lanács'íelkérésére a járás egész­ségügyi és szociális bizottsága elhatározta, hogy felméri a sza­badszállási cigányok szociális helyzetét. A bizottsággal együtt járta Ilonka a nyomorúságos kis putrikat, s beszélgetett la­kóival, Minden házat sorrajár- tak és közben formálódott ki a felismerés, ezeknek az emberek­nek nagy része írni, olvasni se tud. Hogyan javíthatna hát ak­kor életmódján, ha nincs lehe­tősége megismerni a szebbet, a jobbat, a kulturáltabb életkö­rülményeket, ha még a betű is csak rejtelmes titok előttük? Mikor azután a bizottság be­fejezte munkáját, Ilonka újra elindult a cigánynegyed felé, hogy ismét házról házra járjon, összetoborozza az írástudatlano­kat, s felkeltse érdeklődésüket a tanulás iránt. Volt is jelent­kező szép számmal. így történt, hogy január 30-án már megin­dult az írás-olvasástanfolyam a kis szabadszállási iskolában, Ilonka vezetésével) Eleinte minden második este hajoltak csak a parányi padok fölé a gyermekek után óriásnak tűnő felnőttek. Azután megszerették az iskolát, s ők maguk kérték, hogy minden nap eljöhessenek tanulni. Ilonka azt is elmondta, hogy tanulói főként férfiak. A hall­gatók között összesen csak négy asszony van. — Mondom is mindig a fér­fiaknak, hogy nekik kellene egy kicsit az asszonyokat felemelni, bátorítani, hogy ők is tanulja­nak, mert az asszonyok vannak leginkább elhagyatva — s egy kedves, régi esetet mesél el, egy szülői értekezlet élményét: — Első osztályt tanítottam akkor, persze köztük kis cigány- gyerekeket is. A szülői érte­kezletre az ő szüleik is eljöttek, s amikor már minden szü­lő elment, az egyik édes­anya elébem állítja kislányát s kezembe nyomja az olvasó­könyvet: — Tessék már meg­mutatni, tanítónéni, hogy olvas a Rozika... Rozika élénken si- labizálta az olvasókönyv kövér, kerek betűit, s az édesanyának — soha sem felejtem — örömé­ben könny szökött a szemébe. — Remélem — folytatja Ilon­ka a beszélgetést —, ez a kis történet néhány év múlva már csak az én emlékezetemben él, s a kis Rozikák szülei sem áll­nak gyermekük olvasókönyve felett értetlenül, hanem együtt olvashatják a számukra ma még furcsa ákombákomot kicsi le­ánykájukkal, vagy fiukkal. Elragadtatással hall­gattam szavait hivatássá vált, gyönyörű munkájáról, — ő sze­rényen utasított vissza minden dicsérő szót, mondván, nem olyan nagy dolog ez, kár any- nyit beszélni róla, hiszen őneki kötelessége ez. S jó szívvel, sze­retettel tanít mindenkit a betű­vetés tudományára, s mindarra, ami jó és szép, s amiért érde­mes élni ebben a világban... Eszikné OOOOGOOOGQOOOGOOŰOOQOOOOOOOOGGGOOOOGOOO i Yers a holnapból... f Es midőn a háborúra minden készen állt. így szóltak az asszonyok: Nemi © És fivérét, férjét, legényfiát O a lakásba zárta mind, jó erősen. ® G És aztán felvonultak mindenütt, G megdöngették a főuszítók házát. q Kezükben poroló, suhogott fütykösük O s a fiekókat fülönfogva kicibálták. O Ő Egymásután térdre fektették mind, G aki a háborúra uszított, G a bankok, a hadiipar urait, a minisztert és a tábornokot. G G így tört ketté az összes bot: jajgattak, nyögtek a fickók. G Végül valamennyi nagyszájú hallgatott És háború többé nem volt! Ekkor az asszonyok visszatérve § férjhez, fivérhez, otthonokba, G így szóltak: a háborúnak vége! G A férfiak mereven bámultak az égre és nem mertek ránézni az asszonyokra. G Erich Kästner § ÖGGOGOGGGOGOGOGGGGGGGGGGOOOGGGGGGOGGGGG Jelentős esemény zajlott le az elmúlt napokban a Bajai Ruha- Üzemben. Az üzem dolgozói lét­rehozták az üzemi tanácsot. Az üzerpi tanács létrehozását az tette szükségessé, hogy az üzemi bizottság mellett olyan szerve­zet működjék, amely a munká­sok szólesebbkörű bekapc oló- dását teszi lehetővé a vállalat irányításába és ellenőrzésébe. — Ugyancsak fontos szerep jut majd az üzemi tanácsnak a munkafegyelem megszilárdítá­sában és a társadalmi tulajdon védelmében; fjgyelembevéve, hogy az üzem az állam, a dol­gozó nép tulajdona. ( körséta =>KiskuÉaías8n Készülnek a nőnapra A találékony asszonyok már kisütötték, hogyan is tehetik emlékezetessé az idén a Nem­zetközi Nőnapot. A sok érdekes elképzelés megvalósításába a Városi Nőtanács az arra érde­mes férfiakat is bevonta. Az ű segítségükkel üzemekben, hiva­talokban, vállalatoknál és má­sutt a férfiak köszöntik női munkatársaikat és átnyújtják ajándékaika t. Hogy mit, azt nem árulták el. Ugyancsak délelőtt és délután a Városi Nőtanács aktivistái el­látogatnak a kórházba, s ott üd- vözlik, köszöntik az asszonyo­kat, lányokat, s azokat az édes­anyákat, akiknek e napon gyer­Rónay Dóri fiatal életébe is belemart 1944 gyilkos tavasza. A barna hajú, égő te­kintetű lányt is elhaj­tották az SS-ek és de­portálták Ausztriába. Ott az egyik üzembe került dolgozni. Cipel­te a súlyos vasakat, s ha verejtéktől fénylő homlokát megtörölte, az SS-őr ráorditott: — Ne lazsálj, lódulj tovább! Gyakran csattant a hátán a gumibot, s es­te a láger agyonnyú­zott lakói ajkán fáradt közönnyel buggyant ki a keserves megállapí­tás: — Már megint meg­vertek. Születésnap a lágerben A fiatal lányok éle­téhez itt úgy hozzátar­tozott a mindennapi verés, mint a háború­hoz a véres borzalom. Dóri alig tudta von­szolni elcsigázott tes­tét. Naponta 5 deka margarint kapott és 10 deka kenyeret. Kor- gott a gyomra az éh­ségtől, a feje szédült, s arcának barna rán­caiban ott vibrált a halál árnyéka. Egy napon az egyik esztergapad mellett ta­karított. Reszkető ke­zekkel seperte össze az ezüstösen kunkorodó forgácsdarabokat, s n szeme sarkából könny­cseppek gurultak az olajos padlózatra. Az esztergapad gazdája, egy tagbaszakadt ősz- h^jú munkás, észre­vette Dóri elérzéke- nyülégét, s egy óvatlan pillanatban odaszólt neki: — Tudom, hogy éhes vagy. Minden nap ho­zok neked ennivalót. Fehér papírba csoma­golom cs a szemétko­sárban megtalálod. Múltak a napok, s az esztergályos állta a szavát. 1945 egyik áprilisi reggelén Dóri keserve­sen zokogott. A mun­kás titokban megkér­dezte tőle: — Miért sírsz? — Holnap leszek 19 éves és itt kell megér­nem, az örökös halál- félelemben. S másnap, amikor beletúrt a szemét közé, s egy gyengéden -ögz- szehajtogatott gömbö­lyű papircsomag ke­rült a kezébe. Kibon­totta, egy csokor ibo­lya illatozott benne. Tizenkilenc szál kis virág köszöntötte Dó­rit tizenkilencedik szü­letésnapján, B. S. mekük születik, külön kis aján­dékkal örvendeztetik meg. Ezen­kívül ellátogatnak majd a szo­ciális otthonba is, egy kis baráti beszélgetésre, üdvözlő szóra. Este a Sernevál kultúrtermé­ben adnak egymásnak találko­zót a város női dolgozói. Oil lesznek a szovjet asszonyok is, hogy együtt ünnepeljék a nők napját. Az egybegyűlteknek a Sziládi Áron-gimnázium KlSZ-szerte­zetének színjátszó csoportja és a járási kultúrház tánccsoportja szolgáltat nívós műsort, majd az ünnepség végeztével a tüzér­ség tánczenekara kedveskedik az ünnepeiteknek. Két választás A Sütőipari Vállalatnál egy­beesett az üzemi tanácsválasz­tás az üzemi bizottság választá­sával. Ezen a tanácskozáson részt vettek Tompa, Kisszállás, Jánoshalma, Rém, Borota, Kelc- bia sütőszakmunká "ai is, A beszámolás és vita után úgy határoztak, hogy Kiss B. Mátyás legyen az üzemi bizott­ság, egyben az üzemi tanács el­nöke. Az üzemi bizottsági vá­lasztással egyidejűleg 15 tagú üzemi tanácsot is választottak. Az előterjesztés alapján aa üzemi tanács március 6-án ült össze, ahol három napirendi pont fölött nyitottak vitát. Az egyik, hogy az üzemi tanács­tagok közül ki, milyen reszort­bizottságban munkálkodjon, A vitához az alapot Fodor Sándor igazgató adta meg. — Ezután Gyenizse Károly főkönyvelő is­mertette az elmúlt év eredmé­nyeit, hiányosságait, s az abból fakadó tennivalókat. Köszönti ük őket a Nemzetközi Nőnap alkalmából lA án Istvánná a Sl-es számú megyei | Horváth Magda bácsborsódi KISZ-1 Zimmerhauer Erzsébet, az Épület-i Hatos Julia, a Kecskeméti Konzerv-1 Kovács Lászlőné cipőgyár! munkás­választókerület országgyűlési képvi-1 fiatal már évek óta szerény, de ál- lakatosipari Vállalat dolgozója évek gsár I-es telepe konzervüzemének nő, közel két évtizede dolgozik a solöjc az MSZMP Bács-Kiskun me-1 dozatos munkát végez az ifjúsági! óta viilanyhegesztő a Ul-as számú numkásnője. Nevét a legjobbak kő-, Kecskeméti Cipőgyárban. Szakmája-\ei 'bizottságának munkatársa, és mozgalomban és munkakörében is j műhelyben. Kifogástalan munkájú- zott emlegetik, s mint tzakszerve- kiváló ismerője, szorgalmas, judoi­T~-L ... országos Nötanács Bács jól megállja helyét. Lapunknak szór- ért és szorgalmáért számtalanszar. zeti bizalmi is jól ellátja feladatát, gos asszony, akit szeretnek és tisz­h /Begyei elnökségének is- 1 galmas levelezője. I kapott már dicséretet. * * lelnek munkatársai. ünnepség, közös vacsora Harián a Nemzetközi Nőnapon llartán a Nemzetközi Nőnap megünneplésére már felkészül-* tck a párt- és a tömegszervezelek tagjai. Március 2-án megin- iult a község lakúi között a szervező munka, s ezzel párhuzam mosan a meghívók szétküldése. Az ünnepségen részt vesznek a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek, az értelmiségiek, a Nénin Termelőszövetkezet tagjai. Azt akarjuk, hogy ez az ünnepség ne csak külsőségekben, jla tartalmában is megfeleljen a kívánalmaknál:, s betöltse feladatút a békemozgalom érdekében. Reméljük, hogy a közös ünnep nö-t véli a nők megbecsülését, s Hartán is jobban k „zdenek a ngk nemzetközi összefogásáért. A nötanács az ünnepség után a meg-t jelenteket közös vacsorán vendégeli meg. Tiboldi János levelező A munkások megbízásából Az üzem dolgozói olyan elv-t társakat bíztak meg az üzemi tanács munkájának végrehajtá­sával, akik becsülettel álhak es állnak helyt munkájukban, aki# érdemesek arra a bizalomra/ amelyet a dolgozók kölcsönöz­tek nekik. Hosszú lenne raind- annyiukat fel'orolni, de hogy valóban erre a posztra hivatot­tak vannak az üzemi tanácsban/ példa erre: Forka, Zengődi, Pó­lyák, Németh, Iszkeitz, Kun- vári és még sok elvtárs, akik­nek eredményes munkát kíván­nak választóik: az üzem dolgo­zói. V. S. levelező

Next

/
Oldalképek
Tartalom