Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

Cy I diu nő ki 'fiatalo k MEGTALÁLTAK A HELYES UTAT A solti pártszervezet együtt él a dolgozókkal Az országúlmenti tó partján ruhát sújkoló as:zony szorgoskc- tíik. A zúzmarás fák gallyai kö­zül elcnk rajzolódik Dusnok kör­vonala, s amikor bekanyarodunk a falu szívébe, lakodalmas me­nettel találkozunk. A menet élén fiatal férfi ballag, hívogató kö­tény feszül rajta. Kezében csuto­ra és pántlikás görbebot. Sereg Annus lakodalmát ün­nepli a község s az utca két ol­dalán kívánatos tortákat visznek a meghívott vendégek. Ez volt az első meglepetésem. Jól kezdődik ez a nap is — mon­dottam magamban, mert a lako­dalom szerencsét hoz az ember számára. A dusnoki tanácstitkár szobá­jában vendégek ülnek. Hosszú, szőkehajú fiatalember, aki kíván­csian fürkésző szemekkel kém­lel, s úgy érzem, mintha számon akarná kérni tőlem, hogy meré­szelem zavarni munkája közben. — A KISZ-titkárral szeretnék beszélni. Hol találhsápm meg? Bocsánatot kér Alfelektől és odalép elém. ' — Mikor érettségiztél? — 1949-ben. — És hol? — Sátoraljaújhelyen. — Na a betyár mindenit, nem ismersz meg? Én vagyok az a le­gény, aki veled együit nagy szerette a »matematikát". Osz­tálytársak voltunk, te az első padban ültél, én meg a harma­dikban. Jövőre lesz tízéves talál­kozónk. Megöleljük egymást, s a vára­kozó felek türelemmel adóznak .két öreg diák örömének. Sánta Pál elvtárs, a dusnoki KISZ-szervezet vezetőségi tagja. Értelmes, rátermett fiatalember, aki ismeri a fiatalság gondjait és segít is problémáik megoldásá­ban. i — Harmincnégy tagja van aj szerkezetnek. 1957 márciusában; alakultunk, azóta tettünk is márj — Műemlékké nyilvánították ] és bezárják a debreceni Horto- : bágy-malmot. A malom bástya­szerű épületében már több mint 200 évvel ezelőtt szélvitorlákkal Hajtott malomkövek őrölték a; gabonát. A most bezárt malom-: hoz tartozó irodahelyiségekben i a debreceni élelmiszeripari is- • kola tanulói kapnak otthont. ; 'egyet és mást. A legnagyobb 1 problémát az ipari tanulók jelen­tették számunkra. Jócskán van­nak a faluban, s amikor már szürkülni kezdett, gvakran lát­tuk őket a vendéglőben. Még sem. lesz ez így jó — gondoltuk, s összehívtuk őket. Megmagya­ráztuk nekik, hegy a kocsmázás nem vezet jóra. — Ezt mi is tudjuk — vála­szolták a fiúk. — Biztosítsatok nekünk is szórakozást, akkor el- tagyjuk a vendéglőzést. Egyetértettünk velük Bevontuk őket a kulturális munkába, s nagysze­rűen megállják a helyüket. Lel­kes, áldozatkész munkát végez­nek a fiatalok. Az új iskola épít­kezésénél havonta egy-egy mun­kanapot vállalt mindegyik KISZ- tag. Kétszáz darab facsemetét ültetnek el tavasszal. Amikor ezt a tervet ismertették a taggyűlé­sen, a tagság egyöntetűen elfo­gadta, s arra kérték a vezetősé­get, hogy a falu további szépí­tése érdekében a jövőben is szá­míthatnak rájuk, í Saját erejükből színjátszó cso­portot hoztak létre. A műkedve­lő gárdát Kanzler I tván, fiatal pedagógus tanítja. Fegyelmezet­ten, odaadóan hallgatják az ok­tatást s február végén tervezik a Bor című darab premierjét. Az előadásokból befolyt ösz­szeget a nyári hónapokra tarta­lékolják. Az ipari tanulókkal kö­zösen kirándulást terveznek, sze­retnének megismerkedni az or­szág nevezetességeivel. Erdős Franciska tanítónő is sokat segít a KISZ-szervezetnek. A KISZ és a nőtanács szervezé­sében 25 taggal szabászati tanfolyam alakult. Tagjai lányok és fiatal­asszonyok örvendetes dolog, hogy egy ilyen kis falu életében a kiszis- ták a kezdeményezők. Zöme pa­rasztfiatal, akiknek a téli hóna­pokba a kevésbé van mezőgazda- sági elfoglaltságuk, s ilyenkor minden szabadidejüket a falu kulturális életének fellendítésére fordítják. Részt vesznek a legkü­lönbözőbb társadalmi munká­ban, ők az úttörői a falusi kö­zöny felszámolásánál!. Sánta elvtárs elkísér a tanács­házáig. Kézszorítás közben ezt mondja: — Becsületes kommunista a mi tanácstitkárunk. Nagyon sze­retik a faluban. Neki is része van abban, hogy a mi KISZ- szervezetünknek ma már való" ban kommunista jellege van. Ahol a pórt, a tanács vezetői és a pedagógusok szívügyüknek tekintik az ifjúság nevelését, ott jó eredmények születnek, mint Dusnokon­Bieliczhi/ Sándor AZ ÖTLETES KÖLYÖK (Kép szöveg nélkül.) A SOLTI kommunisták az el­múlt évben jelentősen kivették részüket abból a nagy munká­ból, harcból, amely az egész or­szág vezetése előtt is állt. A párt helyes politikájának cs a iíormany haiározatama.! meg­valósítása érdekében végzett munkájuk közben megnőtt párt- szervezetük tekintélye és nép­szerűsége, erősödött a dolgozó parasztokkal való kapcsolatuk. A dolgozókkal való kapcsola­tük megerősödésének egyik lát­ható jele, hogy különösen piaci napokon igen sokan keresik fel a pártszervezet helyiségét és ott nyíltan, őszintén elbeszélgetnek az őket foglalkoztató kérdések­ről. A solti pártszervezet mool valójában együtt él a dolgozók­kal, a kommunisták ismerik azek próblémáit, minden gond­ját, baját cs helyesebben tud­ják meghatározni, kijelölni ten­nivalóikat. AZ EGÉSZ lakosságot érintő közérdekű feladatok megoldá­sára a pártszervezet a közel­múltban akcióprogramot dolgo­zott ki és azokat most kisgyülé­sen ismerteti a község lasosai- val. A pártszervezet akcióprog­ramja községíejlesztcsi felada­tokkal is foglalkozik. Az akció­programokat ismertető kisgyű- lésen arra kérik a község dol­gozóit, hogy társadalmi munká­val is járuljanak hozzá a község- fejlesztési tervek mielőbbi meg­valósításához. UGYANAKKOR a pártszer- j vezet igen nagy gondot fordít a I párt mezogazdasagi politikájá- I nak ismertetésére. A mezőgaz- ♦ dasag szocialista építésében azonban nemcsak a pártszerve­zetnek, hanem a különböző tö­megszervezeteknek is sok tenni­valója van. Különösen jelentős szerepe van ebben a földműves- szövetkezetnek. Az ott dolgozó kommunistáknak a közelmúlt­ban olyan pártmegbizatást ad­tak, hogy á földművesszövetke­zet kereskedelmi tevékenysége mellett az egyszerű termelési társulások szervezésével segít­sék elő a termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladását. Solton az elmúlt évet vala­mennyi termelőszövetkezet nye­reséggel zárja. A Szikra Terme­lőszövetkezelt igen nagy beruhá­zásai ellenébe minden munka­egységre 55 forintot osztott. A termelőszövétkezet előnyét ily— módon ma már az élet, a való­ság igazolja., KÜLÖN FELADATTAL bízta meg a pártszervezet a KISZ-ben és a nőtanácsban dolgozó kom­munistákat, A kommunisták kezdeményeiésáre a nőtanács előadássorozátet indított a gyer­meknevelés aktuális kérdései­ről. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség pedig! együtt a nőtanács- csal főzőtanfolyamot szervezett az asszonyok és leányok részére. MINDEZEK azt mutatják, hogy a solti pártszervezet sok­oldalú és eredményes tevékeny­séget fejt ki. A közelmúltban megvitatták a sorenlevő felada­tokat és ennek alapján vala­mennyi kommunista pártmun­kába való bevonását és a Haza­fias Népfront tevékenységének fellendítését ; akarják megvaló­sítani. T. I. ;©» is*, fa r<v Jflíís o ro s cit f)ú/t11 atw itűnui Január 2G-án este mutatkozott be Pál- moncstorán a Kato­na József Népmű­velődési ‘Otthon ön­tevékeny színjátszó csoportja és tánc- együttese. A község több mint 16J főnyi közönsége nagy tet­széssel és szeretet­tel fogadta az új, fiatal, kezdő mű­kedvelőket. A műsor elején a szokásos »lámpaláz« nem maradt el. Kis­sé nehézkesen in­dult a kibontakozás. A népi táncot tán­coló leányok arca az izgalomtól kipi­rult, pedig igyekez­tek a legjobb tudá­suknak megfelelőt adni. A színdarabok közül »Az a bizo­nyos Kázmér« című színműben és a »Förgeteges meny­asszony« című da­rabban Pelikán Fe­renc igen jól alakí­totta a nagygazda szerepét. Valameny- nyi szereplő igyeke­zett jól mozogni a színpadon. Ezzel a feFépéssel bizonyították be a pálmonostori fiata­lok, hogy jó szerve­zéssel és vezetéssel komoly eredménye­ket lehet elérni. Le­gyen e hasznos kez­deményezés köye- tendő példa, hogy a járás községeiben a kulturális élet szíu- .vonalasabb és szó­rakoztatóbb legyen. Tarjányi Gyula levelező L eningrád ma, behavazott sugárutaival, zajtalanul suhanó autóival és téli álmukat pihenő parkjaival csendes északi nagyváros. Nemesvonalú épüle­tei és az ezer csatornán átívelő kecses hidjai már semmi nyomát sem mutatják a háborúnak. Pe­dig nincs a földnek egyetlen vá­rosa sem, mely annyit szenve­dett volna a háború borzalmai­tól, mint Leningrád. Ha szóba elegyedünk a város idősebb la­kóival, és a múltra terelődik a beszélgetés, mindig előkerülnek a háború sötét emlékei. A szen­vedélyek már csillapodtak, a se­beket behégesztelte az idő, a rombadőlt falakat felépítették szorgos munkáskezek, de az em­lékek változatlan erősséggel tör­nek elő a lélekből. És a töredé­kes alkotóelemek eposszá illesz­kednek össze. Az eposz hőse: egy város és egy nép. Lejátszódik: a második világ­Egy pedagógus útijegyzetei Leningrád két arca » A közelmúltban pedagógus-beke- vonat járt a Szovjetunióban. Me­gyénkbe! is több nevelő vett részt a bckeküldöttség élményekben gazdag utazásán. Oániel József, a bajai TIT. Béta-gimnázium tanára számol be az alábbiakban Szov- jctunióbell tapasztalatairól, azok­ról az élményekről, melyet útján szerzett a nagy szovict nép föld­ié« iá.!-» a háború első éveiben. Kezdődjék hát a történet. TYJ émetország hadüzenet nél­J. v kül megtámadja a Szov­jetuniót. A cél: a nyugaton ered­ményes villámháború megismét­lése az orosz harcmezőkön. Ha­talmas német seregtestek nyo­mulnak elő a megtámadott or­szág területén. Az egyik Lenin­grád felé tart, hogy a várost el­foglalja. Hitler Leeb vezérezredesre bízza a Leningrádot ostromló se­reg főparancsnokságát. A tábor­nagy már megmutatta katonai tudását a Maginot-vonal gyors bevételével, és nagy önbizalom­mal fog hozzá a város ostromá­hoz. Roppant, kitűnően felsze­relt német hadsereg zárja acél­gyűrűbe Leningrádot, és a mo­dern háború kíméletlen eszközei­vel megkezdi Leeb az ostromot. Leningrádot a tenger felől ol­talmazza Kronstadt, de a száraz­földön nem védik erődítmények. Ezért a lakosság fog hozzá, hogy harckocsiárkokat ásson cs föld­sáncokat emeljen. Százezrével töltik a homokzsákokat cs az utcák felszedett kövezetéből tor­laszokat építenek. Leningrád védelmére nem tud elegendő hadsereget adni a fó- Darancsnokság, mert a java erő Moszkva és a létfontosságú déli területek védelmére szükséges. Ezért fegyvert fognak a város munkásai és vállvetve harcol­nak a Vörös Hadsereg egységei­vel. Pedig a küzdelem reményte­lennek látszik. A főparancsnok­ság nem hitegeti Leningrád vé­dőit: kijelenti, hogy csak a sa­ját erejükre számíthatnak. És a város ellenáll. A néme­tek, látva a makacs elszántsá­got, pusztító dühvei támadnak. Bombázógépek csapnak le ideg­tépő vijjogással, és nyolcszáz ágyú lövi éjjel-nappal a Né’za partjait. A gyűrű egyre ö szebb zárul. A németek hatalmukba kerítik a városkörnyéki repülő­tereket, és a védők ezután már csak légvédelmi ütegeikre szá­míthatnak. A német pilóták még arcátlanabbá válnak és mélyre­pülésben géppuskázzák végig a prospekt-eket, lehetetlenné téve a közlekedést a nappali órák­ban. e ez még csak a kezdet. Leeb decemberben úgy összevonja az ostromgyűrűt, hogy a védők egyetlen vasútvo­nalat tudnak csak tartani az or­szág belseje felé. És ezen az egyetlen sínpáron —, melyet csak éjszaka lehet használni a rebülőtámadások miatt — ka Dia D a hárommilliós Leningrád az utánpótlást a hátországból! Leningrádban megelevenednek az ostromlott Karthago borzal­mai, melyet Mommsen tömör leírásából Ismerünk. Az élelmi­szeradagokat a minimálisra kell szabni. Amikor beköszönt a hi­deg orosz tél, megtízszereződnek a védők szenvedései. Ami szenet a vonatok hoznak, azt elfogyaszt­ják a gyárak, mert Leningrád hadiüzemei a legdühösebb német ostrom idején is dolgoznak. El­látják a harcolókat lőszert el és a használhatatlanná vált fegyve­rek helyett újat gyártanak. Ezen az irgalmatlan télen — leningrá- di vezetők szavait idézem most — »drágább lett az élelmiszer, mint á platina, és a fa mint az arany«. A leningrádiak mégis kitartanak zúgolódás és zokszó nélkül, bár a német bombák mellett már az éhség és a hideg is szedi áldozatait. A mikor eljön a tavasz, az állandó golyózápor elle­nére, minden parkot és az ösz- szes aszfalttól nem fedett helyet zöldségfélével ülteti be a lakos­ság, hogy könnyítsen az élelmi­szergondokon. Közben pusztítva, égetve és rombolva hullanak a bombák. A halál hétköznapi jelenséggé vá­lik és az állandó életveszedelem mindenkit közönyössé tesz. Csa.' az elszántság nem lankad el a leningrádiakbán. A gyors győze­lemre számító nácik látják, hogy itt nem a Maginot-vonal tízezres drótakadályait és páncélkazama- táit kell áttörniük, hanem a hős védők küzdőszellemével kell bi- rokrakelni a pulkovói síksá­gon. A harc elkeseredetten fo­lyik tovább, és a védők nem ha­boznak hősiességgel ellensúlyoz­ni a technikai vagy számbeli fö­lényt. Tudják nagyon jól, hogy a német hadseregnek korlátlan mennyiségben gyárt repülőgépet és tankot a leigázott Európa, de kevés a német katona-. És Hitler seregei keservesen tapasztalják, hogy a leningrádi harcmezükön élettel kell az életért fizetni. Két és fél évig folyt az elkese­redett ostrom. Leningrád hősei türelmes elszántsággal kitartot­tak a legsötétebb napokban is, amikor a német páncélosékek el­érték Sztálingrádot és úgy lát­szott, hogy Alexandria tornyain rövidesen fészket ver a német sas. Lövésre lövéssel, gránátra gránáttal feleltek a védők és a nappal elvesztett területet vissza­foglalták éjszaka. K ilencszáz nap telt el így, amíg az elcsigázott védők megpillantották az első vörös­csillagos páncéloszlopot. És ak­kor egyetlen érzésben bontako­zott ki az a remény, amit szívük mélyén őriztek a szenvedések napjaiban: Leningrád győzedel­meskedett!

Next

/
Oldalképek
Tartalom