Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

X Udy-Upamhlt fokban tfoiU&dfoU a j 5 $.%<£. UHzvtltcn foéntyeintkkieléqítís-íct A helyiipar fejlesztése, fejlő­dése irányának megjelölése nap­jainkban igen nagy jelentőségű cs sok problémát felvető feladat, mivel a helyiipar szerepe és mű­ködési területe a népgazdaságon belül nem teljesen tisztázott. És itt felmerül a kérdés, hogy mi­ért? Többek között egyik fő oka ennek a nagyipar egyes terüle­tein mutatkozó termelési fogya­tékosság. A nagyipar ugyanis egyes területeket rendszeresen, vagy esetenként elhanyagol, egyes fontos fogyasztási cikke­ket kis mennyiségben, vagy egy­általán nem gyárt és így a he- iyűpar e területekre könnyű­szerrel és szükségszerűen betör. Ezt a tevékenységet egyes idő­szakokban mindenki örömmel látja, hiszen a nagykereskede­lem így terven felül és gyorsan sok fogyasztási cikkhez, áruféle­séghez jut. Jellemzően ilyen idő­szaknak számítanak az ellenfor­radalom utáni hónapok, de egycs( területeken még a mai napig’ Is ez a helyzet. Helyi ipu- runk kezdeményező vezetői és dolgozói ebben az időszakban csak úgy, mint a helyiipar élct- rehívósónuk időszakában, nem ismerhetett akadályokat és ne­hézségeket, De e dicséretes lendületben a helyiipar fokozatosan távolodott az eredeti célkitűzésektől: a lakosság közvetlen ellátásától, a választékbővítés, a javítási munkák és a szolgáltatás terü­letén reáháruló egyéb elenged­hetetlen feladatoktól, a tömeg- gyártás felé. őszintén meg kell mondani, hogy e szemléleten alapjában véve még csak csodálkozni sem lehet, mivel a vállalatok elé ál­talánosságban állított célkitűzé­sek éppen a tömeggyártás irá­nyában hatnak. Csak gondol­junk a nyereségrészesedés rend­szerére, prémiumrendszerünkre, vagy a vállalatok, szövetkeze­tek általánosan elfogadott érté­kelésére és máris láthatjuk, hogy a nyereség, illetve egy vállalat, vagy ktsz nyereségessé tétele a legnagyobb elismerésre tarthat számot, és minden veze-^ tőt ugyanezen szempontból ér­tékelnek. Ezekbe a szempontok­ba azután már kevésbé fér bele olyan objektív körülmény, hogy kilyukad az esőcsatorna, vagy éppen a cipőtalp, eltörik az aj- tókllincs, stb, és ezeket is meg kellene valakinek csinálni, A fentiekből világosan lát­szik, hogy a helyiipar fejleszté­sénél és Irányításánál is a döntő problémát a következők okoz­zák: 1. a fejlesztés mértéke, 2. a fejlesztés iránya, *3. és ezenbelül a helytipar egyes szektorai tevé­ság igényeinek kielégítését. Mű­ködése így inkább a városokba koncentrálódik, mint egyes fal­vakba. Bár az elmúlt évben so­kat javult a helyzet, sok helyen még mindig kevés, vagy egyál­talán hiányzik az alapvető szol­gáltatás (kovács, bognár, cipész, fodrász, stb.). Sorolhatnám még a példákat tovább is, azonban a leírtak is elégségesek annak megállapítá­sára, hogy a helyifpar szocialista szektora és ezenbelül a tanácsi helyiipar még igen nagy terü­leteket elhanyagol és ennek döntő mértékben a lakosság látja kárát. Éppen ezért alap­vető feladatunk, hogy a helyi­ipar fejlesztésének mértékét úgy határozzuk meg, hogy ab­ban elsőrendű feladat legyen a lakosság közvetlen igényeinek jobb kielégítése. A helyiipar fejlesztésének irá­nya még a fejlesztés mértékénél is kézenfekvőbb. Döntően a he­lyiipari profilba tartozó terme­lési tevékenységet kell fejlesz­teni úgy, hogy nemcsak áruter­melésre. hanem szolgáltatásra, javításra is megfelelő erőket tudjunk bizto­sítani. Mik lehetnek ezek? Pél­dául a nád, sás, csuhé, fűzfa­vessző, stb. feldolgozása. Általá­ban az agyagipur, kályhacsem­pe, cserépedények stb., az építő­anyagipar termelésének növelé­se. A húsiparban töltelékáruk, •húskészítrr. ..> ek, füstöltáruk fokozott termelése. Elsőrendű fontosságú a szesz­ipar fejlesztése, s ezzel évenként ezer és ezer vagon törköly, hul­ladékgyümölcs megmentése, mert kevés a szeszfőzde, de még ezek közül is csak igen kevés végez bérfőzést. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy rendkí­vüli mértékben virágzik me­gyénkben a zugpálinkaíőzés. (Becslések szerint mintegy 3000 zugfőzde működik a megyében.) Nem gyártunk gyümölcslevet, kevés az aszalvány, pulpkészí- tés, stb. A felsoroltak mind olyan problémák, amelyeket ismerünk, megoldásuk sem kerülne áthág­valósítás érdekében mindezideig mégis csak kevés történt. Ki lássa el ezeket a feladato­kat? Természetesen a helyiipar. Ügy gondolom, hogy a helyiipar fejlesztésének mértéke és iránya e területen már találkozik is. Nem kevésbé fontos persze az sem, hogy az úgynevezett helyi adottságokat kiaknázzuk, a ha- gyc mányos iparágakat tovább fejlesszük, valamint biztosítsuk a szakemberek Utánpótlását. Ez utóbbit külön is szeretném aláhúzni, mert bár helyiiparunk tanulóiskolai oktatása nagyon soka* fejlődött, mégis meg kell látnunk a fennálló hibákat. Ezek közé tartozik elsősorban a gya­korlati oktatás fogyatékossága Nincs tanműhelyünk, így a jövő szakemberei- neli nevelése sok esetben a szerencsére van bízva. Ha a tanuló lelkiismere­tes, jó szakember keze alá kerül, legtöbbször belőle is az lesz, ha nem, akkor éppen csak eltölti tanulóidejét az üzemben, szövet­kezetben, vagy magániparosnál. Fogyatékosság még e területen, nogy hiányzik a tanulóirányítás: bizonyos szakmák felé. Jelen­legi felméréseink szerint is ke­vés az órás, üvegcsiszoló, ké­ményseprő, könyvkötő és nyom­dász ipari tanuló, hogy csak egy párat említsünk. összegezve a helyiipar fejlesz­tésének feladatait és problémáit, megállapíthatjuk, sok még a gond, de helyiiparunk vqzetői és dolgozói eddigi munkájukkal már bebizonyították, hogy a népgaz­daság számíthat rájuk, a nehéz­ségek leküzdésében, a feladatok megoldásában. A helyes arányok felállítása'és a helyes irányok' megszabása pedig a vezetők fel-; adata. Itt vita még van, de nem lehet kétséges, hogy akkor lé-! pünk rá a helyes útra, ha a la­kosság közvetlen igényelnek ki­elégítését oly mértékben vesz- szük figyelembe, ahogy azt a közvetlen szükségletek megkí­vánják és a jövőben meg fogják kívánni. Bruncsák András, a megyei tanács ipari hatatlan akadályokba. A meg- osztályának vezetője Sokoldalú, érdekes tervvel lát munkához a lcunszentmiklósi népfront-bizottság A Hazafias Népfront lcunszentmiklósi elnöksége szombaton este gyűlést tartott azzal a céllal, hogy egy olyan programterve­zetet állítsanak össze, amely a község életére — reméljük és hisszük! -— minden vonatkozásban gyümölcsöző hatást gyakorol majd. A négy hónapon keresztül kéthetenként tervezett előadások a parasztságnak adnak majd felvilágosítást a legkorszerűbb gyümölcs- és szőlőtermelés, valamint az állattenyésztés legidő­szerűbb kérdéseiről. A zömmel gyakorlati jellegű előadásokat több idevágó kirándulás teszi majd még hasznosabbá. Az elnökség külön foglalkozott az ifjúság nevelésének kér­désével és elhatározta, hogy jövő munkájának egyik legjelentő­sebb részét éppen ennek szenteli. Az ifjúság foglalkoztatására és szellemi életének helyes irányba való terelésére zenekar ala­kítását, a legváltozatosabb nevelési és ismeretterjesztő előadá­sok rendezését, tánc- és színjátszó csoportok felállítását irá­nyozta elő. Az elnökség a község tisztaságának kérdéséről is beszélt, amelyet nemcsak esztétikai okokból, hanem a népegészségügyi szempontok miatt is szükségesnek lát megoldani. A kulturális, nevelési és egészségügyi programtervezetet a jelenlévő elnökségi tagok a legnagyobb lelkesedéssel tették ma­gukévá és számtalan egyéni tapasztalatból eredő megfigyelésük es javaslatuk még tömörebbé és gazdagabbá telte azt. Joggal hisszük, hogy a Hazafias Népfront munkájának sikerül szép eredményt elérnie a kétségtelenül meglévő értékek és erők he­lyes csoportosításával, a szocializmus céljainak szolgálatában. M. J. levelező Tavaszi útépítés KECSKEMÉTEN Nem egy panasz elhangzott már Kecskemét utcáinak kifo­gásolható állapota miatt, ezért bizonyára örömet okoz az a hír, hogy a tanács erre az esztendő­re jelentős összeget irányzott elő több utca burkolatának a kiszélesítésére, járdák építésé­re, javítására. A községgazdálkodási válla­lat útfenntartó részlege az idő­járástól függően, de előrelátha­tóan már márciusban a Kuruc körút Rákóczi út és Bem utca közötti szakaszán 12 méter szé­les, s mintegy 3500 négyzetmé­ternyi kiemelt szegélyű, a két oldalán parksávos aszfaltburko­latú utat épít; a Bem utca és a tejüzem közötti 6 méter széles szakaszt pedig 9 méteresre szé­lesíti ki, szintén kiemelt sze­géllyel. A Nagykőrösi utca és a Ka- szap utca közötti szakasz tég­lajárdáját aszfaltra építik át, úgyszintén aszfaltjárdát kap az eddigi köves, téglalapos járda helyett a Gáspár András és a Kada Elek utca is, a megyei ta­nács épülete körüli- járdát pe­dig kiszélesítik. Az előbbiek mellett a város kisebb utcáinak a járdáit is rendbehozzák, az Árpád körút összetört betontábláit kicseré­lik. A vállalat építő brigádjai egyébként a Rendőrfaluban már december óta végeznek út­javító munkát, ahol több -mint ezer köbméter föld megmozga­tásával és salakozással járha­tóbbá tették a gyalogjárókat. A BÄCSALMÄSI JÁRÁS te­rületén jelenleg több mint 20 szakembert vont be a Hazafias Népfront és a járási tanács az előadásos és tanfolyamszerű mezőgazdasági szakoktatásba. MII MUTikTWAK: A tSZAZTMLOJEt bbubehmh i» A kalocsai járásban a termelőszövetkezeti tagok jobban élnek, mint a kisparasztok kenysége összhangjának biztosi-j tása. A fejlesztés mértéke per-j 6ze további kérdéseket Is felvet, nevezetesen azt, hogy fejlesz- szük-e .tovább helyiiparunkat, vagy megszilárdítsuk helyünket a már elfoglalt pozíciókban, esetleg visszavonuljunk egyes területekről; ­Véleményem szerint Bács me­gye helyílpara, átgondolt és szé­leskörűen elemzett programmal, még . , . főrabbi fejlesztésre • szorul3 mind új profilok vonatkozásá­ban, mind belső megerősödés szempontjából. Helyiiparunk fej­lesztése ugyanis az elmúlt évek­ben nem volt eléggé tervszerű. Alig-alig valósult meg a tanácsi vállalatok és ktsz-ek termelésé­nek egybehangolása, nem is be­szélve a magánkisipar irányítá­sáról. Ebből adódott azután, hogy egyes profilokban és terü­leteken már telítettség mutat­kozik, más profilokban és terü­leteken pedig szinte egyáltalán nem folyik helyiipari tevékeny­ség. Sok esetben még a magán­ipar is előszeretettel dolgozik vállalatok és közületek számára,: miközben elhanyagolja a lakos-* Nagy figyelmet fordított a be­számoló az alacsonyabb típusú szövetkezeti fonnák munkájá­nak értékelésére is. Hangsúlyoz­ta, hogy a szövetkezeti mozga­lom fejlesztése érdekében nagyon fontos az alacso­nyabb típusú társulások fel­karolása és segítése is. A termelőszövetkezetek életét sokoldalúan elemző beszámolót fajszi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben arra törekszenek, hogy a pénzbeli osztalék túlha­ladja a természetbenit. Ennek érdekében mindenekelőtt az ál­lattenyésztést kívánják növelni. Tervük szerint ebben az évben minden hold szántóföld után 120 kilogramm hízott marhát és 31 kilogramm hízott sertést nevel­nek eladásra. Versenyezzenek velünk az egyéni gazdák — mondotta Papp elvtárs —, majd meglátjuk, ki kerül ki győzte­sen. Ez a verseny azt jelentené, hogy egy tízholdas egyéni gaz­dának 12 mázsa hízott marhát és 310 kiló hízott sertést kelle­ne az év végén értékesítenie. Ezután Papp elvtárs felsorolta a termelőszövetkezet múlt évi ter­méseredményeit. Búzából 15,73 élénk vita követte. Varga Ferenc tanácstag a gépállomás és a ter­melőszövetkezetek javuló kap­csolatáról beszélt. Vitéz János- né, az úszód i Zója Termelőszö­vetkezet tagja elmondotta, hogy hét éve dolgozik a szövetkezet­ben és annyira megszerette, hogy mwvi -*w mázsát, árpából zu mázsát, bur­gonyából 108 mázsát, takar­mányrépából 437 mázsát és fű- szerpaprikából 51 mázsát termel­tek holdanként. Most arra törekszenek, hogy ezeket a termésátlagokat 1» , túlszárnyalják. Az értekezleten felszólalt Sza­bó Lajos elvtárs, a járási párt- bizottság első titkára is, aki töb­bek között azzal' foglalkozott, hogy minden egyéni gazdának őszintén megmondjuk: szocializ­must akarunk építeni falun is, és ez egyet jelent a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével. A dolgozó parasztság felemelkedé­sének útja a termelőszövetkezet­be való tömörülés, A járási tanács több határo­zatot hozott a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztése érde­kében. Radvánszki Imre járási tanácstag. Kalocsa semmilyen jtoruimenyeü auuju sem dolgozna máshol. Versenyezzenek velünk as egyéni gazdák Papp Ferenc elvtárs, a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetke­zet elnöke hozzászólásában azzal foglalkozott, hogy termelőszövet­kezeteink gazdálkodásának egyik alapvető hibája, hogy a megter­melt takarmányok jelentős ré­szét munkaegységrészesedés cí­mén kiosztják ahelyett, hogy ez­zel a takarmányai a közös állat- állomány hozamát és ezen ke­resztül a szövetkezet tagjainak pénzbeli jövedelmét növelnék. A A jobb termelőszövetkezetekben, mint például a fajszi Vörös Csil­lagban és az öregcscrtöi Kos­suthban az egy családra eső tisz­ta jövedelem elérte, illetve meg­haladta a 27 000 forintot. Ezzel szemben az egyénileg gazdálko­dó családok átlagjövedelme az elmúlt évben birtokkategórián­ként a következőképpen alakult. Az 5 holdas gazdáké 11 848, a 10 holdasoké 23 738 és a 15 hol­dasoké 31 042 forintot tett ki. A fenti összehasonlítás azt mutatja, hogy a termelőszövetkezeti csalá­dok jövedelme már most meghaladja a kisparaszti gaz­daságok jövedelmét. A jó termelőszövetkezetekben viszont a küzépparaszti gazdasá­gok átlagjövedelmét is elérték. Jgen nagy jelentőségű dolog ez, különösen azoknak a termelő­szövetkezeti családoknak a szá­mára, akik mint nincstelen ag­rárproletárok, vagy mint kispa- rasztok léplek be a szövetkezet­be. Mindehhez azt is hozzá kell számítanunk, hogy a termelő­szövetkezeti tagok fizikailag könnyebb munkával értek el azonos jövedelmet, életük nyu- godtabb, biztonságosabb, mint az egyéni gazdáké. Betegség esetén ingyenes orvosi ellátásban része­sülnek, öreg korukban pedig nyugdíjat kapnak. A napokban tartotta meg ez évi első ülését a Kalocsai Járási Tanács. Az értekezleten a ta­nácstagokon kívül a községi ta­nácselnökök, a mezőgazdasági előadók, a termelőszövetkezetek elnökei cs 6zámos egyénileg gaz­dálkodó dolgozó paraszt is részt- vett. A járási tanácsülésen Pálinkás György mezőgazdasági osztály­vezető előterjesztése alapján a mezőgazdaság helyzetéről, a ter­melőszövetkezetek 1957. évi munkájáról, eredményeiről és az ebből adódó feladatokról tanács­kozott. A mi viszonyaink közölt a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításának alapvető mód­szere az egyéni parasztgazdasá­gok szövetkezése. Csakis a szö­vetkezetek tudják biztosítani a dolgozó parasztság számára a tartós felemelkedést, boldog, nyugodt életet. Tudott dolog — folytatta a beszámoló —, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom­ban az ellenforradalmi támadás súlyos károkat okozott. Az el­múlt évet a termelőszövetkeze­tek nehéz körülmények között kezdték meg, ennek ellenére az év végéig igen szép eredménye­ket értek el. A kalocsai járásban a ter­melőszövetkezetben dolgozó családok 1957. évi jövedel­me átlagosan 19 500 forintot tett ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom