Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-27 / 49. szám

A MUNKAVERSENYROL % ^ * és a verseny új íormáiról * p> Interjú Király Margit elvtársnővel, az ÉDOSZ Területi Bizottságának elnökével Bár eldőlt, hogy szükség van rá, a szocialista munkaverseny­ről néhol mégis félve, másutt szégyellősen beszélnek. Az em­ber önkéntelenül is arra gondol, hogy egyesek elfelejtették azt a lenini igazságot, amely nemcsak ma, hanem holnap s azután is érvényes: — a szocialista mun­kaverseny a kommunista építés módszere. Kinyilatkoztatások, egyetérté­sek ebben az ügyben már sok­szori történtek, de nekünk mégis olyan tapasztalataink, vannak, hogy a vezetők ebben a kérdés­ben nem igen fordulnak a dol­gozókhoz, talán nem is akarják felszítani a vetélkedés lángját. Ezekre a kérdésekre kértünk választ Király Margit elvtárs­nőtől, az ÉDOSZ Területi Bi­zottságának elnökétől. 1. Kérdés: Mi a TE. tapaszta­lata a Minisztertanács és SZOT munkaversenyről szóló határozat végrehajtását illetően? VÁLASZ: A Minisztertanács és SZOT munkaversenyről szóló határozatának végrehajtásában mutatkoznak kezdeti eredmé­nyek. Az Alföldi Pincegazdaság­nál még 1957-ben megszabták a versenyfeltételeket a szezon oe- indulásától a végéig. E hónap- oan termelési tanácskozáson ér­tékeitek a versenyt, melynek alapján húszán kapták meg a ki­váló dolgozó oklevelet és az ez­zel járó kétheti fizetést. Emel­lett a versenyzők között a vál­lalat igazgatója a szakszervezet­tel és a pártszervezettel egyet­értésben 10ü 000 forint jutalmat adott a legjobbaknak. A Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalatnál célprémiumot tűz­tek ki a legjobb gépi fűzőnők­nek. Ugyancsak célfeladatokat jelöltek meg a csomagolok ré­szére is, mégpedig a selejtmen- tes csomagolás elérésében. Ez utóbbinál az értékelés már meg­történt és a termelési tanácsko­záson ki-ki megkapta az őt meg­illető jutalmat. Helyesen foglal­koznak a versennyel a Kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Válla­latnál. Itt a vetélkedést a selejt minimális csökkentésére irányít­ják. Másutt, főleg nagyobb üze­meinkben, úgy mint a konzerv­gyárban az a hiba, hogy nem foglalkoznak eléggé a Miniszter- tanács és SZOT idevonatkozó határozatának végrehajtásával. Az igaz, hogy a vezetők ismerik a határozatot, de nem ismerik a dolgozók és vajmi kevés erőt fordítanak a vezetők a végrehaj­tásra. Ebből fakad az is, hogy nem igen kutatják azokat az uj módszereket, melyekkel elő le­hetne segíteni a gazdaságos ter­melést. Komoly hibának tartom továb­bá azt, hogy az alsóbb gazdasági vezetők — csoport-, művezetők — úgy gondolják, hogy a mun­kaverseny szervezése kizárólag szakszervezeti feladat. Hibának említem még azt is, hogy nem minden üzemben tartják fontos­nak a termelési tanácskozáson megtartását, ahol bizony számot kellene adni a munkáról, a ver­senyről és itt kellene megmon­dani, megjelölni a következő időszakra mi legyen a verseny feltétele, mi a célja, mi szüksé­ges ahhoz, hogy a verseny a gazdaságos termelésért folytatott harc gerince legyen. Egyébként van olyan tapasztalatunk is, hogy a termelési tanácskozások beszámolói felületesek, nem tük­rözik a való helyzetet, elhall­gatják azokat a dolgokat, ame­lyeket közölni kellene a munká­sokkal. 2. Kérdés: Jelenleg hány üzem­ben foglalkoznak konkrétan a munkaversennycl? Vau-e készü­lődés április 4-rc? VÁLASZ: Több üzemben, így Kiskunhalason, Kalocsán és a sütőipar egyes üzemegységeiben jelenleg is találkozunk a ver­seny néhány megnyilvánulásá­val. Tudomásom szerint a Kecs­keméti Konzervgyárban is meg­tört a jég és látható jelei van­nak a versenynek. A tervek sze­rint április 4-én akarják jutal­mazni az élenjáró dolgozókat. Erre utal az a tanácskozás is, amelyet a hó közepén folytattak az üzem 50 legjobb dolgozójá­val. A húsiparban, a malomipar­ban, a kecskeméti Barneváinál és a Sertéstenyésztő Vállalatnál ilyen készülődésről nem hallot­tunk. 3. Kérdés: Hol található a ver­senyzésnek új formája? VÁLASZ: Az eddigiektől elté­rően a versenyvállalás megkö­tése nem papíron, hanem a nagy nyilvánosság előtt, a termelési tanácskozáson történik. így volt és van ez a Kalocsai Fűszerpap­rikaipari Vállalatnál, az Állami Pincegazdaságnál és a kiskun- halasi Baromfifeldolgozó Válla­latnál. Űj forma az is, hogy nem erőltetik a versenyzést ott, ahol erre nincs mód, lehetőség, hi' ányzanak a feltételek. Ezzel ele­jét veszik a formális versenyvál- lal ásóknak, a kirakatverseny- nek. Ezek azonban csak kezdeti lépések. Kevés az a munka más szervek részéről is, hogy bővít­sék a verseny új formáit. Kevés javaslat, ötlet s ami ezzel jár, még kevesebb segítség történik az illetékes szervek részéről. Az egyetértésben nincs is hiány, de amikor a tettekre kerül a sor — feltételek kidolgozása, a lehető­ségek megteremtése és amitől irtóznak — a verseny értékelése — hallgatnak. Ezek nemcsak fé­kezik a szakszervezet munkáját, hanem károsan hatnak a dolgo­zókban meglevő versenykedv­re is. 4. Kérdés: Mik a TB. tervei a szocialista munkavcrscnnyel kap­csolatosan? VÁLASZ: A fent említett jó módszerek további felkarolása mellett a TB. ismét napirendre tűzi a Minisztertanács és SZOT munkaversenyről szóló határo­zatát. Ennek megfelelően java­solja az üzemi bizottságoknak az április 4-re való verseny be­indítását. A versenyt a gazdasá­gos termelés szolgálatába kíván­juk állítani. Éppen ezért a ki­váló minőség gyártását az anyagnormák betartását, illetve csökkentését, az importanyaggal való takarékoskodást, stb. szor­galmazzuk, mint versenyválla­lást. Ennek sikere érdekében hely­színen vizsgáljuk meg az alap­szervezetek ilyen, irányú mun­káját, s a szerzett tapasztalato­kat, akár jó, akár rossz, köz­kinccsé tesszük és a rosszak he­lyett egészséges módszereket ja­vasolunk. Ebbe a munkába be­kapcsoljuk a TB. műszaki taná­csát is. Ölem Lehelne\ egipzeeí'Mieii ? Az Oktatási Közlöny áprilisi számában megjelent rendelke­zés szerint a pedagógusok ked­vezményes vasúti igazolvá­nyának meghosszabbítását az 1958-as évre, vagy újabbak ki­adását még 1957 novemberé­ben és decemberében kellett kérvényezni. Ismerve a rendelkezést, mi, a méheslaposi iskola pedagó­gusai még a múlt év novem­berében annak rendje és mód­ja szerint felterjesztettük ké­relmeinket. Elküldtük a pénzt is, hogy semmi akadálya ne legyen a kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító arc­képes igazolványok időbeni megérkezésének. Januárban félárú jeggyel szerettünk volna utazni. Szá­mításunkba azonban hiba csú­szott. Kiderült, hogy nem is olyan egyszerű a rendeletben biztosított kedvezményhez hoz­zájutni. A dolog azzal kezdődött, hogy félárú utaz-sra jogosító igazolvány helyett 5 forint birságdíj befizetésére kaptunk felszólítást a szegedi MÁV Igazgatóságtól. Erre igazán nem számítottunk. Levelet szövegeztünk és ab­ban magyarázatot kértünk. Megjött a válasz. Nem akar­nak megbüntetni, csupán ar­ról van szó, hogy elnézték a dátumot. A tévedésért bocsá­natot kértek. Hát ez jó! Tehát nem bün­tetnek meg. De mi lesz a ked­vezményes utazással? Mi ja­nuárban utazni szeretnénk. Ex­pressz levélben sürgettük fel- terjesztésünk elintézését. No végre! Megjött a levél a MÁV-tóI. Méghozzá expressz levél! Ügy látszik, most már ők is sietnek. Ürömünk azon­ban csak a levél felbontásáig tartott. Akkor december vége felé járt az idő és azt írták, hogy az új igazolványokat februárban kérjük. (Hej, azt a... de minek ehhez expressz levél?) Ezzel egyidejűleg ké­relmeinket is — kivéve a pénzt — visszaküldték. Február eleje! Megy a levél Kérelmeinket Vét példányban újra felterjesztettük, feltüntet­ve a meghosszabbítást kérők és az új igazolványt igénylők neveit. Február 11: Jön a levél. Ta­lán az igazolványok? Nem. Azt közük, hogy nem voltunk elég precízek. Ugyanis külön pa­pírra kell írnunk a meghosz- szabbítást kérők neveit és kü­lön papírra az új kérelmeket. Ezt is megcsináltuk. Ezek után úgy látszik más kifogás már nem merült fel, mert feb­ruár 21-én végre megkaptuk a várva várt igazolványokat. Eddig a történet. Most már arra vagyunk kíváncsiak, hogy jövőre, illetve ez év végén ugyanez megismétlődik-e? — Vagy talán lehet egyszerűb­ben is? K. J.-né <»/^VS<^VVVV»A^VVWVWWW\/VVVVWVWVVVVSrVVVVVVVVVVVVy%AA/VWSrW>^A»V>ryVVWVWV^vi/vvvNVVVWVVVVW»»VVVVWVVVVVV 2 millió forint megtakarítást jelentene évenként a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítése A szarvasmarhák mesterséges termékenyítésének jelentősége napról-napra nő. A kecskeméti főállomás az elmúlt évben 720G tehenet termékenyített mestersé­ges úton és ezeknek közel egy- harmadát részesítette meddőségi kezelésben. A kezelt meddő te­henek kétharmada gyógyult és azokat a tenyésztés számára meg lehet menteni. A mesterséges termékenyítő állomásokon tartják az ország 210, legjobb tulajdonságokkal rendelkező bikáját, amelyektől évente egyenként körülbelül 700 borjú származik. A mesterséges termékenyítésből született borjak sokkal értékesebbek a többinél, mert azok a legkiválóbb apa­,Vy\ állatok tulajdonságait öröklik. A kecskeméti főállomáson a megye 11 legkiválóbb bikája van beállítva. Bács-Kiskun megyé­ben már 41 községben és város­ban folyik mesterséges terméke­nyítés és a bekapcsolt községek száma hétről-hétre gyarapodik, mert a megyei tanács nagy lép­tekkel kívánja a hálózatot fej­leszteni. Kalocsa városában ma már csak egyetlen bika van, de akadnak olyan községek is, ahol egyetlenegy sem maradt, mert sem a tenyésztők, sem a helyi hatóságok nem tartották szüksé­gesnek bikák tartását. A bikák számának csökkenté­sével nagy összeg takarítható meg, mert minden bikának a tartása évente mintegy 10 000 fo­rint kiadással terheli a nép­gazdaságot. Igen sok szálas- és abraktakarmány is felszabadul, mert egy bika évi szénaszükség­lete 36 mázsa, abraktakarmány­szükséglete pedig 11 mázsa. Me­gyei viszonylatban mintegy 200 bika kivonásával kétmillió fo­rint pénzbeli megtakarítás mu­tatkozna évente. A mesterséges megtermékenyítés költségei pe­dig összehasonlíthatatlanul ala­csonyabbak ennél a számnál: Ezenkívül megyénkben évente 200 vagon széna és 22 vagon abrak szabadulna fel egyéb ta­karmányozási célokra. (E falu panasza Egyetlen disznó szalad előtte, de ő fújja, egyre csak fújja, rekedthangú lemezkürtjét. Annak meg recseg a hang­ja a házak között, s mindenki tudja: itt a kanász. Amo­lyan mindenütt sző­ke ember. Szőke a szemöldöke, haja, szakálla is. A rossz, fekete kucsma, fél­retaposott csizma szinte hozzátartozik a mesterségéhez és a nyakában lógó szíjkarikás az egész emberhez. A léckerítésen be­hajol. Fiatal hangja betölti az egész ud­vart. ■— Jeóresgclt!... Mi lesz, nem gyün a disznó?! Aztán halad to­vább, fújja a madza­gon lógó dudát. Ott találkoztam vele a sarkon. Figyelmesen végignéz, latolgat magában, aztán mel­lém lép. — Ne haragudjon, de hivatalos ember­nek látszik. Mond­ja meg, helyes-e, ha a gazdák kiengedik a disznókat a le­gelőre, de nem fi­zetik meg a fű­pénzt? Biztosítom, hogy rém. Javasolnám neki, ne hajtsa ki a disznókat, mert úgy nem lesz meg a bé­re. Bizonyítja ő is, de aztán közelebb hajol hozzám, s cinkos hangon me­sélni kezd: — Vasárnap ku­tyát veszek. Igazi kanászkutyát. Tud­ja, amelyik a disznó kiskörmét kapja el. Háromszáz forintba kerül, de megéri. Nem kell nekem ez­után a jószág után szaladgálni. Jut munkaközben egy kis idő az olvasás­ra, tanulásra. Megy tovább, fúj­ja a kürtöt, pattog­tatja a karikást, hajtja a legelőre a kondát Berliner Gé­za, a tanulnivágyó dunavecsei kanász. Gémes zóan: ne rombolják hát benm azt, amit a szülők, nevelők és /. könyvek az évek múlása közber létrehoztak! Megfigyeltem, ez a leány ez­után is állandóan az ablakon á a fehérbeöltözött téli tájat nézte nem figyelt se jobbra, se balra látszott rajta, hogy szinte nine is már ott a vonaton: elzavarti őt a gonoszsággal határos durva­ság. S mivel a cigányasszony é; az őt heccelők csak nem hagytál abba ezt az embertelen, förtel­mes szócsatát, az utasok egy ré­szében megmozdult valami, am figyelmeztető szavak formájában ha nem is egycsapásra, de vé- g'etvetelt neki. Az esethez, azt hiszem, nerr kell sokat hozzáfűznöm. C supán még ennyit: a: egyik suhanc (nem bí­rom másnak nevezni őket), meg­jegyezte, hogy milyen buta ábrá­zata van ennek a cigányasszony, nak. Ó, ez a durva, trágár. íz- léstelenbeszédű ember meri va­lakiről megjegyezni, hogy buta Hiszen ő még azt sem tudja hogy a cigány is ember. Ember, akiben itt-ott még sok az emberi gyarlóság, a visszataszító vonás, de akit, ha (éppen azáltal, hogy embernek nézzük) nevelünk, ép­pen olyan hasznos tagja lehet a társadalmunknak, mint azok, akik most még őt semminek né­zik. Vagy esetleg még különb is. (Folytatjuk) Varga Mihály tek volna ide, hogy ne únja ma­gát a tisztelt utazóközönség. De még ezzel nincs vége ennek a fekete epizódnak, sőt csak most kezdődik voltaképpen. A cigány­asszony észreveszi (mert, hát, ha azok, akikről itt később maid szó esik, nem is nézték őt em­bernek, azért annyira mégiscsak ember, hogy észrevegye.) Szóval az asszony néhány perc múlva észreveszi, hogy egy egész padsor rajtuk nevet. A padsor­ban négy-öt suhanc ült és egy- másközett különböző megjegyzé­seket tettek; ilyeneket, hogy -de rondák«, -dikhec má na« és még sok mindent. A fiatal cigányasz- szonynak azután nem sok kellett ahhoz, hogy kinyissa a száját. Ki is nyitotta, de úgy, hogy ... elég az hozzá, hogy az utasok egy része (sajnos, fiatal lány is volt ilyen és komoly kinézésű férfi is) hahótázva fogadta a mocskolódó, trágár szavakat. N agyon rossz volt látni azt a jólneveltnek, művelt­nek, komolynak látszó lányt, aki ott utazott abban a kocsiban és ' szégyenében szemlátomást szinte i elsüllyedt ott, a férfifülnek is ; bántó mocskolódás közben. Hogy i szerettem volna felkiáltani, bele- i ordítani azoknak a csúnya, rossz, ] röhögő utasoknak a fülébe, hogv nézzenek oda, arra a leányra, aki ; a jónevelés és a tanulás követ- ; keztében álmokat és ideákat hor­doz lelkében, az életre '-’onatko­>> (1.) A vonaton annyian van- Xnak, hogy a zsivaj, a füst és a »(bátyúk, az olajos-zsíros ruhák, xaz áporodott levegő és a szinte »(kibírhatatlan levegő miatt rosz- xszullét kerülget, ahogy a tegnapi I (álmatlanságot szeretném pótolni, amíg a vonat Bácsalmásra ér. Milyen veszettül fűtenek! Pedig cdaküan sincs valami hideg. Lám ai élet naponta ad fel rejt­vényeket a gondolkodó ember (számára. Ilyen rejtvény az is — <s én ezt nem vagyok képes meg­fejteni — miért volt a múltkor (Budapestre menet olyan kegyet­len hideg a vonaton, miért nem (fűtöttek akkor, amikor mínusz >10 fokon alul volt, és miért füle­inek itt most, mikor a nulla fok (körül mozoghat a higany. A lighogy elkezdeném fej­teni e nehéz rejtvényt, (valami máris elvonja figyelme­imet. Az egyik állomáson felszáll segy cigánycsalád. Az ember, az /asszony, a gyerek (lehet úgy 3—4 (éves) és az elmaradhatatlan (batyúrengeteg. A gyerek pitye- >reg, az ember rá-rámordul és az (asszony mérgelődik, hogy -a (fene essik beli, még le sem ül- (het az ember«. Itt is, ott is röhe- >gés. Nem nevetés, hanem ahogy , (mondom, röhögés: mintha a rö- i >högők valami különös élvezetet (lelnének benne, hogy itt van egy »elesett, magatehetetlen család, . (mint valami cirkuszi mutatvány, »mintha most pont azért cseppen- i Utazás közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom