Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-20 / 43. szám

Az agrárpolitikai tézisekből adódó feladatok megyénkben A párt agrárpolitikája a parasztság egyes rétegeivel kapcsolatban Új törvények, rcsidejeíek A magáukisipari árak szabályozásáról H. A jelenlegi helyzetet figye­lembe véve, a parasztságot alap­vetően az alábbi rétegek képvi­selik: termelőszövetkezeti pa­rasztság, mezőgazdasági munká- spk és félproletárok, kisparasz- tok, középparasztok, végül a fa­lusi kizsákmányolok. Tér melószövet ti eseti parasztok A tsz-parasztság törzsét al­kotó hajdani agrárproletárok és ujgazdák, kevés kivétellel, szi­lárdan kitartottak a szövetke­zetük, a szocializmus ügye mel­lett. A parasztság egykori al­sóbb rétegeinek helytállása a termelőszövetkezetekben abb^T fakad, hogy ott gyökeresen meg­javult anyagi és társadalmi helyzetük. A volt agrárproletár a termelőszövetkezetekben nem­csak emberi megbecsüléshez, hanem állandó, biztonságos munkaalkalomhoz és rendszeres munka árán, tisztességes megél­hetéshez is jutott. Hogy a falu szegényei milyen gyötrclmes és kilátástalanul ne­héz helyzetből érkeztek el ide, azt a következő rövid példán keresztül kívánom érzékeltetni: egy 1930-as évekből származó számítás szerint a magyar agrár- proletárok fejenkénti jövedelme évi 50—GO pengő volt, vagyis 3 millip agrárproletárnak egy főre jutó jövedelme — természetbeni juttatásokkal együtt — kb. napi 16 és fél fillér volt. A qapszám- bér 80 fillér volt és egy kere­sőre négy eltartott jutott, a me­zőgazdasági munkás viszont az év egynegyedében munkahiány miatt nem keresett. A hajdani agrárproletároknak és törpebirtokosoknak a szövet­kezetekben átalakult anyagi, tár­sadalmi helyzete, korábbi osz­tályélményeivel. egyetemben szo­cialista tudatuk kiformálódásá­nak nagy előrehaladását ered­ményezte. A tsz-tagok szocialis­ta gazdasági helyzete és öntu­data között azonban még ma is sok esetben tapasztalható ellent­mondás. Ez megmutatkozik a volt középparasztok és volt, sze­gényparasztok közötti súrlódá­sokban, a kistulajdonosi gondol­kodási módban, stb. Éppen ezért most a pártszervezeteknek egyik legfontosabb feladata az, hogy mindent kövessenek el a tsz- parasztság egységének ki ková­csolása, az egységes, egészséges szövetkezeti szellem kialakítása érdekében. A másik igen fontos feladat a kilépett tagokkal való helyes bá­násmód, az azokkal való megkü­lönböztetett foglalkozás. El kell ítélni azt az elméletet, hogy ezek a tsz-nek ellenségei s azt, hogy nem hajlandók egyes szövetkezeti vezetők velük tár­gyalni a visszalépésükkel kap­csolatban. Természetes azonban, hogy egyforma elbírálás alá nem le­het venni őket, nemcsak a jó oldalukat kell nézni, — de hely­telen lenne az egyes személyek hibáiból kiindulva általános rossz véleményt kialakítani. Igenis válasszuk szét személyek­re menően, hogy ki a becsüle­tes ember és ki az, aki jelenlé­tével nem erősítené, hanem gyengítené a szövetkezetét, az ilyen tagokra valóban nincs szükség. De ugyanakkor szükség van azokra a becsületes volt ta­gokra, akikkel szemben csak azért van elzárkózás, mert az el­lenforradalom hatására elhagy­ták a szövetkezetét.'Világosan kell -látnunk, hogy ezeknek az embereknek nagy többsége már megbánta a kilépését, csak nem látja eléggé feloldottnak ő és a szövetkezet közötti viszonyt, •— természetesen ebben némi sze­repe van a hiúságnak, amely többségében kölcsönös. Ügy kell bánni velük, mint leendő szövet­kezeti tagokkal, annál is inkább, mert osztalyhelyzetük ezt köve­teli tőlük. Szövetkezeti gazdaságaink el­múlt évi eredményeit illetően nincs mit szégyellnünk. A szö­vetkezetek nagy többsége igen becsületes keresetet, jövedelmet biztosított tagjai részére. .Mesőjj azdasúgi muukusok és felprolettirok Ez a réteg, amely falun elég nagy számbeli erőt képvisel, nagy többségük már különböző szocialista szektorokban dolgo­zik (állami gazdaság, gépállo­más, erdőgazdaság) és egy ré­szük üzemekben, mint kétlaki, bejáró, egy részük pedig kulá- koanál, módosabb középparasz­toknál mint cseléd, vagy mint időszaki munkás dolgozik. A jövőt illetően sokkal na­gyobb gondot kell fordítani a pártszervezeteknek e rétegre, — ebben a munkában elsősorban is komoly szerep jut az állami gaz­daságok, gépállomások pártszer­vezeteinek, Szélesebb körben be kell von­ni őket a falu társadalmi, kul­turális életének irányításába, de nem utolsós, , „an nagyobb gond­dal kell segíteni politikai neve­lésüket, fejlődésüket. líispar úsztok Általában a 4—8 holdas dol­gozó parasztokat soroljuk ide. E rétegnek elég nagy számú — megyénkben majdnem eléri a 85 000-t — ezen gazdaságok szá­ma. Mi a jellemző e réteg hely­zetére? Termelési felkészültségük, esz­közeik eléggé primitívek. Termé­keiket főként létfenntartásukra fordítják, árutermelésre képte­lenek, főleg akkor, ha nem foly­tatnak intenzív gazdálkodást. Gyakran a család munkaerejét sem tudják megfelelően foglal­koztatni, bérmunkát kénytele­nek esetenként vállalni. Felsze­relésüket nem képesek korszerű­síteni, a jövedelmük eléggé ala­csony. Másrészt az uzsora és a kizsákmányolás legkülönbözőbb formáinak vannak kitéve. Pél­dául a kecskeméti járás terüle­tén a fogatdíj 350 forint, Kecs­kemét város területén 450 fo­rint — akkor eg'y gyalognapszám általában 8Q forint —, így tehát egynapi fogatdí.i fejében 4—5 napi gyalogmunkát kell. végez­niük. Pártszervezeteink spkkal ná­cibb gondot fordítsanak a kis- _ rasztok szervezésére, legyen áz agitációnk közöttük széles­körű. alapos. De mondjuk meg azt is nyíltan, hogy jövőjüket, boldogulásukat a szövetkezetben találják meg. líözéppar asztok A parasztság legtehetősebb ré­tege. Gazdaságuk zömében áru­termelő, életkörülményeik lé­nyegesen megjavultak a felsza­badulás előttihez viszonyítva. A beadás eltörlése, a kedvező ár­politika esetenként a bővített újratermeléshez is hozzásegíti őket, ezért igyekeznek az egyé­ni gazdálkodás területén marad­ni. A középparaszti réteggel kap­csolatban több, — esetenként helytelen nézet alakult ki. Nincs igazuk azoknak, akik kedvüket vesztve, lemondanak a középparasztság megnyerésére irányuló erőfeszítésről. Igaz, hogy 1953-ban és 1056 őszén a középparaszti tagok je­lentős része kilépett a termelő- szövetkezetekből. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy nem kevés ezek között az olyan, akit annakidején kisebb-ngyobb nyo-j mással, erőszakkal «agitáltak« be a termelőszövetkezetbe. A< gyakorlati munkában igen sokan ] megfeledkeztek arról a lenini < igazságról, hogy «nincs ostobább j dolog, akárcsak gondolni is ar-. rá, hogy a kozépparaszttal szem­ben a gazdaság terén erőszakot; alkalmazzunk«. Itt erőszakot : tenni annyit jelent, mint tönk-] retenni az egész ügyet. Az erősen konzervatív gondol­kodású középparasztnak termé­szetesen nehezére esik a válasz- < tás a régi és az új, az egyéni és< a szövetkezeti gazdálkodás kö-1 zött. Így csak türelemmel, a szö­vetkezetek nagyüzemi fölényé­nek gyakorlati bebizonyításával, a jobb gazdálkodással lehet meg­győzni őket arról, hogy a szö-t vetkezeti út a helyesebb. Ezen-< felül olyan viszonyokat kell te- * remteni benn a termelöszövet- < kezetben, hogy a tagság, főleg a < belépett középparaszt is érezze,, hogy valóban saját maga a gaz­dája a szövetkezetének. A kö- ] népparaszt lássa, hogy megbe­csülik az ő szaktudását, terme1 \ lési tapasztalatait. Falusi kizsákmányolok A kapitalista elemek és ten­denciák elleni harc állandó lei- adat a faiun a szocializmus épí­tése közben. Nagy Imre antimar- xista álláspontja abból is kitűnt, amikor mar az 1949-es vitái­ban azt áMította, hogy a nagy­birtokos és nagytőkés osztályok kisajátításával «nálunk falun mar eltorlaszoltuk a kapitaliz­mus fejlődésének útját«, — és hogy nálunk «a paraszti gazda­ságok nem fejlődhetnek a kapi­talizmus irányában«. Ha e kulákmento elvek a gya­korlati paraszti politikában is ér­vényesülhettek volna, ez a ku- lákság elleni osztalyharc feladá­sát, beszüntetését eredményezte volna. Sajnos, érvényesült viszont a párt falusi politikájában az «osz­talyharc elkerülhetetlen élese­désének« hibás nézete, amely ko­moly károkra vezetett. A kulák- hatar helytelen, antilemnista megvonása a módosabb közép­parasztok egy részének a kulá kokkal való összekeverését ered­ményezte és ennek következté­ben a kulákoknak szánt üteseK a középparasztság egy részét is érték. Mai viszonyaink között a kü­lgazdaságoknak is módot kell adni ahhoz, hogy termeljenek, de közben rá kell szorítani pket, hogy a munkáshatalom rendel­kezéseit pontosan betartsák, ál lám polgári kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek. A kizsákmányoló, spekulációs J tevékenységüket továbbra is kor­látozni kell. Az elmúlt években hibás volt az a nézet, hogy az oszlályhare- ban a fényszóró csak a kulákok- ra esett és az osztályellenség fo­galmát leszűkítettük a kulákok- ra. Az ellenforradalom tapaszta­lata az, hogy az osztályellenség fogalma jóval szélesebb ennél. Az ellenforradalomban ugyanis a burzsoá restaurációs kísérle­teket^ megszimatolva, a kulákok egy részével együtt megmozdul­tak a volt főszolgabírók, főjegy­zők, csendőrök, úri birtokosok, volt horthysta katonatisztek, az Úgynevezett «munkássá vált« szakemberek, deklasszált ele­mek, stb. Ök játszották a fősze­repet a különböző ellenforradal­mi bizottságokban, a rémhírter­jesztésben, a szobrok döntögeté- sében, a szövetkezetek erőszakos szétbomlasztásában. Legyenek ezek a példák mind­nyájunk előtt figyelmeztetők ar­ra, hogy a jövőben necsak a ku­lákok, hanem az egyéb osztály­ellenséggel szemben is fel kell venni a harcot. (Folyt, köv.) Erdősi József gasabb árát (díját) az illetékes árhatóság a jelen rendelet har tálybalépése után állapította meg, az 1957. évi augusztus 3f. napja ejött általa érvénye­sített árnál magasabb árat nem érvényesíthet akkor sem, ha ezek a hatósá­gilag megállapított legmagasabb arat népi érik el. A rendelet a továbbiakban az irányárakkal foglalkozik. Akis­ipari irányár, a magániparos (háziiparos) által saját raktára, vagy a kereskedelmi forgalom számára előállított termékek fo­gyasztói, továbbá magánkisipa­ros (háziiparos) által előállított­egyéb termékek (szolgáltatások) termelői ára (díja), amelyet a KIOSZ a hatályos árszabályzó rendelkezések figyelembe véte­lével alakított ki, az Országos Árhivatal elnöke, vagy az arra illetékes szerv jóváhagyott. A kalkulált árak tekinteté" ben kimondja a rendelet: a kis­iparos termékeinek árát a 27/ 1957. Korm. sz., illetőleg az 1/ 1957. Á. H. számú rendeletnek megfelelően tartozik kiszámí­tani akkor, ha: a) ’a terméknek (szolgáltatás­nak) nincs megállapított ható­sági ára, vagy irányára; kJ a kisiparos az irányárat meghaladó arat kíván érvénye­síteni. a kisiparos (háziiparos) által érvényesíthető árak szempontjából az osz- tályba-sorolást a tanácsok szakigazgatási szervei vég- r zik. Kivételesen osztályon felüli be-t sorolást is lehet alkalmazni. A kisiparos árvetésében ha­szon címén minden szakmában 6 százalékot érvényesíthet. A mértékutáni és javító szabósá­gok vállalási díja tekintetében e 8 százjjiék a munkabér, az SZTK járulék 'és a rezsi együttes ősz» szege után számítható fel. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány az árszabályo­zással kapcsolatos szabálysérté­sekért a kiszabható pénzbírság legmagasabb összegét 3000 fo­rintra emelte fel, (kolozsi) A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány 7/1958 sz. ren­deleté szabályozza a rnagánkis- ipari árakat és egységesíti az azokban felszámítható haszon­kulcsot. A magánkisiparnak (háziiparnak) olyan fontosabb termékeire (szolgáltatásaira), amelyeket a lakosság igényei­nek kielégítése céljából közvet­lenül, vagy a belkereskedelem üjján hoz forgalomba, a szükség szerinti hatósági árakat, illetve irányárakat kell megállapítani. A jelen rendelet hataiya á cuk­rász és építő kisiparra nem ter­jed ki. A magánkisipar köteles al­kalmazni a fodrász!par díjait, a kenyér, péksütemény és száraz- tészta, a tőkehús, végül a szik- viz hatóságilag megszabott árait, akár árjegyzékben, akár árhatósági * rendeletben (Utasí­tásban) vagy leiratban vannak mégállapítva. Az árjegyzéki árat kell ér­vényesítem az állami és szövet­kezeti kereskedelem útján for­galomba hozott minden olyan termékre, amelyet a rnagánkis- tparos (háziiparos) az Egységes Termék és Árjegyzékben, azok pótfüzeteiben és kiegészítései­ben meghatározott minőségben es kivitejben állít elő. Mindazokra a termékekre, amelyeket az állami és szövet­kezeti hereskedelem magánkis- iparosoktól (háziiparosoktól) sze­rez be, és azoknak fogyasztói ára hatóságilag megállapítva nincs,, a kereskedelem köteles az ille­tékes arhatóságtól a fogyasztói ar megállapítását kérni. Leg­magasabb árakat (díjakat) kell inegállapítani egyes termékekre és szolgáltatásokra altkor, ha az irányárak megállapítása az ár­színvonal szilárdságának bizto­sítására nem mutatkozik alkal­masnak. A legmagasabb árakat a munka minőségének megfele­lően, illetve földrajzi területre vonatkozó hatállyal is meg lehet állapítani. A legmagasabb ara­kat a kisiparos nem lépheti túl, illetve amennyiben túllépi, ár­drágító visszaélés bűntettét kö­veti el. A magánkisiparos (házjipa- ros) az olyan termékekért (szol­gáltatásokért), amelynek legma­level Villanyt hérünk l\égi vágya az öregcsertői pa­rasztoknak, hogy a vasút minél kényelmesebb, jobb legyen. Ezért amikor 1956-ban a község vil­lanyhálózatát bővítették, a köz­ség kivezettette egészen a vasút­hoz a villanyáramot: A vezeték a vasútállomás épületétől mind­össze. 30—40 méterre van, lénye­gében két villanyoszloppal meg­oldható lenne az állomás villa­mosítása. Amikor a község létrehoz­ta az áramszolgáltatást, kérte a iyiÁV-ol, hogy vezetesse be a* áí- lomásépüeltbe, mert nagy a for­galom, hiszen Homokmégy, Alsó­mégy lakóinak egyrésze is innen kél Ué*M vz öregcsertői állomásra utazik. A MÁV illetékes vezetői ezt a javaslatot meg ssm hallgat­ták, s a villany bevezetése he­lyett inkább kifestették az állo­másépület várótermét. A festés igazán szép, de este sötétben nem látja senki. Ha éjszaka valami sürgős árú ki-, vagy berakodása történik — különösen a cukor­répaszállítás idején — a sötétben nem tudnak dolgozni a munká­sok. Ahogy a falubeliek szeretné­nek világos állomást, az illetéke­sek is gondoljanak rá. Arra kér­jük őket, vezessék be a villany­áramot az öregcsertöi állomásrat Farkas László levelező Nem lehetne gyorsabban építeni? Illetékeseink komoly erőfeszí­téseket tesznek az égető lakás­hiány enyhítésére, így tett a Kis­kunhalasi Városi Tanács is. 1957 tavaszán elhatározta, hogy a Szász Károly utcai leszerelt Kéki féle malmot lakásokká alakít­tatja át. Az átalakítási munká­latok meg is indultak még a múlt év tavaszán. Városunk la­kói bosszankodva látják, hogy az ! építkezés nem halad. A belső válaszfalakat már el­készítették, azonban kevesen vannak ahhoz, hogy komoly ütemben haladjon a munka. Nagyban hátráltatja a munka menetét az is, hogy az ajtók nagy része és több mint 20 darab ab­lak hiányzik. A város lakással nem rendel-* kezű dolgpzói nevében kérem a. Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalatot, hogy munkások idekiiidésévcl gyorsít­sa meg az építkezést és küldje meg a hiányzó ajtókat és abla­kokat. Segítse elő ezzel a lakás» hiány mielőbbi enyhítését. Ezt várja Kiskunhalas város lakos­sága és: Czakó Ferenc levelező

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom