Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-10 / 8. szám
FARADHATATLAN.- MUSZA JÓZSEF elvtárs elnyűtt, meggyötört teste, sápadt, sovány arca a kapitalizmust vádolja, a Horthy-rendszert. Ám hiába ütötték, verték, a szíve tiszta maradt. Kommunista volt, s az ma is. Ennek az eszmének szentelte életét és betegsége ellenére fáradhatatlan harcosa még most is. Amikor csak szó- bakerült: szükség volna Musza elvtárs okos tanácsára, segítségére, akkor — feledve betegségét — így válaszolt: Elvállalom. EZT MONDTA AKKOR IS, amikor 1955. március 15-én a párt hivatta, s megkérdezték Musza elvtárstól: — A Kalocsai Cementipari Vállalat igazgatói beosztását elvállalod? — El — hangzott a határozott válasz. — Pedig tudta, hogy darázsfészekbe kerül. Ekkor 169 ezer forint adóssága volt a vállalatnak. Nem volt elég a szerszám. Hol az egyik, hol a másik dolgozó jött: erre, arra van szükség. Musza elvtárs, ha nem is azonnal, de lassan, sok küzdelem, töprengés, vita után segített a bajokon és okos szavaival, intézkedéseivel rendes kerékvágásba terelte az üzem életét. Hétről hétre, hónapról hónapra javult a munkakedve, a szorgalom és ma mór elmondhatjuk, hogy több ezer forint kerül náluk nyereségrészesedésként kiosztásra. PERSZE, NEM EGYEDÜL, hanem dolgozótársaival vívta csatáját. Ezt tette a 60 méter hosszú műhely megépítésénél, a cementlapkészítés gépesítésénél. Addig szaladgált a pénz után, amíg megszerezte, s még a vibrátorok vásárlására is jutott. Szavajárása: Minek megszakítani az embert, amikor ésszel is lehet dolgozni! Igaz, még sok minden hiányzik, mert máról holnapra nem lehet mindent előteremteni. De Musza elvtárs optimistán látja a jövőt: — Ami ma nincs, az majd meglesz holnap, vagy holnapután. Olyan tűzzel-hévvel beszél a munkáról, a távolabbi tervekről, hogy akaratlanul is arra gondolok: ha a mi fiataljainkÉl énk senei élet egy kis Duna menti községben ban is ennyi tűz, lelkesedés és a mások szolgálatának érzésé buzogna, sokkal előbbre lennénk! HALLGASSUK CSAK Muszáj elvtársat: f — Veszünk egy teherautót. | Ezzel az önköltséget 50 száza-í lékkai leszorítjuk. Kiegészítjük! az alsókarika-szükségletünket.! így 1958-ban 200 000 forinttal több cementárut adunk és új műhelyt építünk. Ez a terve«, szerint 200 000 forintba kerülne,? de mi megcsináljuk 70 000-ből, ! <— Hogyan? — kérdem, } — Saját erőből, a dolgozókkal! — válaszolja, majd így folytat-' ja. — Nagy erő itt nálunk a munkásokból álló tanácsadó testület. Négy hónappal ezelőtt alakult meg. Én velük beszélek meg mindent. Ha kell, vitatkozunk félórát, órát, de néha többet is. A közös beszéd, a közös tervezés tetszik a munkásoknak, érzik, hogy megbecsülik őket, hallgatnak szavukra. No persze, előadódik, hogy a vélemények nem mindig találkoznak. Ez azonban nem akadálya a fejlődésnek. A NAPI MUNKA UTÁN eljár alapszervezetébe, s ott az idő- | szerű dolgok vitatása után fő- xleg a fiatalabbaknak meséli, ♦ hogy is volt a múltban a mun- I kanélküliség, a nyomor idején, í amikor ütötték-verték Horthy ! csendőrei az öntudatos munká- j sokat. Venesz A KISKOROS! munkásainak A közelmúltban a tanács illetékes osztálya megnézte a kiskőrösi konzervüzemben a dolgozók munkavédelmi helyzetét. Tette ezt azért, mert ezzel kapcsolatosan több kifogás érkezett az osztályhoz. A helyszínen a következőket tapasztaltuk: Az üzemnek még ma sincs megfelelő öltözője annak ellenére, hogy az átlaglétszám azt mutatja, hogy erre nagy szükség volna, mert a nyári időszakokban 150— 200, télen pedig 75—100 dolgozó talál itt megélhetést. A munkások elmondják: nem tudunk rendesen átöltözni, mosakodni, tisztálkodni. Nem is csoda. Az öltözőben 12 öltözőszekrény van, amely még az állandó alkalmazottak igényét sem elégíti ki. De nincs mosdó, fürdő sem. Pedig a dolgozók elég szennyező munkát végeznek, különösképpen azok, akik a szabadban dolgoznak. Baj van a fűtéssel is. A fő üzemrészben fűteni mind a mai napig nem lehet, s így kénytelenek a dolgozók egész KONZERVÜZEM na try gondfa nap hidegben tevékenykedni. Igaz némi meleg is van, amikor az üvegmosógép működik és a gőz beteríti az egész termet. Ez azonban egészségtelen, mert egyrészt nehezíti a közlekedést, másrészt pedig a gőz káros. Észrevételeinket közöltük az üzemvezetővel. Ö ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta: Mindezt tudja a vállalat központja is. de sajnos, nem tudnak segíteni. Tudjuk, hogy a munkavédelmi felszerelések beszerzésénél is korlátozottak a lehetőségek. de azért az a véleményünk, hogy meg kellene találni a módját, hogy az itt dolgozók is jobb munkavédelmi ellátásban részesüljenek. Indokolttá teszi az, hogy betonon állva, vizes műhelyben dolgoznak. Ha elvárjuk a dolgozóktól, hogy olcsón cs többet termeljenek, akkor ugyanolyan odaadással kell munkálkodnunk munkavédelmi helyzetük megjavításán. Gulyás István, Kiskőrös Dunapatajon felkerestük Tikász Mihályt, a zenei általános iskola énekszakos tanárát, hogy mondja el nekünk, milyen Du- napataj zenei élete. Érdekes gondolattal kezdte fejtegetését — Ahhoz, hogy egy ilyen kis faluban zenei általános iskola Jegyen, a lakosság szívében kell gyökereznie e nemes gondolatnak. Dunapataj már tconpjly zenei múltra tekint vissza. 1940-ben éneklő Ifjúsági ünnepet rendeztek a fa- 'uban, amelyen részt vett Kodály Zoltán is és végtelenül ürült e példát mutató kezdeményezésnek. Kodály látogatását fényképeken örökítették meg, melyek ott büszkélkednek Tikász Mihály ebédlőjének falán. A felszabadulás teremtette lehetőségek bátor kezdeményezést, új lendületet adott a falusi népnek. 1953-ban elhatározták, hogy Dunapatajon is megnyitja kapuit a zenei általános iskola. Igen ám, de a bürokrácia szent nevében az engedély késett. De saját erejükből, 1954 őszén mégis csak megindult az oktatás. A járási tanács azonban felismerte az iskola fontosságát, s beleegyezett működésébe. 1956. szeptemberében a látott eredmények alapján a minisztérium is felébredt szendergő álmából, s végre engedélyezte az iskola rendszeres működését. Azóta komoly eredményt értek el. Hetven tanuló tanul hangszeren. A tanulók többsége zongorán és hegedűn játszik, Három csellózik. Gondokkal is küzködnek. Szeretnének két gyakorló és egy hangversenyzongorát. — Nyugodtan mondhatom, hogy ez a nép kérése. A mi iskolánkban, ha megnézzük a szociális összetételt, örömmel kell megállapítanunk, hogy a tanulók többsége paraszt származású gyerek. Három énekkar működik i faluban, amelynek létszáma több mint 200 fő. Elég gyakoriak nálunk a hangversenyek s ilyenkor a községi művelődési otthon nagyterme zsúfolásig megtelik emberekkel. 400—450-en hallgatják síri csendben a műsort. (Bár Kecskeméten állnánk így, a hangversenyeket látogatók számával.) Nap mint nap jönnek hozzám és türelmetlenül kérdezik: — Tanító úr, mikor lesz legközelebb hangverseny? Pesti művészek is szívesen látogatnak el községünkbe, csak itt az a bökkenő, hogy nem tudunk számukra biztosítani hangversenyzongorát. (Véleményünk szerint egy ilyen zenekedvelő község jobban megérdemelne egy hangversenyzongorát, mint olyan városok, amelyek bár rendelkeznek e nélkülözhetetlen zeneszerszámmal, de ott kihasználatlanul porosodik.) A községi vegyeskar 1957. október 1-én alakult tizenegy taggal. Ma már 60 főt számlálnak. Részt vesznek az énekkultúra terjesztésében, az idősebb nemzedék tagjai is. A 65 éves Szu- hai Sándorné és Fáki Lászlóné párasztasszonyok, Faragó László és Rákóczi László meglett férfiak. Nem kell itt rimánkodással egybekötött, különböző szervezési munkálatokat lebonyolítani, mert nyugodtan elmondhatjuk: Dunapatajon a zene már mindenkié! A Kodály-ünnepségeken 200 tagú vegyeskórussal szerepeltek Kalocsán. A jövőben Pestre készülnek hangversenyt adni, majd sorra látogatják a Duna menti falvakat. A község vezetői a Icgmesz- szebbmenőkig megadnak minden segítséget a kultúra előbbrejutása érdekében, sőt, ők maguk is aktív tagjai a kórusnak. Vörös tanácselnök, amikor érdeklődtünk tőle, hogy hol találjuk meg Tikász Mihály nevelőt, pontos címének ismertetése után szerényen megjegyezte: én is tagja vagyok a vegyeskórusnak. Dicséretre méltó ez a példa- mutatás. Megtudtuk azt is, hogy a tanácselnök, párttitkár és a tanácstitkár lánya is növendéke a zenei általános iskolának. Nem a protekció, hanem tehetségük, szépen csengő, üde hangjuk segített nekik abban, hogy ők is a zene szerelmesei lehettek. Ahhoz, hogy ilyen komoly, kimagasló eredmények születtek ebben a Duna menti kis községben, sokat segített céljaik megvalósításában Nemesszeghy La- josné, a Kecskeméti Zenei Általános Iskola igazgatója. S nem utolsó sorban a helyi pedagógusok áldozatkész, lelkes munkája is. Dicséretre méltó Füzesi Bé- láné énektanárnő fáradhatatlan mu nkássága. Ha mindenütt így forrnak ösz- sze a vezetők a népet érdeklő célkitűzésekkel és segítenek azok valóraváltásában, akkor más községek is büszkélkedhetnek ilyen eredményekkel. Bieliczky Sándor cA panaszkönyv ; A ruhagyárak divatbemutatóján ! ; mutatták be ezt a modellt:] ; Gabi-nadrág, rövidujjú mellény- i kével. 3 S oha nem hittem volna, hogy a panaszkönyv sokrétű témalehetőséget rejt magában. Eddig azt gondoltam, hogy csupán azok a bejegyzések ihletik meg a toliforgatókat, amiket a lapjaira írnak. Kétségtelen, ezt a lehetőséget ki is használták az írók, s ötle-, tesebbnßl-ötletesebb bejegyzéseket másoltak ki a panaszkönyvből, vagy azok alapján még ötletesebbeket találtak ki, hogy az írásmü minél remekebb- re sikerüljön, mint például Csehov is, a nagy orosz író. Egyszóval: az ezzel kapcsolatos irodalmat eddig az táplálta, ami bekerült ebbe a hasznosságát sokat vitatott könyvecskébe. Most azonban — különösebb irodalmi igény nélkül — arról tesz szó, ami kikerült a panasz- könyvből. Két hónapja került ki, — viszont, ha nincs egy témát szállító jóbarátom, aki elmeséli, hogy miképpen, akkor az eset ma sem kerül ebbe az újságba. Az érdem tehát az övé, bár csak másodlagosan, mert az elsődlegesen egy munkásé. Ügy történt, hogy főhősünk, a munkás, amúgy munkaruhásan betért az egyik Közért üzletbe és kért egy kilő kenyeret. Meg* kapta. Kért hozzá egy darab papírt is, hogy azzal foghassa meg, tekintve, hogy a pékkészítmények fogdosása tilos és életveszélyes, lévén annak idején az ázsiai influenza veszélyének kitéve< mindannyiunk egészsége. — Kenyérhez nem adunk papírt — hangzott azonban a válasz mordul. — Nem? Kérem akkor a panaszkönyvet — így a munkás. — Tessék — és az eladó néha oda-odanézett, hogyhát sokat, vagy keveset, szakszerűen szólva, öt dekával többet, vagy kevesebbet ír-e a t. vevő abba a könyvbe. Aztán majdnem tátva maradi a szája. Mert a munkás dehogyis íri fikarcnyit is a panaszkönyvbe. Nem, nem. Fellapozta szépen a közepét, kitépett belőle két lapot, ezekbe csomagolta a kenyeret, á’sszogája, s eltávozott. Az üzlet ámulatba dermedt. Ekkora leleményesség láttán Aztán kitört a kacagás. Mind a vevők, mind az eladók körében Hát íme, erre is jó a panaszkönyv. S az eset, mint téma, kitűnő. Csak Csehov jobban írta volna meg. (tarján) V 701000 forint földjáradékot fizetnek ki megyénk termelőszövetkezetei Elkészült a megye termelő- szövetkezeteinek zárszámadási [összesítője. A mérleg 218 közös [gazdaság egyéves gyarapodásairól ad számot. Egy év alatt sokat erősödtek a termelőszövetkezetek, nőtt a tagság részese- ;dése. A közös szerzeményből 103 millió forintot osztottak ki a tagok között, amelyből egy-egy munkaegy- fségre 34.42 forint jutott. Ez 4.42 j forinttal több, mint az elmúlt »évben. I Érdekes következtetésekre juI *tunk, ha a számok tükrében elemezzük a szövetkezetek előrehaladását. A megye termelő- szövetkezetei az elmúlt gazdasági évben ! több mint 10 millió forintot J fordítottak saját erejükből ; a közös vagyon növelésére. Többek között vettek 80 Zelort és vontatót, 60 pótkocsit és kü- ] lönböző gépi felszereléseket. 3 Számos termelőszövetkezet saját erőből lakásokat épített, gazdasági épületeket emelt, szőlőt, gyümölcsöst telepített. A termelési alapból 50 millió forint értéket takarmányra tettek félre a megye termelőszövetkezetei. Ez az összeg 5 millió forinttal több, mint az összes igás- és tenyészállat értéke. Az előző években a termelési alapban szereplő takarmányérték mindig jóval kevesebb volt, mint a meglevő állomány értéke. Az 5 millió forint többlet azt is bizonyítja, hogy a termelőszövetkezetek jelentősen növelni akarják állatállományukat, szarvasmarhákat, sertéseket állítanak hízóba, vagyis az előző évekhez viszonyítva sokkal több jószágot hizlalnak árutermelés céljára. A szövetkezeti alap 104 millió forintot tesz ki. A szövetkezetek állóeszközeinek összege 217 millió forintforgó vagyona pedig 112 millió forint. Érdemes ezeket összehasonlítani az 1954. évi adatokkal. A zárszámadási összesítő szerint 1 katasztrális hold szántóra a termelőszövetkezeteknél 3159 forint állóeszköz-érték jut, ez 61 százalékkal' több, mint 1954- ben volt az 1 katasztrális hold szántóra jutó állóeszközérték. A forgóeszközök 1 kát; hold szántóra jutó értéke 1624 forint. Ez az összeg 75 százalékkal több az 1954. évinél. A megye termelőszövetkezetei a mérleg szerint 701000 forintot szántak földjáradék fizetésére. Érdemes megjegyezni, hogy míg 1955- ben 1.99 forint földjáradék jutott egy aranykoronára, addig 1957-ben 5.24 forint. A földjáradék jó részét már kifizették, egy részének fizetése pedig folyamatban vám
