Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
Bízunk abban, hogy minden üzem követi példánkat 400000forint értékű kártevés A KECSKÉMÉN GÉPGYÁRBAN A Kecskeméti Gépgyárban évek óta rendszeresen folyt a társadalmi tulajdon fosztogatása. Balogh Ferenc, a gyár igazgatója olyan gazdálkodást folytatott, mely a tárolt anyagok tönkretételével járt, s ezenkívül a társadalmi tulajdon sérelmére csalást, sikkasztást, lopást, hűtlen kezelést követett el társaival együtt —, melyekkel saját vagyonukat gyarapították. A bűncselekmények végrehajtására egész szervezetet építettek ki: — Grulich Ernővel, a gyár ányag- és áruforgalmi osztályának vezetőjével, B. Kovács Józseffel, Balogh személygépkocsivezetőjével és Kövesi Józseffel, a gyár minőségi ellenőrzési osztályának vezetőjével. Bűnszövetkezetüket 1957-ben bővítették ki —, a gyár, sőt Kecskemét keretein tűlra. Bevonták üzelmeikbe Kiss Gézát, a Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet egyik volt vezetőjét, Benkő Pál pincért, Leopold Károly anyagbeszerzőt, s Nagy Bélát, a Budapesti Épületszerelő Vállalat anyag- és áruforgalmi osztály- vezetőjét. Az ügyészség 40 esetben — összesen mintegy 400 000 forint értékben — elkövetett bűncselekmény miatt nyújtott be vádiratot a bíróságnak. A vádirat minden pontját felsorolni nehéz lenne, de azt meg tudjuk említeni, hogy Balogh Ferenc nem riadt vissza a társainak illetéktelenül — igazgatói hatalmát igény be véve — ^ kiutalt Kihúzom sSf, nyerő számait Vegyen LOTTO szelvényt! Ritkán jut hozzá a vidéki ember, ünnepi lélekkel jelentem hát, hogy minap az Operában voltam és hazafelé, a vonaton egész éjjel azon törtem a fejem, vajon honnan ismerte az olasz zeneszerző és szövegíró az én rokonságomat. Mert hogy a második felvonás zárójelenetét róluk mintázta, az nem kétséges. Tengerhosszú eszmecsere végén felpattan gróf Zordon- bodag és ekként dalol: Elmegyek, elmegyek Immáron ehelmegyek ... Azzal veszi a kalapját és készül. Am ahelyett, hogy menne, újból kezdi. Most felülről lefelé gurgulázza: Elmegyek, elmegyek, Ihimmáron ehelmehegyehek... Kalpagját lekapja, meglengeti és bércek felé, erdők felé harmadszor is ugyanezt mondja. Senki nem tartóztatja, de eszeágában sincs menni. Kalpagját átteszi a jobbjába, előre jön a súgólyukhoz és onnan jelenti be távozási szándékát negyedszer. Akkor megfordul, hármat lép a kapu felé, nagyon szigorúan dalolja elmeneteli szándékát és visszajön. A herceg az oka. mert könnyen lehet. pénzosztogatásoktól, és társainak a gépgyár pénzén való építkezéstől; és szintén a gépgyár pénzén a gyárban készített használati cikkek megrendelésétől sem. Ilyen módon szereztek maguknak kátyhát is. — A bűnlajstromban a kádlopások, ok- írathamisítások, s a közellátás érdekét veszélyeztető bűnügyek is helyet találnak. Marónátronnal és rézgáliccal is kereskedtek, úgy, hogy az eladott árucikk nem, de ára az övék volt! Nagyarányú kártevékenységü- ket, íme, felszámolták. A károknak ugyan csak kis része térült meg a nyomozáskor, de a tárgyaláson —, melyre vissza fogunk térni — bizonyosan megkapják megérdemelt büntetésüket. Tiszteit Adóhivatali A városba menni — Fárasztó út nékem, Kérném tudtul venni Ezt a jelentésem. JELENTÉS Elpusztult a kutyám A hűséges állat, Nem őrzi már többé A portát, a házat: Elpusztult a pára: Nem tudom mi érte, De életét a sors — Túl rövidre mérte... Mert ugyebár négy cv Nem egy kutya élet?? Hisz legtöbbje elél — Tíz — tizenöt évet. Ez csak négy éves volt, Szép kis puli-fajta, Most a szomszéd ebek Búsúlnak is rajta... Én a hű állatom Eltemettem mélyen, A gyümölcsös kertem Kellős közepében: Hogyha már itthagyta Ezt a szép világot, Hagy aludja békén — Az örökös álmot. Mivelhogy így történt Ahogy jelentettem, A tényállás az, hogy — »Ebtelenné« lettem. Ebadóm törlését — Kérném tehát szépen, Vagyok tisztelettel Itt a puszta szélen.., Széchenyi János, Székelytelep, I. u. 2. • Fehér Sándor, a Kecskemét Várcei Tanács V. B. Pénzügyi Osztályának vezetője közölte a szerkesztőséggel, hogy a fenti jelentést tudomásul vette és nevezett ez évi ebadóját törölték. SZIMATH KÁZMÉR: Harc a rendért, 1/ / >#• »/ y * fegyelemért & ICCtSkCfntU tCbtoZe'WfytyfowCH* Tudom, nem szép dolog azzal kezdeni írásom, hogy nem vagyok tollforgató ember és nem tudok megfelelő cikk formájában fordulni az olvasókhoz, de az elmúlt hetek eredményei arra kényszerítenek, hogy összeszedve, csekély tapasztalatom, megírjam: mi történt üzemünkben, a Kecskeméti Konzervgyárban az elmúlt napok során. Hosszú ideje törjük fejünket a pártszervezetben: hogyan lehetne kivezető útat találni abból a helyzetből, amelyben üzemünk vgn? Hossz a viszony a szocialista tulajdonhoz, sok az igazolatlan hiányzás, a kihasználatlan munkaidő, lógás, sűrűn előfordul üzemi lopás, sok a törésből származó selejt. Egyszóval: súlyos hibákat okozunk annak a társadalomnak, amelyik a jólét és a boldogság megteremtéséért annyi áldozatot hozott már. Ügy határoztunk, hogy a pártszervezet a szakszervezettel és a már megválasztott üzemi tanáccsal együtt, s nem utolsó sorban az üzem gazdasági Vezetőivel minden kérdésben szá- motvetünk azzal, hogy hányadán állunk, feltárjuk az elmúlt évek tapasztalatai nyomán eredményeinket és hibáinkat. Január 6-án egésznapos munkaértekezletet rendeztünk, amelyen a párt vezetősége, üzemi bizottsága, az üzemi tanács tagjai, valamint az összes gazdasági vezetők részt vettek. Lehettünk mintegy 200-an. A beszámolók után sorra hangzottak el a felszólalások. Ezek többségéből a segíteniakarás látszott és érzett. Bizakodva láttuk és örültünk neki, hogyan formálódik a tervfeladatok végrehajtásával kapcsolatban és más tekintetben is a vezetők felelőssége. Megállapítottuk, hogy jól gondoltuk, amikor a széles vezető réteghez fordultunk és együtt a párttal, mint egy nagy család, tanácskozunk, okoskodunk. Végül az értekezlet meghozta gyümölcsét. Egyöntetűen elhatároztuk, hogy véget vetünk a pazarlásnak, lógásnak, lopásnak, selejtgyártásnak és remiben, fegyelmezetten, nagy gond-' dal végezzük munkánkat az: 1958-as termelési évben. Az értekezlet részvevői úgy határoztak: felhívással fordulunk Bács megye összes üzemeihez, hogy tűzzék haladéktalanul napirendre ők is e fontos kérdést és küzdjenek a rend, a fegyelem, a szocialista tulajdon megvédéséért. Bízunk abban, hogy minden üzem követi példánkat. Mi ígérjük, hogy becsülettel kitartunk elhatározásunk mellett. Arrtbrus Lajos, a Kecskeméti Konzervgyár párttitkára „ROSSZUi számoló autóbuszvezetők között^ Miért áll a 2-e* után az 1-es-----------^ o a j Mé g a múlt évben az utolsó Csütörtöki Krónika egyik kis megjegyzése a »Borzalmas találós kérdés« felcsigázta az érdeklődésemet. (Tudniillik: miért áll a 2-es autóbusz az 1-es előtt?) Az ott kinyilatkoztatott érvelés elfogadható, mégis úgy gondoltam, többet nyújthatnék az olvasónak, ha közelebbről, a tett »elkövetésének« pillanatában tanulmányoznám a felvetett problémát. Beszereztem tehát az ehhez szükséges autóbuszjegyet — na meg a bátorságot — s végigutaztam néhány vonalon. Miután az 1-es és a 2-es autóbusz vezetőinek matematikai tudásában kételkedett a Csütörtöki Krónika szerzője, először az 1-es autóbuszra szálltam fel. A tapasztalataimat az alábbiakban bocsátom közre, minden számolni tudó és nem tudó ember okulására. 1 Tanácsháza—Homokbánya Az autóbusz vezetőfülkéjében Szabó Lőrinc gépkocsivezető válaszol kérdéseimre. — Sokszor előfordul az, amit az újságban leírtak. De nem rossz akaratból, vagy gondatlanságból származik, hanem csupán abból, hogy a tanácsháza előtti központi megálló rövid, nem bírja befogadni a kocsikat. Ezért kerülésre nincs mód a megnövekedett autóbuszpark számára. Ez az egyik ok. — A másik: annak ellenére,! hogy az autóbusz menetrendszerint közlekedik, mégis a két kocsi menetideje között különböző időeltérések származhatnak. Közben negyedet üt a nagytemplom tornyán az óra, de az autóbusznak még várnia kelt. Sok a felszálló, s ezért nem tudunk pontosan indulni. Nézem az órát, szeretném lemérni az autóbusz pontos menetidejét. Négy perc múlik el, amikor végre elindulunk. A megállóknál nincs semmi hiba, minden símán megy. De mint mindig, most is előfordul, s ez a menetidőbe nincs beleszámítva, sorompót kapunk. Itt öt percet állunk. A kórháznál sokan szállnak le, újból elveszítünk néhány értékes percet. A homokbányái végállomásra már nyolcperces időveszteséggel érkezünk meg. Alig állunk fél percet, s már a város felé robogunk. Visszafelé, mar benn az autóbuszban, Unyi Lászlóné jegy vizsgálóval beszélgetek. Az utasokról nem a legjobbakat mondja. — Fegyelmezetlenek az emberek. Sokáig tart a fel- és leszállás. Sokszor nem olvassák el a táblákat és ebből származik, hogy az 1-es helyett a 2-es autóbuszra szállnak. Az autóbusz indulása után már hiábavaló a reklamáció. Tanácsháza -nyomási iskola hogy ezúttal tényleg elment volna, ám közben ő is odatoppant és imigyen dörög: Ö álmágy, ő álmágy, Öhő immáron áhálmáhágy... Mire a várúrnő szivéhez kap és belesikít: 0 ilmigy, 6 ilmigy, \ öhő immáron ihiimihigy... Höjj, riad ám Bárcz, a falu mind, szaggatva és, izgatottan tagolja a kórus: El megy, ehet megy lm már ehel megy. Dübörög a basszuskar: Vaj hova, vaj hova, vaj hova megy?? Harci sípriadóval a női kar: Ihím maron elme nehend... És e pillanatban azt hiszed, leszakad a csillár. Fortisszimót recseg a zenekar és torkasza- kadtából konstatálja mind a kétszáz népség, katonaság: Elme gyehegy, Elme gyehemegy ... Negyedórája folyik az ügy. a gróf már rég a Soroksári úton járhatna, de még mindig ott ágál. Kezében kalapja, kabátja, tarisznyája, pipája, de nem megy, csak ígéri. Akkurát az én rokonaim. Lajos bácsi szokta ezt művelni esténként, Terka nénivel együtt. Amikor már kibeszélgettük magunkat, azt mondja Terka néni, no, fiam, megyünk, és nem mozdul. Negyedóra múlva Lajos bácsi mondja: elég volt, holnap is nap lesz. És marad. Kilencet üt az óra, Terka néni felsikolt, hogy egy percig sem tovább. És belekezd Elemér legújabb esetébe. Féltizenegykor aztán a szivéhez kap és rohannak. De csak az ajtóig. Akár az operában. Mert mit csinál most gróf Zordonbodag? Zeng a búcsúszó: Ég veled, te hű barát! Éhég veheled, te hühű bah~. No, ez már komoly. A herceg rezegteti most a szakállát egy oktávval mélyebben; Ág válád, tá hű bárát, Ahág váhdláhád, táhá hühű báháráhát. A várúrnő az égnek veti keblét: lg vilid, ihig vihilid ... A kórus repeszti a mennyezetet: * Az ég ővele ím Ahaz éhég öhövehele ihim. A gróf megáll, újrakezdi, a herceg, az úrnő, a kórus szintén, a gróf vérszemet kap, visz- szajön a lépcsőn, felmegy, lejön, körbejár, kimegy az ajtón, bejön a kapun, kijön az erkélyre, lemegy, kimegy, visszamegy és huszadszor lódul meg a csillár a kórus harsogása nyomán. Akkurát így van Lajos bá- esiékkal. Amikor féltizenkéttő- kor mégis indulnak, negyedóra búcsúzás az előszobában, negyedóra a lépcsőházban, s álig zártuk az ajtót, égy pillanat múlva heves csöngetés: — Jaj, fiam! A legfontosabb- ról megfeledkeztünk. Azzal visszajönnek és kezdik előadni jövetelüknek tulajdonképpeni célját. Az első utazás után mar fürgébben jutok be a vezetőfülkébe. Itt Végh Lajos gépkocsivezetővel ismerkedem meg. Néhány szó elég ehhez, s mikor megtudja, hogy miután érdeklődöm, készségesen ájll rendelkezésemre. — Másfél kilométerrel rövi- debb a 2-es útvonala, mint az 1-esé. Ettől függetlenül a kocsik menetideje egyforma. Miközben ezeket a szavakat mondja, már a Nagykőrösi utca végén vagyunk. A megállóknál kevés a felszálló, néhol meg sem kell állni, továbbmehetünk. Alig telik el tizenkét perc, már a nyomási iskola fordulójánál kanyarodunk be. Három percet takarítottunk meg. Két percet állunk, A tanácsháza felé ismét a jegyvizsgálóval beszélgetek. Főző Mária öt és fél éve van az Autóbuszüzemi Vállalatnál. Ö is ar- ‘ról panaszkodik, amiről társnője: »fegyelmezetlenek az emberek«. Üjra a tanácsházánál vagyunk. Hamarabb értünk be az : 1-esnél, tehát előre kell állnunk. Á két autóbuszutazás bebizonyította, hogy nem minden a matematika ismerete. Felvet az élet olyan előre nem látható okokat, amelyék lehetetlenné teszik, hogy az 1-es autóbusz elől, a 2-es pedig mögötte álljon. Bizony, kedves Csütörtöki Krónika szerzője, éz így van. Gémes Yirágierfészl gyakorlattal rendelkezőt, vezető állásba keresünk azonnali belépésre. Fizetés megegyezés; szerint. Korai zöldséghajtatáshoz értők előnyben. Községgazdálkodási Vállalat, Kiskünfélegyháza. 2338
