Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

c KART AI A NIT AST LEVONNI NEM LEHET — A KIFIZETÉSRE! VÁRNI KELL MÉG — A ZSIBPIAC VÉGLEGES HELYÉT NEM | JELÖLTÉK MÉG KI — BÉRLETI SZERZŐDÉST CSAK MIND-? KÉT FÉL BELEEGYEZÉSÉVEL LEHET MEGVÁLTOZTATNI | mindaddig, amíg a vizsgáló intézet a > | magról nem ad vizsgálati bizonylat-; I tot, addig az összeget kiegyenlíteni! ■ nem lehet.“ Olcsó televíziós készülékek Több szakkönyvet kérnek a tanulni vágyó dolgozó parasztok A mezőgazdasági termelés fo­kozásának egyik előfeltétele, hogy parasztságunk megismerje a fejlett agrotechnika módsze­reit, állandóan képezze magát, bővítse szakmai ismereteit. Er­re adnak nagy lehetőséget a téli hónapok alatt rendezett ezüst- kalászos tanfolyamok, gazda- gyűlések, ahol szakképzett me­zőgazdászok tartanak előadáso­kat, vitákat a termelés, a talaj­művelés, stb. legújabb módsze­reiről, tapasztalatairól. Ezekhez a téli tanfolyamokhoz megfelelő segítséget kell adni a földművesszövetkezeti boltok­nak is. Tudni kell a könyvárusí- tással foglalkozó DOAvezetoknek, hogy az előadásokon hallott szakkérdésekre vonatkozóan pa­rasztságunk szeretne bővebb irodalmat találni. Könyvet vi­szont falun csak a szövetkezeti boltban szerezhetnek be. Hasz­nálják ki tehát a lehetőségeket és a szaktanár javaslatai alap­ján gondoskodjanak megfelelő szakkönyvekről minden új elő­adás alkalmára. Ezen túlmenően szövetkezeti boltjaink ne feled­kezzenek meg a legújabb szak­könyvek kirakati propagálásáról sem. gyártására készült fel az Orion rádiógyár, megindul, az eddiginél olcsóbb, jóniinőségű, hogy mire a nagyadá ízléses külsejű készii- leg­Kecskemét, Kossuth körúti la kosok kérelmet juttattak el szer kesztöségünkhöz, hogy helyez zék el onnan a zsibpiacot. A le velőt eljuttattuk a városi tanác igazgatási osztályának, ahonnai a következőket közölték velünk „Az elmúlt évben az érdekéit társ hatóságokkal a városi tanács meg vizsgálta a zsibpiac áthelyezésénél lehetőségeit. A tárgyalások folyamái több lehetőség vetődött fel, de ez2 két anyagiak hiányában megvalósí tani nem lehetett. Mindaddig, ami; a városrendezési terv jóváhagyásán sor nem kerül, nincs lehetőség i zsibpiac végleges kijelölésére.“ * Özv. Vidovily Istvánná, csá volyi olvasónk a következő pa-. nasszal fordult hozzánk. »Hogy-t ha a föld, amelyet bérelek, a be-* szolgáltatás idején lett bérbead­va, mennyi termény jár a bérbe­adónak és mennyi adót kell fi­zetnie.« A panaszos levelet el­küldtük a bajai tanács mező­gazdasági osztályára, ahonnan Petróczi József osztályvezető a következőket válaszolta: „Utána jártunk a panaszos ügyé­nek s a következőket állapítottuk meg: özv. Vidovily Istvánná és bér­lője között létrejött szerződést, s ab­ban foglaltakat csak mindkét fél közös beleegyezésével lehet megvál­toztatni. Tehát a bérösszegre és az adóra vonatkozólag nekik kell kö­zösen megállapodni, s ezen csak ok ketten változtathatnak.“ | léket vásárolhasson a lakosság. — Képünkön az AT—301 * újabb típusú készülék ellenőrzését mutatjuk be. LJ SZÍMOL1 r I l/Masv ifyty ímtht i : t A Játékkészítő Kézműipari Szö­vetkezet műanyagból készült labdáinak raktárában készült ez a kép. Innen szállítják a világ minden tájára a pöttyös, óriás labdákat. Anglia például 30 000 darabot rendelt belőle. : 1JI37. július 15-én egy briisz­szeli újság azt írta: »A Mada­me Bovary, ez a csúnya regény kegyes olvasmány egy verses­kötethez képest, amely e na­pokban jelent meg »A romlás virágai« címmel. A két mű szer­zője ellen eljárás indult; Flau- bert-t 1858. február 7-én fel- jmentették; Baudelaire-t viszont hét hónappal később 300 frank pénzbühtelésre ítélték és a »Romlájs virágai"-ból hat pél­dányt zúzdába küldtek «erkölcs­telen« könyv gyanánt. A párizsi Nemzeti Könyvtár most Kiállítást rendezett a két világhírű mü megjelenésének 100, évifordulója alkalmából. tizeim cs euDoi Kartaiamtas címei levonást eszközölni nem lehet. * K. J. előfizetőnk azzal a pa nasszal fordult a szerkesztőség hez, hogy a Kinizsi KonzerVgyái részére termelt vetőmagért töbl mint 1000 forinttal kevesebt pénzt kapott, mint amennyi jár volna részére. Körülbelül ké hónapja átadta a vetőmagbabo és azt a választ kapta, hogy pos­tán az ellenértékét megküldik A mai napig sem kapta més meg. A levelet eljuttattuk £ Kecskeméti Konzervgyárnak, — ahonnan Beretvás Dezső igazgatc a következőket irta: „A panasz nem helytálló, tekin- tettel arra, hogy december 3-án i vállalatunk a termelőknek a vető­magért járó összeget átutalta. A tér melőnek tudomása van arról, bőgj VASKÜTRÖL érkezett Gaál Pál olvasónk levele. A követke­zőket kéri tőlünk: «Kell-e a jut­tatott ingatlan után megváltási árat fizetni? Én délvidékről jöt­tem és a volt lakóhelyemen 40 hektoliter bort, két szobabútort és egy teljes kocsmaberendezést hagytam. Ezt igazolni tudom fuvarlevéllel.« Arra kér meg bennünket olvasónk, válaszol­tunk neki, meg kell-e téríteni a számára kiutalt ingatlant. Leve­lét elküldtük a bajai járási ta­nács pénzügyi osztályához, ahon­nan a következő válasz érkezett: „A tárgyban értcsili a pénzügyi eszlály a szerkesztőséget, hogy Gaál Pál részére juttatott vagyontárgyak .tan a 183/1957. P. M. számú utasítás értelmében a megváltási árat le kell ♦ jBaudelaire és Flaubert-kiállítás la párizsi Nemzeti Könyvtárban jelent meg néhány napja a kecskeméti utcán és a piacté­ren. Jóhangú, erő­teljes fiatalember harsogja és mind­járt be is mutatja a kivancd nézőknek és hallgatóknak az üvegvágót, a késéle- sítöt. Minden simán megy, a bemutatás gördülékeny és bi- ; zony. a közönség jó- része vásárol is. A mutatvány együtt ■ halad az árus beszé- | óévei és egy-két I perc eltelte után ká- ! bultan nyúlnak a ! vevők a pénztárcá- ! jukba és veszik meg | az üvegvágót cs a ; késélesítőt. t Én, akit egyébként | is vonz a tömeg, kí- í vánesian tolongtam, l látni akartam a : kecskeméti utca új : színfoltját, a kikáltó ; árust, aki »... még- > egyszer bemutat, mégegyszer elma- í gyaráz.. .« Az üvegvágó ha-1 sít, a kés tökéletesen j vág és az árus oiy| szépen mondja aj szöveget. Én is nyú­lok a zsebembe, ke­resem a pénztárcá-j mat, mit törődöm én e percben azzali hogy nekem eddig! még soha sem kei-j lelt üveget vágnom. Az árus oly meg! győződé sei mutatja be az üvegvágo hasznosságát, hogy úgy érzem, nem ell­hetek tovább egy percig, sem nélküle! Már tolakszom is előbbre, hogy a be­mutatók közötti la- legzetnyi szünetét kihasználjam és be­jelentsem vételszún- dékomat. A dolog nem olyan egysze­rű, mert ma végre eljött az a nagy perc, amikor min­denki több évre be­szerezheti üvegvá­gószükségletét, tc- lyik a harc, a küz­delem az üvegva- góért! Mi lesz veled, — Üveges Ktsz? É pillanatban azonban semmi másra nem gondo­lok, mint arra, hogy végre lesz üvegvu- góm. Mellettem egy házaspár topog iz­gatottan, a férj ke­zében egy tízforin­tos, az enyémben ugyancsak. A lele­ményesebb én vol­tam és egy pillanat múlva már a ke­zemben van az üvegvágó. Ö, mily boldog pillanat... így lettem én üvegvágótulajdonos. Mostantól kezdve szívszorongva vá­rom az alkalmat, hegy használhassam. Vajon, eljön-e? Mezei István r-j/edves Bajai elvtárs! Utánanéztem a Petőfi Képében a múlt héten közzétett «•Több, olcsóbb láda készülhetne Baján, ha jobban osztanák el a faanyagot« című levelének, ön­nek sok mindenben igaza van. Nem vitázok kijelentésével, mi­szerint az Alsódunai Nádgazda­ság ládaüzemének jobb a terme­lési önköltsége az izsáki vagy a halasi testvér-vállalatokénál. Az is elismerést érdemel, hogy gyártmányaikra mindeddig mi­nőségi kifogás nem érkezett. A gazdaságos termelésnél alapkö­vetelmény a jó szakember- gárda. Mint írja — a vállala­tuknál ebben sincs hiány. Ezek olvasása után magam is rosszal- lottam, hogy míg a kiskunhalasi és az izsáki ládagyárat két mű­szakkal és elegendő faanyaggal látták el, addig Bajai elvtársék vállalatát még egy műszak ere­jéig sem terhelték le. * Röviden ez késztetett arra,< hogy soraikra magyarázatot kér-; jek az illetékesektől, a megyeit tanács ipari osztályától. Kap-; tam is, sajnos, mást, mint amit/ vártam. Nem tudom, a vállalat; vezetői hogy tájékoztatták Önt,< de meg kell írnom, bár ki jelen-; tésem látszólag ellentmond fentit soraimnak, hogy nincs igaza Ba-) jai elvtársnak. < Miről van szó? Röviden arról,; hogy levélét kissé más értelem-/ ben, helyesebb lgtt volna az A1-; sódunai Nádgazdaság vezetője-/ hez címezni. Részletesebben pe-; dig a következőkről: A vállalati vezetői még emlékeznek rá, hogy; tavaly októberben a három me-\ gyei ládagyár képviselőiveit együtt tárgyalta meg a megyei; tanács ipari osztálya azt a kér-s dóst, hogy hány ládatonna gön-; gvöleget vállalnak ez évre, mitt bír cl gyártási kapacitásuk? > Leírom, ki mit vállalt: Kis-t kunhalas két műszakban 1080) tonnát, Iz«ák szintén két mű-< szakban 760 tonnát. Önök pedig,; bár — mint írja — nem kevésbé/ jók a lehetőségeik, mégis csak; egy műszakra vállaltak munkát/ 468 ládatonna erejéig. Ezt a; vállalást a Könnyűipari Minisz-< tórium 200 tonnával csökkentette: és emellett még a faládák terhé-j re 100 tonna növényszár ládá-j val emelték a megyei keretet. J A megyei tanács ipari osztá-í lya így a bejelentett igények sze-| rint, a lehetőségekhez mérten! osztotta el a megyei keretet. Kis-! kunhalas tervét, mivel kapaci-i tásuk egyrészét más gyártmány! tölti majd ki, 235 ládatonnával! csökkentették. Izsák megkapta,! amit kért, az önök irányítása! a'att álló ládaüzem pedig 47(>! ládatonnának megfelelő anyagra! kapott keretet, azaz két tonná-! val többre, mint amennyinek a| gyártására vállalkoztak. Ezek! után Bajai elvtárs is eldöntheti,! hogy kinek van igaza, hi zen* olyan szoros tervgazdálkodás! mellett, ami napjainkban tapasz-! talható, utólag aligha lehet aj Nádgazdasági Vállalat ládaüze-| mének második műszakos üze-| meltetéséhez többszáz tonna! ipari fát biztosítani. Sándor C | Köznapi dolgokról ROZSDÁS FOLTTAL *gazda­godott« a nyelvünk. Szinte szál­lóigévé vált a «felé«. Az értekez­letek rettentően csúfítják nyel­vünk tisztaságát. A kecskeméti közéleti személyektől a kishiva- talnokig, mindenki szenvedélye­sen hdsználja a «felé« névutót, helytelenül, a -nak, -nek helyes határozórag helyett, íme az alábbi szöveg, egy szenvedélyes felszólaló ajkáról: — Észrevételeinket már jelen­tettük a járási tanács felé, de ők nem tettek semmit. Most je« lentjüje a megye felé, hogy az utasítsa a járást... Hát tisztázzunk egy dolgot: hogy jegyen valamit a járási ta­nács, ha nem neki, csak felé je­lentik!? Hogy utasítsa a megye a járástj, ha nem a megyének je­lentelek valamit, csak felé? — Más Szóval: használjunk pontos és szabatos fogalmakat. Mi lenne, ha Dobos Antal tsz* paraszt, akinek a Budapesti Mű­száki: Egyetemen tanul a lánya, egyszer azt mondaná a felesé* gének egy vasárnap délután: — Tudod mit, anyjuk! írjunk egy levelet Klári felé. léR'/ilr Qínrlor minden vigasz, a postás nem is tud arról, milyen lelki tragédiát okozott egy betegnek. * A KECSKEMÉT városi béke­bizottság a napokban arra az el­határozásra jutott, hogy ismét feleleveníti a városban a szem­léltető agitációt, a békeharc módszereioen. Ehhez azonban szükséges, hogy a város terüle­tén lévő, úgynevezett béke- híradó-táblákat kissé rendbeho­zassa, átfestesse. Az egyik ilyen tábla az Állami Áruház sarkán áll, a Kossuth téren. Naponta sok ember fordul meg a városnak ezen a pontján, tehát a tábla csuda jó helyen áll. Bizonyára ezt vallja az Állami Hirdető is, mert szemfülesebb volt, mint a békebizottság. Se szó, se beszéd, egyszerűen átre- formáltatta a táblát, és tele­rakta apróhirdetésekkel. A békebizottság nem akar «háborút«, szeretné, ha békés úton kapná vissza a Hirdető Vál­lalattól a tulajdon tábláját. * műtét, nem szövődik-e újabb baj a szervezetben. A kórház orvosai ugyan igyekezték meg­nyugtatni, ismerősöm azonban egy jóhírű orvoskollegájához fordult, leírta a kórismét és le­vélben kérte barátja vélemé­nyét. Az orvos őszintén megírta, hogy milyen következményei le­hetnek esetleg a betegségnek és aggódás csendült ki soraiból. Mi­előtt postára adta a levelet, azon gondolkodott, milyen rossz hatással volna áz a beteg lelki- állapotára, ha véletlen az ő sze­me elé kerülnének ezek a sorok. Es mit ad a véletlen? A cím­zett, vagyis a férj nem tartóz­kodott otthon, amikor a postás kopogtatott a levéllel. A szom­szédnak nem hagyhatta ott a le­velet, mert ajánlottan küldték. Valahonnan megtudta a postás, hogy a címzett felesége a kór­házban fekszik. Nincs értelme tovább mesélni a történetet, a levelet a beteg kapta, kézhez és miután elolvasta, lelkileg tel le­sen összetört■ Egyelőre hiába HA AZ EMBER nagyon ráér­ne, érdemes volna véleményku­tatást rendezni a városi embe­rek között. Azt kellene megkér­dezni tőlük, mit ér nekik, mit jelent az életükben a város? Érdekes képet mutatna a statisztika. Ilyenféle emberekkel találkoznánk nem eggyel, akivel én is találkoztam a múlt héten. Tanár ember volt. Elmondta, hogy nem jár sehová, munkája után teljes lelki kielégülést nyújt neki a családi köre. Folyóirato­kat járat, újságot olvas, rádiót hallgat. Mondtam neki, ha én a he­lyében volnék, megnéznék egy­esiy jó filmet, s eljárnék a szín­házba is. Erre ö azt mondja: Nem is tudom, mit játszik most a szín­ház. Mondom: hát az Eső-t. Ilyen a mindenről tájékozott ember? » ' ISMERŐSÖM FELESÉGE a kórházba került. Komoly műté­tet hajtottak végre rajta. A férfi nagyon aggódott az asszonyért, miután kritikus betegsége volt, nem lehetett tudni, milyen kö­vetkezményei lesznek, segít-e a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom